Kategóriák
Egyéb kategória

Disznókő

Személyes hangvitelű beszámoló következik. Szeretném, ha több család választaná hétvégi kiruccanásuk helyszínéül Tokajt és környékét. Még mostanában is gyakran hallom, hogy vannak akik úgy gondolják, a borkóstolás nem nekik való, mert ők nem értenek a borokhoz.
Nagyon kevesen értenek a borokhoz! Bízzunk abban, hogy a borász, vagy a borbolt eladója ért hozzá, mi csak hagyjuk, hogy elmeséljék nekünk, hogy mit is iszunk, és döntsük el, tetszik-e, vagy sem! A tízedik kóstoló után már legalább van véleménye az embernek, és rájön, hogy ez csodálatos kikapcsolódás! Kérdezni pedig mindig érdemes!
Hedonista hosszú hétvégét csaptunk, nekem már szerda délelőtt elkezdődött még itt Pesten, de erről picit később írok, ugyanis lejegyzeteltem a gondolataimat róla, így könnyebb (Édesapám is mindig mondogatja, hogy akinek nincs esze, legyen notesze! Én kérek elnézést!)
Mit csinál az ember Tokaj-hegyalján?
Borozik, finomakat eszik, túrázik, és sétálgat.
A Disznókőbe minden évben betérünk, ha pedig olyan barátainkkal érkezünk, akik még nem voltak Tokajban, akkor évente többször is, ugyanis itt mindig nagyon profi, hozzáértő a kóstoltatás, birtokbemutatás.
Most azonban olyan szerencsések voltunk, hogy Mészáros László főborásszal kóstolhattunk, és megismerhettük az egész kis családját.
Nem állítom, hogy a legjobb időtöltés gyerekkel bort kóstolni, ugyanis bármilyen érdekes nekik egy pince, vagy a feldolgozó, azért hamar elunják magukat. Az se megoldás viszont, hogy soha nem visszük magunkkal ilyen helyekre, mert bármennyire is látványosan tudnak unatkozni, aztán szenvedni, két perc múlva pedig rosszalkodni, azért mégiscsak figyelnek, rengeteg dolog megragad az agyukban, ami ilyenkor még tényleg úgy működik mint egy szivacs! Most a gyerekkel is szerencsénk volt, mert velünk tartott a legkisebb Mészáros is, vagyis Emma, aki még csak másfél éves, de már nagyon levette a lábáról Dávidot, aki először az anyukájának udvarolt bőszen, de aztán mégis inkább a fiatalabb mellett döntött 🙂
Kezdetnek megnéztük a csodálatos birtokot, felmentünk a kilátón túlra, ahonnan remek kilátás nyílik a tokaji hegyre, Mádra, és egy nagyon szép kis tóra. Szerelmes vagyok a rakott kőfalakba, úgyhogy számomra külön öröm volt, hogy több hatalmas, hosszú kőfalat is fotózhattam, de ezzel most nem fárasztanám az olvasókat.
Mire visszaértünk a feldolgozóba, már nagyon kellett iparkodnunk, mert sajnos eleredt az eső. Megnéztük a tartályos, és hordós erjesztőt, érlelőt, Dávid pedig beleszeretett az esszenciába.
Persze, lehet is, de onnantól kezdve négy napig azt hallgattunk, hogy menjük “borokat nézni”, és kóstoljunk esszenciát!
Egy gyereket nem hatna meg, ha elárulnám neki, hogy az mennyibe is kerül, ő csak azt érzi, hogy olyan, mintha tényleg a napfény ízét kortyolgatná. (Elárulták, hogy az esszencia nagyon finom palacsintára csorgatva, de sajnos ezt földi halandók nem sokan tapasztalhatják meg, én is csak elképzelni tudom, hogy sokkal jobb lehet, mint a juharszirup!)
Szakadó esőben indultunk a számomra legérdekesebb hely felé, ugyanis Disznókőnek van egy olyan pincéje, ahol csak szamorodnik érnek a hordókban! Hú, hihetetlen volt!
Mire kijöttünk a pincéből annyira szakadt, hogy igazán megköszönni se tudtam ezt a remek délutánt, úgyhogy megteszem most ezzel a kis írással!
Enikő, Laci, és Emma, Nagyon köszönjük!

És hogy ne legyen annyira amatőr ez az írás bemásolom ide a Disznókő évjáratairól a tudnivalókat:

2008. Tokajban igen jó évjáratnak mondható, még ha minden bizonnyal nem is fogják a nagy évjáratok között számon tartani. Nagyon sok aszú volt, gazdag, szép ízekkel. Az aszúszemekre az erőteljes botritisz jelleg volt jellemző, kevésbé voltak töppedtek. Szép, komplex aromájú borokat várunk az évtől, de talán kevesebb strukturáltság lesz jellemző rájuk, mint a klasszikus, nagy évjáratok boraiban.
A tél szokatlanul enyhe volt. A szőlő rügyei április közepén kezdtek fakadni. A virágzás, szintén a megszokott időben, június legelején kezdődött és jó időben, június közepén ért véget. A nyár a július második felét kivéve meleg, időnként forró volt, néha bőséges záporokkal és nagy viharokkal. A párás idő sajnos különösen kedvezett a lisztharmatfertőzésnek, és ez főleg a hárslevelű fajtában, komoly károkat is okozott. Augusztus közepétől tökéletes volt az idő a szőlő érése szempontjából: a forró nappaloknak és hűvös éjszakáknak köszönhetően szeptember elejére már a korai fajták beértek és a furmint is szépen alakult.
Szokás szerint az első aszúszemeket a zéta ültetvényekről válogattuk szeptember 8. és 12. között. Koncentrált, egészen száraz, de cukorban és savakban is igen gazdag aszúszemek voltak ezek.
A kora őszi kánikula szeptember 13-ig tartott, aztán rendkívül hideg, esős idő következett, ami elindított egy igen intenzív botritiszesedést. Szerencsére a szőlőink már eléggé érettek voltak ahhoz, hogy a botritisz a jó oldalát mutassa és szép nemes rothadás kezdődött. Szeptember 20. után aztán lassanként visszatért a szép napos, száraz idő és szeptember 27-én már a nyugati fekvésű Dorgó-dűlő furmint parcelláiban is megkezdtük az első aszúszem válogatást. Hasonlóan a zéta aszúszemekhez, az első nemzedék itt is száraz, töppedt, savakban gazdag szemeket adott.
Októberben szép, napos idő volt jellemző. Kevés csapadék esett, de a levegő mindvégig rendhagyóan párás volt. Így a már kissé túlérett szőlőszemeken mind újabb és újabb nagyfokú botritiszesedés zajlott le. Október végére már háromszori aszúszem válogatáson voltunk túl a furmint szőlőkben, egyszer válogattuk a hárslevelűt és teljesen leszüreteltük a zéta szőlőket. Ez utóbbiban már teljes „aszús fürtöket” szedtünk, ami később a furmintokban is általánossá vált. Ez a fajta szüret igen hatékony volt és az így nyert borok gazdagsága semmiben nem maradt el a szemenként válogatással készültekétől. A száraz furmintnak szánt szőlőt a legjobb ültetvényekről október utolsó hetében válogattuk. Mint sok más évben, idén is ugyanazon tőkén egymás mellett díszlettek a teljesen egészséges, aranyszínű fürtök és botritiszes fürtök. Az egészséges fürtökből, fürtrészekből elkészítettük a száraz borok és az aszú alapborok nagy részét is.
A sok botritisz és a november elején beköszöntött enyhe napos, tavaszias időjárás néhány furmint táblában egy negyedik aszúszem válogatásra is lehetőséget adott. Az októberben és novemberben szüretelt aszúszemekre a botritisszel teljes egészében átszőtt, kevésbé töppedt, egészen krémes szerkezetű aszúszemek voltak jellemzőek (a megszokott „lekváros” jelleg helyett), ahol a bogyóhéj szövetét és a húsát is teljesen megemésztette a nemes rothadás, szinte szerkezet nélküli tésztává alakult.
Miután még egyszer kiválogattuk belőlük az aszúszemeket, november közepével vágtunk bele a hárslevelű táblák szüretelésébe, ahol néhány szép száraz bornak szánt tétel mellett alapboroknak és késői szüretelésű boroknak szánt szőlőt szedtünk. November 20-án, még éppen a nagy havazás előtt fejeztük be a szüretet.A finom botritisz jelleg miatt az aszúszemeket az éven főként már kierjedt újborban áztattuk. Elegáns, gazdag, aromás, selymes, krémes textúrájú aszúborokra számítunk, könnyen ihatókra, de talán kevésbé strukturáltabbakra, mint az igazi klasszikus évjáratokban.
2006: Nagyon hasonlít az előző 2005-ös évhez, de talán egy kicsit még tökéletesebb is annál. Az eddigi legmelegebb és legszárazabb ősz folyamán szüretelt nem túl sok, de tökéletes minőségű aszúszemekből minden bizonnyal nagy aszúk kerülnek majd palackba, kristálytiszta szerkezettel, tökéletes egyensúllyal.
2005: Viszonylag hűvös és csapadékos nyarat igazi vénasszonyok nyara követi. Kis mennyiség terem, de ez a legszebb éveket idézi; finom egyensúly, hosszú savak, tisztaság jellemzi.
2004: Egy nehéz évjárat, sok válogatást és odafigyelést igényelt. Sok botritisz, szép aromák, de kisebb test és koncentráció jellemzi a borokat.
2003: Nagyon gazdag, összetett, húsos, strukturált aszúk születtek ebben a száraz és nagyon forró évben.
2002: A korai érés, sok szép, korán szüretelhető aszúszemek jellemzik. Élénk savak, hosszú ízek, viszonylagos karcsúság jellemzi ezt az egyébként klasszikus egyensúlyúnak mondható évjáratot.
2001: Intenzív nemes rothadás, erőteljes „botritisz jelleg” jellemzi ezt az esőben bővelkedő évet. Sok szép aszú született, jellegzetes gyümölcsös, citrusos, minerális illatjegyekkel.
2000: Nagyon meleg, száraz év. Koncentrált, gazdag, gyönyörű illatokkal és aromákkal bíró, különleges aszúk évjárata.
1999: Az évtized évjárata! Nagyon tiszta, gazdag, precíz szerkezet és hosszú utóíz jellemzi a borokat. Minden bizonnyal sokáig fog fejlődni.
1998: Hűvös és csapadékos év, erőteljes botritiszesedéssel. A 96-hoz hasonló vonzó citrusos illatok, viszonylag kisebb test, elegáns szerkezet jellemzi.
1997: Száraz, de elég hűvös év, nagyon késői éréssel. Akik kivártak a szürettel gazdag nagy borokat készítettek, lendületes, friss savakkal.
1996: A sok őszi eső kedvezett a botritisznek, viszont az aszúszemek kevésbé tudtak betöppedni. Illatos, krémes, vonzó aszú születtek.
1995: Korai érést követő intenzív botritisz, majd az októberi vénasszonyok nyara kiszárította az aszúszemeket. Fűszeres, gyümölcsös, karcsúbb, de hosszú ízű aszúk évjárata.
1994: Kevés aszú termett, szép édes szamorodnik születtek ez évben.
1993: Történelmi évjárat! A rendszerváltás utáni első nagy év, klasszikus tokaji egyensúllyal.
Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet ZRt.
3931 Mezőzombor, Disznókő-dűlő a 37-es főút Tokaji elágazásánál ( a Sárga Borház Csárdánál)Tel: 47 / 569-410,
BORTURIZMUS: Palágyi Krisztina Tel : 47 / 569 410
Húsvéttól október 30-ig a butik 10.00-18.00-ig tart nyitva, ezalatt az éppen arrajárók is kérhetnek kóstoltatást, de be is lehet jelentkezni.
Kategóriák
Egyéb kategória

Angol reggeli

Ha így visszatekintek 2009-ből a hetvenes évekbe igencsak furcsa dolgokkal találom szembe magam.
Kedvenc öntöttvas serpenyőm ugyanis, amit az erdőbényei nagyanyámtól örököltem, Walesből érkezett. Hihetetlen, hogy nem is olyan régen voltak még olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lehetett kapni. És ezek nem bonyolult számítógépek, hifik, vagy a rock együttesek lemezei voltak, hanem például edények. A háziasszonyok pedig szeretik, szerették a jó edényeket.
Mindig is több öntöttvas lábosunk, serpenyőnk, volt, de mindközül ezt a kis csőröset szeretem a legjobban. Teljesen megértem nagyanyámat, amiért képes volt repülővel hazahozni, majd a bőröndjét postára adni, hogy ne neki kelljen cipelnie a vonaton, majd a vonatról átszállnia vele a szürke Ikarusz buszra, és a busztól még hazacipelni a hatalmas bőröndöt a sáros utcán! Megjegyzem, akkor még olcsó volt a posta, manapság jobban megérné Sárospatakról taxit hívni, és azzal menni, mint kifizetni a csomagfeladás díját! És nem is tűnne el semmi a csomagból.
Nagyanyámnál a serpenyő a tűzhely felett lógott, egy cukorspárga darabra kötve, aztán anyu szintén a tűzhelye felett tartotta, de nálam egy nyitott konyhapolcon sorakoznak a serpenyők, túl sok van belőlük, a tűzhely pedig nem elég széles ahhoz, hogy mindegyiket oda lógassam 🙂 Hiába, a jó serpenyők gyűjtése igazi szenvedélyemmé vált!
Egyébként olyan érdekes, hogy minden serpenyőnek van egy saját kedvenc étele, amit sokkal jobbra süt-főz, mit a másik. Ennek például a csirkecomb az erőssége 🙂

A mostani VKF kiírás szerint nem csak a kedvenc edényről kell számot adni, hanem a hozzá tartozó ételről is.
Angol edény, angol étel.
Mert bizony nem csak a jó serpenyőket kellett akkoriban nélkülözni, hanem egy ilyen filléres dolgot is, mint a paradicsomos babkonzerv. Gondolom nem nagyanyám volt a világon az egyetlen, aki beleszeretett ebbe brutális reggelibe, de különösen a babba.
El is kezdett szegénykém próbálkozni, ültetett apró fehér gyöngybabot, főzött finom paradicsom szószt, ami nekem kicsit savanyú volt, de ezen még igazán lehetett volna változtatni, majd készített paradicsomos babot. Kis üvegekbe töltötte, celofánnal lezárta, majd jól kidunsztolta.
Csakhogy az a fránya bab valamiért idővel visszakeményedett, és mindig egyre keményebb lett! Évekig próbálkozott, mindig valamit máshogy csinált, de sajnos soha nem lett az igazi! Emlékeztek még a celofános befőttekre? Szinte lehetetlen volt őket szállítani, mert könnyen beszakdtak, vagy a befőtt leve eláztatta őket a hosszú vonatúton, viszont a szilvalekvárt hagyta szikkadni. Én nemrég találtam anyunál gy több mint 15 éves, celoffánal fedett szilvalekvárt, amit szószerint késsel kellett kivágni az üvegből, de kutya baja volt!
Úgyhogy inkább maradt a csodálatosan illatozó kapros túrós lepénynél, és az almás piténél.
Szerintem az angolreggeliben az a jó, hogy ha vasárnap kilenckor megeszünk egyet, akkor az ebédet el is hagyhatjuk, legközelebb csak öt körül éhezünk meg, ami betudható egy korai vacsorának.
Az angol reggeliben mindenképp van tükörtojás, szalonna, vagy bacon, valamilyen virsli, vagy kolbász, paradicsomos bab, de néha még sült gomba is, mindezt pirítóssal eszik.
Tudom, nem egy nagy recept, de igazából ez jutott most eszembe a serpenyőről.
Paradicsomos babot pedig szerintem nem érdemes eltenni, csak paradicsomot, és azt keverni a natúr sós vízben lévő babkonzervvel. Nálunk mindig van itthon, mert a fiúk nagyon szeretik.
Vigyázat, tréfli a négyzeten!

Kategóriák
Egyéb kategória

Szikrázó málnahab

Szikrázó, mert a hab apró karamell darabokat rejt, amik roppannak, amikor ráharapunk, és a fiam szerint ez olyan mintha valami szikrázna a szánkban. Szerintem azért attól sokkal jobb!
Holnap hajnalban elutazunk négy napra, és nem tudom lesz-e kedvem feltenni valamit a blogra, gondoltam valami extra finomságot hagyok itt, ami nagyon egyszerű, hátha sok embernek lesz kedve kipróbálni!
Hozzávalók 4 személyre:
3 dl tejszín
20 dkg mirelit málna (persze nyáron jó a friss is 🙂
4 ek málnalikőr (esetleg málnapálinka)
2 kk cukor
1/2 rúd vanília kikapart belseje
karamell 10 dkg cukorból
A tejszínbe belekaparom a vaníliarúd közepét, és a két kiskanálnyi cukorral kemény habbá verem. A málna felét átpasszírozom, és a levét a habhoz keverem.
A cukrot egy serpenyőben megolvasztom, folyamatosan kevergetve. Mikor teljesen egynemű, szép halványbarna színű, és kellően folyékony, vékonyan beolajozok egy darab alufóliát.
Erre csurgatom a karamellt, de nagyon óvatosan, ugyanis rettenetesen forró, és nagyon tud égetni!
Mikor a cukor megszilárdult, (10-15 perc) leszedem a fóliáról, és apróra töröm. Figyelni kell, mert úgy törik mint az üveg, és bizony a lepotyogott darabok bele is állnak a mezítláb sertepertélő gyerekek lábába, igaz el is olvadnak ott 🙂
A karamell apró darabjait a habhoz keverem, és az egész habot egy nylon zacskóba szedem, aminek levágom a sarkát, ha ezzel nyomom a poharakba, biztosan nem lesz foltos a pohár.
A maradék málnát leöntöm a likőrrel, és elosztom a poharak alján.
Erre nyomom a habot, majd nagyobb karamelldarabokkal, és egy-egy szem málnával díszítem.

Kategóriák
Egyéb kategória

„Kultúrák közötti párbeszéd a múzeumokban”

Holnap este, vagyis április 15-én 18 órakkor Szunyogh Szabolccsal beszélgetek a Magyar kereskedelmi, és vendéglátóipari múzeumban a Nemzetiségi Teaház-sorozat 3. részében, Söberli és flódni – avagy a zsidó konyha rejtelmei címmel.
Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum: 1051 Budapest, Szent István tér 15. Tel.:212-12-45.
A program ingyenes, mindenkit szeretettel várok/várunk!

Kategóriák
Egyéb kategória

Fűszeres grahamkalács

Írhattam volna címnek, hogy “de megenném kalács”, de az nem sokat mond, kivéve talán azt, hogy mennyire szenvedek 🙂
Na nem baj, ennek az ünnepnek is vége lesz egyszer, és akkor is enni kell valamit!
A pékboltban loptam az ötletet, ott árultak 25 dekás pici graham kenyereket, újhagymával, olajbogyóval, 500 azaz ötszáz forintért! Nehogymáááá!
A kalácsot ajándékba sütöttem, remélem elnyerte a tetszését a megajándékozottnak!
Olyan nyári hangulata van, talán a rozmaring illata miatt, vagy az utolsó adag zempléni kakukkfűnek köszönhetően, amit mindig augusztusban szedek, és általában júniusig ki is tart, idén mégis elfogyott április közepén. Tehát muszáj a Zemplénbe mennem, egyszerűen visznek a lábaim. Megyek is, csütörtökön is egy hosszú hétvégére, és május elsején is, egy másik hosszúra 🙂 Annyira boldog vagyok!!!
Na de ez most még nem egy turisztikai blog, igaz néha úgy tűnik, úgyhogy jöjjön a recept!
Hozzávalók 8 darab negyedkilós kalácshoz:
3 bögre sima liszt (1 bögre 2,25 dl)
3 bögre graham liszt
3 tojás
0,5 bögre méz (esetleg cukor)
1 kocka élesztő
1,75 bögre meleg víz
0,5 dl olívaolaj
só, bors
2 ág friss rozmaring
1 ek szárított kakukkfű (természetesen a friss is megfelel)

2 csomó újhagyma
15 dkg Pannónia sajt (vagy bármi más)
zabpehely

Az élesztőt egy kevés mézzel megfuttattam a vízben, majd az összes hozzávalóval 20 perc alatt megdagasztottam a tésztát. Nem sajnáltam belőle a borsot, de ez ízlés kérdése. Lefedtem fóliával, és duplájára kelesztettem. Ez kb. egy óra lehetett.
Lisztezett deszkára borítottam, és nyolc egyenlő részre osztottam. Minden részt 4-5 mm vastag téglalap formára nyújtottam és a hosszanti közepére felkarikázott újhagymát, és reszelt sajtot halmoztam.
Az újhagymának a zöld szárát is felkarikáztam!
A tészta hosszanti oldalára merőlegesen 5 metszést ejtettem, és váltakozva a bal, majd a jobb oldalon, behajtottam a csíkokat a tészta közepére úgy, hogy a tölteléket ellepje.
Letakartam a kalácskákat, és újabb fél órát hagytam kelni őket.
Megkentem vízzel, megszórtam zabpehellyel.
Sütőpapírral letakart tepsibe raktam (2 tepsibe fért), és előmelegített sütőben légkeveréssel 30 perc alatt pirosra sütöttem.

Fokhagymás sajtkrémmel érdemes…

Kategóriák
Egyéb kategória

Libanoni álom

Már többször írtam, hogy mennyire odavagyok a libanoni konyháért!
Ezt a receptet olyan két éve olvastam valahol, de akkor biztosa voltam benne, hogy soha nem fogom elkészíteni, mert direkt kihangsúlyozták benne, hogy mennyire fontos hozzá a szinte száraz kecskehús.
Namármost, kecskehúst se nagyon tudok szerezni, de olyat, amit füstöltek, vagy szárítottak, olyat meg végképp nem.
Most se sikerült, de a piacon, ahol a füstölt kacsamellet szoktam venni, most valami nagyon furcsa, szinte fekete, erős füstszagot árasztó hús lógott. Kiderült, hogy füstölt pulyka felsőcomb filé. Igazi, házi, erőteljes füstölés, meglehetősen sós hús, olyan amit szívesen használnék sólethoz, vagy bableveshez is. Sőt magában is megállja a helyét, ha sikerül hajszálvékonyra szeletelni!
1100 forintot kérnek kilójáért, ami szerintem egészen jó ár!
Mikor hazaértem, és levágtam belőle egy darabot, rögtön beugrott a régen olvasott recept, így megcsináltam. Természetesen az eredeti recept nem füstölt húst írt, de egyáltalán nem rontotta el, sőt!
Hozzávalók:
30 dkg bulgur (búzatöret)
1 padlizsán
25 dkg magozott datolya
20 dkg aszalt sárgabarack
10 dkg mazsola
2 narancs leve
20 dkg füstölt hús(vagy borjú, bárány, kecske)
só, bors
1 kk koriander mag és zöld
1 kk római kömény
1,5 kk fahéj
1 kk őrölt szegfűbors
fenyőmag
olívaolaj
A húst megfőztem, majd leöntöttem róla a vizet. Természetesen ez akár el is maradhat, ha nem annyira sós, száraz a hús, vagy ha friss, akkor nem főzni, hanem az olajon párolni kell.
A bulgurt elkevertem a hússal, leöntöttem annyi forró vízzel, amennyi egy újnyira ellepi, légmentesen letakartam, és 30 percig magára hagytam.
Közben a padlizsánt kockákra vágtam, lesóztam, majd kinyomkodtam.
Olívaolajra dobtam, és rászórtam a félbevágott datolyát, és sárgabarackot is. Megszórtam a mazsolával, majd a fűszerekkel, és rányomtam a narancsok levét.
Mikor a bulgur megpuhult, és magába szívta az összes vizet, meglocsoltam olívaolajjal, és belekevertem a fűszeres gyümölcsöket, végül az apróra vágott koriandert.
Tálalás előtt rádobtam a pirított fenyőmagot, és a tányéron is csepegtettem még rá egy pici olívaolajat. A sok olaj a gazdaság egyik jelképe, ezért nem szabad sajnálni 🙂
Az asztalnál külön kínáltam hozzá olajbogyót, mentát, és citromot.

Kategóriák
Egyéb kategória

A sütiátadás :-)

Tegnap együtt ebédeltem Annával, aki a Segítsüti akció keretében megnyerte a sütimre történő licitálást.
Biztos voltam benne, hogy csakis jó fej lehet az, aki 16000 forintot ajánl egy doboz süteményért, de Anna minden várakozásomat felülmúlta.
Először is húsz percet késtem, és mosolyogva fogadott.
Aztán rengeteg dologban ugyanazt gondoltuk, kihallgattuk Mihályi Lászlót miközben interjúztatott valakit, jót nevettünk Takács Tamáson, és az Eddán, és természetesen ettünk is egy jót!
A sütim időközben picit átalakult, ugyanis fehér csokoládét tettem két keksz közé, és hogy szállítható maradjon elcsaltam a fehérje habot, viszont reszeltem bele egy kevés szerecsendiót.
Kedves Anna, köszönöm!

Kategóriák
Egyéb kategória

Gálvölgyi Jánossal beszélgetek

Pénteken (vagyis holnap) 11.30-kor Gálvölgyi Jánossal beszélgetek a húsvét (és gondolom a pészah) gasztronomiájáról a Klub Rádióban az fm. 95,3-on (budapesti frekvencia)A műsor egyébként 10-kor kezdődik, és a húsvétról szól, vallás, szokások, néphagyomány, stb. Hallgassátok! 🙂 Este 22.15-kor a műsort megismétlik.

Kategóriák
Egyéb kategória

Gyömbéres pisztráng

A pisztráng egy igazán jóízű hal, szerencsére Magyarországon is “megterem”, ezért aztán könnyű, vagy legalábbis könnyebb igazán friss pisztránghoz jutni.
Annak ellenére, hogy ragadozó fajta, nem egy olyan mindent túlélő típus, mint a ponty, ugyanis belehal a lehalászását okozó stresszbe.
Ebből következik, hogy élve, vízben szállítani lehetetlenség, ezért nem is kapható élő pisztráng sehol. Úgyhogy aki ilyesmire vágyik, kénytelen Szilvásváradig utazni, de szerintem ez nem akkora probléma, hiszen gyönyörű kirándulóhelyek vannak arrafelé, erdei kisvasúttal, miegymással! És akkor még a füstölt pisztrángról nem is beszéltem, ami egyszerűen fantasztikus!
Csak egészen friss pisztrángot vásároljuk!
Friss az a pisztráng, aminek csillog a bőre, mindenhol “nyálka” borítja (ez nem egyenlő a vízzel, amivel locsolgatni szokták a többnapos pisztrángot!), a szeme tiszta, nem zavaros, és a kopoltyúja rózsaszín. Mivel a kopoltyú indul először romlásnak, ezért a nem friss halakból ki is szokták szedni a barna kopoltyút, ilyet soha ne vegyünk meg!
Hozzávalók:
fejenként 1 pisztráng
pisztrángonként 2 ek fűszervaj:
2 ek vaj
2 kk reszelt gyömbér
10 rozmaring levélke
1 kk kakukkfű (jó ha friss)
0,5 kk reszelt citromhéj
só, bors
1 gerezd fokhagyma
Minden hozzávalót egy edénybe teszek, és a botmixerrel összedolgozom. Tömbbé formálom, és beteszem a hűtőbe egy fél órára.
A pisztrángot sózom, bedörzsölöm pár csepp citromlével, majd belekanalazom a vajat a hasába.
Serpenyőben vaj és olaj keverékén sütöm, olyan 5-5 percig oldalanként.
Ennyi idő alatt a vajnak jelentős része kifolyik a halból, de ez egyáltalán nem baj, sőt!
Szerintem egy salátával, és egy kis szamorodnival a legfinomabb!

Kategóriák
Egyéb kategória

Maceszgombóc leves

Pészah van, tilos kovászosat enni, eljött a maceszgombóc leves ideje! Csakhogy egyáltalán nem mindegy, hogy milyen levesbe is fő bele az a gombóc!
Szerintem a leves sokkal fontosabb a gombócnál, hiszen a gombóc az csak a betét. Úgyhogy én ha lehet, házi tyúkból, és nem csirkéből főzőm ilyenkor a levelesemet, mégozzá hosszan, másfél napig.
Ilyen csodálatos levesbe való a maceszgombóc. Persze ezt is legalább százféle képpen készítik, van aki csak lisztből, de akad, aki csak „összegyűrt” maceszlapból. Kell bele gyömbér, vagy az csak elrontja? Ez is csak ízlés kérdése. Azt a barátnőmtől tanultam, hogy ha egy éjszakára betesszük a nyers maceszgombócot a mélyhűtőbe, majd onnan azonnal a forró vízbe dobjuk, akkor könnyebb lesz. Azóta én is így készítem.
Hozzávalók:
4 tojás szétválasztva
4 ek libazsír
10 dkg maceszliszt
2 maceszlap beáztatva, majd kinyomkodva
Só, bors
Csipetnyi gyömbér
A tojásokat szétválasztom, majd a fehérjét egy csipet sóval felverem kemény habbá. A sárgákat elkeverem a meglangyosított libazsírral, és leledolgozom a kinyomkodott maceszlapokat is. Óvatosan hozzákeverem a fehérjét, sózom, borsozom, meghintem a maceszliszttel és a gyömbérrel, majd egy fél órát a hűtőben pihentetem. Nedves kézzel gombócokat formázok belőle, egy tálcára téve beteszem a mélyhűtőbe. Másnap sós vízben kb. 20 perc alatt kifőzöm. Az elsőt vágjuk félbe, és ellenőrizzük le, hogy valóban megfőtt-e!