Tegnap nagyon izgalmas napom volt, születésnapi ajándék voltam. Még valamikor a nyár közepén keresett meg valaki a Bátor Tábortól, hogy a barátnőjük kedveli a Fűszeres blogot, és arra gondoltak, legyen az az egyik ajándéka, hogy elmegyek hozzájuk főzni. Jól elszaladt az idő azóta, voltunk nyaralni, voltak ők is, aztán hétfőn elkezdődött az iskola…
Tegnap délutánra beszéltük meg, hogy oda megyek Emeséhez, az ünnepelthez, előre küldtem két menüt, hogy válasszák ki, mit ennének szívesebben. Pezsgős, vaníliás őszibarack leves, erdei gombás, sáfrányos risotto, és őszi rugelach készült. Kacsamell is volt az étlapon, meg is vettem hozzá a melleket, és annak ellenére, hogy még négy napig jónak kellett volna lennie, büdös volt. A hentespultban pökhendien közölték, hogy nem lennének kötelesek visszavenni, mert nem járt le a szavatossága, de most kegyet gyakorolnak, ugyanis útközben is megromolhatott a kosaramban. Igaz, de húsz perc alatt sikerült visszavinnem. Úgy érzem, csak csütörtökön és pénteken szabad vásárolni, a hét elején vagy nincs semmi, vagy a hétvégéről maradt húsokat akarják rásózni az ember lányára. Tisztelet a kivételnek!
Tehát a jó kis kacsamell ugrott, maradt a risotto. Sajnos Emese férje negyed órával a risotto elkészülte után érkezett haza, már nem volt 100%-ig tökéletes, de még ehető volt. Mondtam Mesinek, hogy másnap formáljon gombócokat a maradékból, nyomjon a közepébe mozarella darabkákat, vagy aszalt paradicsomot, és panírozza ki a golyókat, majd süsse meg. Salátával újra finom ebéd lesz belőle.
Idén nagyon szerencsések vagyunk, akik szeretünk gombászni, régen volt ennyi gombával tele az erdő és a mező. Annyi tinorú és vargánya volt, hogy nem egy helyen láttam, hogy az őzlábat, vagy a galambgombát ott is hagyják, csak tinorút gyűjtik. Mi si hamar megszedtük egész éves szárított és fagyasztott gombaadagunkat, még trombitagombából is lett egy hatalmas szatyornyi szárított gomba télire.
A risottóhoz friss rókagombát, és szárított vargányát vittem, de jó lett volna bármilyen tinorúval vagy szegfűgombával is, hogy a trombitagombáról ne is beszéljek.
Ez a risotto nem alaplével készült, mert a szárított gomba olyan erős ízű, hogy felesleges lett volna alaplével elnyomni az ízét.
Hozzávalók:
50 dkg risotto rizs
10 dkg vaj
2 közepes fej hagyma
2 dl száraz pezsgő (lehet bor is, de a levesből pezsgő maradt ki)
3 gerezd fokhagyma
20 dkg rókagomba
2 marék szárított vargánya
0,3 g sáfrány
15 dkg parmzán
2 dl tejszín
fél csokor petrezselyem
só, bors
A hagymát nagyon apró kockákra vágtuk, és kevés sóval megpároltuk a vajon. Amikor elkészült, rádobtuk a felaprított fokhagymát és beleszórtuk a rizst. Három percig kavargattuk, közben felforraltuk egy vízforralóban a vizet. A rizsre öntöttem a pezsgőt, és jól elkevertem, sóztam is. Egyszerre kb. 1,5 dl forró vizet öntöttem rá apródonként és közben folyamatosan kevertem a rizst. Amikor félig megfőtt, belemorzsoltam a szárított vargányát. Tovább főztem kevergetve, majd amikor majdnem jó volt, felöntöttem tejszínnel, beleszórtam a parmezánt, a petrezselymet, a sáfrányt és a rókagombát is. Még két percig főztem még, amikor elérte a tökéletes állagot, borsoztam, és már kész is volt. (Nagyon fontos, hogy a risotto soha nincs szétfőzve, és mindig kellően leveses, nem száraz!)
Még egyszer Isten éltesse Emesét! 🙂
