Arcukra fagyott a mosoly…Kecskesajt és fokhagyma. Sok kecskesajt, és sok fokhagyma.
Hétfő estére azt találtam ki, hogy sütök pár sajtos pogácsát, de az annyira egyszerű, hogy megtöltöm egy kis fokhagymás kecskesajt krémmel.
Nem kellett volna!
Az a baj, hogy mindig magamból indulok ki, és igazán feltűnhetett volna már, hogy mintha pár hónapja finomnak találtam volna a Pálpusztai sajtot is… Pedig pár éve még a hideg rázott még a gondolatától is.
Tehát a sajtokkal elszaladt velem a ló rendesen. Mégse bírtam magammal, és megtettem.
Volt, aki csak kedvesen nemet mondott, gondolom tele volt a könyvesbolt a pogácsák átható illatával.
Azért akadt, aki megkérdezte, hogy mi van benne, és csak utána mondott nemet.
Volt olyan kisfiú, aki az első falatot ijedten kiköpte a kezébe, a többit gyorsan visszadobta a tálba. Gondolom hazafelé megígértette az édesanyjával, hogy soha többet nem viszi ilyen helyekre, ahol meg akarják mérgezni.
Aztán akadt akkora hős, aki a felét megette, még mosolygott is, miközben azt mondta, hogy finom, de a másik felével gyorsan kisietett az utcára, persze „egészen biztosan” a hetedik kerületi jó levegőn akarta befejezni, mert úgy nagyobb élvezet 🙂
Aztán akadtak ketten, akiknek úgy tűnt tényleg ízlik, ők többet is ettek belőle, sőt a receptet is elkérték. Gondolom, hasonló sajt és fokhagyma fanatikusok lehetnek mint én.
Na nem baj, okultam, legközelebb igyekszem nem csak magamra gondolni!
Azért annak a két embernek, akinek ízlett, leírom a receptet:
15 dkg tehéntúró
15 dkg puha, érett kecskesajt
2 gerezd fokhagyma
só, bors
Jól összeturmixoltam, és megkentem vele a félbeszedett sajtos pogácsákat.
Elnézést!
Hétfő estére azt találtam ki, hogy sütök pár sajtos pogácsát, de az annyira egyszerű, hogy megtöltöm egy kis fokhagymás kecskesajt krémmel.
Nem kellett volna!
Az a baj, hogy mindig magamból indulok ki, és igazán feltűnhetett volna már, hogy mintha pár hónapja finomnak találtam volna a Pálpusztai sajtot is… Pedig pár éve még a hideg rázott még a gondolatától is.
Tehát a sajtokkal elszaladt velem a ló rendesen. Mégse bírtam magammal, és megtettem.
Volt, aki csak kedvesen nemet mondott, gondolom tele volt a könyvesbolt a pogácsák átható illatával.
Azért akadt, aki megkérdezte, hogy mi van benne, és csak utána mondott nemet.
Volt olyan kisfiú, aki az első falatot ijedten kiköpte a kezébe, a többit gyorsan visszadobta a tálba. Gondolom hazafelé megígértette az édesanyjával, hogy soha többet nem viszi ilyen helyekre, ahol meg akarják mérgezni.
Aztán akadt akkora hős, aki a felét megette, még mosolygott is, miközben azt mondta, hogy finom, de a másik felével gyorsan kisietett az utcára, persze „egészen biztosan” a hetedik kerületi jó levegőn akarta befejezni, mert úgy nagyobb élvezet 🙂
Aztán akadtak ketten, akiknek úgy tűnt tényleg ízlik, ők többet is ettek belőle, sőt a receptet is elkérték. Gondolom, hasonló sajt és fokhagyma fanatikusok lehetnek mint én.
Na nem baj, okultam, legközelebb igyekszem nem csak magamra gondolni!
Azért annak a két embernek, akinek ízlett, leírom a receptet:
15 dkg tehéntúró
15 dkg puha, érett kecskesajt
2 gerezd fokhagyma
só, bors
Jól összeturmixoltam, és megkentem vele a félbeszedett sajtos pogácsákat.
Elnézést!
Mégis a legnagyobb élmény az volt, hogy példát láttam arra, hogyan is kéne élni! Nincs mese, most kell tennem valamit, ha idős koromban olyan formában szeretnék lenni, mint akikkel találkoztam.
