Kategóriák
Egyéb kategória

Hogyan főzök? Amivel nem dicsekszem…

Fotó: Szeberényi Adrián

Nemrég azt kérdeztem az olvasoimtól, hogy kik is ők igazából, és akkor írta Flóra, hogy ő pedig arra kíváncsi, hogy én hogyan főzők? Majd egyszer azt is leírom, de most inkább megosztanám a legnagyobb bakiaimat, amik persze nem kerültek be ide, érthető okoknál fogva.
Annyira belejöttem már a kenyérsütésbe, hogy sokszor csak ránézésre öntögetem bele a lisztet, vizet és a többi hozzávalót a dagasztógépbe. Nem akarom magam az egekig dícsérni, de a rozskenyereimet mindig mindenki az egekbe magasztalja. Ettől aztán annyira megnőtt az önbizalmam, hogy minden alaposságot félretéve, csak úgy öntögettem össze a rozs, és a búzalisztet, a vizet, majd az újabb adag vizet, aztán betettem a hűtőbe, utána kicsit elsóztam, akkor kevertem hozzá még lisztet de addigra már a korpa megpuhult, kicsit nyúlós lett a tészta…
Enyhén megkelt, betettem a sütőbe. Ekkor összesett, aztán kőkemény lett a héja, és nyers maradt a belseje. Ronda volt, szétesett, megégett, de nyers maradt. Horror!
Aztán nem olyan rég olyan rizst főztem, hogy ilyet még a legrosszabb menzákon sem képesek előallítani. Persze ennek is a lazaság volt az oka, és a kapkodás. Indulnom kellett a gyerekért, ezért nem tudtam megvárni, amíg kellőképpen megpuhult, és elzárhattam alatta a lángot, de féltem, hogy kevés lesz rajta a víz, így inkább biztos ami biztos alapon öntöttem alá még egy keveset. Az eredmény valami szétfőtt mocsi, aminek a közepe még ropogott. Kanállal lehetett kikaparni a lábosból, amikor éhesen hazaértünk, és cuppant amikor elszakadt a kanáltól. A férjem meg is dícsért, és azóta is emlegeti 🙂 Hogy miért akkor kezdem el, amikor indulnom kell? A kérdés remek!
Most hírtelen még az a lecsós máj ugrik be, ahol a máj hihetetlenül kemény lett, viszont a lecsót elsóztam… Azt egyébként megoldottuk, egy nagy csokor petrezselyemmel, és egy fej nyers hagymával összeaprítottam, és piritósra kentünk. Úgy finom volt…

Kategóriák
Egyéb kategória

Borjúkaraj chilis szederrel

A férjem ellentmondást nem tűrően közölte, hogy valamilyen nagy, szaftos húst szeretne (akar) enni, amibe jól bele lehet harapni, nincs mellette semmiféle saláta, izéke-bizéke, legfeljebb krumpli, és egy pohár jóféle vörösbor.
Én pedig nagyon szerettem volna már valamire felhasználni a hűtőben kicsit megplattyant szedremet, mert egy hét alatt nem kezdtem vele semmit, kidobni pedig nagyon sajnáltam volna.Mégiscsak lesz itt a hús mellé valami izéke-bizéke, ha tetszik a teremtés koronájának, ha nem!Kimentem a piacra, azzal az elképzeléssel, hogy veszek pár kacsacombot, az olyan jó férfias fogás, illik is hozzá a szeder, de csak törpe kacsák combjait láttam, azt inkább otthagyom másnak.
Maradt a borjúkaraj, mert azt nagyon szeretem, különösebb varázslatok nélkül is nagyon finom vacsorát lehet belőle készíteni.3-4 cm vastag szeletekre vágattam a húst a hentessel, így otthon már szinte semmi dolgom nem akadt. Olajjal nem is próbálkoztam, gondolom az sem elég férfias, jöjjön a libazsír, lehetőleg gúnár zsírja 🙂

Hozzávalók:

4 vastag szelet borjúkaraj

2 ek libazsír

1 szál póré

3 gerezd fokhagyma

só, bors

1 ek kömény

2 dl száraz fehérbor

30 dkg szeder

1 dl száraz vörösbor

1 ek cukor

1 kk fahéj

3 szegfűszeg

chili

1 ek keményítő

Egy vastagtalpú serpenyőt felforrósítottam, majd belekanalaztam a libazsírt, és hirtelen fél-fél perc alatt megsütöttem a karajszeleteket. A legkisebb fokozatra mérsékeltem a tüzet, belekarikáztam a pórét, megszórtam a köménnyel (nem elírás a mennyiség), sóval, borssal, és aláöntöttem egy deci fehérbort. Szép lassan pároltam, 20 perc múlva megfordítottam, addigra elpárolgott a bor, úgyhogy pótoltam, és hozzányomtam a fokhagymát is.
Közben a szedret a fűszerekkel öt-hat percig főztem, amíg levet eresztett, majd kicsit besűrítettem a borral elkevert liszttel. Tettem hozzá egy kevés cukrot is.Isteni lett a vajpuha, szinte darabjaira hulló illatos hús, a csípős, édeskés szedermártással. Nem volt panaszkodás, morgolódás! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Ti olvastok


Múltkor feltettem egy kérdést, hogy kik olvasnak? Több mint százan válaszoltak, sőt voltak olyanok is, akik külön levelet írtak, hogy egy kicsit többet megtudjak róluk. Mindenkinek nagyon köszönöm, igazán érdekes volt!
Bár azt külön nem számoltam össze, hogy a különböző vallásokon belül hogyan oszlik meg a nemek aránya, de az biztos, hogy a 37% zsidó közül feltünően sok a férfi.
Meglepően sokan dolgoztok könyvtárosként :-), és sokatok háromgyerekes édesanya!
Bár ez a száz valahány válasz nem egyenlő a napi 1700 olvasóval, mégis mutat valamit „belőletek”, azt biztosan, hogy nagyon kedvesek vagytok mindannyian! Mégegyszer köszönöm mindenkinek, aki válaszolt!
(Most látom, hogy a nemek arányánál elgépeltem a számokat: a férfiak természetesen 23%-ban olvasnak.)

Kategóriák
Egyéb kategória

Pritamin citromos csirkével töltve

A pritaminpaprika említésekor kisebb vitám akadt egyik barátnőmmel, szerinte ugyanis olyan nincs, hogy pritaminpaprika, a pritamin ugyanis a télire sóval eltett paprika neve. Szerintem pedig a kedvenc paprikafajtám. Alig vártam, hogy hazaérjek, és a google elárulja nekem az igazságot, miszerint mindketten tévedtünk.
A pritamin ugyanis nem egy paprika neve, hanem egy fajtáé, amibe többek között az is beletartozik, amit én hívok annak, vagyis a Greygo, de a hagyományos, hosszúkás paprika formájú pritamin is pritamin, de még csak a színe se mindig piros, ugyanis a sötétzöld is teljesen jó, nem az éretlenség jele. Valóban készítenek belőle télire eltett konzervet is.
Egy szó, mint száz, imádom! Nagyon sajnálom, hogy rövid idejig kapható csupán, és azt is, hogy csumája könnyen megpenészesedik úgy, hogy ez kivülről egyáltalán nem látszik.
Napok óta valami savanykásra vágyok (ahogy nagyanyám mondaná: savankásra). Vasárnap ebédre még nem tudtam mi lesz, de az biztos volt, hogy pritamin, (bocsánat, Greygo) mindenképp lesz benne, sőt citrom is. Nagyon finom lett a végeredmény, még Dávid is képes volt megenni egy negyedet belőle, nem mondom, hogy tömte magába, de legalább nem kellett se megfenyegetni, se megzsarolni 🙂
Hozzávalók:
4 pritaminpaprika
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csirkemell
4 zsálya levélke
1/2 citrom leve és héja
só, bors
olívaolaj
6 ek tejföl
2 ek méz
10 dkg feta
A paprikák tetejét levágtam, a csumájukat leszedtem. Levágtam a szára mellől a maradék paprikát, és felaprítottam. A húst és a hagymát ledaráltam a fokhagymával együtt, majd egy serpenyőben az olajon megpároltam a paprikakockákkal, sóval, borssal együtt. Rácsorgattam a mézet is.
Elzártam alatta a lángot, belenyomtam a citrom levét, ráreszeltem a héját, és hozzákevertem a tejfölt. (Mindenki figyeli, hogy milyen sokféle igekötőt használok? 🙂
Megtöltöttem a ragúval a paprikákat, elmorzsoltam a tetején a fetát, és tűzálló tálba téve, alufóliával lefedve 30 perc alatt megsütöttem, úgy hogy csak az utolsó öt percben vettem le a fóliát. Finom szaftos lett, rizzsel tálaltam.

Kategóriák
Egyéb kategória

A nők veszélyesek!


Fotók: a lányos anya
Mirelle lányainak, vagyis a nőknek ünnepeltük tegnap a születésnapjukat. Dávid eddig is szerelmes volt a hercegnőkbe, ahogy ő hívja a lányokat, de szerintem most végleg elveszett.

A két csaj egy pillananat alatt az újja köré csavarta a kis naív fickót 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Pfefferkuchen, vagyis borsos fonat

Kóser libahájhoz szerencsére nem annyira bonyolult dolog hozzájutni Budapesten, így könnyű elkészítenem a zsidó konyha egyik legfinomabb bor mellé való ropogtatni valóját.
Én már alig-alig használok libazsírt, mindössze pár étel van amit azzal készítek, mert jobb lesz vele, mint vajjal vagy olajjal. Ilyen étel a pfefferkuchen is. Akik még nem ettek ilyet, az első falat után rendszeresen megállapítják, hogy olyasmi mint a pogácsa, csak szebb.
Ropogós, fűszeres, nagyon kellemes egy pohár bor mellé egy kellemes beszélgetős este, de télen mi nagyon szeretjük ezt vinni magunkkal a kirándulásokra is, termoszba zárt forralt bor mellé.

Tegnap este barátok jöttek, bort is bontottunk, és nekem napok óta téli hangulatom van esténként, úgyhogy volt időm kitalálni mit is kínálok majd a borhoz. Nagyanyám gyakran sütötte ezt a borsos fonatot, de leginkább vacsora előtt kínálta. Ha mai fejjel belegondolok, akkor egy ilyan kis fonat szinte egy fél vacsora…
Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg libazsír
2 dl fehérbor
2 tojás+1 a kenéshez
durvára darált fekete bors
2 kk só
A lisztet gyorsan elkeverem a zsírral a dagasztókaros robotgépben. Beledolgozom a tojásokat, sót, borsot, és a fehérbort is. Fóliába csomagolom, és két órát pihentetem a hűtőben. Lisztezett deszkán kinyújtom, vékony csíkokra vágom, a csíkokat megsodrom, és apró kalácsokat fonok belőlük. Ez a mennyiség 20 kalácskára elegendő. Nem szabad nagy fonatokat készíteni, mert lassan sül át. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és egy óra alatt szép pirosra sütöm, úgy, hogy félidőben megkenem a felvert tojással.

Kategóriák
Egyéb kategória

Oroszlános borvendéglő, Tállya

Bár Tokaj-hegyalján nincsenek távolságok, Tállya nekem valahogy mindig kiesik. Mádra szoktunk menni, de annál tovább ritkán. Mikor itt a blogon Hegyaljáról volt szó, valaki mindig nagyon kedvesen beírt a kommentekbe, hogy ha legközelebb arra járunk, az Oroszlános borvendéglőt semmiképp ne hagyjuk ki. Tudtam én, hogy ez a valaki az étterem nagyon ügyes marketingese lehet, de nem volt tolakodó úgyhogy ott hagytam a kommenteket.

Be is érett a munkája, mert idén nem hagyhattuk ki, meg kellett néznünk honnan is ez a sok levél.

35 fokban, déli 12-kor parkoltunk le az Oroszlános előtt, talán egy szerdai nap. Rajtunk kívül csak egy család ebédelt ott éppen, úgyhogy kedvünkre választhattunk az asztalok között. Az étterem a régi Szirmay-kúriában található, amit gyönyörűen felújítottak, és igazán ízlésesen rendeztek be, mind a bútorokkal, mind a textiliákkal, kiegészítőkkel.

Napi ajánlat volt a hideg paradicsom és uborkaleves házi juhsajttal, és a lecsó is, de a lecsónál valami komolyabbat szerettünk volna enni, úgyhogy maradt a leves megkóstolása az ajánlatból.

Gondolom mindenkinek meg van az az érzés, amikor egy kanál ételt vesz a szájába, és majdnem elájul a gyönyörűségtől… Annyira finom volt, annyira tökéletes, hogy soha nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű gazpacchoból ilyet is lehet készíteni. Ha csak ezt ettük volna, akkor is tökéletesen elégesett lettem volna.

Szarvast ettünk főétel gyanánt, nincs mit írnom róla, tökéletes volt és kész.

Kategóriák
Egyéb kategória

Túrókrémes paprika

Egyik volt munkahelyem büféjében lehetett kapni a „vitaminkrémes szendvicset”. Ez a hangzatos név nem túl sok vitamint jelentett, de a sonkás zsömlénél egészen biztosan többet.
Az ilyesfajta mindenfélét-mindenfélével összekeverek krémek általában jól szoktak sikerülni, de szinte mindig megismételhetetlenek, mert mindig csak az kerül bele, ami éppen van otthon, és abból is csak a maradékok. Ez a krém viszont más volt, mert mindenki imádta, szinte csak ezt voltunk hajlandóak megenni. Akkora kedvenc volt, hogy amikor a büfé tulajdonosváltáson ment keresztül, hetekig teszteltük az új büfés vitaminkrémjét, mire mindenki rábólintott, hogy igen, ez már valami hasonló. Én pedig most tettem bele egy kevés hagymalekvárt, ami annyira feldobta, hogy érdemesnek találtatott a gasztroblogon való megosztásra.
Én is gyakran készítem reggelire, de az arányokban még mindig nem vagyok biztos. Minden esetre, aki szereti a túrót, és a főtt tojást, de már unja a körözöttet, vagy a zsidótojást, az próbálja ki ezt, nem fog csalódni.
Hozzávalók:
15 dkg túró
3 főtt tojás
3 ek majonéz (néha 6 kanál 🙂
1 kaliforniai paprika (vagy pritamin, esetleg kápia)
3 csemegeuborka
só, bors
1 csokor petrezselyem
2 szál újhagyma
6 ek hagymalekvár
A tojást villával összetöröm, hozzá keverem a túrót, az apróra vágott zöldségeket, és a majonézt is. Sózom, borsozom, majd félbevágott piroshúsú paprikákba töltöm, a tetejére pedig mindegyik teszek egy kiskanálnyi hagymalekvárt.

Kategóriák
Egyéb kategória

A lopásról

Most, hogy Sütisnéne és Max is meg lett lopva, én is leírnék pár dolgot.
Pár hete hosszas levelezésbe kezdtem az egyik gasztró gyűjtőoldal tulajdonosával, amiért a feedjeim alapján újraközli az összes receptemet, a fotókkal együtt, és azokat el is tárolja. Kicsit hülyének nézett, és közölte, hogy ott a link a recept alján. Valóban, de az én felhasználási feltételeim nem engedik meg a továbbközlést, annak ellenére, hogy örülök, hogy rövidített formában, nem eltárolva megjelennek a gasztro.blog.hun, és a mineren. Hiszen minek is kattintana át hozzám az ő olvasója, amikor az első betűtől az utolsóig ott van nála minden.
Szó szót követett végül komolyan gondoltam, hogy ügyvédhez fordulok, de szerencsére megadta magát a fickó, és már sem a képeimet, sem a recepteket nem közli, az első pár sor kivételével, és a folytatásért továbbra át kell kattintani.
Mi a bajom az előző dologgal, mikor valóban ott volt a linkem a poszt alján?
Az, hogy amíg én hetente 4-5 receptet teszek fel, addig ő az összes gasztroblogger receptjeit naponta elmentette. Ez szerintem legalább 400 receptet jelent hetente. A google elég hamar elkezdte az én receptjeimet hamarabb megtalálni ott, mint a saját blogomon. Ez konkrétan azt jelenti, hogy hiába találnék én ki olyan tortát, ami tízmillió magyar kedvence lenne, ha valaki beírná a keresőbe, hogy Fűszeres Eszter Világbajnok Tortája az ő oldala lenne az első, míg az enyém csak a második találat. Ugyanis a gyűjtő site-ok egy idő után elsőséget élveznek. Ez a bajom a gyűjtő site-okkal, amikor már túl sok recept van rajtuk.
Rendszeresen találom meg Kicsivú képeit mindenféle helyeken, ezt meg is szoktam írni neki 🙂 De van egy blog (csak azért nem linkelem, mert nem akarok neki reklámot csapni) aki pofátlanul átveszi a képeimet, írásaimat, és kitörli a forrást megjelölést követelő kommentjeimet, sőt kikérte magának a zaklatást.
A legdurvább dolog mégis két hete esett meg velem, amikor a Magyar Turisztikai Portálon jött velem szembe hatalmas plakáton a gulyáslevesem. Itt már tényleg elszakadt a cérna, mert ha egy blogger lop, és nincs pénze belőle, akkor legfeljebb vitatkozhatok, de amikor egy üzleti vállalkozás pénzszerzéshez használja képemet, az valahogy sok.
Azt a választ kaptam, hogy a képre külön nem volt ráírva, hogy az enyém…
Nahát! Itt tartunk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Tornyos borház Szegi

Még nem volt időm írni a nyár egyik meglepetéséről (legalábbis számunkra igazi pozitív meglepetés volt) a Tornyosborházról.
Évek óta megnéztük, amikor elhajtottunk mellette, de valahogy az ember nem szívesen megy be egy főút menti étterembe, ugyanis mindig attól fél, hogy csak az átutazó vendégeket szeretnék lehúzni az ilyen helyeken, ezért aztán általában középáras éttermek ezek, (hogy senki ne forduljon ki, amikor meglátja az étlapot) pocsék konyhával, vagy undok felszolgálókkal, vagy mindkettővel. Most, hogy egyik kedves olvasóm megosztotta velem a jó hírt, miszerint egy év múlva megújul a jelenleg eléggé színvonaltalan Sárga borház amiről pont ezek a rosszak mondhatóak el legutóbbi látogatásunk alapján, kicsit megnyugodtam.
Végül valaki ajánlására összeszedtük a bátorságunkat, és egyik este beültünk.
Az árak igazán barátságosak voltak, a két felszolgáló pedig valódi tünemény! Egy kedves mosolyú hölgy, illetve egy őszintén barátságos fiatalember. Minden kérésünkre tudott válaszolni, ajánlott ételt is, bort is, gyors volt, kedves, de nem tolakodó.
Valamiért Tokaj-Hegyalján szinte sehol nem szerepel saláta az étlapon, csak savanyúság. Ez volt az egyetlen hely a nyáron, ahol tudtam enni egy sajtsalátát magokkal megszórva. Persze itt is csak ez az egy fajta volt, de legalább volt valami! Nagyon finom bablevest, juhtúrós sztrapacskát, marhapörköltet, és a világ legjobb túrós palacsintáját ettük. Tíz pontot adnék a húslevesre is, szinte házi minőség.
Annyira tetszett a hely, és olyan közel volt, hogy a két hét alatt összesen háromszor mentünk vissza, de már másodszor is törzsvendégként üdvözöltek. Be is írtam a vendégkönyvbe, pedig nem szokásom, de igazán megérdemelte a csapat, hogy a vezetőség is tudomást szerezzen róla, miszerint sokkal jobban főznek mint a pár kilométerrel arrébb lévő konkurenciában, és a felszolgálás egy napon sem említhető! Arról nem is beszélve, hogy legalább húsz százalékos árkülönbözet van a két hely között, és érdekes módon a jobbik az olcsóbb. (Készítettek magukról egy videót is, helyes 🙂
Egyik este még a séffel is összefutottam, meg is említettem neki a palacsintát, de épp jött egy harmincfős társaság záróra után (szegények, lehetett túlórázni), és a receptet nem tudtam már elkérni.
Nemsokára megint megyünk egy pár napra, egy ebédre biztosan beugrunk! Nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik viszonylag olcsón szertnének finomat ebédelni, vagy vacsorázni.