Fűszer és Lélek archívum

Olívaolaj hamisítás 2. rész

Hogy is megy ez? 

Az ilyen alapanyag több sebből vérzik, de most csak egyet vegyünk figyelembe: az Unión kívül nem érvényesek az EU-s mezőgazdasági megkötések, vagyis az EU-ban már korábban betiltott műtrágyát, rovarirtót, gyomirtót és egyéb veszélyes növényvédőszereket alkalmazó termelő vígan gyártja az olajat, amit lehet, kihoz az ültetvényből és a termésből is, hiszen csakis a mennyiséget tartják szem előtt. Nem kell betartani  a védőszerekre vonatkozó kivárási időt, sokszor egy-két nappal szüret előtt még vegyszereznek.

A cikk első része itt olvasható.

 

Mindig hangsúlyozom, hogy keressük a csomagoláson a termelőt, a termőhelyet és a bogyó típusát (3T szabály). Régen rossz, ha valahol ez szerepel: Származási hely: EU. Ez mindenképpen gyanús, hiszen ebben az esetben nem minden ok nélkül van elhallgatva a termelő, a hely és a fajta, tehát a termék valószínűleg pancsolt és több helyről összevásárolt.

A magyar anyukák szerint pocsék a menza kaja. Nézőpont kérdése, ugyanis nálunk ebéd sincs az iskolákban. Az van, amit a dobozba rakok. Vagy megeszi, vagy nem. 

Országos szintű probléma, és akkor nem kis dolgot feszegetek, hogy itt, nincs “rendes” ebéd! 13 éve “rakom a luch”-ot, vagyis csomagolok. Rakom a lunch-ot, vívom a harcot, mert a lunch sokszor úgy jön haza, ahogy elment…érintetlenül. Persze a gyerek apja azt mondja “Nem érdekes mit szeret az a kölök, ha éhes, majd megeszi. Majd rájön milyen rossz az neki ha éhezik, Kisanyám!” Kicsit a tapasztalatlanság érződik ebből a merész kijelentésből. Mert a gyerek nagyon komor hangulatú mikor hazajön és nem ő tudja meg milyen rossz az ha nem eszik, hanem a környezete. Sajnos a gyerekek nem esznek meleg ételt ebédre! Persze mások az étkezési szokások itt, értem én,13 éve próbálom megszokni, és ma már fejcsóválva bár de minden nap tudomásul veszem, hogy egy gyereknek este 6-7 óráig nem jut meleg étel a gyomrába. A napja nagyrészét otthonától távol tölti, vacsoradiőben esik haza, akkor ül le a család (jó esetben együtt) a

meleg vacsorát megenni. Addig csak “rágcsált”.

Oktatási intézményben keresd a konyhát! A “cafeteria”-t.

Legyen az állami vagy magán iskola, legtöbb helyen a konyha éppen csak “kicsomagoló” hely, főzni nem szoktak benne. Drága mulatság fizetni a szakképzett munkaerőt, a friss alapanyagokat és folyamatosan megfelelni az egeszségügyi előírásoknak. Inkább külső cégekkel szerződve szállíttatják az előregyártott “eleséget”. Kényes téma. Rengeteget lehet olvasni erről. Hajmeresztő. Sokkal rosszabb mint az általunk oly sokat szidalmazott kelkáposztaszagú menza a sűrű főzelékeivel és mócsingos cafatjaival meg az átlátszó levesekkel! Mert az legalább meleg volt! És néha volt ehető is, amit ülve ettünk meg, tányérról, evőeszközzel.

Két gyerekem közül az egyik olyan helyre jár, ahol van ebédlő. Oda még soha be nem tette a lábát. Nem bírja a szagát se. A másik gyerekem se megy be, mert az ő iskolájában ebédlő sincs. Konyha sem, egyáltalán. Ez talán még a szerencsésebb megoldás, bár a szülő terhein nem enyhít, mégis a saját döntésén alapul mi kerül a gyereke elé az asztalra. Kénytelen pakolni “lunch”-ot, tizórait és uzsonnát vagyis snack-et. A snack országában élünk.

Mi van a lunchboxban, avagy rémségek kicsiny tárháza. Sajnos itt sem jobb a helyzet tisztelet a kivételnek. (Köszönöm) Nemcsak mint szülő, hanem mint szorgos pedagógus is nézem a “lunch”-ot naponta.

Rémálmom a “gyerek ennivaló” kategória. Amit épeszű felnőtt nem fogyaszt, mégis adja a gyerekének… Külön iparág van a gyerekételek fabrikálására. Szoros ősszefogásban a médiával.

Álljon itt egy lista, teljesség igénye nélkül,

Levesek:

Minden gyerek nyúl érte a boltban, lásd címke. Nemcsak felismerhetetlenségig feldolgozott, gyanús csirkedarabokat hanem pl BPA-t (műanyagokban található Bisphenol A)-t is tartalmaz. Nyitáskor azonnal megcsap a tartósítószer “aromája”.

Második fogásként következzen az alap “mac&cheese”, sajtos tészta, gyári konstrukciója:

Szeretett rajzfilmhős itt is megtalálható a csomagoláson. Az “Annieʼs” brand organikus és kicsit hippi logója erős konkurrenciát jelent a Kraft cégnek.

Kedvencem a Lunchables, fellelhető benne apró sajtkocka, felvágott karika, sóskeksz, édeskeksz. Merészebb es drágább verziója italt és desszertet is tartalmaz!

Kap persze a jól táplált gyerek tejterméket is, kanál sem kell pl a joghurthoz, elég kiszivattyúzni a műanyag tasakból. Létezik többféle leleményes ízben, pl vattacukor! Ha véletlenül kifröccsen a szőnyegre lehetőleg megfelelő színűt válasszunk, soha nem jön ki a festék.

Csemege a sajtrúd, ez pl a mozzarella sajt teljes kicsúfolása.

Kell persze zöldség is a kiegyensúlyozott étrendbe.

Ezek zöldség rudacskák es chipszek, krumpli, paradicsom es spenót! Ízre és szagra teljesen sültkrumplira emlékeztetnek. Ujjaim sósak és zsírosak utána.

Másik nagy kedvencem ahogy gyümölcsöt kap a gyermek. Gyömölcs gumicukor, tekercs és szíj! Sok szülő bedől, ez a napi gyümölcsfogyasztás.

Persze ott van még az örök és egyeduralkodó PB&J! Peanut-butter and jelly. Vagyis a mogyoróvajas-lekváros szendvics, a kérlelhetetlen szeletelt zacskós kenyéren. Alapeledel. Persze csak annak, aki nem halálosan allergiás a mogyoróra!

És ha mindez még nem volt elég magas cukortartalmú ebéd, jöjjön a desszert. Megnyugtatásul 100 kalóriás adagolásban:

Innivalónak kapható millió féle édes lé:

Kész is vagyunk. A jóllakott csemete ezután igen élénk: csodálkozunk is rendesen mennyi a hiperaktív, figyelemzavaros gyerek. Ezen kórképek orvoslására szerencsére már alapos terápiák és gyógyszerek állnak rendelkezésre. Ebéd után nincs csendespihenő, nemhogy alvás, óvodáskorban sem. Mehet tovább a “munka”.

Mit tehetek, ha ez “nem megy le a torkomon”? És ha azt sem akarom hogy a gyerekemén lemenjen?

Főzök meleg vacsorát minden este. Előre megtervezett heti menü alapján, különösen ügyelve arra, hogy pakolható, másnapra csomagoljató legyen. Egyik konyhai fiókunk tele van dobozokkal, konténerekkel, termosszal, amiben a leves és különböző tészták, köretek melegen tarthatók. Nem beszélve arról, hogy nem hagyunk magunk után annyi szemetet, eldobandó csomagolóanyagot. Nagy vívmány volt az osztályban a mikrosütő beszerzése. (Persze van aki ezen is felszisszen…) Kedvére melegítheti ételét benne mindenki. Kiadagoljuk a tejtermék, zöldség, gyümölcs, édes és sós snack arányát. A legjobb megoldás pedig, ha a gyermekkel közösen “rakom a lunch”-ot.

Kicsit korábban kell ugyan felkelni hozzá, de úgy tűnik ez nem probléma, emlékeztetőt is kapok róla:

“Ébressz fel korán. Minimum 6:00, maximum 6:00 -kor!”

Csodák csodájára meg is eszi amit kiválasztott.

.

Máshogy édes, mint a karamell.
Annyira szerettétek legutóbbi sikersztorit itt a blogon, hogy úgy döntöttem, rendszeressé teszem a sikeres, bátor és boldog emberek bemutatását, különös tekintettel a gasztronómiához is kötődő nőkre. Folytassuk egy nővel a Wekerléről, aki januártól hivatalosan munkanélküli, de már alakul a vállalkozás, és különben is, komolyan elhiszi valaki, hogy létezik négygyerekes munkanélküli édesanya?! Naugye…
Ez a történet most róla szól, és a karamellségekről.

Három éve, kaptam egy levelet, Baksa Anna írta. Arról szólt, hogy bár mi nem ismerjük egymást személyesen, de úgy érzi, sokat kapott tőlem a blogon keresztül, – ettől teljesen meghatódtam – és arra gondolt, hogy ő is adna valamit. Méghozzá egy polinéz masszázst, mert ő masszőr.
Ez a bejegyzés most nem a masszázsról fog szólni, mert mint kiderült, abból igazán megélni nem lehet. Nem csodálkozom, egy óra alatt annyit dolgozott Anna, hogy végig úgy éreztem, mintha ketten lettek volna a szobában rajtam kívül. A szemem csukva volt, úgyhogy vagy valóban két nő masszírozott végig, vagy Annának négy keze van. Dolgozott ő mindennel, a kezével, az alkarjával, közben táncolt, én pedig annyira ellazultam, mint utoljára gyerekkoromban. Tudni kell, hogy bár nem vagyok autista, nehezen viselem idegen emberek érintését. Tulajdonképpen csak a szüleim, a férjem és gyerekem érhet hozzám. Ezt mindig a három hónapos inkubátorkezelésnek tudom be, amivel életem első negyedévében meg kellett küzdenem, aztán vagy így van vagy nem. Nem vagyok én ehhez az intenzív érintéscunamihoz hozzászokva, meg kell tanulni elfogadni az ilyen ajándékot, ami után tényleg kicserélődik az ember egy napra legalább. Elképesztő élmény. Föld felett járás, és vigyorgás.

Annáról tudni kell, hogy ha valakire igaz ez a kis vicces grafika, akkor az ő.

Egyedül neveli négy gyerekét, de nem aggódik semmin, úgy döntött, olyan még soha nem volt, hogy ne lett volna valahogy, úgyhogy az élet nem áll meg, az élet nem omlik össze, az élet megy tovább. És ha már így van, akkor az élet legyen jó és legyen szép. És Annának az.
Ősszel egyszercsak kiírta a fésznukra, hogy karamellségeket gyárt, mert meg kell gyógyítania a köhögő torokfájós gyerekeit. Aztán olyan lelkesedés támadt a poszt körül, hogy elkészültek a kóstoló adagok is a barátoknak. Amikor karácsony előtt találkoztunk, épp megszűnt a munkahelye, de mosolyogva mondta, hogy nem probléma, karamellségekkel fogja megmenteni Budapest lakosságát a téli nyavalyáktól, tavaszra elindítja vállalkozását. Addig a barátok élvezhetik a selymes, vajas-tejszínes karamellek elképesztő ízét.

Nagymama krémjei:
– fahéj-narancs
– szegfűszeg-narancs
– gesztenye
– aszalt szilva-fahéj

Köhögéscsillapítók:
– citrom-eukaliptusz
– levendula-citrom
– kakukkfű-eukaliptusz
– menta

Kelet kincsei:
– gyömbér-citrom
– chili
– rózsabors
– rózsavíz

18+ :
– barackpálinka
– kökény-vodka
– kávé-whiskey

Kaptam is belőle egy nagy csomag kóstolót, minden ízből egy-egy üvegcsével. Három nap alatt elnyalogattuk, és csak azért tartott ilyen sokáig, mert erős önmérsékletet tanúsítottunk.
Kívánom, hogy szárnyaljon a vállalkozás, de csak annyira, hogy a masszázs megmaradjon mellékállásnak!
És most ti is megkóstolhatjátok ezt a rengeteg féle karamellséget, mert Anna megajándékozza az egyik szerencsés olvasót egy szuper-csomag karamellség kóstolóval.

Lájkoljátok a bejegyzést, holnap este onnan sorsolunk ki valakit, akire én legalábbis nagyon irigy leszek 🙂

Nem írom le, mi mindent ettünk össze-vissza az utóbbi napokban, legyen elég annyi, hogy egy kisebb falu simán elkosztolt volna nálunk ínséges időkben egy hétig, az biztos. Aztán üzent Zsuzsa Szatmárból, konkrétan Panyoláról, hogy ugorjunk már át hozzájuk, otthon vannak egész nap.
El is indultunk, GPS Budapesten, de eddig is elvoltunk nélküle, most se lesz szükségünk rá, 120 kilométer az egész miért is izgulnánk, különben is a férjem telefonján van GPS is, igaz még soha nem próbáltuk, de biztosan jó az.

Arra emlékeztünk, hogy komppal kell átmenni, és nem szabad a GPS-re hagyatkozni, mert az bevisz valahova, ahová nem kéne, és traktor szokta kimenteni a szatmári ízekre szomjazó delikvenseket, de jártunk mi már ott műholdas navigációval, és pont az ajtóban jelezte a szerkezet, hogy megérkeztünk, így hát most se féltünk. Igen ám, de akkor Naviguide térképet használtunk most meg a guglibarátunk saját izéjét, naná, hogy ott álltunk egy falu putrisorának a végén a gyümölcsfák között vigyorgó romákkal, akik azt lesték mikor ragadunk el a sárban. Hívtuk is kétségbeesetten Zsuzsát, hogy most mi legyen, itt bizony nincs komp, de a folyó közelébe se tudunk menni. Eltévedtünk.
Semmi baj, irány vissza 40-50 kilométert, ott jobbraballrajobbra, majd újra és akkor már ott lesz az a komp, ami működik is. Jah.

Mondta is Zsuzsa, hogy amikor a falu weblapját készítették, külön kérték, hogy legyen egy olyan pont hogy „GPS használók figyelmébe” mégis eltévedtek a fejlesztők, amikor a fizetségért mentek a faluba, talán nem emlékeztek a saját maguk készített szövegre 🙂
Megérkeztünk, pálinkáztunk, ebédeltünk, pálinkáztunk, megnéztük az épülő gyümölcsaszalót és szövetkezeti házat Ambrussal (annyira jó, hogy vannak még emberek, akik szövetkeznek egymással és nem csak hitegetik, becsapják, meglopják egymást, hanem tényleg közösen dolgoznak). Végül otthagytuk egy napra a gyereket, mert nekünk mennünk kellett beereszteni a kutyát, aki csodálkozott volna, ha egy lábtörlőn tölti az éjszakát a megszokott szoba helyett.

Egy szó, mint száz ebből a kesze-kusza felvezetésből csak azt akartam kihozni, hogy újévi falatkák is készültek ám nálunk, amit még illett volna tegnap megosztanom, de elszállt a gépem tápegysége, és január elsején Erdőbényén nem lehet ilyesmit vásárolni.
Mindig is kedveltem a puy-i lencsét, de amióta olvastam Thomas Keller könyvében, hogy milyen jó érzés, amikor a pici lencse szétpukkan a szájpalásán, ahogy odanyomja a nyelvével – szinte mint egy kaviár, azóta, még jobban kedvelem, érdekes, hogy pár leírt szó milyen hatással tud lenni emberekre.

Az étel lényege a házi, lime lével és lime héjjal készült majonéz. A majonézre is egy fél éve kattantam rá újra, gyerekkoromban is szerettem, amit apu villával bűvészkedett össze a zöld színű jénai tányérban, miközben én próbáltam cseppenként önteni a tojás sárgájához az olajat, de amióta elköltöztem, valahogy kimaradt az életemből, pedig ez nem tavaly történt. Szerencsére már nem kell villával erőlködni, elkészíti helyette a gép.
Na, jöjjön a recept, úgy látom ebből a bevezetőből nem lesz semmi, főleg, hogy az elejét még egy hete írtam Erdőbényén, de már idén kell befejeznem az Oktogonon.

Hozzávalók:
40 dkg puy-i lencse
2 tojás sárgája
1 ek francia mustár
1 lime leve
1 lime héja
1 ek konzerv zöldbors
1 ek méz
só, bors
1 dl olívaolaj
2 dl étolaj
2 csomó újhagyma
1 nagy csokor petrezselyem
vékonyra szeletelt füstölt libamell vagy bármilyen más füstölt hús

A lencsét harminc-negyven perc alatt puhára főzöm.
A majonézhez a késes robotgépbe teszem a tojások sárgáját, a mustárt, a lime levét és héját, a zöldborsot, mézet, sót borsot. Elindítom a gépet, és hozzáöntöm az olajat. Az első kanálnyi mehet lassan, a többivel nem kell vacakolni, nem fog kiválni, kemény majonézt készít a gép egy perc alatt.
Apróra vágom az újhagymát a zöldjével együtt, majd a petrezselymet is.
Mindent elkeverek a leszűrt, kihűtött lencsével, végül a libamell szeletekre kanalazom.

Ha már újévről lecsúsztunk a recepttel, tegyük el farsangra, tényleg megéri elkészíteni!
BÚÉK kedves olvasók, bízom benne, hogy valami jót is hoz majd ez az esztendő!

A lencséről is van fotó, de valamiért a blog.hu nem szereti, gyertek a fészbukra, ott látható.

Nagy nap lesz holnap a számomra, és a blog számára!

A Mika Tivadar Mulatóban a Kőleves és Fűszer és Lélek receptjeiből lehet ízelítőt kapni, és persze jókat inni, mulatni! Lesz latkeszt kecskesajtkrémmel és a mandulás fánk, illetve  gesztenyemézben pácolt kacsamell datolyás sült zellerrel, céklapürével.

http://mikativadarmulato.hu/

1075 Budapest, Kazinczy utca 47.

Húúúúúú!