A valódi discomfort food.
Nemrég jelent meg az Államokban a Recipes Remembered: A Celebration of Survival című szakácskönyv, amiben nyolcvan holokauszt túlélő osztja meg kedvenc, vagy legkedvesebb receptjét. Amikor először olvastam róla, egyszerűen nem tudtam mit kezdeni a történettel. Mert ha az izraeli konyhát nem vesszük, akkor valamilyen szinten minden közép európai zsidó szakácskönyv „Celebration of Survival”. Az anyáinktól, a nagyanyáinktól ellesett receptek.
Érdekes dolog ez a birsalma. Vidéken sok helyen le sem szedik, ott rohad el a fa alatt, Budapesten pedig hatszáz forintot kell fizetni kilójáért. Akik a fa alatt hagyják, gondolom nem szeretnék feldolgozni, ugyanis a birsalma „nyersen” nem ehető. Valahogy muszáj elkészíteni.
Nagyanyám a kredenc tetején tartotta a konyhában, isteni illatot árasztott magából, mire tél közepére elfogyott. Ez az illat keveredett a fáskamrából beszivárgó faillattal, és borházból nyáron is érezhető enyhe cefreszaggal. Imádtam, most olyan élesen él bennem, mintha csak tegnap éreztem volna utoljára, pedig már olyan régen volt!
Úgy tűnik a spagetti villára csavarása embertömegeknek okoz gondot, rögtön két villát is terveztek a probléma megoldására.
Szakácsnak tanul az ember, pecsenyesütőnek születik –Jean Anthelme Brillat-Savarin
Taps, ováció, majd mély meghajlás!
Egy teljesen korrekt gulyás-pörkölt recept olvasható a The Guardian-ban, nem mástól, mint Hugh Fearnley-Whittingstalltól.
Ok, a hozzávalókat úgy kezdi, hogy három evőkanál olaj – és itt jön a lényeg – vagy disznózsír. Azt írja, hogy „lard”. Eddig is imádtam Hugh-t, napokig tudom nézni a műsorát, ahogy versenyt iszik az angol paraszttal, aki még tudja hogyan készül az almából a cider, és nem hagyja a fa alatt elrohadni a lehullott termést. Vagy amikor csalánevő versennyel építi a közösséget, amikor minden versenyre benevez a legszebb zöldség kompozíciótól kezdve a leghosszabb zöldbabig.
Vannak olyan napok, amikor minden összejön: a gyerek nem ébred hajnalban, hétágra süt a nap – ha túrázni akarunk, vagy épp esik, amikor valami sorozatot néznénk egész nap az ágyból. Kapok jóízű sárgarépát a húslevesbe, és van a hentesnél marhatérd is. De van, amikor csak hirtelen alakulnak így a napok, mondjuk anyu felhív, hogy vigyük ki a gyereket hétvégére hozzájuk, és csináljunk azt amit akarunk. Szerencsére már nem annyira kicsi a fiúnk, hogy ilyenkor a fényképeit nézegessük abban a pár órában, amikor a gyerektelenek életét élvezhetnénk, de még mindig minden harmadik mondatunk a gyerekről szól. Így lazítunk, sok sétával, mert hétközben arra szokott a legkevesebb idő jutni. A bóklászásra, és a nézelődésre.
Kellemes kirándulás Magyarország egyik legszebb várromjához Regécre. A várrom már messziről látszik, hosszan kell kanyarogni autóval, mire a hegy alatti parkolóban leállunk, így mire odaérünk még a felnőtt utastársainknak is romantikus képzetei támadnak a várral kapcsolatban. És valóban volt itt szerelem, esküvő, nagy lakomák, de titokzatos kettősgyilkosság is, amire csak most derült fény. Két csontvázat találtak a több száz éve betemetett lakószoba padlóburkoló kövei alatt fejsérüléssel. A gyerekek megőrültek az izgalmaktól.
A Mogyoróska és Regéc községek közötti erdős vulkáni eredetű hegycsúcson találjuk az észak-déli irányban hosszan elnyúló, szabálytalan alaprajzú, belsőtornyos hegyi vár tekintélyes romjait.
Hétvégén végre volt időnk leszaladni Erdőbényére, bezártuk a melegben nyitva hagyott ablakokat, és rendeltünk tűzifát télire. Begyújtottunk mindkét kályhába, így is csak épp 19 fok volt az első estére, azért a vastag kőfalakat nehéz kifűteni. Így is a hátsó szomszéd borosgazdától kellett némi fát kölcsönkérni, nem gondoltunk, hogy egy hónap el fog telni úgy, hogy nem lesz időnk lemenni. Szerencsénkre Homonna szomszéd nem vette volna a szívére ha megfagyunk, adott is fát a távolból, de mivel nem volt otthon, mégis olyan érzésem volt, mintha lopni mentem volna az udvarára. (Kedves szomszéd, a fát nem tudtuk visszapótolni hétfőn az ígéretünkhöz híven, mert a Gonda úr teherautója elromlott, ezért nekünk se tudott szállítani. Pótoljuk hamarost.) Másnap persze már nem győztük a takarót lerúgni magunkról, annyira jól tartotta a ház a meleget. Éjszaka már határozottan hideg van, főleg az ország északkeleti végében. A tyúkokkal feküdtünk, de sokkal később keltünk minden nap. Olyan csönd van a faluban, hogy az elsötétített szobában semmi nem zavart minket a hosszú alvásban.
Este hétkor elmentünk sétálni, senkivel nem találkoztunk, sőt embert se láttunk, de még csak a függönyön átszűrődő fényt se vettünk észre sehol, csak a kutyák ugattak végig. Mire egy óra múlva hazaértünk, mi is olyan álmosak voltunk mint a falu, gyorsan ittunk egy bögre forraltbort – persze csak hogy a hideg utcán átfagyott lelkünket felmelegítsük – majd raktunk még a tűzre és aludtunk is mint a bunda.
Tegnap Tokajban jártam Zwack Izabella meghívására egy „kis szüretre és egy tokaji aszú kóstolóra”. Kisbusszal indultunk reggel a Zwack gyár elől, újra érezhettem az Unicum illatot az udvaron. Nem vagyok egy alkoholista, de ha ott dolgoznék, egészen biztosan alig várnám a munkaidő végét, hogy megihassak egyet, elképesztő, olyan, mintha egy Unicumos pohárban dolgoznál.
(Reklám!)
Izgalmas játéksorozat veszi kezdetét a Spar jóvoltából.
10 gasztroblogger főz szépen sorban 5 olyan alapanyagból, ami azon a héten olcsóbban vásárolható meg a Spar üzletekben, a sort én kezdem. Miután megnéztétek, hogy nekünk mi jutott eszünkbe ennek a fixen öt alapanyagnak a felhasználásával, találjatok ki ti is valami izgalmas receptet – amiben ez az öt alapanyag szerepel, de ezen kívül bármi más is belekerülhet – és töltsétek fel a Sparchef oldalára, a recept beküldők közül pedig kéthetente kiválasztunk hatot (hármat a közönség, hármat pedig az adott hét gasztrobloggere). Értékes WMF és SPAR ajándékokat lehet nyerni. Mától az edények egyébként nem csak megnyerhetőek, hanem pontokért cserébe kedvezményesen meg is vásárolhatóak.