Fűszer és Lélek archívum

Elkezdte vetíteni a Spektrum tv a Ministry of food-ot, magyarul Főzz otthon Jamie-vel című sorozatát.
Egyszerűen nem hagy nyugodni az első rész! Jamie Rotherham-ba megy, ami nem éppen a leggazdagabb városa Nagy Britanniának, ott hirdetést ad fel, amire mindössze 300 ember jelentkezik, és kiválaszt közülük párat.
Nemrég olvastam Ozvald Anita beszámolóját a londoni munkájáról, és nagyon megragadott egy mondata, miszerint olyan volt Londonban élnie, mintha a közeli jövőben lenne.
Végig ez zakatolt a fejemben, miközben néztem a filmet. Rémisztő volt!
Persze a szereplők az alsóbb társadalmi osztályból kerültek ki (van benne egy nyolcvan körüli bácsi is, őt nem tudtam besorolni), többen 22-23 éves lányok, akik legalább tízzel többnek néznek ki, soha nem dolgoztak, és segélyből tartják el a gyerekeiket.
Az egyik lány annyira természetesen mondja, hogy ők segélyből élnek, mintha azt mondaná, hogy ő egy multinacionális cég alkalmazottja.
Ha London a közeli jövő, akkor sajnos Rotherham is az. Segélyből itt soha nem tart majd fent egy lakást szerintem senki, sőt plazma tv-je se lesz, de az biztos, hogy nincs messze, amikor az anyák már egyáltalán nem tudnak majd főzni! És ez nem azt jelenti, hogy nem tudnak elkészíteni mondjuk egy töltött káposztát, hanem azt, hogy fogalmuk sincs mit jelent az, hogy összevágni egy hagymát. Nem tudja, hogy meg kell-e pucolni előtte, vagy meg kell-e mosni. Egy másik angol sorozatban a hölgy miután felkockázta a hagymát, bedobta egy szűrőkanálba, és folyóvízben megmosta.
A szereplők érzik, hogy nem jó amit csinálnak, hogy nem lehet csak chipsen élni, vagy a gyereknek öt éven keresztül kebabot venni a sarkon, és esténként a földön megenni evőeszköz nélkül, de nem tudják mit kéne tenniük. Nincs mintájuk, mert már az édesanyjuk se főzött soha!
Legjobb példám a totális gasztronómiai elbutulásra a saját nagynéném.
Wales-ben él, eredetileg olasz. Esküszöm, hogy harminc éve úgy főzött, mint egy séf. Most nyáron hozott Knorr „alaplét”, amit pici tégelyekben árulnak a hipermarketben. Szerinte nagyon praktikus, mert nem olyan egészségtelen, mint a kocka (hihihi), de nem kell fáradni az alaplével.
Ebből főzött rizottót, amibe tett a legolcsóbb debreceniből és egy kis rettenetes félédes gagyi német bort is. Volt a tetejére növényi sajt, mert az kell rá…
Tehát Jamie-nek nincs könnyű dolga a tervével: megtanít 10(?) embernek 10 receptet, akikkel megígérteti, hogy ők is megtanítják ezeket másik tíz embernek, és így tovább, és így tovább.
A végén pedig minden rotherhami lakos tud majd tíz étel főzni, boldogan élnek amíg meg nem halnak. Ezeket a recepteket elvben (szerintem gyakorlatban is meg lehet tanulni 24 óra alatt)
Az ötlet jó, hiszen ha valaki tíz ételt el tud készíteni, az szerintem már ötvenet is tud, és onnan kezdve megoldódott a probléma.
Csakhogy a szereplők nem abból a társadalmi rétegből valók, mint Jamie. Egyszer az egyik lány könnyek között közli, hogy nem működik nála a főzés, mégis továbbra is bolti kebabbal etetné a lányát, mert nincs pénze, pedig már az ékszereit is a zaciba adta.
Jamie nem tud mit mondani, és bevallja, hogy ő egy másik világból jött, egyszerűen elképzelése sincs, hogy mit lehetne tenni.
Nekem se lenne. Mit mondhatnék? Hogy a kebab se olcsó, vagy hogy az egész életük minőségéről van szó?
Én elhiszem, hogy van olyan, amikor nincs pénze az embernek minőségi élelmiszerre. De ennek ellenére talán formálható úgy a közízlés, hogy mindenki megtegye ami tőle telik. Hogy egy nap egyszer legalább együtt egyen a gyerek a szüleivel. Nem baj, ha nem steak van szerdán vacsorára, mert egy paradicsomleves is tökéletes. De addig ne szóljon a tévé, és beszélgessenek. Remélem az a hülyeség már kiment a divatból, hogy csöndben kell enni, mert magyar ember evés közben nem beszél! Mert milyen egy csöndben elköltött vacsora? Brr! Akkor inkább nem eszek!
És még valami, amit már egyszer írtam: a gyerekek nagyon sok mindent tanulnak a közös főzésből. Megismerik az alapanyagokat, megtanulnak főzni, megismerik a családi legendákat, ugyanis a családi történetek sokasága kötődik valamilyen ételhez. És nem utolsó sorban logikus, összetett gondolkodásra, jó problémamegoldó képességre tanít.
A receptet előbb el kell olvasni, hogy aztán lépéről lépésre elkészítsük. Tudni kell mi lesz a befejező mozzanat, és akkor nem járnak majd úgy a gyerekeink, mint az egyik lány a sorozatban, aki egy mocsoktól ragadó konyhában próbálja felfogni azt a receptet, amit előtte már közösen lefőztek, de egyszerűen nem megy neki!
Remélem idáig soha nem jutunk!

Ha nekem kéne 10 ételt meghtanítanom, és azzal az útjára bocsájatnom valakit, akkor ezeket tanítanám:

Húsleves maceszgombóccal

Zöldbabfőzelék

Fasírt

Szerintem ha ezt valaki végigfőzi, akkor már csak finomítani kéne a tudásán. Egy magyar családnak szinte mindent el tudna készíteni.

Hívhatjuk burgonyának is 🙂
Idegesítő, hogy egy mezei zöldségesnél általában csak „krumpli” van. Nem Ella, nem Gülbaba, nem Amandine vagy Charlotte, hanem „krumpli”.
A zöldségesnek fogalma sincs a fajtáról, vagy ha tudja a fajtát, nem tudja mire jó. Pedig van saláta fajta, van sütni való, van ami pürének a legjobb, stb.
Egyszer megkérdeztem Bálint Gyuri bácsitól, akit nagyon nagyra tartok, hogy miért nem lehet legalább ötféle krumplit kapni, hová tűntek nagyanyáink megszokott fajtái, és ő azt mondta, hogy ezen nem kell búsulni, mert a most kapható fajták mindenre jók.
Mindenre, vagyis semmire se igazán. Szerintem olyan ez, mintha mindegy lenne, hogy parmezánt, vagy roquefortot használok valamilyen ételhez, hiszen sajt mindkettő. Vagy ami még rosszabb: lehetne kapni egy sajt masszát, amit asz összes fellelhető sajtfajtából gyúrnának.
De milyen burgonyákat is vásárolhatnánk ha lenne rá lehetőségünk?
Ezen az oldalon 64(!) féle Magyarországon minősített burgonyafajtát sorolnak fel. Sajnos fénykép, nincs hozzá, de legalább vannak nevek. Itt pedig egy kis segítség, hogy melyik fajta mire jó, és pár recept az Országos Burgonya szövetség és terméktanács jóvoltából.
Találtam pár fotót is, hátha segítségére lesz valakinek. Norbi barátunk és kis családja azon kívül, hogy ért a borokhoz (és most már tudjuk, hogy a pálinkákhoz is, bár az aszútörkölyt azért érdemes lenne még egyszer átbeszélni vele :-), megelégelte, hogy nem tud rendes krumplit vásárolni, és termesztésbe fogott.
Csütörtökön meg is kóstolhattuk a termést (egy valódi krumpli köszöntő party keretében), és jelentem el vagyunk ájulva! Két fajtát termesztett: Charlotte-ot, amit szerintem itthon is egy ismertebb salátaburgonya fajta, vagyis nem fő szét, a szeletek egyben maradnak, és Amandine-t, ami inkább sütni való fajta, de főzni se rossz!
Az Amandine-ben az a jó, hogy nagyon vékony, hibátlan héja van, és maga a burgonya is hibátlan. Franciaországban nemesítették, de hamar meghódította a volágot. Ilyeneket találtam róla a neten:
Sleek, savoury, fantastically flawless!The lovely Amandine originated in France, and may we say… Ooh la la!! You’ll be impressed with this variety’s perfectly smooth skin and sweet, fresh taste. Serve some up with your next dinner and people around the table are sure say oui, oui oui!“The Amandine is truly a beautiful potato. Unlike other potatoes, they have so few eyes.” Carrie Cooper, Chef (Arra sajnos még várnunk kell, hogy a magyarországi séfek feltüntessék a burgonyafajtát az étlapon, pedig én nagyon szeretném!)
Ha valakit érdekel 10-20 kiló tökéletes minőségű Amandine, vagy Charlotte burgonya, 240 ft/kg áron dobjon mailt nekem, továbbítom Norbiéknak.
A krumpli egyébként nem télálló, enni kell, de nem lesz nehéz, ígérem!Zsuzsa, isteni mézes-mustáros-hagymás-tárkonyos burgonya salátát készített Gordon Ramsay receptje szerint a halpástétom mellé, ami a többek szerint sváb májashurka volt. Pedig nem kérdeztem, hogy milyen hal!

Egy jó kis oldal burgonya nerd-öknek:

És a magyar versenyzők is megérkeztek kommentben: