Kategóriák
Egyéb kategória

Kiskerti mesék

Sokan kérdezitek, hogy mi újság a kiskertemmel?
Jelentem, minden a legnagyobb rendben, minden kibújt, minden növekedésnek indult, egyelőre még picikék, de remélem megmaradnak!
Eddig nem mondtam, de akkor most elárulom, hogy miket ültettünk:
céklát, három félét: aprót, hosszúkásat, csíkosat, és sárgát
paradicsomot: alaszkai nagyot, koktélparadicsomot, tojás alakút, feketét
padlizsánt: hosszút, aprót, fehéret, és cirmosat
cukkinit, a kalsszik, és sárga változatban
fekete gyökeret
disznóbabot, és bokorbabot
sárgarépát hagyományosat és feketét
fűszereket, bazsalikomot, kakukkfüvet, rozmaringot és koriandert
A magok nagy részét itthon vásároltam, de volt amit Angliából rendeltem. Mivel ezek különösen drágák voltak, és csak egészen kevés mag bújik meg a zacskójukban, nagyon remélem, hogy majd szépen fognak teremni.
Hát egyenlőre ennyi a kerttel kapcsolatos hír, nem sok, de valami.
Egyedül a céklák miatt aggódom, mert a 18 éves vénséges labradorunk teljesen süket már, és különben se érdekli, hogy nem lenne szabad bemennie abba a kertbe, ahova 16 évig nem járt be, most úgy döntött, hogy agg korára való tekintettel mindent megengedhet magának (ami valljuk be, igaz is), és mindig a céklákon át megy be a kedvenc bokra alá. Mondjuk az is igaz, hogyha rá szólunk se hallja… 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

A Banon sajt

Bemelegítünk a hétvégi programra, és jóféle kecskesajtot vacsorázzunk Homonna furminttal.
Ó istenem! Pedig csak a kenyeret szerettem volna kitalálni, de ott maradtunk állva a konyhapult mellett, annyira jó volt, hogy nem volt kedvünk elmozdulni se.
Hozzáértők nem egy ilyen érett kecskesajtot ajánlottak volna ehhez a borhoz, de most is bebizonyosodott, hogy szabályok csak azért vannak, hogy felrúgjuk őket!
Vékonyka szeleteket vágtunk csupán belőle, fele rozslisztes buciket sütöttem hozzá, a kenyér még langyos volt, a sajt kicsit túlérett, a bor pedig hűvös. Ha újra születek, olyan helyre szeretnék, ahol minden este ilyen vacsorákat tesznek az asztalra.
Ha lehet, akkor valami hatalmas, napfényes, régi kőházban legyen az a konyha! 🙂
A „Banon” nyers, teljes kecsketejből készült lágy sajt.
A tej gyors altatásával (oltóval beoltott aludttejből) állítják elő. Az érlelt sajtot természetes barna gesztenyelevelekbe hajtogatják (azaz teljes egészében levelekkel fedik be), amelyeket 6–12 szálból álló természetes rafiával kötnek össze.
Na, itt álljunk meg egy pár szóra!
A sajt csomagolása is annyira gusztusos, hívogató, hogy egy próbát akkor is megér szerintem a legtöbb embernek, aki találkozik vele, ha nem is egy igazi sajt rajongó! Mikor jönnek már rá végre a magyar kecskesajtosok, hogy a nylonba csomagolt sajt ronda? Ha nincs is valami igazán egyedi, helyi csomagolóanyag, ami sokkal szebbé, gusztusosabbá teszi a portékát, akkor is a papír a legjobb választás! Tudom, hogy a csomagolás drága, de némelyik sajtos francia árakon adja a sajtjait, abba pedig a csomagolásnak is bele kell férni! Különben is, a háztáji, kézműves sajt szerintem nem a diszkont kategória.
Innen kezdve szó szerint idézem az Európai Unió Hivatalos Lapjában megjelent írást.

A „Banon” tésztája legalább 15 napig tartó – azon belül 10 napig levelek alatt történő – érlelés utánhomogén, krémes, lágy és rugalmas. Bevonata a levelek alatt krémsárga színű. A sajt átmérője a levelekkel együtt 75–85 mm, magassága 20–30 mm.
Földrajzi terület: A tejtermelés, a sajtgyártás és érlelés a következő települések területét jelentőföldrajzi területen történik: Alpes-de-Haute-Provence megye :– BANON járás Az előállítás módja: A „Banon” előállításához használt tej kizárólag a „commune provençale”, a„rove” és az alpesi fajtájú, illetve az e fajtákból keresztezett kecskékből származhat. Emellett az állomány átlagos termelésének felső határa tejelő kecskénként évente 850 kg. A kecskék takarmányozása alapvetően kaszálón és/vagy legelőn, legeltetéssel történik. Amint a növényzet állapota és az időjárási feltételek lehetővé teszik, a kecskék a kaszálón és/vagy a legelőn vannak. A kecskéknek évente legalább 210 napig kell legelőn legelniük, az év legalább 4 hónapjában a szálas takarmánynak kell a takarmány legnagyobb részét kitennie. A gazdaság területén a ténylegesen a kecskenyájnak szánt takarmánytermő terület 8 kecskére legalább1 ha kaszáló, 2 kecskére legalább 2 ha legelő. A zárt térben történő, illetve a külső mozgástér nélkülitartás tilos. A vályúba tehető takarmány (száraz takarmányok és takarmány kiegészítők) mennyisége, valamint az adott területen kívülről származó takarmány vásárlása éves és napi szinten korlátozott. A tejet a gazdaságból naponta kell begyűjteni, és a begyűjtés előtt 8 °C-os hőmérsékleten kell tárolni. A tejet nyers, teljes tej formájában, a fehérje- és a zsírtartalom beállítása nélkül kell felhasználni. Mindennemű fizikai vagy kémiai kezelés tilos, kivéve a makroszkopikus szennyeződések eltávolítására szolgáló szűrést, a tartósítási célból, pozitív hőmérsékletre történő hűtést, valamint a tej oltás előtt legfeljebb 35 °C-ra való felmelegítését. Az oltó, tejsavbaktériumok, érlelő baktériumok vagy só (nátrium-klorid) hozzáadása kivételével a tejből tilos bármit kivonni, illetve ahhoz bármit hozzáadni. A tejet 29–35 °C közötti hőmérsékleten oltják be. A gazdaságokban termelt tej esetében az oltás a legkorábbi fejés után legfeljebb 18 órával történik. A tejüzemben termelt tej esetében az oltás a begyűjtött legutóbbi fejés után legfeljebb 4 órával történik. Az alvadék rögökre darabolására az oltás után legfeljebb 2 órával kerül sor. Az aludttejet kézzel öntik tálcákba. A sajtot az első tizenkét órában legalább kétszer megforgatják. A sajtot legalább 20 °C-on csepegtetik le. A sajtot a formába öntés után 24–48 órán belül veszik ki a formából. Ezután megsózzák. Az érlelés két lépcsőben történik: a bevonat nélküli sajttömb első érlelése az összehajtogatás előtt5–10 napig tart, legalább 8 °C-os hőmérsékleten, második érlelése az összehajtogatás után gesztenyelevelek alatt legalább 10 napig tart, 8–14 °C-os hőmérsékleten. A nedvességtartalomnak 80 % fölöttinek kell lennie. A sajtokat a gesztenyelevelek alá helyzés előtt borpálinkába vagy szőlőtörköly-pálinkába lehet mártani. Az oltás után legalább 15 napig tartó kettős érlelés lehetővé teszi a sajt ízbeli jellemzőinek finomítását. Az aludttej vagy a sajt későbbi feldolgozás céljából való tartósítása tilos.
A „Banon” elnevezésű sajt az Alpes-de-Haute-Provence megye területén fekvő Banon településről kapta a nevét. A Banont kevéssé termékeny talajú, gyér növénysűrűségű és igen sajátos területen (mészfennsík)termelik, amelynek sajátosságai a száraz, napos, és télen gyakran elég hűvös provence-i középhegységi éghajlattal függnek össze. A nehéz terepet a kecske különösen kedveli, alapvetően ilyen helyen táplálkozik. Ez a környezet a sajátosságainak kiaknázását lehetővé tevő legeltetéses gazdálkodáson alapuló termelési rendszert alakított ki. Mivel a talaj nagyon korlátozott mértékben tesz lehetővé mezőgazdasági hasznosítást, az emberek a környezetükben lévő szerény természeti erőforrások lehető legjobb kihasználására törekedtek. Így a sertésen és a baromfin kívül minden családnak volt néhány kecskéje, „a szegények tehene”, amely a friss tej és a sajt termelése szempontjából hasznosnak bizonyult. A kezdetben saját fogyasztásra szánt sajtot később a helyi piacokon, leginkább Banonban adták el, amely fontos útvonalak csomó-pontja, valamint vásárok és piacok helyszíne volt. A „Banon” sajt elég gyorsan jelentős hírnevet szer-zett, amelyet többek között a XIX. századból származó írások igazolnak. A második világháború után a kecsketenyésztés specializálódik és a gyártott sajtokat ezentúl eladásra szánják, a felesleget pedig családi fogyasztásra. A „Banon” kétszeresen eredeti, mivel gyors alvasztással, oltóval beoltott aludttejből készítik, és mivel barna gesztenyelevelekbe csomagolják. A „Banon” sajtot mindig is oltós alvasztást alkalmazó technológiával gyártották. Ez a gyártási technológia mindig is jelen volt ebben a térségben, ezt igazolják a használt tálcákon megfigyelhető nagylyukak, ami arra utal, hogy az aludttejet oltóval kezelték. A „Banon” az egyik olyan ritka kecskesajt,amelynél még mindig alkalmazzák ezt a technológiát. Az említett technológiát a régió éghajlati viszonyai teszik szükségessé (a magas hőmérséklet és a száraz éghajlat megakadályozza a tej lehűlését és a tejsavbaktériumok hatásának kifejtéséhez szükséges alacsony hőmérséklet fenntartását), amelyek miatt a tejet jelentős mennyiségű oltó segítségével hirtelen meg kell alvasztani a gyors megsavanyodás kockázatának elkerülése érdekében. A hajtogatás szintén ehhez a sajthoz kapcsolódó hagyományos technika, amely (légmentesítést szolgáló) sajttartósítási technika és (az érzékszervi jellemzők fejlesztését szolgáló) sajtérlelési technika is egyben. A gesztenyelevelek szívós felépítésük és csersavtartalmuk miatt váltak előírássá. A „Banon” gyártása így lehetővé tette az egész évre szóló termelést, és különösen a téli időszak átvészelését, amikor a kecskéknek elapadt a tejük. A termelési feltételeket úgy kell meghatározni, hogy a táj és a hagyományos gyakorlatok megőrizhetők legyenek, és tükröződjenek a termékben. A nyájak táplálkozási szokásai kifejezetten a környezethez igazodnak, és a terméknek különleges jellemzőket kölcsönöznek. A legeltetés mindebben igenjelentős szerepet tölt be.
És vajon a trapista hogy készül? 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Tormakrémleves

Inkább érdekes lett, mint nagyon finom, de lehet hogy csak a torma volt rossz, vagy a technika nem volt az igazi, vagy egyszerűen csak nem értek hozzá…
Maradt egy szál tormám, és bevallom kicsit unom, kidobni mégse akartam.
Ahogy elképzeltem a levest, kicsit csípett, kicsit fanyar volt, de lehetett érezni rajta a vajat.
Nos, ehhez képest enyhén kesernyés lett, és nem értem, hogy miért?
Na mindegy, ennek ellenére nekem bejött. Nem azért teszem fel, hogy egy az egyben megfőzze valaki, hanem csak azért, hátha tudjátok az okot a kesernyésségre.
Hozzávalók:
frissen reszelt torma, kb. 5cm-es darab
5 dkg vaj
0,5 liter zöldségleves
só, bors, szerecsendió
1 ek liszt
1 dl tejszín
1 ek balzsamecet
cukor ízlés szerint
3 ek olívaolaj
20 dkg csiperke
friss rozmaring
A tormát a vajon megdinszteltem pici sóval, megszórtam a liszttel, majd felöntöttem a zöldség lével. Fűszereztem, és leturmixoltam. Csak a végén kevertem bele az ecetet és a tejszínt.
A csiperkét megfonnyasztottam az olajon, és a leveshez kevertem. Tálalásnál megszórtam rozmaringgal.
Lehet, hogy csak egyszerűen többet vártam tőle?

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőhorváti perec

Erdőhorvátit a környékbeliek leginkább a perecéről ismerik, olyannyira, hogy édesapám, aki az egyik szomszédos falu, Erdőbénye szülötte, soha nem járt Horvátiban.
Viszont ő is sokat mesélt a perecről, mert régen minden erdőhorváti asszony sütött perecet, aztán 10-15 család összefogott, zsákokba tették a rengeteg madzagra fűzött perecet, letakarták ponyvával, és a környékbeli vásárokba hordták eladni. El lehet képzelni, hogy mennyi perecet kellett sütni, mire megtelt egy szekér!
Ezek pici perecek, tízesével felfűzve.
Két változatban létezik, böjtös, és tojásos formában. Én eddig csak a böjtöset ettem, abban se tojás, se tej nincsen, de most kipróbáltam a tojásos változatot.
Apu azt meséli, hogy a hatvanas években, ha valamelyik rokon meglátogatta őket, perecet mindig kértek 🙂
Ez nem csak olyan rágcsálnivaló volt, hanem pl. a böjti időszakban összetörték, forró vízzel leöntötték, majd megszórták túróval, vagy aszalt gyümölcsökkel, mézzel.
Állítólag finom, de azért engem annyira nem vonz a víztől megpuhult tészta, én inkább maradok a rágcsálásnál.
Szerencsére sok borászatnál kínálják a kóstoló mellé semleges, mégis finom íze miatt, és szívesen vásárolják, mert sokáig eltartható, szemben a pogácsával. Ráadásul igazi helyi specialitás.

Az eredeti böjtös perec a Disznókőben

Hozzávalók:
40 dkg simaliszt
2 tojás
4 dkg vaj
1 dl tej
2 dkg élesztő
só
2 dkg porcukor
A tejet meglangyosítom, és megfuttatom benne az élesztőt a cukorral. Rugalmas tésztát gyúrok belőle, és egy órán át langyos helyen kelesztem.
Lisztezett deszkára borítom, ás kis maroknyi darabot szakítok belőle, majd megsodrom, a két végét összenyomkodom, és letakarva még húsz percet pihetetem.
Közben vízet forralok, és a pereceket addig főzőm benne, amíg feljönnek a tetejére.
Én megkentem a tetejét tojással, és 230 fokra előmelegített sütőben sütöttem szép pirosra. Gondolom kemencében sütve még jobb lehet. 36 darab lett belőle, megy is a fele a fagyasztóba!
Ne felejtsünk el furmintot kortyolgatni hozzá! 🙂
Az elkészítés, és az árusítás módja is nagyon emlékezet a bagelre, de az íze egészen más.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hudácskó pincészet

Talán soha nem jártam volna a Hudácskó pincészetben Bodrogkisfaludon, ha Pista, az egyik, azóta baráttá vált olvasóm nem ajánlja.
Mivel mi nem vagyunk borszakértők, csak amatőr műkedvelők, ezért nem bújjuk folyamatosan a boros szaklapokat, nem ismernek névről a borszaküzletben, és nem is mondják azt, hogy ha az a múlt heti tétel megnyerte a tetszésemet, akkor kóstoljam meg ezt, és ezt…
Bodrogkisfaludon csak átutazni szoktunk, hiszen pont Bodrogkeresztúr előtt van, szinte megkerülhetetlen.
De most figyeltük a táblákat, és meg is találtuk a pincét. Én csak időpontot akartam kérni, de Katika annyira kedves, és jó gazdája birtokának, hogy már mentünk is lefelé a lépcsőkön. Lehet azok után fent maradni, hogy visszakérdez, hogy én vagyok-e az Eszter? Valaki úgy tűnik már előttem telefonált 🙂
Mivel ebéd után voltunk, amihez természetesen pár pohár bor is járt, gondoltuk elég lesz nekünk egy három boros kóstoló, úgyhogy mai napig nem értem, hogy lett belőle kilenc?
De sejtem a titkot mégis: van ott valami nagyon finom nőiesség, ahogy csak női borász tud a borairól mesélni, ahogy kitölti a kóstolót, vagy ahogy elénk tesz egy tányér kecskesajtos kenyeret, mintha csak letörölne egy porszemet az asztalról.
A Hudácskó pincének visszajáró vendégei vannak, helyben el is adják az összes bort. Igazi, családi vállalkozás ez, ahol anya és lánya gondoskodnak a borról.
Talán pont azért mert nőkről van szó, azért mert egy édesanya a gazda, szerintem mindenkinek érdemes itt kezdeni a Hegyaljával való ismerkedést, hiszen megvan a türelem a kezdő borisszához is.
Aki teheti, jelentkezzen be előre, és kérjen borvacsorát is, nem fogja megbánni, kitűnő a konyha!
A kóstoló után kiültünk a kertbe a napsütésbe egy kávéra, és beszélgettünk. Olyan életről és olyan ételekről amilyenekről én is álmodom.
Jó érzés, hogy mások is vágynak ugyanarra, mások is olyannak látják a világot mint magam.
Komolyan nem értem mit keresek még mindig Budapesten!
Hudácskóné Magyar Katalin
3917 Bodrogkisfalud, Klapka út 35.
Tel.: 47/396-168, 20/542-4600, 20/447-6647
info@hudacsko-pince.hu
Bor és vad a Hudácskó pincéről
Selion írása

Kategóriák
Egyéb kategória

Cider házilag

A receptért, de még csak annak olvasásáért se válalok felelősséget!
Sőt, odágig megyek, hogy azt mondom, senki ne próbálja ki otthon!
Előljáróban még annyit kell mondanom, hogy a recept csupán a véletlenek összejátszásának műve, nem szándékosan kotyvasztok ilyesmit, nagyon szeretem a családomat, és nem akarok megmérgezni senkit.
Miután az első változat véletlenül „elkészült”, szándékosan készítettük a másodikat, mondhatni, tökéletesítettük az eljárást 😉
Tehát, senki ne vegye komolyan, de el kell mesélnem, hogy nagyon finom, telis-tele szénsavval, alacsony az alkohol tartalma, komolyan a drágább ciderekkel versenyezhetne egy vakteszten, pedig egy nagyon egyszerű csalás, mondhatni a ciderek tablettása, kannás bora…

Hozzávalók:
1 l 100%-os almalé (Lidl márka)
5 db 0,5 literes műanyag palack (nekünk a Nestea jött be)

Történt két hónapja, hogy Dávid a nagymamánál töltötte a hétvégét. Ilyenkor mindenfélét összevásároltat magának, amit aztán csak részben eszik-iszik meg.
Többek között kért egy liternyi almalét is. Mikor vasárnap értementünk, még nagyon maradt az almaléből, így azt édesanyám beleöntötte egy műanyag palackba, és betettük a kocsiba. Útközben megittunk a felét, maradt belőle olyan két deci.
Ezt aztán ottfelejtettük a kocsiban, amit sütött a nap (nem az üveget, hanem a kocsit). Olyan három nap múlva bukkantam rá a földön, meg se néztem, felvittem a lakásba, és betettem a hűtőbe.
Egy hét múlva láttam, hogy ez bizony megromlott: zavaros lett, elkezdett forrni, kicsit felfújta a palackot. Kinyitottam, hogy kiöntsem, mielőtt kidobom, és akkor megéreztem az illatát!
Gyorsan visszazártam, és visszatettem a hűtőbe. Egy hónap alatt gyönyörűen kitisztult, vékony rétegben állt az alján a seprő.
Óvatosan, szerencsére a mosogató felett nyitottuk ki, mert miután meglazítottam a kupakot, hatalmas durranással lőtte le magáról, és forma 1-eseket megszégyenítő sebességgel tört elő a cider. Pohárba töltöttük és megkóstoltuk.
Nagyon finom volt!
Ez az adag már szándékosan készült, a hűvös konyhában.
Az almalében nincs tartósítószer, ugyanúgy erjedésnek indul, mint a must. Azért csak két decit töltök egy üvegbe, mert rengeteg szénsavat termel, ha többet tennék félő, hogy felrobbanna.
Ha valakit ciderrel kínálok, csak akkor fogadja el, ha előtte bontom ki a dobozt! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Almás-vajas cookie


Van Sárospatakon egy nagyon kedves kis teázó a vár mellett, ha arra járunk, mindig beugrunk egy jó kis teára. Most annyira át voltunk fagyva az Erdőhorváti környékén tett kirándulástól, hogy forró csokoládét rendeltünk, és mellé egy-egy sütit. Nekem a Classic Farm Bakery almás-fahéjas-vajas sütijére esett a választásom, ami valami eszméletlen finom! Én még bolti sütit nem ettem, ami ennyire jó lett volna!
Persze rögtön reprodukálni akartam itthon, kiindulási alapnak a csomagoláson lévő összetevőket használtam, mondhatni, hogy onnan koppintottam a receptet 🙂
Persze a lisztet rögtön lecseréltem részben grahamlisztre, részben zabpehelyre, és tettem bele mazsolát is. Nagyon finom lett, legközelebb azért inkább egy picit több vajat teszek bele, szerintem ez a mennyiség simán elbírna 15 dkg vajat is.
Hozzávalók:
30 dkg simaliszt
10 dkg grahamliszt
10 dkg zabpehely
10 dkg vaj (inkább legyen 15)
10 dkg szárított alma
5 dkg mazsola
20 dkg barnacukor
2 tojás
1/2 citrom leve
1 citrom héja
0,5 dl alma lé (víz is megteszi)
2 kk fahéj
só
1 kk szódabikarbóna
2 kk sütőpor
Szárított alma a nagyobb üzletekben kapható, apró kockákra vágva átlátszó tasakban árulják, ennek hiányában szerintem aszalt kajszival, vagy aszalt szilvával is finom lehet!
A tojásokat habosra kevertem a cukorral, majd beledolgoztam a vajat is, később az almalét és a citromlét is. A többi hozzávalót is összekevertem, majd elegyítettem a kettőt.
180 fokra előmelegített sütőben 25 perc alatt sütöttem pirosra.
Bevallom, nem lett annyira könnyű, mint a prototípus, de nagyon finom mégis!
2 tepsire elegendő mennyiség.

Kategóriák
Egyéb kategória

Disznókő

Személyes hangvitelű beszámoló következik. Szeretném, ha több család választaná hétvégi kiruccanásuk helyszínéül Tokajt és környékét. Még mostanában is gyakran hallom, hogy vannak akik úgy gondolják, a borkóstolás nem nekik való, mert ők nem értenek a borokhoz.
Nagyon kevesen értenek a borokhoz! Bízzunk abban, hogy a borász, vagy a borbolt eladója ért hozzá, mi csak hagyjuk, hogy elmeséljék nekünk, hogy mit is iszunk, és döntsük el, tetszik-e, vagy sem! A tízedik kóstoló után már legalább van véleménye az embernek, és rájön, hogy ez csodálatos kikapcsolódás! Kérdezni pedig mindig érdemes!
Hedonista hosszú hétvégét csaptunk, nekem már szerda délelőtt elkezdődött még itt Pesten, de erről picit később írok, ugyanis lejegyzeteltem a gondolataimat róla, így könnyebb (Édesapám is mindig mondogatja, hogy akinek nincs esze, legyen notesze! Én kérek elnézést!)
Mit csinál az ember Tokaj-hegyalján?
Borozik, finomakat eszik, túrázik, és sétálgat.
A Disznókőbe minden évben betérünk, ha pedig olyan barátainkkal érkezünk, akik még nem voltak Tokajban, akkor évente többször is, ugyanis itt mindig nagyon profi, hozzáértő a kóstoltatás, birtokbemutatás.
Most azonban olyan szerencsések voltunk, hogy Mészáros László főborásszal kóstolhattunk, és megismerhettük az egész kis családját.
Nem állítom, hogy a legjobb időtöltés gyerekkel bort kóstolni, ugyanis bármilyen érdekes nekik egy pince, vagy a feldolgozó, azért hamar elunják magukat. Az se megoldás viszont, hogy soha nem visszük magunkkal ilyen helyekre, mert bármennyire is látványosan tudnak unatkozni, aztán szenvedni, két perc múlva pedig rosszalkodni, azért mégiscsak figyelnek, rengeteg dolog megragad az agyukban, ami ilyenkor még tényleg úgy működik mint egy szivacs! Most a gyerekkel is szerencsénk volt, mert velünk tartott a legkisebb Mészáros is, vagyis Emma, aki még csak másfél éves, de már nagyon levette a lábáról Dávidot, aki először az anyukájának udvarolt bőszen, de aztán mégis inkább a fiatalabb mellett döntött 🙂
Kezdetnek megnéztük a csodálatos birtokot, felmentünk a kilátón túlra, ahonnan remek kilátás nyílik a tokaji hegyre, Mádra, és egy nagyon szép kis tóra. Szerelmes vagyok a rakott kőfalakba, úgyhogy számomra külön öröm volt, hogy több hatalmas, hosszú kőfalat is fotózhattam, de ezzel most nem fárasztanám az olvasókat.
Mire visszaértünk a feldolgozóba, már nagyon kellett iparkodnunk, mert sajnos eleredt az eső. Megnéztük a tartályos, és hordós erjesztőt, érlelőt, Dávid pedig beleszeretett az esszenciába.
Persze, lehet is, de onnantól kezdve négy napig azt hallgattunk, hogy menjük „borokat nézni”, és kóstoljunk esszenciát!
Egy gyereket nem hatna meg, ha elárulnám neki, hogy az mennyibe is kerül, ő csak azt érzi, hogy olyan, mintha tényleg a napfény ízét kortyolgatná. (Elárulták, hogy az esszencia nagyon finom palacsintára csorgatva, de sajnos ezt földi halandók nem sokan tapasztalhatják meg, én is csak elképzelni tudom, hogy sokkal jobb lehet, mint a juharszirup!)
Szakadó esőben indultunk a számomra legérdekesebb hely felé, ugyanis Disznókőnek van egy olyan pincéje, ahol csak szamorodnik érnek a hordókban! Hú, hihetetlen volt!
Mire kijöttünk a pincéből annyira szakadt, hogy igazán megköszönni se tudtam ezt a remek délutánt, úgyhogy megteszem most ezzel a kis írással!
Enikő, Laci, és Emma, Nagyon köszönjük!

És hogy ne legyen annyira amatőr ez az írás bemásolom ide a Disznókő évjáratairól a tudnivalókat:

2008. Tokajban igen jó évjáratnak mondható, még ha minden bizonnyal nem is fogják a nagy évjáratok között számon tartani. Nagyon sok aszú volt, gazdag, szép ízekkel. Az aszúszemekre az erőteljes botritisz jelleg volt jellemző, kevésbé voltak töppedtek. Szép, komplex aromájú borokat várunk az évtől, de talán kevesebb strukturáltság lesz jellemző rájuk, mint a klasszikus, nagy évjáratok boraiban.
A tél szokatlanul enyhe volt. A szőlő rügyei április közepén kezdtek fakadni. A virágzás, szintén a megszokott időben, június legelején kezdődött és jó időben, június közepén ért véget. A nyár a július második felét kivéve meleg, időnként forró volt, néha bőséges záporokkal és nagy viharokkal. A párás idő sajnos különösen kedvezett a lisztharmatfertőzésnek, és ez főleg a hárslevelű fajtában, komoly károkat is okozott. Augusztus közepétől tökéletes volt az idő a szőlő érése szempontjából: a forró nappaloknak és hűvös éjszakáknak köszönhetően szeptember elejére már a korai fajták beértek és a furmint is szépen alakult.
Szokás szerint az első aszúszemeket a zéta ültetvényekről válogattuk szeptember 8. és 12. között. Koncentrált, egészen száraz, de cukorban és savakban is igen gazdag aszúszemek voltak ezek.
A kora őszi kánikula szeptember 13-ig tartott, aztán rendkívül hideg, esős idő következett, ami elindított egy igen intenzív botritiszesedést. Szerencsére a szőlőink már eléggé érettek voltak ahhoz, hogy a botritisz a jó oldalát mutassa és szép nemes rothadás kezdődött. Szeptember 20. után aztán lassanként visszatért a szép napos, száraz idő és szeptember 27-én már a nyugati fekvésű Dorgó-dűlő furmint parcelláiban is megkezdtük az első aszúszem válogatást. Hasonlóan a zéta aszúszemekhez, az első nemzedék itt is száraz, töppedt, savakban gazdag szemeket adott.
Októberben szép, napos idő volt jellemző. Kevés csapadék esett, de a levegő mindvégig rendhagyóan párás volt. Így a már kissé túlérett szőlőszemeken mind újabb és újabb nagyfokú botritiszesedés zajlott le. Október végére már háromszori aszúszem válogatáson voltunk túl a furmint szőlőkben, egyszer válogattuk a hárslevelűt és teljesen leszüreteltük a zéta szőlőket. Ez utóbbiban már teljes „aszús fürtöket” szedtünk, ami később a furmintokban is általánossá vált. Ez a fajta szüret igen hatékony volt és az így nyert borok gazdagsága semmiben nem maradt el a szemenként válogatással készültekétől. A száraz furmintnak szánt szőlőt a legjobb ültetvényekről október utolsó hetében válogattuk. Mint sok más évben, idén is ugyanazon tőkén egymás mellett díszlettek a teljesen egészséges, aranyszínű fürtök és botritiszes fürtök. Az egészséges fürtökből, fürtrészekből elkészítettük a száraz borok és az aszú alapborok nagy részét is.
A sok botritisz és a november elején beköszöntött enyhe napos, tavaszias időjárás néhány furmint táblában egy negyedik aszúszem válogatásra is lehetőséget adott. Az októberben és novemberben szüretelt aszúszemekre a botritisszel teljes egészében átszőtt, kevésbé töppedt, egészen krémes szerkezetű aszúszemek voltak jellemzőek (a megszokott „lekváros” jelleg helyett), ahol a bogyóhéj szövetét és a húsát is teljesen megemésztette a nemes rothadás, szinte szerkezet nélküli tésztává alakult.
Miután még egyszer kiválogattuk belőlük az aszúszemeket, november közepével vágtunk bele a hárslevelű táblák szüretelésébe, ahol néhány szép száraz bornak szánt tétel mellett alapboroknak és késői szüretelésű boroknak szánt szőlőt szedtünk. November 20-án, még éppen a nagy havazás előtt fejeztük be a szüretet.A finom botritisz jelleg miatt az aszúszemeket az éven főként már kierjedt újborban áztattuk. Elegáns, gazdag, aromás, selymes, krémes textúrájú aszúborokra számítunk, könnyen ihatókra, de talán kevésbé strukturáltabbakra, mint az igazi klasszikus évjáratokban.
2006: Nagyon hasonlít az előző 2005-ös évhez, de talán egy kicsit még tökéletesebb is annál. Az eddigi legmelegebb és legszárazabb ősz folyamán szüretelt nem túl sok, de tökéletes minőségű aszúszemekből minden bizonnyal nagy aszúk kerülnek majd palackba, kristálytiszta szerkezettel, tökéletes egyensúllyal.
2005: Viszonylag hűvös és csapadékos nyarat igazi vénasszonyok nyara követi. Kis mennyiség terem, de ez a legszebb éveket idézi; finom egyensúly, hosszú savak, tisztaság jellemzi.
2004: Egy nehéz évjárat, sok válogatást és odafigyelést igényelt. Sok botritisz, szép aromák, de kisebb test és koncentráció jellemzi a borokat.
2003: Nagyon gazdag, összetett, húsos, strukturált aszúk születtek ebben a száraz és nagyon forró évben.
2002: A korai érés, sok szép, korán szüretelhető aszúszemek jellemzik. Élénk savak, hosszú ízek, viszonylagos karcsúság jellemzi ezt az egyébként klasszikus egyensúlyúnak mondható évjáratot.
2001: Intenzív nemes rothadás, erőteljes „botritisz jelleg” jellemzi ezt az esőben bővelkedő évet. Sok szép aszú született, jellegzetes gyümölcsös, citrusos, minerális illatjegyekkel.
2000: Nagyon meleg, száraz év. Koncentrált, gazdag, gyönyörű illatokkal és aromákkal bíró, különleges aszúk évjárata.
1999: Az évtized évjárata! Nagyon tiszta, gazdag, precíz szerkezet és hosszú utóíz jellemzi a borokat. Minden bizonnyal sokáig fog fejlődni.
1998: Hűvös és csapadékos év, erőteljes botritiszesedéssel. A 96-hoz hasonló vonzó citrusos illatok, viszonylag kisebb test, elegáns szerkezet jellemzi.
1997: Száraz, de elég hűvös év, nagyon késői éréssel. Akik kivártak a szürettel gazdag nagy borokat készítettek, lendületes, friss savakkal.
1996: A sok őszi eső kedvezett a botritisznek, viszont az aszúszemek kevésbé tudtak betöppedni. Illatos, krémes, vonzó aszú születtek.
1995: Korai érést követő intenzív botritisz, majd az októberi vénasszonyok nyara kiszárította az aszúszemeket. Fűszeres, gyümölcsös, karcsúbb, de hosszú ízű aszúk évjárata.
1994: Kevés aszú termett, szép édes szamorodnik születtek ez évben.
1993: Történelmi évjárat! A rendszerváltás utáni első nagy év, klasszikus tokaji egyensúllyal.
Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet ZRt.
3931 Mezőzombor, Disznókő-dűlő a 37-es főút Tokaji elágazásánál ( a Sárga Borház Csárdánál)Tel: 47 / 569-410,
BORTURIZMUS: Palágyi Krisztina Tel : 47 / 569 410
Húsvéttól október 30-ig a butik 10.00-18.00-ig tart nyitva, ezalatt az éppen arrajárók is kérhetnek kóstoltatást, de be is lehet jelentkezni.
Kategóriák
Egyéb kategória

Angol reggeli

Ha így visszatekintek 2009-ből a hetvenes évekbe igencsak furcsa dolgokkal találom szembe magam.
Kedvenc öntöttvas serpenyőm ugyanis, amit az erdőbényei nagyanyámtól örököltem, Walesből érkezett. Hihetetlen, hogy nem is olyan régen voltak még olyan dolgok, amiket egyszerűen nem lehetett kapni. És ezek nem bonyolult számítógépek, hifik, vagy a rock együttesek lemezei voltak, hanem például edények. A háziasszonyok pedig szeretik, szerették a jó edényeket.
Mindig is több öntöttvas lábosunk, serpenyőnk, volt, de mindközül ezt a kis csőröset szeretem a legjobban. Teljesen megértem nagyanyámat, amiért képes volt repülővel hazahozni, majd a bőröndjét postára adni, hogy ne neki kelljen cipelnie a vonaton, majd a vonatról átszállnia vele a szürke Ikarusz buszra, és a busztól még hazacipelni a hatalmas bőröndöt a sáros utcán! Megjegyzem, akkor még olcsó volt a posta, manapság jobban megérné Sárospatakról taxit hívni, és azzal menni, mint kifizetni a csomagfeladás díját! És nem is tűnne el semmi a csomagból.
Nagyanyámnál a serpenyő a tűzhely felett lógott, egy cukorspárga darabra kötve, aztán anyu szintén a tűzhelye felett tartotta, de nálam egy nyitott konyhapolcon sorakoznak a serpenyők, túl sok van belőlük, a tűzhely pedig nem elég széles ahhoz, hogy mindegyiket oda lógassam 🙂 Hiába, a jó serpenyők gyűjtése igazi szenvedélyemmé vált!
Egyébként olyan érdekes, hogy minden serpenyőnek van egy saját kedvenc étele, amit sokkal jobbra süt-főz, mit a másik. Ennek például a csirkecomb az erőssége 🙂

A mostani VKF kiírás szerint nem csak a kedvenc edényről kell számot adni, hanem a hozzá tartozó ételről is.
Angol edény, angol étel.
Mert bizony nem csak a jó serpenyőket kellett akkoriban nélkülözni, hanem egy ilyen filléres dolgot is, mint a paradicsomos babkonzerv. Gondolom nem nagyanyám volt a világon az egyetlen, aki beleszeretett ebbe brutális reggelibe, de különösen a babba.
El is kezdett szegénykém próbálkozni, ültetett apró fehér gyöngybabot, főzött finom paradicsom szószt, ami nekem kicsit savanyú volt, de ezen még igazán lehetett volna változtatni, majd készített paradicsomos babot. Kis üvegekbe töltötte, celofánnal lezárta, majd jól kidunsztolta.
Csakhogy az a fránya bab valamiért idővel visszakeményedett, és mindig egyre keményebb lett! Évekig próbálkozott, mindig valamit máshogy csinált, de sajnos soha nem lett az igazi! Emlékeztek még a celofános befőttekre? Szinte lehetetlen volt őket szállítani, mert könnyen beszakdtak, vagy a befőtt leve eláztatta őket a hosszú vonatúton, viszont a szilvalekvárt hagyta szikkadni. Én nemrég találtam anyunál gy több mint 15 éves, celoffánal fedett szilvalekvárt, amit szószerint késsel kellett kivágni az üvegből, de kutya baja volt!
Úgyhogy inkább maradt a csodálatosan illatozó kapros túrós lepénynél, és az almás piténél.
Szerintem az angolreggeliben az a jó, hogy ha vasárnap kilenckor megeszünk egyet, akkor az ebédet el is hagyhatjuk, legközelebb csak öt körül éhezünk meg, ami betudható egy korai vacsorának.
Az angol reggeliben mindenképp van tükörtojás, szalonna, vagy bacon, valamilyen virsli, vagy kolbász, paradicsomos bab, de néha még sült gomba is, mindezt pirítóssal eszik.
Tudom, nem egy nagy recept, de igazából ez jutott most eszembe a serpenyőről.
Paradicsomos babot pedig szerintem nem érdemes eltenni, csak paradicsomot, és azt keverni a natúr sós vízben lévő babkonzervvel. Nálunk mindig van itthon, mert a fiúk nagyon szeretik.
Vigyázat, tréfli a négyzeten!

Kategóriák
Egyéb kategória

Szikrázó málnahab

Szikrázó, mert a hab apró karamell darabokat rejt, amik roppannak, amikor ráharapunk, és a fiam szerint ez olyan mintha valami szikrázna a szánkban. Szerintem azért attól sokkal jobb!
Holnap hajnalban elutazunk négy napra, és nem tudom lesz-e kedvem feltenni valamit a blogra, gondoltam valami extra finomságot hagyok itt, ami nagyon egyszerű, hátha sok embernek lesz kedve kipróbálni!
Hozzávalók 4 személyre:
3 dl tejszín
20 dkg mirelit málna (persze nyáron jó a friss is 🙂
4 ek málnalikőr (esetleg málnapálinka)
2 kk cukor
1/2 rúd vanília kikapart belseje
karamell 10 dkg cukorból
A tejszínbe belekaparom a vaníliarúd közepét, és a két kiskanálnyi cukorral kemény habbá verem. A málna felét átpasszírozom, és a levét a habhoz keverem.
A cukrot egy serpenyőben megolvasztom, folyamatosan kevergetve. Mikor teljesen egynemű, szép halványbarna színű, és kellően folyékony, vékonyan beolajozok egy darab alufóliát.
Erre csurgatom a karamellt, de nagyon óvatosan, ugyanis rettenetesen forró, és nagyon tud égetni!
Mikor a cukor megszilárdult, (10-15 perc) leszedem a fóliáról, és apróra töröm. Figyelni kell, mert úgy törik mint az üveg, és bizony a lepotyogott darabok bele is állnak a mezítláb sertepertélő gyerekek lábába, igaz el is olvadnak ott 🙂
A karamell apró darabjait a habhoz keverem, és az egész habot egy nylon zacskóba szedem, aminek levágom a sarkát, ha ezzel nyomom a poharakba, biztosan nem lesz foltos a pohár.
A maradék málnát leöntöm a likőrrel, és elosztom a poharak alján.
Erre nyomom a habot, majd nagyobb karamelldarabokkal, és egy-egy szem málnával díszítem.