Fűszer és Lélek archívum

Már csak ezekért a fantasztikus nevekért és érdemes elkészíteni ez az ételt.
Tegnap este unokabátyám járt nálunk a kisebbik fiával. Nekik késztettem vacsorára a vetrecét, gondoltam, ez olyan jó kis népies, meleg étel, igazi jó vendéglátó fogás.
Érdekes módon a 12 éves Benedek a vetrecét megette, de a dödölle nem ízlett neki, Dávid viszont csak a dödöllét volt hajlandó megkóstolni, vetrecéről szó sem lehetett. Ezzel nem okozott nagy meglepetést, bizalmatlanul méregette a tál tartalmát, de a savanykás ételeket akkor se díjazza, ha történetesen vega. Már pedig ez távolról sem volt az. Természetesen elénekeltük az egy tál dödöllét is!
Már írtam róla, hogy amíg egyesek levesesek, vagy süteményesek, addig én vetrecés vagyok, annyira szeretem ezt az ételt!
Szerencsére az unkabátyámnak is ízlett, kérte is, hogy írjam majd le a receptet, miután megtudta, hogy nincs benne a könyvben. Hát igen, se a füstölt szalonna, se a tejfölös hús nem éppen a kóser konyha remekei 🙂
Hozzávalók a vetrecéhez:
1 kg marha fehérpecsenye
20 dkg füstölt szalonna (húsos)
3 dkg vaj
1 kk pirospaprika
3 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 citrom lehámozott héja (krumpli hámozóval)
1/2 citrom leve
1/2 l száraz fehérbor
4-5 babérlevél
2 ek mustár
Só, bors
2 kk majoránna
5 dl tejföl
2 dl tejszín
1ek liszt
Az apróra vágott szalonnát kisütöm, hozzákeverem a vajat, rádobom a hagymát és üvegesre párolom. Megszórom a paprikával, majd a vékony csíkokra vágott húst. Mikor a hús kifehéredett, borsozom, rádobom a babérlevelet, és hozzáadom a mustárt, majd ráöntöm a bor felét, és egy deci vizet. Egy órát párolom alacsony lángon, belekeverem a többi bort, sózom, meghintem majoránnával, hozzáadom a fokhagymát is. Teljesen puhára főzőm. Mikor elkészült, kiszedem a babérlevelet, és a citrom héját, majd behabarom a lisztes tejföllel, és felöntöm a tejszínnel is.
A tejszín kimaradhat, de szerintem nagyon kellemesen selymesíti az ízeket.
Hozzávalók a dödölléhez:
1 kg krumpli
2 nagy fej hagyma
2 kk édes nemes pirospaprika
só, bors
liszt
kacsa vagy libazsír (lehet olajjal is, de a zsírtól sokkal jobb íze lesz)
A krumplit apró kockákra vágom, és sós vízben puhára főzőm.
Mikor megfőtt, annyi vizet hagyok rajta amennyi ellepi, és a vízzel együtt összetöröm a krumplit. Visszateszem a tűzre, és nagyon gyors kevergetés mellett elkezdek lisztet beledolgozni a masszába. Erős férfi kéz kell a keveréséhez, én a férjemmel szoktam csináltatni úgy, hogy én fogom a fazék fülét 🙂
Mikor formázható állagúvá válik a massza, elzárom alatta a lángot.
A hagymát kockákra vágom, zsíron üvegesre fonnyasztom, majd meghintem a paprikával.
Ebbe a hagymás zsírba mártogatom a kanalat, amivel kanálnyi galuskákat szaggatok a krumpliból.
Én sütőben sütöm az elkészült dödöllét még 20 percig, de van aki szerint ez nem is dödölle, hanem ganca, vagy gánica. Sőt egyes helyeken lábosban pirítják, nem tolják sütőbe.
Végül is szerintem ez már teljesen mindegy, a lényeg, hogy nagyon finom, nagyon laktató, és nagyon olcsó köret. Természetesen egyszerűen aludttejjel is megállná a helyét, de nagyon finom juhtúróval, esetleg rásütött kolbászkarikákkal is.

Múlt héten nagyon nagy élményben volt részem.
A Centrópa egy nonprofit társaság, akik idős emberek élettörténeteit gyűjtik, rögzítik, és megjelenítik. Egy interjút készítenek az idősekkel, elkérik a régi fényképeket, azokat is szkennelik.
Nem tudom ki hogy van vele, de én imádom ezeket az élettörténeteket olvasni.
Mivel mindegyikhez sok-sok fénykép is tartozik, mire végére jutok egy család történetének, szinte ismerem őket. Ami pedig igazán jó bennük, hogy teljesen megmarad az elbeszélő egyénisége! Egyikben nagyanyámra ismerek, a másikban a nagyanyám testvérére.
Pár évtizedes, maximum 100 éves történetek, mégis egy olyan világba enged betekintést, amit már soha többet nem láthatunk.
A Centrópa időről-időre összehívja az időseit egy kis beszélgetésre, falatozásra.
A mostani alaklom a purim volt, ahová én vittem pár falatot.
Beszélgettünk ételekről, konyhákról, sokan meséltek a saját édesanyjuk főztjéről.
Egy bácsi elhozta az anyukája kézzel íródott receptes könyvét is, és kaptam pár igazán jó receptet, sőt egy két feladatot is, amit a hetekben teljesítek majd, és azok a receptek is olvashatóak lesznek itt.Mégis a legnagyobb élmény az volt, hogy példát láttam arra, hogyan is kéne élni! Nincs mese, most kell tennem valamit, ha idős koromban olyan formában szeretnék lenni, mint akikkel találkoztam.
Volt ott egy 100. életévét betöltött fess úriember, aki tavaly nősült újra, beszélgettem egy szintén 100 éves nénivel, aki elmesélte, hogy nem szerette az édesanyja főztjét, de ebben a korban ő már azt eszik amit akar, és amit szeret 🙂
Aztán a 95 éves öregúrral, aki hetente jár próbálni egy lift nélküli ház harmadik emeletére, és havonta van kamara koncertre is nagyon felemelő beszélgetés volt számomra.
Nagyon feldobva érkeztem haza! Remélem meghívnak még máskor is!
Pizza taschent, gombás pitét, és édeskés szójaszószos tésztával készültem.
Talán a pitének volt a legnagyobb sikere.
Hozzávalók:
1 leveles vajas tészta
0,5 kg gomba
5 dkg vaj
2 nagy fej hagyma
0,5 l tejföl
3 ek liszt
2 tojás
kakukkfű
só, bors
20 dkg erősebb ízű, reszelhető sajt
olívaolaj
szezámmag
A tésztát vékony lappá nyújtom, és egy piteformába fektetem.
A gombát felszeletelem, a hagymát karikákra vágom. Megfonnyasztom a gombát vajon egy kis sóval, majd hozzáadom a gombát is. Amikor megpuhult, felöntöm a tojással, és liszttel elkevert tejföllel, és besűrítem.
Sózom, borsozom, és megszóróm kakukkfűvel. Belereszelem a sajtot.
A masszát a tésztába simítom, és megszórom szezámmaggal. 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és 30-40 perc alatt megsütöm. Miután megsült meglocsolom kevés olívaolajjal.

Bővebb információért kattínts a képre!