Fűszer és Lélek archívum

Mostanában a különböző szakmákkal, és hobbikkal foglalkoznak a gyerekek az óvodában.
Volt nálunk rendőrnő, akinek fel lehetett próbálni a sapkáját, be lehetett ülni az autójába, és aznap Dávid azzal érkezett haza, hogy ő bizony rendőr lesz.
Aztán egyik nap orvos akart lenni, ugyanis aznap a gyerekorvos mesélt nekik arról mi is az ő hivatása.
Amikor pedig sárga lepedőkről hallgattam végig egy előadást hazafelé jövet, akkor biztos voltam benne, hogy a fogorvos is ellátogatott hozzájuk.
A Bamako rally-versenyző láz több napig is tartott, gondolom minden fiú nagyon lelkes volt aznap, amikor Leah apukája mesélt a hobbijáról nekik, ő ugyanis autóversenyző a Bamakon.
Igen ám, de hétfőre engem hívtak be, hogy mutassam meg, mit is csinál egy szakács. Mivel nem vagyok szakács, az pedig nem annyira szórakoztató amit csinálok, gondoltam készítek a gyerekekkel ember-szendvicseket.
Én nagyon jól szórakoztam, remélem az ovisok is! Hihetetlenül kreatívak, rengeteg féle változatban gyártották az arcokat répából, uborkából, paprikából és hagymából. Nyomtunk rá hajat, vagy szakállat krumplipüréből, aztán megettük.
De azt hiszem sehol nem volt a „produkcióm” attól az apukáétól, aki engedte lőni a gyerekeket paintball pisztollyal, és még baseball sapkát is osztogatott, vagy egy másik apukáétól, aki azt mutatta meg, hogyan is imádkozik egy rabbi 🙂
Sok dolog történik mostanában az óvoda háza táján, az eddigi programok mellett elkezdtek furulyázni tanulni, és a fiúk hetente egyszer focizni is. A kislányok balettoznak, és mindenki jár úszni, sőt tornatanár is jön minden héten.
Ha belegondolok, hogy az én óvodám a Váci utcában volt, egy bérház első emeletén, ahol még udvar se volt, úgyhogy a Romkertbe sétáltunk ki minden nap, nagyon-nagyon irigylem a fiamat!

El jött ez a pillanat is, már csak 100 darab könyvünk van. 🙂

Éppen ezért hétfőn március 9-én 17 és 19 óra között még egy utolsó dedikálással egybekötött könyvnapot tartunk az Austeria könyvesboltban.

Gyertek el, és kóstoljátok meg a purim ünnepére készített falatkáimat!

Mindnekit szeretettel várunk!

Eszter, Brunó, Tamás

Vasárnapra olyan ebédet terveztem, amit ott hagyhatok a sütőben és egészen biztos, hogy tökéletes lesz, mire hazaérünk a kirándulásból éhesen.
Nem éppen kiránduló idő volt, ugyanis a hó még mindenhol megvolt az erdőben, de már erősen olvadásnak indult, ezért néhol hatalmas sárban kellett gyalogolnunk, néhol pedig egész tavakat kellett kerülgetni. De már 9 fok volt, sütött a nap, nem fújt a szél, és a madarak teljesen kikeltek magukból, hogy túlharsogják egymást! Nagyon szerettünk volna hóvirágot látni, de ez most elmaradt.
Mivel gyors ötlet volt a csirkecomb, ezért nem volt időm bepácolni, de a lassú sütés miatt így is teljesen átjárta a fűszerek íze.
Mikor beléptünk a lakásba, isteni illat fogadott minket, úgyhogy még kabátban meggyújtottam a középső, vagyis legnagyobb gázrózsát, és rátettem a wok-ot pár percre, hogy nagyon forró legyen.
Köretnek sültzöldségeket készítettem, tíz perc alatt elkészült az egész.
Nagyon kevés olívaolajon megsütöttem pár perc alatt adagonként a cukorborsót, felnegyedelt gombát, felkarikázott hagymát, és csíkokra vágott sárgarépát. Figyeltem, hogy semmit ne süssek túl, minden maradjon ropogós. közben a wok-ot folyamatosan rázogatni kellett, mert annyira forró volt, hogy könnyen megégett volna benne a zöldség. Egy kevés szójaszósszal és fokhagymával ízesítettem csupán.

Katt a képre a nagyobbért!

Szombat este késtechnika órán voltam Chef Makinál.
Maki azt tartja, hogy ez az első, amit mindenkinek tudni kell, aki a konyhában forgolódik. És milyen igaza van! A tanfolyamok a saját konyhájában vannak, egyszerre max. 8 fő tanonccal.
Híres, vagy inkább hírhedt vagyok arról, hogy mennyire rosszul használom a kést, bár a kezemet nem szoktam elvágni soha, hagymát kb. úgy vágok, mint aki először ját a konyhában. Annyira rosszul néz ki a kezemben a kés, hogy nem is olyan régen Horasz rémülten email-ezett, hogy szerinte egy kis korrepetálásra szorulok, és ha nem zavar, akkor felszaladna, és meg is kezdené okításomat. Egyáltalán nem zavart, Gabojsza is eljött okosodni, vagy ügyesedni, de még mindig nem az igazi, amit a vágódeszkán előadok…
Na de majd mostantól!
Komolyan mondom, azon felül, hogy tényleg sokat tanultam, egyszerűen nagyon jól szórakoztam! Vihorásztunk, mit a gyerekek.
Maki egy tünemény! És olyan gyönyörűen beszél magyarul, hogy némelyik született magyarnak meg is mutatnám.
Velem forgatta a kést Kicsi Vú, Mirelle, és a Tej-vajról Anna is, plusz két „civil” srác is.
És amit megtudtam, és egyet kell értenem vele:
Ha éles a kés, kevésbé csíp a hagyma. (Engem így is, de én nagyon hamar könnyezek, még az újhagyma is bántja a szemem, pedig sok hagymát használok)
Az étel is, és a vendég is megérdemli azt a törődést, hogy ne késes robotképpel aprítsuk fel a hagymát, hanem kézzel, szeretettel vágjuk azt kockákra.
És akkor még a Tourné formáról nem is beszéltem. Bevallom, akkora gasztró hülye vagyok, hogy én még soha nem találkoztam ezzel a darabolási móddal. Persze, nem járok jó éttermekbe, tudom… Olyannyira nem, hogy a Tourné kést hámozó késnek gondoltam, pedig ilyenem van itthon, igaz eddig nem is használtam semmire.
Tehát, kedves konyhatündérek, teljes szívből ajánlom, hogy kezdjétek a késtechnikával a tanulást, aztán jöhet minden más, de vágni, szeletelni, formázni, aprítani mindent kell.
Maki Stevenson persze valódi chef, aki zseniális dolgokat főz. Késforgatás után megvendégelt bennünket pár fantasztikus fogással, legalább egy hétre feltöltekeztem jobbnál-jobb receptekkel. Én már le is foglaltam a helyemet egy tavaszi főzése 🙂

Kép innen.