Carolyn Steel építész nagyon érdekes, elgondolkodtató előadása. (Magyar felirattal is)
Címke: ajánlom
Párlat kurzus Pelle Lászlóval (Pelle Párlat) 10h, 13h, 17h-tól. Részvétel előzetes jelentkezés alapján! |
Útban a tökéletes gulyás felé
- jó gulyás hátszínből készül
- legalább annyi zeller van benne, mint krumpli
- cukrot kell bele karamellizálni
- sok lestyánnal
- tejföllel
- erős marhaalaplével öntöm fel
- a hússal csak a krumpli fő együtt, a zöldségek külön, és csak a végén kerülnek a bográcsba
Erdőbénye
Kovácsműhely, Vörösmarty u. 1.
Kádárműhely-múzeum
Művelődési Ház, Kossuth u. 38.
Művelt Alkoholista – Furmint szimpózium 14 órától
9 órától – 11 óráig gyermek kézműves-játszóudvar – Hetedhét kitűző készítése
Nyitott pincék – 10 órától
Chili és Vanilia – Fregula sarda
Fűszer és Lélek – Gulyás
Liga Füge – Túróslepény vagy almásrétes, hamuban sült töltött alma
Malackaraj – Igazi chilis bab
Párlat kurzus – Pelle Lászlóval
(Pelle Párlat) 10 óra, 13 óra, 15 óra, 17 óra – előzetes jelentkezés alapján
Szüreti Felvonulás a Sportpályáról 13 órakor
Játszótér – Rendezvénytér, Mátyás király u.
Kézműves piac és vásár 10 órától szörnyen finom házi lekvárokkal is!
Kézműves játszóház 12- 16 óráig
Megnyitó – 14 órakor
köszöntőt mond Kántor Dezső polgármester
Kádártánc
FolkBEATS sátor
autentikus népzenei és világzenei színpad 14,30 órától
Közreműködnek:
Apnoe – Magyar népzenei alapokon nyugvó fúziós zenék, Cantara – Magyar és germán eredetű népzene, modern klasszikusokkal ötvözve, Lingara – tradicionális roma zene és tánc, Orthent – világzene, Shkayach – tradicionális zsidó ének, Hypernomad Live Essence – globális, új népzene, Yanka Rupkina – ének (Bulgária), Kolyo Ivanov duda, tapan (Bulgária), Szilágyi Áron doromb.
1830 órakor – gyülekező a Játszótéren a közös tűzgyújtáshoz.
Varga Mihály bugaci dudás – mesemondó
Bemutatom a barátaim:
Egyétek meg a blogot!

Arra gondoltunk, hogy olyan sokan írjátok, szeretnétek élőben is megkóstolni a blogokon fentlévő recepteket, vagy kipróbálni a desszertet, esetleg beszélgetni, borozni egy jót, hogy jó lenne ősszel összejönni egy napra, közösen enni-inni, receptekről, főzésről, és mindenféle jóról beszélgetni!
Készülünk még meglepetéssel is, addig is bemásolom ide a hivatalos “meghívót”:
Az olvasók végre lehetőséget kapnak arra, hogy ne csak a monitoron keresztül képzeljék el az ízeket, hanem a valóságban is megkóstolják a gasztrobloggerek főztjét a Tabáni teraszon, 2010 09 11.-én 12:00-24:00 óráig.
A menü:
Chili&Vanília:
Csípős-édes sült cékla, burrata
Horasz:
Őszinte Dim sum
Zöldséges borjúszív
Malackaraj:
Pisztáciás malacpástétom
Saját töltésű chorizo fehérkenyérrel
Fűszeres Eszter:
Szíriai sólet (Vegetáriánus
Szilvás rétes
Lorien:
Marhapofa paradicsomos raguval
Krémdesszert
Limara:
Saját sütésű kenyerek, kalácsok
Lila Füge:
Joghurtos korianderes karfiolleves
Pisztáciás süti konyakos fügebefőttel
Részvétel:
A belépődíj 2000 forint, mely egy 500 forint értékű kóstolójegyet is magában foglal. A kóstolójegy esetünkben nem kóstolóadagot jelent, zónaadagnak megfelelő mennyiségekkel várjuk vendégeinket. Egy kóstolójegy egy fogásra szól, további kóstolójegyeket egységesen 500 forintért a helyszínen lehet majd vásárolni.
Jelentkezés, regisztráció : diningguide.hu/blogkostolo
Az étterem befogadóképessége és a logisztikai lehetőségekre való tekintettel jelentkezéseket sajnos csak korlátozott számban tudunk fogadni és a részvétel előzetes regisztrációhoz kötött.
Mindenkit szerettel várunk!!!
Budapesti piac sirató

Csepeli és Bosnyák téri piac
Sirató a régi csarnokokért (Hold utcai csarnok, Klauzál téri csarnok, Batthány téri csarnok, Hunyadi téri csarnok)
Fővám téri nagycsarnok, 12. kerületi biopiac
Garay téri csarnok és a Kolosy téri piac
Újpesti piac és a Fehérvári úti csarnok
Fény utcai piac és a Lehel
Ma lesz az utolsó része a sorozatnak, a szombati piacokkal: Hunyadi tér, Komjádi uszoda előtti piac, stb.
Közben sokszor jött szóba a piac mint intézmény máshol is: Norbi teljesen ki van akadva azon, megjegyzem jogosan, hogy hatalmas sorok kígyóznak a nagybani piac előtt, így nem csoda, ha minden piacon szinte ugyanaz a választék, szinte alig valahol lehet valódi háztáji, jó minőségű árut kapni. Félünk a külföldi “agyonkezelt” zöldségektől, de sajnos a magyar áru is ugyanilyen rossz, azért, mert hatalmas betűkkel hirdetik hogy magyar, attól még fóliából jön, vagy agyonpermetezett íztelen vacak.
Persze mi vásárlók vagyunk a hibásak, mert bár szeretnénk a jót, de se többet fizetni, se messze elmenni nincs kedvünk érte, megjegyzem este hatkor, munka után érthető választás a hipermarket, nincs jogom ezért senkit elítélni, én is szoktam ott vásárolni.
Le kell írni, hogy a piacok megszűnése nem csak magyar sajátosság, mindenhol hasonló a helyzet, a globalizáció nem kispiac, szombati alkalmi piac barát.
A párizsiak is siratják az 1971-ben bezárt Les Halles-t, de Londonban is rengeteg piac szűnt meg az utóbbi negyven évben, igaz ezek a hatalmas metropoliszok kitermelték a saját kultikus piacaikat is, és Bécsben is az egyik legnagyobb vonzerő a Naschmarkt.

Már csak az hatalmas változást hozna, ha egy-egy piacon belül nem egy kézben fonódna össze mondjuk az összes zöldséges stand, de amíg nem lesz a budapestieknek vastagabb a pénztárcája, és nem erősödik meg az a réteg, akik a pénzükkel szavaznak az árukra, addig ez nem nagyon fog változni sajnos. Pedig igény már ha nem is nagy, de mutatkozik: Csite Norbi remek krumplija hatalmas sláger volt tavaly, idén is alig várjuk, hogy végre ehessünk belőle, de pár napja a facebooken verődtünk össze egy pillanat alatt, és foglaltunk le 400 kiló gönci barackot a Zemplénből. Mi is jól járunk, mert valódi, ízes barackot kapunk, Budapestre felszállítva, és a barackos ember is nagyon boldog, hogy nem csak cefrébe szórhatja a barackot, bár tegyük hozzá, az se rossz vég egy érett sárgabarack számára 🙂
És akkor a végén egy kis piacos programajánló holnapra:
Gyereknap a Hunyadi téri paicon.
Mi lesz a gyerekkel nyáron?

Nos, az az igazság, hogy ezzel teljesen egyetértek. Nekem anno szerencsém volt, mert édesapám késői gyerek, ezért amikor én megszülettem, már mindkét erdőbényei nagyszülőm javában nyugdíjas volt, igaz nagyanyám mindig háztartásbeli volt, ami nem azt jelenti, hogy nem dolgozott, volt neki elég dolga a négy fiúval és szőlővel, állatokkal, de otthon volt.
Csakhogy manapság már a nők se mennek nyugdíjba 62 éves koruk előtt, de sokan kényszerülnek nyugdíj mellett is dolgozni, vagy csak egyszerűen olyanok, mint anyósomék, ahol napközben ellehet egy-egy napot a gyerek, de nem viszik sehova, és nem is aludhat ott. Aztán az is előfordul sajnos, hogy a nagyszülők már nem élnek, esetleg betegek, nem tudják addig vállalni az unokát, amíg a szülők dolgoznak nyáron.
Régen működött, hogy gyerekek kint csatangoltak a határban, egyedül lementek a játszótérre pár órára, de úgy tűnik, ennek a világnak már sajnos vége.
Mondhatnánk, hogy ha a szülő dolgozik, akkor szerencsés, mert elküldheti a gyereket táborba. Igen, de a táborok hihetetlen pénzekbe kerülnek. Egy napközis tábor is, ha az önkormányzat nem tudja támogatni, 3600-4500 ft/nap, de az igazi, ottalvós táborok még több pénzbe kerülnek. Ahol a szülő otthon van, ott se teljesen fenékig tejfel az élet, ha mondjuk egy lakótelepen élnek, ahol nincs kert.
Úgy tűnik, egyre több szülő áll össze nyáron, és viszi el a gyerek barátait is egy-egy hétre nyaralni magukkal, hogy aztán ez csere alapon működve forogjon egész nyáron, és megoldva legyen a nyári gyerekfelügyelet.
Sok jót hallottam a Szüni-dödö ingyenes programsorozatról Budapesten, de az már olyan gyerekeknek szól, akiket egy bérlettel, esetleg nagytestvérrel el lehet engedni otthonról.
Ti hogy oldjátok meg a nyarat?
Hosszú nyári nap

Egyikük, a szőke, váltig állítja, hogy ha hársvirággal mosunk hajat, szőkébb lesz tőle a hajunk. Undok dolog lenne kikiabálni az ablakon, hogy az a kamilla, még lebuknék, hogy hallgatózom 🙂
Emlékszem, gyerekkoromban nekem is olyan hosszúnak tűntek a nyarak. Lelassult minden, magamban lehettem a gondolataimmal, és ha már nagyon nem bírtam tovább, hát bekopogtam a szomszédba a barátnőmért. Nagyanyám nem akart nekem mindig programot csinálni, hagyta, hogy megcsináljam magamnak. Pont erről beszélgettünk múlt héten, hogy valamiért kényszert érzünk arra, hogy a gyereknek folyamatosan valamilyen szórakoztató élményt találjunk.
Olyan, hogy csak úgy elvan a kertben naphosszat, és “unatkozik”, az már szinte elképzelhetetlen. Óvoda, aztán napközis tábor, utána nagymama strandra hordja, majd közös nyaralás, és hipp-hopp, már itt is a szeptember.
Ehhez képest engem júniusban levittek nagyanyámhoz, ahol a délelőttjeim azzal teltek, hogy kiskéssel vékonyra metéltem az orgonabokor leveleit, majd liliomlevélbe töltöttem, amit útifűvel kötöttem meg. Ez volt a töltött káposzta, egy nap alatt elkészült belőle legalább száz. A tyúkok határozottan szerették.
De volt olyan nap, amikor a barátnőmmel egy egész napig próbáltuk repülni tanítani a csirkéket: nagyanyám nem örült annyira, de szerintem a csirkék se. Aztán egy egész hétig rajzoltunk terveket arra, hogyan fogjuk a kisház fáskamráját átalakítani cukrászda-állatorvosi rendelő komplexummá, mert arról nem tudtunk dönteni, hogy a hasunkat, vagy az állatokat szeretjük-e jobban.
Gyönyörű nyakláncokat fűztünk kecskerágóból, hozzá illő karpereccel, de a fiúk eltépték az utcában, úgyhogy sírva rohantam haza. Nagyanyám meg jól leszidott, miért állok szóba utcagyerekekkel. Végül is utcagyerekek voltak, ott laktak mind a mi utcánkban. De nem mindig voltunk rosszban a fiúkkal, hiszen ők tudták a legjobban felduzzasztani a patakot, így akár térdig is ért benne a jéghideg víz, akkor már lehetett pancsolni. Fogtunk ott pici halakat, amit reggelre megevett a macska a lavórból, amiben hatalmas pontyokká szándékoztuk őket nevelni, de próbálkoztunk ebihalak tenyésztésével is, inkább kevesebb, mint több sikerrel.
Persze hetente egyszer engem is elkapott a búsulás, hogy mikor jönnek már a szüleim, vagy mikor megyünk már strandra. Ilyenkor nagyanyám összekapta magát, és elvitt a közeli strandra vonattal. Utólag mindig megbántam, hogy kisírtam magamnak ezt a programot: hetven körüli öregasszonyokkal ülni egy meleg vizes medencében, és azt hallgatni, hogy ki mit főz a jövő héten (zöldpaszuly levest, mi mást?) nem volt annyira szórakoztató, mint otthon lenni a kertben.
Megfogadtam, hagyni fogom a gyereket unatkozni. És akkor még az Alma együttes se fog szólni, úgy jobban beindul a fantázia, igaz arra most se lehet panaszom…
Tudod mit csinálnék igazán?

Aztán egyik este rámcsörög, és azt mondja: Tudod mit csinálnék igazán? Marhapörköltöt tunkolnék lábosból, miközben a kanapén ücsörgünk, a lábunk az asztalon pihent, és megosztozunk az edényen.
De rég volt, talán húsz éve, de lehet, hogy még régebben. Azok a lusta szombatok, amikor csak ültünk otthon, és hosszasan kibeszélve minden apró részletét, hétről-hétre megváltottuk a világot.
Egészen pontosan tudtuk, hogy mi fog majd történni, mikor, és kivel. Nekem pl. 28 éves koromban kellett volna gyereket szülnöm, de az élet úgy hozta, hogy csak előtte két évvel szerettem bele a férjembe, és még egyáltalán nem éreztünk vágyat egy gyerekre.
A barátnőm Bécsben kívánta leélni az életét, mert Bécs az Európa. Érted? Igazi Európa, de azért mégis közel van, ha esetleg valamiért haza kéne ugrani. Ehhez képest Ausztrália lett a dologból, ami ugye nem Európa, akárhogy is nézzük.
Kiderült, Ausztráliában a pörkölt se olyan. Akármit csinál az ember, viszi magával a füstölt szalonnáról az álmokat, mert szalonnát nem lehet, becsempészi a magyar paprikát, megveszi kint a legjobb füstült bacont, abból soha nem lesz igazi pörkölt. Valahogy még a hús is más, el tudod ezt képzelni? Jobb, az igaz, de pörkölt nem lesz belőle soha. Olyan illatos, vörösborszagú pörkölt, tarhonyával és uborkasalátával.
Megfőztem a pörköltöt, bekevertem az uborkasalátát, végignyúltunk a kanapén, és tunkoltunk.
Végig tunkoltuk az Indul a bakterházat, aztán a Hair-t. Újra tizenhat évesek voltunk.
Jó volt, puha, és vörösborszagú.