Címke: beszélő

Kategóriák
Egyéb kategória

Hanukarácsony

Múlt hét pénteken Hídvégi Andris egy hanukarácsonyi bulit szervezett hozzánk (jobban mondva Lila Fügéhez), ahová elhívta a barátait.
Nem tudom mennyire ismert fogalom ez Magyarországon. Igazából az USA-ból származik, és leginkább a vegyes (értsd: keresztény-zsidó) háztartásokban szoktak ilyesmit tartani.
A lényeg egyszerű, van itt minden, mint karácsonykor (hahaha) és persze hanuka is. Tehát, égnek a gyertyák a menórában, van latkesz, vagy hanukai fánk, de vannak karácsonyi díszek is, sőt esetleg karácsonyfa is, sőt karácsonyi ételek is.
Most András azt gondolta, hogy évvégén elhívja a zsidó és a keresztény barátait is. Volt töltött káposzta, krémlikőrös pannettone puding, erdeigyümölcsös pohárkrém, latkesz fűszeres tejföllel, fűszeres pulykatekercs aszalt gyümölcsös kuszkusszal, forral bor, pezsgő, és ajándék tombola is.
András kisorsolta (na jó, nem ő volt) Chili és Vanilia szakácskönyvét, egy Figurka babát (amit én szerettem volna megnyerni, de kiderült, hogy én nem veszek részt a játékban), egy Panyizsuzsi gyűrűt, egy Colabs utalványt, sok-sok bringabugyit (igen, a bringák is hordanak bugyit 🙂 és egy vacsorameghívást. Ezzel megoldottuk a karácsonyi ajándékot.
Maradt a hanukai pörgettyűzés, de az mindenkinek túl bonyolult volt 🙂
Szeretem ha sok ember együtt ünnepel. Szeretem nézni mások ünnepeit, és szeretem azt is ha más is tiszteletben tartja ez enyémet.
Jó lenne egész évben azt érezni, mint amit én is éreztem akkor, amikor idegenek elhívtak maguk közé ünnepelni. Mert együtt ünnepelni jó!
Úgyhogy azoknak, akik holnap karácsonyfát állítanak, és azoknak akinek múlt héten véget ért az ünnep és azoknak aki az év utolsó két hetét végig ünneplik, sok-sok boldogságot, és boldog újesztendőt kívánok!

Kategóriák
Egyéb kategória

Hirdetés a gasztroblogokon

Fotó innen

Tegnap jelent meg a HVG karácsonyi, dupla száma, amiben a 114. oldalon a gasztroblogokról írnak, mint üzleti vállalkozásokról.

A Fűszer és Lélek 2007 áprilisában indult, és azóta sok minden történt itt a blogon. Megjelent, és gyorsan el is fogyott a szakácskönyvem. Jöttek a felkérések, a megkeresések, írhattam/írhatok más helyekre, sokan megtiszteltek a bizalmukkal, amikor felkértek, dolgozzam nekik.

A Fűszeres blogot 2500 egyéni olvasó olvassa naponta.

Úgy érezzük, elérkezett a pillanat, hogy a blogon banner hirdetések jelenjenek meg.

Hirdessen a Fűszeres blogon!

Komoly cégek érdeklődését várjuk az ajanlat (kukac) fuszereslelek (pont) hu címre.

De ha valakinek kevés ez a szám, hirdethet közösen a Chili és Vanilia, Fűszeres, Dolce Vita, Dining Guide, Malackaraj, és Limara Péksége blogokon. Így összesen napi 16000 olvasóhoz jut el az üzenete.
Kategóriák
Egyéb kategória

Kacsafej és visszaszámolás

Tegnap reggel a csarnokban kezdtünk Péter Annával. Bevásároltunk a szombat esti …hegy megy… party-hoz 300 főre, amikor is Erdőbénye egy estére Budapestre költözik .
Lesz kacsa rillette, disznó rillette, padlizsánkrém, cékla és zellersaláta, sonka, isteni kenyér. No meg persze jobbnál-jobb borok. Ha a barátunk vagy, és szeretnél velünk koccintani, regisztrálj az erdobenye pont fesztival kukac gmail pont com címen. A buli 16 órakor kezdődik gyerek zenés-táncos kézműves foglalkozással, majd 19 órától jazz koncert lesz, közel a Deák térhez.
Na de a kacsafej…
Nem tudom ki hogy van vele, de én ha egész kacsát vásárolok, és megkérdezik, hogy levágják-e a fejét, mindig azt válaszolom, hogy igen, de elvinném.
Ezt nem tudom miért mondom, de egyszerűen mindig ez jön ki a számon 🙂
Lehet, hogy azért, mert belemérik a súlyába, akkor az enyém, de elehet hogy csak megigéz a véres csőr látványa. Aztán itthon fogom az úszós lábaival együtt, amin mindig széthúzom az ujjakat, hogy gyönyörködjek az úszóhártyákban, sőt ha Dávid itthon van, neki is megmutatom, és kidobom az egészet.
Mit lehet kezdeni a kacsa fejével? Hiszen a kétharmada egy nagy darab szarú, vagyis a csőr. Hallottam, hogy a kacsanyelv nagyon finom lassan zsírban sütve, de egy kacsafejben ugye csak egy nyelv található, ezért aztán még soha nem volt szerencsém ehhez az ínyencséghez.
Mire jó a kacsafej? (Tudom, ez itt malacorr, de gondoltam egy kis téli, piaci hangulatfotónak örül majd minden olvasóm)

Kategóriák
Egyéb kategória

Egy kis sajtó

Dicsekedni fogok, elnézést érte, tudom, hogy nem szép szokás…
Megjelent a Stahl magazin karácsonyi száma. Már az előző számban is olvashattátok a sóletes írásomat, de mostaniban kilenc teljes oldalam lett, és ebből kettő egész oldalas fotó, amire nagyon büszke vagyok!
Írtam a világban fellelhető pár karácsonyi süteményről, és egy nagyon olcsó, pénztárca kímélő szilveszteri buliról. Ezeket az ételeket meg is ettük tízen, sok-sok pezsgővel kiegészítve, úgyhogy kipróbáltuk, valóban jóllakik vele egy tíz fős társaság, még táncolni is lehet mellette, és a tánc utánra is marad belőle.
Aztán igazi meglepetésként Lévai Anikó (aki ugye az Orbán Viktor felesége) egyik kedvenceként jelöli meg a szakácskönyvem. Kár, hogy aki most olvassa ezt, az már lemaradt róla, mert a könyv elfogyott 🙂 Különben pár hónapja egy hölgy megkeresett mélben egy g-mail-es címről, hogy Lévai Anikó szeretne egy levelet írni nekem, és adjam meg a postacímem, de furcsállottam a dolgot és nem mertem megtenni…

A másik cikk igazából egyáltalán nem rólam szól, de eddig még nem szerepelt a nevem a The New York Times-ban, és annyiból vicces, hogy most Hunvald Györggyel említenek egy cikkben… Még szerencse, hogy Mircea Cernov és Schönberger Ádám pozitív irányba billenti a mérleget.
Hát, ennyit rólam.

Kategóriák
Egyéb kategória

A kakas töke

Vasárnap közös főzéssel próbáltuk feldobni a napot.
Leginkább szakadt az eső, fújt a szél, de amikor elkészült a fedett verandán az ebéd, fél órára kisütött a nap is.
Kakas és tyúk pörköltöt főztünk a kakas tökével, és túrós csuszával. Annyi tökünk nem volt, hogy húszan jól laktunk volna csak a tökökkel, de belefőtt a pörköltbe, hogy aztán szedjen belőle, aki akart, mert nem mindenkinek volt mersze hozzzá.
Érdekes, hogy a férfiak többsége örömmel falta a “kollégák” tökét, a nők irtóztak tőle leginkább. Volt egy olyan érzésem, hogy a férfiaknál ez valami tudatalatti beavatási szertartás, vagy potencianövelő rítus. Ha megeszi más hím tökét, annak a férfiassága is rá száll. 🙂
A gyerekek vegyes érzelmekkel viseltettek eziránt a belsőség iránt: a nagyobbak, akiknek feltűnt a felnőttek megosztottsága a témában, vagy elszaladtak még a pörkölt közeléből is, vagy hencegve, hogy mindenki lássa vagány tettüket tolták a villát a szájukba, rajta a pici belsőséggel.
A picik se szó se beszéd megették. Nincs mese, tanuljuk az ételekhez való hozzáállásunkat is tanuljuk. Legalábbis a legtöbb esetben.
A kakastökének kicsit zselés az állaga, leginkább a májhoz tudnám hasonlítani.
Ritka csemege, gondoljunk csak bele, egy kakasnak csupán két pici töke van. Ha tisztán a tököket használjuk a pörkölthöz, akkor meg kell mosni, a felesleges hártyákat leszedni róla, majd alaposan leöblíteni. Ugyanúgy készül mint a hagyományos pörkölt, de szerintem a resztelt májhoz hasonló eljárással is finom.
Ha pörköltbe főzzük, akkor arra kell figyelni, hogy kevesebb időre van szüksége, mint a húsnak, ezért csak később tegyük a fazékba, főleg ha ilyen öreg tyúkok és kakasok társaságában készül, mint a mostani ebédünk.
Nem tudom ki hogy van vele, de szerintem egy kétéves, kertben kapirgált tyúknak sokkal jobb íze van, mint egy fiatal csirkének. Mondhatnám, hogy a tapasztalt nők jobbak! 😉
A tyúk pörkölt zsíros. Ennek pl. férfiujjnyi zsír állt a tetején, volt mit felszívnia a lebbencstésztából készült túrós tésztának.
Csípős almapaprikával ettük. Mikor befejeztük újra elkezdett esni az eső, a forralt bort már bent ittuk a házban.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kóser ebéd Mádon

Az októberi hosszú hétvégét Tokaj-Hegyalján töltöttük közel százan. Igazi irodalmi, zenei kalandozás volt! A sok remek zenéért azóta is hálás vagyok, nagyon feltöltekeztem az alatt a pár koncert alatt.
Pénteken ebédre kóser paprikás krumplit főztünk, és aszalt szilvás csicserit azoknak, akik nyitottabbak a különleges ízekre.

A kóser konyhát a Deutsch birtok biztosította Mádon, a világ legrondábban beszélő öregasszonyával együtt. (A néni segítségként érkezett, de nekem teljesen leszedálta az agyamat.) Mikor csütörtök este megérkeztünk, és bevittük a konyhába a hozzávalókat a következő kérdéssel fogadott egy ismeretlen “néni”: Megérkeztetek b…meg? Na, pakoljatok le a p…ba, mit álltok ott?
Aztán kiderült, hogy nem haragszik, ő így barátkozik. Másnap reggel folytatódott az eszmecsere, röpködtek a nemiszervek, lóalkatrészek, és hasonlók. Utána meg elnevezte a férjemet gamónak, ami szerinte magasat, nagy darabot jelent (180 cm 80 kg), és folyamatosan káromkodott. Gábor nehezen viselte a közeledését 🙂
Mit ne mondjak, nagyon gyorsan ültem be a kocsiba ebéd után, és meg se álltam Tokajig, de másnap reggel volt Mádon egy kis dolgom, rettegve álltam meg a kapu előtt, mit kapok aznap. Mindegy túléltük ezt is.
Bevallom, nem sok bizadalmam volt a saját kóser paprikás krumplimhoz!
Szerintem vannak ételek, amit nem kell erőltetni, ha kóserről van szó! Ilyen a legtöbb “magyaros”, húsos-tejfölös fogás, mint a rakott krumpli, vagy a hortobágyi húsos palacsinta. Persze lehet növényi tejszínnel, meg hasonlókkal bohóckodni, de akkor már jobb ilyenkor nem enni!
A paprikás krumpli más tészta: a szalonna kiesik ugye, kolbász lehetne benne, ha elérhető áron kapható lenne ehető kolbász, akkor nem lenne probléma, főleg bográcsban nem.
De most a kolbász elmaradt, csak a bogrács adta azt a némi pluszt.
A krumpli mégis nagyon jól sikerült! (Persze a sikeréhez az is hozzájárult, hogy fél négykor jutott ebédhez az az ötven ember, aki ezen a buszos kiránduláson részt vett 🙂
A titka pedig a 15 kiló krumplihoz hozzáadott 2 kilónyi libazsír volt!
Nem újdonság, hogy a zsír felerősíti az ízeket, nem véletlen, hogy a szénhidrátmentes diéták könnyebbek, mint a zsírmentesek. De ekkora hatásra nem számítottam!
A paprikás krumpli nem volt zsíros, pedig arányaiban 13% zsír volt benne, szinte belefőtt a krumpliba.
Gondolom mondanom se kell, hogy olajjal nem érhető el ugyanez a hatás!
Erről jut eszembe, hogy sokan kezdenek visszatérni a disznózsírral való főzésre, annyira drága lett az étolaj, és az „első”, újra zsírral készített pörkölt ledöbbenti az ízlelőbimbókat! Igazi katarzis, régen érzett csoda . (A szárnyas zsírokat és a vajat is most nem hozom fel, mert az ugye olívaolaj árában mozog)

Kategóriák
Egyéb kategória

A kacsáról

Péntek este vacsorára vártam Péter Annát és a Csite családot. Norbiék Anna előtt érkeztek pár perccel és miután Norbi megnézte, hogy miből készül a vacsora, nekem szegezte a kérdést:
Nem olvastad Anna mai írását?! Tilos a kacsamell bőrét beirdalni!
Húh, mi van? De miért? Én mindig beirdalom, és jól szokott sikerülni a kacsamell. Rozé lesz, puha, a bőre ropogós.
Hát mindegy, nem volt már mit tenni, a kacsamellek ott sorakoztak, a bőrük beirdalva, enyhén meglocsolva pár csepp kakukkfűves-rozmaringos olívaolajjal.

A legfontosabb a kacsamell sütésnél a mellek mérete. Maximum 20 dekás darabokat vásároljunk! Néha a piacon 70-80 dekás melleket árulnak, de azokból igazán jó rozé mellet sütni szinte lehetetlen. Gondolom a májra hizlalt hatalmas kacsák mellei ezek, és valamit kezdeni kell azokkal is.
Azt gondolom felesleges leírnom, hogy a kacsamell rozéra sütése nem lehetőség, hanem tilos átsütni! Azzal megöljük ezt a csodálatos húst!
Pici, vákumcsomagolt melleket a Metróban szoktam vásárolni, a Valdortól. Most pl. 17 dkg-os volt mindegyik, 2400 ft/kg-os áron. Szinte soha nem kell a bennmaradt tokokat keresni rajta, most is nyolc mellből egyben volt mindössze egy-kettő.
Nagyon felforrósítom a serpenyőket. Szerencsére öt égős gáztűzhelyem van, így egyszerre akár nyolc mellet is süthetek. A legkisebb láng alkalmatlan kacsasütésre, egyszerűen nem ad le annyi hőt.
Vastagtalpú serpenyőket használok.
Amikor már nagyon forró a serpenyő, bele teszem a kacsamellet bőrével lefelé, és egy picit visszaveszem a lángot. Négy perc után megfordítom, és újabb négy percig sütöm. Mielőtt elzárom a lángot, az újammal megnyomkodom a melleket: ha túl puha akkor adok még neki pár percet.
Tudom, ez a meghatározás nem túl pontos, és egy rozé kacsamellben kezdő háziasszony nem sokra megy vele, de a harmadik nekifutásra már biztosan benne lesz az ujjában az érzés 🙂 Addig is érdemes egy picit bevágni az egyik mellett, és belekukucskálni, mennyire sült át belülről.
Az elkészült melleket egy meleg tányérra szedem, és tíz percig pihentetem.
Most a mikróba raktam a tányért, (természetesen a mikró nem működik) mert ott kellemes langyos a hőmérséklet. Szegény Zsuzsa majdnem elájult, amikor azt hitte, hogy sütés után még megmikrózom a húst! Ha csak nagy melleket kapok (akkor inkább nem veszek kacsát), akkor a serpenyős sütés után tíz percre betolom a tányérra szedett melleket a 150 fokos sütőbe.
Ha sikerül 20 dkg alatti kacsamellet vásárolnom, akkor tálalás előtt nem szeletelem fel. Húsz deka fölött igen.
Kecskesajtos-sütőtökös rizottóval tálaltam, és mandarinos, vaníliás gránátalma esszenciát csepegtettem a húsra. Erről holnap bővebben, mert most ez lett a dilim, egyszerűen el vagyok ájulva az ízétől, és az eredménytől, amit a pár csepp a húsokkal, halakkal művel.
A kacsás kép nem pénteken, hanem pár hete készült, és Lila Füge kakaópácos kacsája van rajta.

Medve dr ismét nagyon hasznos információkkal egészítette aki a posztot, be is másolom ide.

Na, a kacsa az bonyolult kissé. Melle szintén.Világszerte kétféle eredetű kacsát használnak. (Ha jól tudom.) A tőkés récétől származó DK –Ázsiában háziasított kacsát és az eredetileg Dél Amerika trópusi részén honos vad pézsmarécétől származó pézsmakacsát. Az előbbi-pld. a libával összehasonlítva- a domesztikáció során jócskán megváltozott, megvátoztak a testmérete, testarányai, ivari dimorfizmusa, röpképessége stb. – és számtalan fajtája, változata alakult ki. A magyar kacsa szó erre az állatra utal. A pézsmakacsa kevésbé tér el ősétől, de jócskán változott ez is. A képet bonyolítja, hogy a kettő fajhibridjét is használják ez a mulard (öszvér ) kacsa. A hasznosítási irány szerint beszélünk hús(pecsenye ) kacsáról és máj v. tömő kacsáról. Ha fajonként nézzük:A kacsa v. pekingi (pecsenye) hús kacsa húsa izletes, feszes rostszerkezetű zsíros kissé vöröses hús. Ez az állat nagy fiatal kori növekedési eréllyel rendelkezik, a takarmányt jól hasznosítja, 49- 58 napos korban vágva 2,8-3, 7 kg tömegű a két ivar közt csekély a testtömeg és felépítési különbség. (Ez a húsfeldolgozóknak nagyon fontos) A hústípusú kacsa legértékesebb része a mellizomzat, tömege az élő testtömeghez képest a 10. hét után már nem nő marad 10-12%. Ezért vágják a 8-10 héten. Ekkor még viszonylag kevéssé van elzsírosodva Ez lehet a kisebb jól letollazott filé- szerintem. A pekingi kacsát is lehet tömni- hízott májat előállítani belőle. Ennek a jelentősége ma már kicsi-háztájiban csinálják, ha egyáltalán. Ekkor 10-12 hetesen fogják tömésre hizlalásra, 2-3 akár 4 hétig hizlalják. Jó nagy, zsíros nehezen tollazható – ez is lehet a nagy és tokos mellfilé bár nem valószínű mert mint említettem ma már a pekingi fajta hizlalása nem elterjedt.A pézsmakacsaHústípusúA pészmakacsa fiatalkori növekedési erélye kisebb, és jelentős ivari eltérések vannak. Hímje (a gácsér) kb másfélszeresére nő meg mint a tojó, és jobban gyarapodik az izomzata. (tesztoszteron ). Talán 11 -13 hetesen vágják, jó nagy4,5-5kg .Nagy vörös mellhússal rendelkezik.A pészma tojót kb 10 hetesen vágják, csak 2,6-3 kg, és kisebb vöröses mellfilével bír. Azt hiszem még ezek is jól kopaszthatóak-tehát nem igazán tollasak. A pészmarécét is tömhetik, de nem gyakori . Idősebb korban azt hiszem 12-13 hetesen beállítják, 2 hét alatt 500g os májat lehet tömni. Ez a máj sok zsírt veszít a sütésnél. A gácsérokat használták, mert jobb a májkihozatal. Zsíros vöröses nagy mellfilé van belőle. Nem gyakori a kihizlalt tömött pészmakacsa de talán lehet vele találkozni.A kacsa és a pézsmakacsa fajhibridje a mulard kacsa . A tojó a házikacsa, a gácsér a pészmaréce utóduk a mulard kacsa.HústipúsúkéntA két alkotó faj között van a növekedési erélye és az élőtömege, melltömege is. Melltömeg aránya viszont magas . A mellfilé értékes márványozott nem túl nagy filét ad. Nem gyakori a tisztán hústípusú mulard termelés.Májtípusként:Sokkal gyakoribb viszont a hízott májtermelés . A hízot mulard jó májkihozatalú és értékes viszonylag nagy mellfilével rendelkező , nem túl zsíros húsú madár. Ráadásul csak két hétig kell tömni és nem túl sűrűn. Ezért és a szaporasága miatt szorította ki a májlibát Franciországban. Ezt a hízott állatot amikor vágják szép nagy , de nem óriási és nem túl zsíros filéje van. Na most akkor igazodjunk el kacsamell ügyben.Ha valamit rosszul írtam kéretik korrigálni, de nagyvonalakban valahogy így. Bocs hogy leírtam , de kacsa(mell) ügyben sok félreértés lehet.

Fotó innen.

Kategóriák
Egyéb kategória

Káposzta savanyítás

Eljött a káposzta savanyítás ideje.
Sokan német ételnek tartják, de valójában Kínában “találták” fel a káposzta savanyítással történő tartósítását.
Szerencsés vagyok, édesanyámék minden évben taposnak káposztát, mióta az eszemet tudom. Most nincs nehéz dolguk, mert Üllőn laknak, Vecsés szomszédságában, ahol minden évben megveszik a legyalult káposztát, így a gyalulással nem kell bajlódniuk. Vecsésen a káposzta kilója 60 forint, de a gyalult káposztát is mindössze 70 forintért árulják, egyszerűen nem éri meg bajlódni vele. Nem kell sokat keresgélni, ha valaki kocsival végighajt a falun, rengeteg helyen van kint az ajtó előtt káposzta, ezeken a helyeken árulnak is, és általában le is gyalulják, de szinte bármelyik járókelőnek van tuti tippje, hogy hol lehet gyalult káposztát venni. Vecsés pedig Ferihegy mellett található, szinte egybeépült Budapesttel.
Nemrég ettem bolti savanyú káposztát, és teljesen ledöbbentem, hogy mennyire rosszabb minőségű az ún. “Házi vecsési káposzta” amit a piacon árulnak, mint a valódi házi. Gondolom gyorsítják a savanyodást, vagy ki tudja mit tesznek vele.
Minden esetre édesanyám káposztájában nem csak dísznek van erős paprika és babérlevél. De teszünk bele birsalma szeleteket, sőt pár szem kukoricát is, babérlevelet, esetleg köményt, mások szoktak tormát is.
A káposzta savanyítás igazán nem bonyolult feladat. Tulajdonképpen csak káposzta és só szükséges hozzá, az összes többi csak extra.
Lehet kapni kerámia káposztasavanyító edényeket is, ebbe annyi káposzta fér, ami egy négy fős családnak bőven elég télire C vitamin és rost forrásként is.
Anyuék nem csak maguknak, hanem az egész nagy családnak taposnak, sőt decemberben ki is szállítják a káposztát, annyira rendesek. Pedig savanyú káposztával telerakni az autót nem éppen illatos cselekedet 🙂
A káposztát a sóval addig kell taposni, amíg annyi levet ereszt, hogy feljön a káposzta tetejére. 100 kiló káposztához kb. 1,2 kg sót használunk. A só kivonja a nedvességet a káposztából és a káposztában természetesen is megtalálható baktériumok megsavanyítják előbb a levet, majd magát a káposztát is.
Fával leszorítjuk, majd arra valódi macskakövet teszünk, mert a gránitnak tényleg van súlya, és a káposztának fontos, hogy le legyen szorítva.
Mi kint tartjuk a garázsban, ahol elég hideg van, így a káposzta 3-4 hét alatt készül el.

Kategóriák
Egyéb kategória

Korhatáros?

(Srácok a Hudácskó pincében)
A címet és a téma alapját az aktuális Decanterből loptam, de bevallom engem is nagyon érdekel a téma, vagyis a borkóstolás szülői felügyelettel.
Aktualitása azért is van a dolognak, mert most, hogy a hétvégi programjainkat tervezzük, egyik mélemben a következőt olvastam (persze nem gyerekekre vonatkozott):
“Félek, hogy szombaton mindenki totálisan be lesz állva. Ebédnél is bor, este is bor. Hát hangulat az biztosan lesz.”
Ez eszembe se jutott. Mivel rendszeresen járunk boros alkalmakra, nagyon jól tudjuk hol a határ.
És különben is, egy jó kis beszélgetést kétféle ember tud igazán tönkretenni: az egyik aki tényleg totál be van állva, a másik, aki nem iszik egy kortyot se, ezért hamar elveszti a jókedv fonalát.
Mi minden nap borozunk a férjemmel, általában vacsorához iszunk egy pohárral, de van amikor később is, ha Dávid már alszik, mi pedig csak beszélgetünk.
Általában két nap alatt iszunk meg egy üveggel, de van hogy három, és van, hogy egy este alatt. Borkóstolókra is gyakran járunk, és sokszor visszük a gyereket is, sőt sokszor barátainkkal együtt, több gyerekkel együtt megyünk a pince mélyére.
Mikor terhes lettem a nőgyógyászom javaslatára ittam minden nap egy deci vörösbort, ezt aztán abbahagytam amikor szoptattam, bár ha jobban belegondolok, pont annyi alkohol szívódhat fel a vérbe, mint a tejbe, de nem mertem alkoholt inni.
A Decanterben jobban utána jártak a dolognak, és kiderült, hogy Angliában pl. otthon öt éves kor felett, szülői felügyelettel ihatnak a gyerekek alkoholt. Gondolom egy-egy korty édes borról, azt is vízzel hígítva. Olaszországban ez a határ 16 év, de én eddig akárkivel beszéltem, aki Franciaországban nőtt fel, mindenki arról mesélt, hogy a közös családi étkezések elengedhetetlen része volt a borral koccintás.
Péntek esténként Dávid is ihat egy korty bort, de ügyesen mindig megkérdezi előbb, hogy milyen. Ha száraz, akkor nem érdekli, de hajlandó megszagolni, elmondani milyen illatokat érez. (Általában büdöset érez :-), csak a tokaji borok illatát szereti.)
Én is kóstolhattam gyerekkoromban aszút, vagy édes szamorodnit, de ritkán éltem a lehetőséggel. Úgy látom a gyerekek ösztönösen tartózkodnak az alkoholtól szerencsére. Viszont nagyon érdekesnek találják a pincéket, borfeldolgozót, és a nagy boros vacsorákat is, ahol kihallgathatják a felnőtteket, rohangálhatnak az asztal körül, vagy elvonulhatnak valami titkos rosszaságon törni a fejüket.
Anyai nagyapámnak Adonyban volt szőlője, és ha jól emlékszem, rettenetes borokat csinált. Olyan szag maradt utána a pohárban, hogy vizet se tudtam inni belőle. Még szerencse, hogy Erdőbényén is lakott egy nagyapám 🙂
Mikor kortyoltatok először bele a borba és mit gondoltatok akkor?

Kategóriák
Egyéb kategória

Kabbalat Shabbat – Morocco Night

Régen voltam ennyire jó Kabbalat Shabbaton, mint péntek este!
Csupa jó arc fiatal, kellemes beszélgetések, közös éneklés, olyan jó kis szombat érzés…
Magyarországon is van már Moishe House, és meghívtak, hogy főzzek velük, készítsünk marokkói zsidó vacsorát a többieknek.
A legjobb buli mindig a konyhában van, úgyhogy sokan együtt készítettük a vacsorát, és még többen ettünk belőle. 25 főre készültek, de amikor asztalhoz ültünk, én 34 fiatalt számoltam.
Hét körül befutott két “gasztróceleb” is (most biztosan imádnak, hogy ilyeneket írok :-), Kollár Tamás és Zeibig Márton akik a paprika tv-ben futó lakásétterem c. sorozatot nyomják, és megígérték, hogy novemberben valamikor ők főznek. Mi elmegyünk, az biztos!
Tehát, jól kitaláltam, hogy készítsünk majd fügés csirkecombot, citromos csicserit, és aszalt gyümölcsös pitét 25 főre. El is képzeltem, hogy ez az én konyhámban mennyi időt vesz majd igénybe, és nagyon bátran megrendeltem a hozzávalókat.
A baj ott kezdődött, hogy mindig elfelejtem, hogy a konyhák többségében nem kilencven centis főzőlap van, öt gázégővel, csupán hatvan centis, négy égővel. Na, ehhez képest a Moishe házban három égős a tűzhely, amiből az egyik csak félig ég. Amikor ez bebizonyosodott, kicsit bepánikoltam, hogy nem lesz itt vacsora! De szerencsére érkezett egy dupla rezsó, és az este meg lett mentve. Igaz, a pite végül nem készült el, mert a sütőben a combok sültek a sütemény helyett, de szerintem senki nem maradt éhen. (Legalábbis nagyon remélem!)
Azt még le kell írnom, hogy sehol nem olvastam a budapesti házról, hogy gyerekbarát lenne, pedig Eszterék annyira jól szórakoztatták Dávidot, hogy szinte nem is láttunk belőle semmit, egyszer került elő csupán, énekelt egy kicsit, evett egy adag kuszkuszt, és elment aludni 🙂
Fügés csirkecomb 6 főre
6 csirkecomb
1 nagy fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
20 dkg aszalt füge
10 dkg fekete olajbogyó
10 dkg méz
1 ek koriander mag
0,5 ek római kömény
1 citrom
só, bors
olívaolaj
A combokat besóztam, és olajon minden oldalát pirosra sütöttem. Eredetileg ez egy lábosban készülő étel, úgyhogy az eredetit írom.
A köményt és a koriandermagot száraz serpenyőben megpirítottam. A hagymát karikákra vágtam és a lábos aljára szórtam. Rátettem a combokat, megszórtam a fűszerekkel, a felkarikázott citrommal, és az olajbogyóval. A fokhagymát apróra vágtam, és az olívaolajjal elkevertem. Ráöntöttem a combokra a mézzel együtt. Beleszórtam a fügét is, és felöntöttem annyi zöldséglevessel, amennyi ellepi.
Lassan, legalább egy óráig főztem, ameddig a combok is, éa a füge is teljesen megpuhult, és a ráöntött zöldséglé besűrűsödött, harmadára főtt.
Zöldséges kuszkusszal tálaltam. (Most a combok nagy részét sütőben sütöttük, alufólia alatt. Így is megpuhult, de a hagyma karamellizálódott az alján. Egészen más lett az étel. Nem jobb vagy rosszabb, de nagyon más.)
Citromos csicseri 6 főre
30 dkg csicseriborsó (24 órára beáztatva)
2 dl olívaolaj
20 dkg zöld olajbogyó
1 paradicsomkonzerv
2 fej citrom
1 fej hagyma
3 gerezd fokhagyma
1 pici chili
1 rúd fahéj
5 cm gyömbér
koriander mag
római kömény
só, bors
1 csokor menta
A csicserit sós vízben puhára főztem. A hagymát, fokhagymát és gyömbért az olívaolaj felén megfuttattam. Hozzáöntöttem a leszűrt csicserit, elkevertem a paradicsommal, fűszerekkel, és annyi vízzel amennyi ellepi.
A citromot hosszában gerezdekre vágtam héjjal együtt, és a csicserihez tettem az olajbogyóval együtt. Kb. egy órát főztem. Tálalásnál megszórtam mentával és meglocsoltam a maradék olívaolajjal.