Címke: hús

Kategóriák
Egyéb kategória

Sztrapacska pácolt rostélyossal

Hát ez az étel aztán nem kóser. Több okból nem, hogy miért is nem, arról majd jövő héten írok egy hosszabb posztot is. Igazából az erdőbényei ételek között lenne a helye, mert én ott ettem mindig ezt, csak arrafelé nyerskrumpli-galuska néven fut. Persze mamám nem adott hozzá rostélyost, elég volt a szalonna is bele.
Így hússal a Lebuj étteremben készítik Árgyélus szelet néven. A Lebuj, Bodrogkersztúr és Tokaj között található, nagyon hangulatos étterem, a környéken a második legjobb. A legjobbról Dibbuk postolt nemrégiben. Persze a kettőt nem lehet összehasonlítani, mert itt főleg a magyar konyha (és a tót) dominál, de azt nagyon kedvesen művelik. Kis fél literes butellákban érkezik a bor az asztalhoz, télen gyönyörű cserépkályhában tüzelnek, és az étterem kiválóságát mi sem mutatja jobban, mint hogy a helyiek is betérnek egy halászlére, vagy harcsapaprikásra.
Hozzávalók a sztrapacskához:
1 kg krumpli lereszelve
50 dkg liszt
2 tojás
Só
(A mennyiségeket ne vegye senki szentírásnak, ugyanis nagyon laktató, ez a mennyiség szerintem 6 embernek elegendő.) A hozzávalókból nokedlitészta sűrűségű tésztát készítünk, és forró vízbe szaggatjuk. Mikor kifőtt, szalonna kocka kisütött zsírjára dobjuk. (Van amikor a zsírba belenyomok még egy-két gerezd fokhagymát is.)
Hozzákeverek 30-40 dkg juhtúrót (Brindzatúrót érdemes csak használni!)
A rostélyoshoz három napig pácolok valamilyen fokhagymás mustáros pácban fejenként egy-egy nagy szelet húst.

Kategóriák
Egyéb kategória

Töltike: ez savanyú!

Nekem ez az étel igazi nyári fogás. Sajnos csak édesapám osztozik az ízlésemben, más csak jóneveltségből mondja, hogy finom. Valóban elég savanyú, a szőlőlevél is az, és az egres (piszke, biszke, büszke) is csak fokozza a dolgot. Aztán ott van még a kapor… Én is csak tíz éve eszem meg, de azóta nagyon kedvelem. Télen is a nyarat juttatja eszembe az illata. Nagyanyám kapros-túrós pitéje, édesanyám kovászos uborkája, a piacon a kapros-juhtúrós lángos. Csupa-csupa nyári étel. Mivel egy évben csak egyszer főzők ilyet, mindig nagyon várom már mikor érik az egres! Ilyenkor még a szőlőlevél is zsenge, nem kell török konzerv levelet használni, bár próbáltam már azzal is, de nem az igazi.
Van, aki tejföl helyett tejszínnel készíti, sőt láttam már a receptet sóskával is. Na az még nem akármi lehet 🙂
Hozzávalók a töltelékhez:
30 dkg darált hús
1 kis fej hagyma
2 marék félig főtt rizs
Majoránna
Só, bors
Kb. 15 leforrázott szőlőlevél
Hozzávalók a mártáshoz:
20 dkg egres
2 dl tejföl
1 ek liszt
Piros paprika
Só, bors
Cukor ízlés szerint
Nagy csokor kapor
A szőlőleveleket megtöltöm az összedolgozott töltelékkel, és szorosan feltekerem. Akkora lábosba rakosgatom egymás mellé, hogy épp beleférjenek. Ráöntök annyi vizet, amennyi ellepi, és 20-25 percig épp csak gyöngyöztetve főzöm. Ekkor beleszórom az egrest, fűszerezem. Mikor az egres már puhul, de még nem főtt szét, behebarom a tejföllel és a liszttel. A cukrot a végén teszem hozzá. Tálalásnál jól megszórom a tetejét az apróra vágott kaporral.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sólet Indiában

Mikor Aubergine kiírta a pályázatot, rögtön tudtam, hogy a korianderről fogok írni, de azt gondoltam, hogy a zöldjéről. Aztán láttam, hogy szeretné, ha különbséget tennénk a zöldlevelek és a termések között. Szerencsére a termését is imádom, szóval velem nem lehet kiszúrni 🙂 Azért persze muszáj szót ejtenem a levélről is, főleg azután, amit CV postjában találtam, hogy még koriandergyűlölők „pártja” is létezik. De miért? De miért? De miért?
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megosztja a világot egy egyszerű kis növény! Méghogy poloska íze van! (Igaz, poloskát még soha nem ettem) Minden esetre Lilafüge legalább szereti, úgyhogy én is szeretem őt!
Maga a növény (Coriandrum sativum L.) a földközi tenger vidékéről származik. Más néven: koriandrom, cigánypetrezselyem, zergefű, beléndfű, kínai petrezselyem, poloskakömény (na tessék!), bolhafű, cilantro. Már 3000 éve legalább használják a konyhaművészetben és a gyógyászatban. Ie. 1550-ben az Ebers féle papirusztekercsek megemlítik, de szanszkrit szövegekben és a Bibliában is előfordul És (a manna) édesebb volt, akár a koriandermag (Exodus 16.31). Fáraók sírkamráiban megtalálták a növény magjait, a görög Hippokratész, az orvostudomány atyja, orvosságként javallotta. A rómaiak a hadjárataikra vittek magukkal koriandert a kenyerük fűszerezéséhez, (én is mindig szórok a kovászos kenyér tésztájába, de ha oda nem is, akkor a tetejére.) így honosodhatott meg a fűszer egész Európában. A koriandert telítettség, enyhe gyomor- és bélpanaszok gyógyítására használják.
Magyarországon álltában a kicsi gömbölyű magokat árusítják. Ezek a magok Oroszország európai részén teremnek, és állítólag magasabb az illóolaj tartalmuk, míg a nagyobb magoknak alacsonyabb. Én jobban kedvelem a nagyobb, kicsit hosszúkás magokat, mert erőteljesebb az íze. A Szép kis India nevű fűszerboltban mindig lehet ilyet kapni. Nagyon fontos, hogy használat előtt száraz serpenyőben pirítsuk meg egy kicsit, így az íze, és az illata is megsokszorozódik.
A receptben biztos, ami biztos, használtam a magot is, és zöld leveleket is.


Dafina a szefárdi sólet

Ahogy egyre melegebb lesz, mind többet gondolok arra, hogy csak hideg gyümölcslevest, vagy madártejet kéne enni egész hétvégén. Biztosan csodálkozna minden vendég, ha ez lenne a szombat déli menü! Azért megpróbálok a lehető legkevesebbet a tűzhely közelében tartózkodni, félkész dolgokat is belecsempészni az ételbe. Éljen Appert, aki lehetővé tette a csicseriborsó és pardicsomkonzerv vásárlását!
Ezt az ételt, szinte minden afrikai, közelkeleti országban ismerik, ahol zsidók élnek, csak más-más néven. A Dafina arab szó, betemetettet jelent. Az agyagedénybe bekészített hozzávalókat légmentesen lezárták, a földbe egy gödröt ástak, aminek az aljára parazsat szórtak. Erre tették az edényt, majd befedték földel.
Ismerős a módszer, ugye? Majdnem kemencében sütött sólet! Ugyanis a csicseriborsó hasonlóan a babhoz lassan fő meg, miután pedig megfőtt, másnap délig valahogy melegen kellett tartani. Marokkóban Skhena néven főzik, ami forrót jelent, Iránban Khalebibi, szintén forró jelentéssel. A módszer ugyanez Egyiptomban is és Jemenben is, de ezekben az országokban csicseriborsó helyett fiatal zöld búzából készítik. Itt Ferik, illetve Harissa névvel illetik, ami egészet, teljeset jelent.
Mostanában nagy kedvencünk a Dafina, ugyanis ellentétben a sólettel, elpusztítása után nincs szükség négy órás mozdulatlan pihegésre 🙂
Hozzávalók:
1 kiló hús (Ízlés szerint, de bárányból és borjúból a legjobb.)
1 nagy fej hagyma felaprítva
50 dkg hámozott, felaprított paradicsom
2 doboz csicseriborsó konzerv (Ha nem konzervből készítjük akkor 25 dkg csicseriborsó, éjszakára vízben áztatva. A Lehelen az arab fűszeresnél mindig kapható konzerv is.)
1 ek előzőleg száraz serpenyőben megpirított koriander mag
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szegfűbors
1 tk őrölt szerecsendió
Só, bors
Chili
A tálaláshoz:
6 főtt tojás
1 nagy csokor friss koriander
2 ek pirított fenyőmag
A hagymát olajon megpirítom, rádobom a kis kockákra vágott húst, és fűszerekkel puhára párolom. Csak ha megfőtt, akkor teszem hozzá a csicseriborsó-konzervet, majd a paradicsomot. Ha hagyományosan készítjük, akkor sóletszerűen mindent rakjunk az edénybe, jól zárjuk le, és lassú tűzön főzzük, vagy süssük. Tálaláskor minden tányérba teszek egy főtt tojást a Dafina mellé. A tetejét megszórom friss korianderrel, és a fenyőmaggal.
Ez az írás megjelent a Judapesten is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Zaalouk and Börek

Még mindig fél lábbal Marokkóban, de már fél lábbal Törökországban…
Rám nem jellemző módón tegnap este valami könnyűre vágytam. A zaalouk, egy nagyon egyszerű, könnyű, ám annál ízletesebb marokkói saláta. Csak magában is jól lehet vele lakni, mert akárhányszor arra járok, mindig a számban végzi egy kanálnyi. Mennyei ez az erősen füstös íz, ahogy keveredik az édes-savanykás paradicsommal, és a csípős chilivel. Szinte külön érezni minden pici fokhagyma darabka ízét, amit rögtön csillapít is a ropogósan friss petrezselyem. Forró, friss, pirított pitával remek vega vacsora lehet, még egy húsevőnek is.
Csakhogy, az az egy kis padlizsán kevés lett volna mindannyiunknak, ezért megmentendő a hűtőben már elég régen várakozó réteslapokat, török böreket készítettem hozzá. Ez utóbbi is megállja magában a helyét, egy kis sűrű joghurt társaságában, de most egymást kiegészítve hatványozottan érvényesült az ízlelőbimbóinkra mért hatásuk.
Hozzávalók a zaalouk-hoz
1 padlizsán (láng fölött megsütve, héját lehúzva, lecsöpögtetve, felaprítva)
3 paradicsom (nyersen, héját lehúzva, felkockázva)
5 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 nagy csokor petrezselyem apróra vágva
1 tk fahéj
só, bors
2 chili felaprítva
2 sült paprika felkockázva
Olívaolaj
Fél zöldcitrom leve
Egy marék olajbogyó
Hozzávalók a börekhez:
25 dkg darált hús
0,5 fej hagyma
Só, bors
Fahéj
Szerecsendió
Szegfűbors,
Késhegynyi szódabikarbóna
A hozzávalókból kis kolbászkákat formázunk, és olajon megsütjük. Három réteg rétes lapot egymásra fektetünk, rétegenként megkenjük a hússütésből visszamaradt szafttal. Minden kolbászkát betekerünk réteslapba, majd előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük.

(A képen egy marokkói zsidó nő látható a XIX. századból)

És persze CV is megfőzte már a Zaalouk-ot, kicsit másképp mint én 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Nagyanyám vadas marhája

A papírok szerint ma lenne nagyanyám születésnapja. De csak a papírok szerint, ugyanis ő egy nappal korábban születet. Akkoriban még olyan szigorúak voltak a törvények, hogy szülés után csak egy pár napot lehetett otthonmaradni a munkából, ezért legalább egy napot csaltak a bejelentéssel. Tudom, hogy dédikém dolgozott, de el sem tudom képzelni hogyan?! Tizennyolc gyereket nevelt összesen, igaz ebből kettő nem az övé volt, hanem a dédipapa első házasságából származott. Én már csak hatukat ismerhettem sajnos. Ha összejött a nagycsalád közkívánatra általában „vadas” készült, ugyanis mindenkinek ez volt a kedvence. Hogy miért az idézőjel? Máshol teljesen másként készítik a vadast, sárgarépa szinte biztosan kerül bele. Nagyié répa nélkül, sok hagymával, paradicsommal és vörösborral készült. De az igazi különlegessége a krumpligombóc volt. Egy családi vacsorára egész nap előre kellett főzni, főleg mire a rengeteg gombóc kész lett. Naná, hogy nagyi mindig büszkén bejelentette a gombócok számát: „Százhuszonegy gombócot főztem”. Ilyenkor persze mindig el lettek mesélve a családi anekdoták, amikor nagybátyám gyerekként éhesen hazaért egy kirándulásból, és mama megkérdezte: „Ennél valamit kisfiam? Nem vagy éhes?” Erre persze az volt a válasz, hogy de igen, éhes vagyok. Mi van enni? Mire mama: „Semmi”.
Biztosan legalább hússzor hallottam, mégis mindig viccesnek találtam. Vagy amikor azt mesélte a mama, hogyan loptak egy lovat az öccsei, és vitték be a gettóba, ahol hatalmas boldogság fogadta a lóhúst. (Egyébként a lóhús nem kóser)
Mivel mama már sajnos nincs közöttünk, ezzel az étellel emlékeztünk rá tegnap este egy jó kis száraz pezsgő társaságában. Kár, hogy azt nem kérdeztem meg tőle, hogy ő honnan tanulta ezt a receptet, és sajnos már nem is tudom megkérdezni soha.

Hozzávalók:
1 kg marhahús
2 nagy fej hagyma
1 paprika
1 paradicsom
Sűrített paradicsom
Egész bors
Babérlevél
Vörösbor
Mustár
Só, bors, paprika
Olaj
Először egy pörkölt alapot készítek, és alaposan szétfőzőm benne a nagyon apróra vágott paprikát és paradicsomot. Az alaphoz a pácról leöntött olajat használom. Ekkor beleteszem az előzőleg három napon át pácolt marhát, (Olaj, mustár, egész bors és egy pici balzsamecet. Ez utóbbi már csak saját kiegészítés.) és a babérleveleket is. Olyan puhára párolom, hogy a villával megnyomva a hús szétessen. Ekkor beleteszek egy kis doboz sűrített paradicsomot, és kb. 2 dl vörösbort. Addig főzőm még, míg teljesen visszasűrűsödik.

Kategóriák
Egyéb kategória

Bárány kofta

Nagy esemény készül a családunkban, kedvenc unokahúgom, aki egyben a barátnőm is férjhez megy Júliusban. Mivel mostanság Wales-ben dolgoznak elég ritkán látjuk egymást. Egy hétre jöttek haza, hogy a meghívókat el tudják vinni minden érintettnek. Ma őket vártuk édesanyáméknál. (Persze nem érkeztek meg ebéd utánig, és én is csak kedden tarthatom a kezemben azt a bizonyos papírt.) Remélem olvassa majd ezt a kis irományt, hogy lássa miről maradt le 🙂 Ez eredetileg egy egyiptomi kofta receptje, kicsit változtatva a hozzávalókon aszerint, hogy éppen mit találtam otthon. Apróra vágott lilahagymával, és pitával ettük.
Mikor neki kezdtem a hús összegyúrásának a bambusz pálcikákat beáztattam vízbe, hogy ne égjenek meg olyan hamar. Még így is elszenesedett a végük, de valamiért sokkal finomabb a bambusz nyárson sütött hús, mint a fémen.
Hozzávalók:
1 kg darált bárányhús
Sok-sok fokhagyma
Sűrített paradicsom (ha van, házi)
3 evőkanál olíva olaj (a bárányhús nagyon száraz)
Kakukkfű
Menta
Rozmaring
Őrölt szegfűbors
Feketebors
Só
1 kk szódabikarbóna
A hozzávalókat összekeverem, pici golyókat formázok belőle, és az előre beáztatott nyársakra húzom. Két-három órát pihentetem a hűtőben, majd parázs fölött megsütöm. Most nem készült hozzá, mert nincs szezonja a sárgabaracknak, de érdemes kipróbáln:
Fél kiló magozott sárgabarackot megpárolok kevés fehérborral (vagy anélkül, ha ragaszkodunk az eredeti egyiptomi recepthez), és beleszórunk két marék előre beáztatott aszalt sárgabarackot. Fahéjjal és szegfűborssal fűszerezzük. Dobunk még bele egy marék pirított fenyőmagot, és apróra vágott koriander zöldjét. Ezzel önjük le a húsgolyókat.

Kategóriák
Egyéb kategória

Köfte Kebab


Kedvenc szakácskönyveimet Claudia Roden írta. Minden receptje fantasztikus, és igazi élvezet olvasni a könyveit. Az ember gondolatban hamar ott érzi magát a fűszerekkel teli arab piacokon, miközben lapozgatja valamelyik könyvét. Mivel Kairóban született, nagyon közel áll hozzá a közelkeleti és a mediterrán konyha is. Számomra külön érdekes, ahogy saját élettörténetén keresztül a The book of jewish food című könyvében bemutatja a szfardi zsidók konyháját. Ez nem egy igazi kóser szakácskönyv, hanem egy körkép a világ minden részére szétszóródott zsidó közösségek gasztronómiájáról. Mióta ezt a könyvet megvettem, kicsit úgy vagyok vele, mint a Váncsa könyv óta: nem tudom érdemes-e még másnak szakácskönyv írással foglalkoznia?! Roden nagyon magasra tette a lécet, alatta átsétálni pedig olyan értelmetlen 🙂
Ezt a receptet az Arabesque című könyvében találtam. A könyv három ország: Marokkó, Törökország, és Libanon konyhájába enged betekintést. Mivel a muszlim országokban sem fogyasztanak disznóhúst, a legtöbb recept akár kóser változatban is elkészíthető. Már nálunk is lehet egész jó “műtejtermékeket” kapni. Ahol joghurtot ajánl az étel tetejére, de valaki be szeretné tartani a kóser előírásokat, az nyugodtan használhat ilyesmit.
Hozzávalók a húsgombóchoz:
75 dkg birka, darálva (vagy ha szerencsés az ember, akkor bárány)
só, bors
közepes hagyma, apróra vágva
két csokor petrezselyem
2 evőkanál fenyőmag, kicsit megpirítva
őrölt szegfűbors
őrölt koriander
chili
Ez utóbbi három fűszer csak az én ötletem, de szerintem nagyon illett bele, kicsit marokkóisabb lett tőle. A hozzávalókból pici gombócokat formáztam, majd olívaolajban megsütöttem. Mivel nem volt itthon pita kenyerem, kuszkuszt adtam hozzá karamellizált hagymával. A paradicsom szósz egyszerűen csak hagyma, fokhagyma, só, bors.

Kategóriák
Egyéb kategória

Lág BáOmer

Ma van Lág BáOmer ünnepe. Ezen a napon véget ér a gyászidőszak, amit Ákivá Talmud-kori rabbira emlékezve tartunk, akinek 24 ezer tanítványát pusztította el a pestis járvány. A járvány bölcseink szerint azért sújtotta a tanítványokat, mert nem tanúsítottak egymás iránt kellő tiszteletet. Ez idő alatt nem szabad esküvőt tartani, zenét hallgatni, táncolni, hajat vágatni. E napon ünnepeljük, hogy megszűnt a pusztító járvány. Lág BáOmer alkalmával emlékezünk meg Simon Bár Jocháj rabbiról, a Talmud egyik legkiemelkedőbb tudósáról, aki egyben egy fontos kabbalisztikus mű, a Zohár szerzője is. Ő ezen a napon halt meg. Lág BáOmert a szabadban tábortűzzel, tánccal, zenével és énekkel, evéssel-ivással szokás megünnepelni. Ugyan mi se nem táncoltunk ma, se nem énekeltünk, de egy jó kis kerti sütögetést azért tartottunk. Szerencsénk volt, reggel elállt az eső, és még mindig nem kezdett el újra csöpörögni.Csak egy egyszerű zöldfűszerekbe, chilibe és mézbe pácolt kóser csirkemellet sütöttünk almával. Nem tudom, van-e csodálatosabb illat, mint a sültalma és a karamellizálódó méz keveréke?

Kategóriák
Egyéb kategória

Az eredeti olasz bolonyai NOKEDLI : )

A Bolonyai spagetti igazi világkedvenc. Pár hónapja olvastam valahol, (sajnos elfelejtettem, hogy hol) hogy tízezer megkérdezett európai fiatal közül több mint háromezer úgy gondolja, hogy ez az étel a világ nagy részén kapható, kb. ugyanúgy, ugyanabból a hozzávalókból készül, ezért nyugodtan merné rendelni bármelyik étteremben. Azért én nem vagyok ennyire biztos ebben a dologban, de a nevét tényleg nagy valószínűséggel mindenhol ismerik.
Akárhol jártam eddig, mindenhol kapható volt valami, amit ezzel a névvel illettek, és az emberek többsége szereti. Nem is csoda, csupa remek dolog van benne jobb esetben! Hús, zöldfűszer, bor, paradicsom, a tetején sajt… Egyik apai nagybátyám Angliában él, olasz feleségével Annával. A család igazi „multi-kulti” família. Van benne ír, olasz, magyar, tót, és még ki tudja milyen keverék?! A negyedik fiú születése után gyorsan örökbefogadtak három fekete kislányt. Egyszer náluk ebédeltem, nagynéném „csak” tíz főre készült. Ragu volt bőven, de spagetti csak éppen, hogy elég. Persze miután asztalhoz ültünk szinte rögtön megszólalt a csengő, és még hatan érkeztek. Ez egy valódi nemzetközi családnak nem lehet probléma, tíz perc alatt az asztalra került egy nagy tál nokedli : ) Szerintem minden magyarnak furcsa volt a „Nokedli Bolognese”, de senki arcán nem láttam döbbenetet. Anna nagyon jól főz, és ki is használja a szomszédok gasztronómiai tudatlanságát. Egyszer jó magyar módszer szerint pálinkát főztek otthon. Persze az egész utcában lehetett érezni a cefre szagát, amit egy pár nap után szóvá is tettek. Nagynénémnek nem okozott fejfájást a válasz megadása: Igazi magyar különlegesség készül!
Minden szava igaz volt.
Hozzávalók:
50 dkg darált marhahús
20 dkg felszeletelt gomba (általában sampion gombával készül, de aki jót akar, próbálja ki vargányával)
Egy nagy fej hagyma kockára vágva
Pici zeller lereszelve
Egy kis szál sárgarépa lereszelve
Jó sok fokhagyma
2 jó minőségű konzervparadicsom (nyáron, amikor van igazi jó paradicsom, érdemes azt használni, miután lehúztuk a héját)
2 dl száraz vörösbor
Olívaolaj
Friss bazsalikom
Friss rozmaring
1 babérlevél
Szárított oregánó
Só, bors
A hagymát olajon megdinsztelem, erre dobom a húst, majd a gombát. Miután ezeket összepirítottam jöhet a paradicsom és a fűszerek. A fokhagymát és a bort a legvégén teszem bele, ezekkel már csak egyet rottyan és kész. Tetejére a parmezán sajt a legjobb, de végszükség esetén bármi megteszi.
(A többi recepttel ellentétben, ez nem kóser, ugyanis a tejeset tilos a húsossal keverni. Erről majd egy másik postban bővebben)

Kategóriák
Egyéb kategória

Vörösboros marhapörkölt

Gyönyörű napos időre ébredtünk ma is, boldogan mentünk a barátainkkal bográcsolni. Sikerült nagyon szép kóser marhahúst vásárolni. Ez sajnos nem olyan egyszerű, Magyarországon két helyen lehetett eddig ilyesmit vásárolni, a Dob és a Visegrádi utcában. Ezentúl a Dob utcában üzemel mindkét hentes. Ajánlatos előre telefonon egyeztetni velük ha valaki ilyesmiben gondolkodik, mert marha nincs mindig. Ha van, akkor két féle közül választhatunk: kis darabok, és nagy darabok : ) Hát igen, nem éppen a Nagycsarnok! Viszont egészen biztosan nem adnak el nekünk olyan húst, ami beteg állatból származik! Ez manapság a kerge-marha, tbc, madárinfluenza, és kitudja még milyen betegségek korában megnyugtató lehet. Mitől kóser egy marhapörkölt? Nagy vonalakban: a bográcsot első használat előtt megmerítettük a mikvében, ami a zsidó rituális fürdő. (Budapesten a Kazinczy utca 16-ban. Minden kóser edényt első használat előtt szokás itt megmeríteni egy áldás kíséretében.) Kóser húst és bort használtunk. Az uborkasalátára nem tettünk tejfölt, mert a húsost nem szabad keverni a tejessel.
A gyerekek annyira jól érezték magukat, hogy délután négyig még a legkisebb sem aludt el, mégis minden hiszti és veszekedés nélkül kibírták. Próbáltunk sárkányt eregetni, de ebben még van mit gyakorolnunk, vagy mint egyik barátunk megállapította: nincs ezzel a sárkánnyal semmi baj, csak meg van dögölve!
Maga a pörkölt a szokásos módón készült:
2,5kg marhahús
1kg hagyma
2 paradicsom
2 paprika
5 gerezd fokhagyma
Egészbors
Köménymag
Pirosparika
Só
Száraz vörösbor
A vörösbort csak a végén szabad beleönteni. Mikor a hús már szinte teljesen puha beledobáltunk 3kg apró szemű újkrumplit. A krumpli nagyon hamar megfő, és épp ereszt annyi vizet, hogy az el is fő, mire megpuhul.