
Régein írtam, mert a Google (aki már nem is a barátom!) elrontotta az összes blogspotos blog egyéni domain-re irányítását, ami többek között azt eredményezte, hogy a feedem is lehalt.
Na mindegy, hipp-hopp, és egy hét alatt meg is javították.
Múlt héten valaki írta, hogy nem nagyon készítek halat. A gyenge pontomba talált!
Ennek több oka van, de igaz, ami igaz, nem vagyok egy halszakács.
Először is, eléggé válogatós vagyok hal ügyben. A pontyot akkor se tudnám megenni, ha csak az lenne a földön. Leütöm, megpucolom, elkészítem, de egye meg más…
A pisztrángot szeretem, az már volt is talán kétszer a blogon.
A lazaccal úgy vagyok, mióta a nagynéném hozott az Alaszkában élő nagybátyám által kifogott valódi lazacot, hogy inkább nem.
Tudom, sok-sok hal létezik még, de az ihlethez nekem legalábbis halpiacon kell sétálgatnom, az meg momentán elég kevés van errefelé.
De most mégis a kosaramban landolt két szelet lazacfilé.
Végső egyelést tartottam a céklák között, ezért hazakerült jó pár reteknyi cékla, sok-sok zölddel, és a sárga cukkíni is ontja a terméseit.
Tehát, a halon kívül minden a kertből származik. Sokkal jobban esik így a legegyszerűbb zöldség is!
Hozzávalók 2 bőséges adagra:
40 dkg lazacderék
4 kicsi cukkíni (nekem sárga cukkínim volt)
4 bébicékla
10 zsenge céklalevél
1 citrom
5 zsályalevél
rozmaring levélkék
olívaolaj
só, bors
2 ek vaj
A cukkinit felkarikáztam, a céklát uborkagyalun legyalultam. Forró serpenyőben kevés olajon külön-külön megsütöttem a zöldségeket, sóztam, borsoztam, nyomtam rá egy pici citromot, és tálalásig melegen tartottam.
Vajon besütöttem a lazacot. A lazacnak nem kell sok, pár perc elég is oldalanként.
A céklalevelet elturmixoltam olívaolajjal, sóval, borssal, zsályával, rozmaringgal, sok citromlével, és a citrom negyedének levével. Ezt tettem a lazac tetejére.