Hiába van 32 fok délután, azért ez már nem az a kánikula. Jól esik például a meleg leves. Olyannyira, hogy már a krémlevesek ideje is eljött, egy szelet pirítóssal, vagy méginkább sajtos pirítóssal a tetejükön.
Megérkezett a legújabb vödörnyi cukkini a kertből, ahogy elnézem nem is az utolsó, de ilyenkor a töltött cukkinit már unjuk, a ratatouille viszonylag macerás egy munkanap végén, marad a leves.
Mert egy jó krémleves az előkészületekkel együtt húsz perc alatt megvan, csak jó alapanyag, és egy jó botmixer szükséges hozzá, ami valóba teljesen krémesíti a zöldségeket, nem csak ledarálja.
Mivel a cukkininek nagyon enyhe íze van, és gyakorlatilag bármilyen fűszerrel lehet kombinálni, én nem is szoktam finomkodni a fűszerezésével.
Most ez a kedvenc, lila hagymás, sajtkrémes, currys, diós. Igazi őszi, sűrű, krémes leves. Ajándék munka után!
A Kapanyélen is cukkiniznek, érdemes elolvasni, különben is a legkönnyebben termeszthető zöldség szerintem, még nekem is nagyon jól szokott sikerülni 🙂
Hozzávalók:
2 fej lila hagyma felkarikázva
5 dkg vaj
2 közepes cukkini felkockázva
1 doboz philadelphia jellegű sajtkrém
1 dl tejszín
3 dl víz
1 púpos evőkanál sárga curry paszta (esetleg por)
1 pici chili
só
4 ek dió apróra vágva, szárazon megpirítva
A hagymát megdinszteljük a vajon, majd rádobjuk a cukkinit. Sózzuk, hozzákeverjük a curryt és lefedve öt perc alatt megpároljuk. Rákanalazzuk a krémsajtot, a tejszínt, és nagyon alaposan pépesítjük botmixerrel. Csak annyi forróvizet öntünk mellé, hogy még kellően sűrű maradjon. Chilivel fűszerezzük, ha szükséges, utána sózzuk. Tálalásnál meghintjük dióval.
Hétvégén végre volt időnk leszaladni Erdőbényére, bezártuk a melegben nyitva hagyott ablakokat, és rendeltünk tűzifát télire. Begyújtottunk mindkét kályhába, így is csak épp 19 fok volt az első estére, azért a vastag kőfalakat nehéz kifűteni. Így is a hátsó szomszéd borosgazdától kellett némi fát kölcsönkérni, nem gondoltunk, hogy egy hónap el fog telni úgy, hogy nem lesz időnk lemenni. Szerencsénkre Homonna szomszéd nem vette volna a szívére ha megfagyunk, adott is fát a távolból, de mivel nem volt otthon, mégis olyan érzésem volt, mintha lopni mentem volna az udvarára. (Kedves szomszéd, a fát nem tudtuk visszapótolni hétfőn az ígéretünkhöz híven, mert a Gonda úr teherautója elromlott, ezért nekünk se tudott szállítani. Pótoljuk hamarost.) Másnap persze már nem győztük a takarót lerúgni magunkról, annyira jól tartotta a ház a meleget. Éjszaka már határozottan hideg van, főleg az ország északkeleti végében. A tyúkokkal feküdtünk, de sokkal később keltünk minden nap. Olyan csönd van a faluban, hogy az elsötétített szobában semmi nem zavart minket a hosszú alvásban.
