Címke: őszi_étel

Kategóriák
Egyéb kategória

Őszi mindentbele

A recpt az, aminek hangzik: lassan, ráérősen elkészített vasárnapi vacsora. Sütőben sül, hogy a sütő meleg is fűtse a lakást. Mióta gyerekem van, igazából csak álmodozom a lusta hétvégékről, ő ugyanis kipattan az ágyból, tele van energiával, rögtön menni szeretne valahová, de ha azt nem akkor játszani, beszélgetni, szerelni, javítani, számítógépes játékot tervezni, vagy arról mesélni, hogyan fogja megtalálni az örök élet titkát.
Ezzel szemben én, ha tehetném, reggel elmennék az erdőbe sétálni egyet, majd valahol egy pilisi kis faluban ebédelnék valamit, aztán hazajönnék, odatenném a vacsorát (mondjuk ezt), bebújnék az ágyba, és álomba olvasnám magam. Aztán felébredve látnám, hogy már este hat, jól esne egy pohár bor, mire azt meginnánk, már meg is éheznénk, és jöhetne a vacsora.
Ekkor felébrednék, és rájönnék, hogy csak álmodom az egészet, egy pillanatra elszundítottam, és épp a Star Wars egyik legújabban kitalált epizódja dúl a fejemen.
Mivel a csillagközi háború is nagyon sok időt vesz igénybe, nem árt néha a “hétköznapi vasárnapokra” is beiktatni egy-két idősporoló fogást.
Két részletben készül, először a húst teszem oda, hogy szépen puhára párolódjon, majd a zöldségek is mellé kerülnek pár óra múlva.
Hozzávalók:
1 kg marha fehérpecsenye
4 ek libazsír (lehet más zsiradék is)
2 babérlevél
1 fej hagyma
őrölt bors
kömény
só
1 ágacska rozmaring
1 dl száraz fehérbor
A pecsenyét ujjnyi vastag szeletekre vágom, borsozom, megszórom köménnyel és nagyon forró serpenyőben, kevés olajon kérget sütök mindkét oldalára. Egy rómaitál nagyságú tűzálló edény aljába öntöm a megmaradt zsírt, rászórom az apró kockákra vágott hagymát, a babérlevelet és rozmaringot. Ráteszem a húst, meglocsolom a borral, lefedem, és 120 fokos sütőben néha vízzel pótolva a bort szép lassan két órán át sütöm. Feltekerem a hőt 180 fokra, közben megtisztítom a zöldségeket.
6 szál sárgarépa
1/2 sonaktök
2 fej lilahagyma
2 pritamin paprika
2 szem boróka
10 zsályalevél
A tököt nagyobb kockákra vágom, a sárgarépát csak megpucolom, a krumplikat akkorára vágom, mint a tököt, a lilahagymát négy részre vágom, a paprikát pedig kicsumázom, és felkockázom. Mindent a húsra szórok, sózom, borsozom, megkeverem, és újra lefedem. Egy óra múlva megnézem, kell-e neki egy kis bor, vagy víz, megpuhult-e a répa, szétesik-e már a hús? Ha igen, akkor ehetünk, ha nem, akkor kap még pár percet.

Kategóriák
Egyéb kategória

Citromos csicseri

Ha a barátnőm citromfáján nem terem tíz kiló citrom, akkor nem lenne ennyi eltett citromos étel mostanában a konyhámban, de egyszerűen nem tudok leállni a sóban eltett citrommal. Már az illatát is imádom, hát még az ízét!
Citromot lehet eltenni házilag, de nagyon fontos, hogy kezeletlen citrom legyen! Legjobb megoldás tényleg az, ha valakinek termő citromfája van otthon. Ennek hiányában érdemes a Marokkóba vagy a környékére utazókat nyaggatni, hogy hozzanak citromot, és ha már nagyon unnak minket, és az ismeretlen számról való telefonálgatás “trükk” se hoz eredményt, akkor egyszerűen el kell menni a törökhöz és venni egy üveg eltett citromot. Gyors, olcsó, praktikus megoldás 🙂
Addig is gyorsan leírom hogy is készül a sóban eltett citrom:

Hozzávalók:
10 db citrom
1 ek koriandermag
5 db friss babérlevél (esetleg szárított)
fél kg durva szemű tengeri só
1 ek sáfrányos szeklice (esetleg 2 csipet valódi sáfrány)
frissen facsart citromlé szükség szerint
A citromokat hosszában bevágom úgy, hogy alul egyben maradjanak. A tengeri sót elkeverem az előzőleg kicsit megpirított korianderrel. A citromokat szétnyitom, és beléjük nyomkodok jó sok sót. Egy befőttesüveg aljába sót szórok, majd szépen beleteszem a citromokat is, néha szórva rá sáfrányos szeklicét. Jól megnyomkodom, ne maradjon közte sok hely. Végül felöntöm a maradék sóval, lezárom, és konyhapulton tartom három napig. Itt meleg is van, és nem is felejtem el. Ekkor felöntöm annyi citromlével, amennyi ellepi, majd lezárom az üveget és három hónapig érlelem.

Hozzávalók a citromos csicserikhez 4 főre:
4 egész csirkecomb
két csésze csicseriborsó
6 sóban elotett citrom
2 fej hagyma
olívaolaj
2 kk római kömény
1 kk fahéj
1 kk chilipehely
3 dl kókusztej
pár szem olajbogyó
ha van friss koriander, esetleg petrezselyem
só, bors
A csicserit egy éjszakára beáztatom, majd másnap sós vízben puhára főzöm. A csirkecombokat sózom, borsozom, és olívaolajon szép pirosra sütöm. Kiszedem őket egy tányérra, és a visszamaradt olajon két nagy fej hagymát megdinsztelek. Felöntöm egy doboz kókusztejjel, majd beleteszem a csicserit. Megszórom a fűszerekkel, és visszateszem a combot is.Az ételhez a kész citromot megpucolom, vagyis a belső kocsonyás részt egy tálkába gyűjtöm, a héja pedig mehet a kukába. Ezt is csirkéhez adagolom, és lefedve negyed órát párolom még. Tálalásnál nem árt jó sok korianderzölddel, vagy petrezselyemmel megszórni. Sajnos mi e nélkül ettük, de így is nagyon finom volt!

Kategóriák
Egyéb kategória

Zöldparadicsom ketchup

Sajnos idén alig értek be a paradicsomok. És nem csak nem értek be, de a sok eső miatt mostanra meg is repedeztek, van amelyik elkezdett rothadni, muszáj vele valamit csinálni. Pedig annyi mindent terveztem befőzni paradicsomból, de azt hiszem a jó minőségű, tehát drága paradicsomért kiadni 500 forintot kilónként, majd befőzni, az nem túl gazdaságos.
Arra gondoltam, nem teszem el mind a zöldet csalamádéba, meg savanyított zöldparadicsomnak, hanem főzők belőle valamilyen ketchup szerűséget. És milyen jól tettem! Jó csípősre, fűszeresre ízesítettem, húsok mellé tökéletes lesz. Így is megmaradt a kellemes zöld íze.
Úgy kezdtem, hogy fele annyi lilahagymából, mint a paradicsom súlya, olajon kevés sóval, egy kanálnyi cukorral szép lassan hagymalekvárt főztem.
Közben a zöldparadicsomot vastag szeletekre vágtam, sóztam, borsoztam, meglocsoltam kevés olívaolajjal és pár gerezd ellapított fokhagymával együtt a sütőben megsütöttem. Még nem lett teljesen puha, amikor kivettem a tepsiből, a hagymalekvárhoz öntöttem, és locsoltam rá fehérborecetet és annyi vizet, amennyi épp ellepi. Felforraltam, fűszereztem fahéjjal, sóval, mézzel, és sok-sok chilivel, majd paradicsom passzírozóval lepasszíroztam. Visszatettem a lábosba, és kevergetve sűrűre főztem.
Forrón üvegekbe töltöttem, és mehetett is a dunsztba. 
Kármentés kipipálva.

Kategóriák
Egyéb kategória

Selymes őszi leves

 

Tegnap délután almásrétest sütöttem. Amikor az almákat a mosogatóba borítottam, megcsapott az almaillat. Isten hozott ősz! Szeretem az alma illatát, amikor tele van vele a kamra, vagy a picelejáró. Valahogy olyan régi, békebeli illat, amikor még kislány voltam, és az almák illatosak voltak. Észrevettétek, hogy a hipermarketekben szinte csak a banánnak, vagy a rohadó vöröshagymának van szaga? A gyümölcsök teljesen illatmentesek.
Tehát jó almát sikerült vásárolnom, talán érdemesebb lett volna magában enni, de így legalább biztos lehettem benne, hogy nem egy ízetlen massza lesz a rétesben.
Jó sok rétes sült, fahéj, vaj, sültalma, és karamell illat terjengett az egész lakásban, amikor elmentem itthonról. Fél hét körül, szinte egyszerre értünk haza mindhárman. A rétes illata a lakásban, de rétes sehol. Egy árva szelet se.
Még szerencse, hogy előző nap megsütöttem egy sonkatököt, aminek megmaradt a fele, tíz perc alatt összedobtunk belőle egy levest. Biztosan tegnap erre volt kihegyezve az összes ízlelőbimónk, de teljesen elájultunk magunktól, hogy milyen finomat főztünk 🙂
Tettünk bele egy kanálnyi mascarponét és kevés chilit, ettől olyan selymesen csípős lett a leves, hogy kétszer is ettünk belőle, még Dávid is.
Hozzávalók:
fél sonkatök sütőben megsütve (kb 60 dkg)
2 dl 100%-os narancslé
5 dkg vaj
1 kis fej hagyma
1 púpos ek mascarpone
chili pehely,vagy friss chil
só, bors
A hagymát egészen apróra vágom és a vajon egy csipet sóval megdinsztelem. Rádobom a sült tököt, felöntöm a narancslével és annyi vízzel, hogy kellemes állagú leves legyen belőle turmixolás után. Beleteszem a mascarponét majd leturmixolom. Felforralom, sózom, borsozom. Ha nem volt elég édes a tök, esetleg kerülhet bele egy kevés méz is. A chilit tálalásnál teszem bele.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Fetás, sütőtökös gnocchi

 

Tegnap este sokan gyűltek össze a pici lakásunkban megünnepelni a zsidó újévet. Egyszerre nem is tudtunk leülni, de ez egyáltalán nem volt, baj, leginkább úgy is mindenki a konyhában szeret beszélgetni, valamilyen jóféle bort kortyolgatva. Az ünnepi vacsorák általában egyet jelentenek a hússal. Így alakult, a hús ugyanis sokkal nagyobb érték volt régen, mint manapság, így ezzel emelték az ünnep fényét. Most, amikor a gyümölcs néha drágább, mint egy kiló hús (cseresznye, meggy idén) már nem annyira fontos dolog ez, de azért a legtöbb család ma is valamilyen nemesebb húst igyekszik ilyenkor az asztalra tenni.
Igen ám, de tegnap volt egy vega pár is nálunk. Ők azt mondták, hogy rájuk nem kell külön főzni, elég lesz nekik a kalács, az alma, a méz és a cimesz, de ezt egyszerűen nem engedhettem, hiszen nem büntetésből jöttek hozzám.
Feta sajtos, sült tökös gnocchit sütöttem nekik, igaz azon lehet vitatkozni, hogy most ez valóban gnocchi-e, vagy csak valami krokettféle, de ha ez gnocchi, akkor a sütőtökös is az. Arra gondoltam, hogy a sütőtök édessége megfelel az ünnepi követelményeknek is: édeset kell enni, hogy édes legyen az új esztendő.
A kész gnocchikat zsályás, vajas Philadelphia sajtkrémbe forgattam, így lett igazán amerikai, a receptet úgy is onnan kaptam.
 
Hozzávalók:
70 dkg megsütött, majd összetört sütőtök
30 dkg fetasajt áttörve
30 dkg liszt
1 tojás
bors
szerecsendió
 
A hozzávalókat összegyúrtam, majd lisztes deszkán rudakat formáztam belőle, végül ezeket két centis darabokra vágtam. Vaj és olívaolaj keverékén sütöttem meg mindkét oldalukat szép pirosra.
Közben elkészítettem a mártást:
10 dkg vajban ropogósra sütöttem húsz zsályalevelet, majd belekevertem két doboz Philadelphia sajtkrémet és két deci tejszínt. Sóztam, borsoztam, és a forró gnochikra szedtem.
Nagyon finom lett, húsevőknek is ajánlom!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Cimesz

Eljött ez a nap is, amit annyira vártam hónapok óta. Ros Hasana a zsidó újév. Vártam, mert épp itt az ideje, hogy átgondoljam, hogy számot adjak az elmúlt évről, hogy elkezdődjön valami új, valami kerekebb, valami édesebb. Hosszú év volt, spontán történésekkel, de 5771 más lesz. Szinte minden hónapra tudom mit szeretnék. Kívánok mindenkinek boldog esztendőt, hogy a tervei úgy sikerüljenek ahogy szeretné, hogy békességben éljen, egészségben, és gazdagságban!
Dávid tegnap boldogan jött haza az iskolából, végre megszólalt a sófár az ő szájában is, és vettünk sok gránátalmát, amit imád, sok mag, édes bíborság.
Van egy nagyon különleges, illatos almás süteményem az újévre, holnap felteszem. Remélem olyan lesz az elkövetkező év, mint az a sütemény. Kicsit más, kicsit jobb, mint az eddigiek.
Ez a cimesz pedig a borjúsült egyik körete, ami megfelel minden újévi elvárásnak: édes, mézes, ünnepi.
Hozzávalók:
8 szál sárgarépa lereszelve
16 szem érett szilva
1 kk őrölt fahéj
1 csipet só
3 ek méz
8 ek olívaolaj
2 szem szegfűszeg
1 késhegynyi curry por
1 ek reszelt gyömbér
A sárgarépát és a gyömbért lereszelem, majd a félbevágott és kimagozott szilvákkal együtt megdinsztelem az olajaon nagy lángon a sóval. Ha nem túl friss a sárgarépa, kell hozzá egy deci víz. Beleszórom a fűszereket, és a mézet is hozzá öntöm. Aki szereti ekkor tegyen bele mazsolát is.
Fűszerezem, megszórom a dióval, és pirítom még negyed órát.
Shana Tova!

Kategóriák
Egyéb kategória

Őszi rugelach

A rókagombás risotto mellé sütöttünk rugelachot amikor születésnapi ajándék voltam, és sokat törtem a fejem azon, hogy hogyan is készítsük el ezt a süteményt együtt, hiszen a tésztájának egy éjszakán át állnia kell a hűtőben.
Ha ott készítem el, akkor nem lesz jó, mert nem állt semmit, de az ünnepelt látja, hogy hogyan készül. Ha itthon készítem el, akkor jó lesz a tészta, de nem látszik hogy készül. Aztán az élet megoldotta az egészet: elkészítettem itthon, de bent felejtettem a hűtőben. Tehát, itthon várt rám egy tökéletes tészta, ott pedig volt egy hirtelen összedobott. Sajnos az ottani sütemény sok helyen szét is tört, mint ahogy vártam is, de legalább azzal tudtam magam vigasztalni, hogy együtt készítettük el.
Az itthoni pedig olyan gyorsan elfogyott, hogy nem tudtam lefotózni. Ezért egy fáziskép van csak róla, a végeredményt ezen a képen láthatjátok. Eddig a lekvárt, ami legtöbbször barack, vagy sűrű szilvalekvár volt, mindig elkevertem a töltelékkel, de ez a szederlekvár a tésztán elkenve nagyon különleges volt, sokkal jobban kijött az íze. A füge és az étcsokoládé pedig legyőzhetetlen páros!
A rugelach szerintem az egyik legjobb zsidó sütemény. Sokan mondják, hogy azért kedvelik jobban, mint a flódnit, mert nem olyan tömény. Szerintem a jó rugelach van olyan tömény, hiszen ebben is sokféle töltelék van, a csak csokis, vagy csak diós változatoknál olyan érzésem van, minta megspóroltak volna valamit belőle. 🙂
Hozzávalók a tésztához:
20 dkg krémsajt (Philadelphia, vagy hasonló)
20 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg cukor
25 dkg liszt
Só
A tésztát robotgéppel gyorsan összedolgoztam, majd fóliába csomagolva egy éjszakát pihentettem a hűtőben.
Másnap erősen lisztezett deszkán kör alakúra nyújtottam, és megtöltöttem a következőkkel:
8 ek házi szederlekvár
10 dkg füge felaprítva
5 dkg mazsola
10 dkg apróra vágott mandula
1 kk fahéj
8 dkg apróra vágott étcsokoládé
A lekvárral megkentem a tésztát, a többit pedig egyenletesen rászórtam. Pizza vágóval keskeny cikkeket vágtam a tésztából, feltekertem, és megszórtam fahéjas cukorral. 180 fokon 25 perc alatt sült meg.

Kategóriák
Egyéb kategória

Szilvásrétes

Szeptember 11-én A Dining Guide szervezésében kezdetét veszi az első gasztroblog kóstoló a Tabáni teraszon. Sok-sok finomság között egy igazi őszi süteménnyel is várjuk a látogatókat: szilvás rétessel. Az utóbbi napokban négyféle rétest is sütöttem, hogy a legfinomabb változatot tudjam elkészíteni a nagy napon. Az egyik változat a képen szereplő lett. Receptért kattints ide , és a blogkóstolóra is itt lehet regisztrálni.

Gyertek, nagyon várunk benneteket. És nagyon izgulunk! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdei gombás risotto

Tegnap nagyon izgalmas napom volt, születésnapi ajándék voltam. Még valamikor a nyár közepén keresett meg valaki a Bátor Tábortól, hogy a barátnőjük kedveli a Fűszeres blogot, és arra gondoltak, legyen az az egyik ajándéka, hogy elmegyek hozzájuk főzni. Jól elszaladt az idő azóta, voltunk nyaralni, voltak ők is, aztán hétfőn elkezdődött az iskola…
Tegnap délutánra beszéltük meg, hogy oda megyek Emeséhez, az ünnepelthez, előre küldtem két menüt, hogy válasszák ki, mit ennének szívesebben. Pezsgős, vaníliás őszibarack leves, erdei gombás, sáfrányos risotto, és őszi rugelach készült. Kacsamell is volt az étlapon, meg is vettem hozzá a melleket, és annak ellenére, hogy még négy napig jónak kellett volna lennie, büdös volt. A hentespultban pökhendien közölték, hogy nem lennének kötelesek visszavenni, mert nem járt le a szavatossága, de most kegyet gyakorolnak, ugyanis útközben is megromolhatott a kosaramban. Igaz, de húsz perc alatt sikerült visszavinnem. Úgy érzem, csak csütörtökön és pénteken szabad vásárolni, a hét elején vagy nincs semmi, vagy a hétvégéről maradt húsokat akarják rásózni az ember lányára. Tisztelet a kivételnek!
Tehát a jó kis kacsamell ugrott, maradt a risotto. Sajnos Emese férje negyed órával a risotto elkészülte után érkezett haza, már nem volt 100%-ig tökéletes, de még ehető volt. Mondtam Mesinek, hogy másnap formáljon gombócokat a maradékból, nyomjon a közepébe mozarella darabkákat, vagy aszalt paradicsomot, és panírozza ki a golyókat, majd süsse meg. Salátával újra finom ebéd lesz belőle.
Idén nagyon szerencsések vagyunk, akik szeretünk gombászni, régen volt ennyi gombával tele az erdő és a mező. Annyi tinorú és vargánya volt, hogy nem egy helyen láttam, hogy az őzlábat, vagy a galambgombát ott is hagyják, csak tinorút gyűjtik. Mi si hamar megszedtük egész éves szárított és fagyasztott gombaadagunkat, még trombitagombából is lett egy hatalmas szatyornyi szárított gomba télire.
A risottóhoz friss rókagombát, és szárított vargányát vittem, de jó lett volna bármilyen tinorúval vagy szegfűgombával is, hogy a trombitagombáról ne is beszéljek.
Ez a risotto nem alaplével készült, mert a szárított gomba olyan erős ízű, hogy felesleges lett volna alaplével elnyomni az ízét.
Hozzávalók:
50 dkg risotto rizs
10 dkg vaj
2 közepes fej hagyma
2 dl száraz pezsgő (lehet bor is, de a levesből pezsgő maradt ki)
3 gerezd fokhagyma
20 dkg rókagomba
2 marék szárított vargánya
0,3 g sáfrány
15 dkg parmzán
2 dl tejszín
fél csokor petrezselyem
só, bors
A hagymát nagyon apró kockákra vágtuk, és kevés sóval megpároltuk a vajon. Amikor elkészült, rádobtuk a felaprított fokhagymát és beleszórtuk a rizst. Három percig kavargattuk, közben felforraltuk egy vízforralóban a vizet. A rizsre öntöttem a pezsgőt, és jól elkevertem, sóztam is. Egyszerre kb. 1,5 dl forró vizet öntöttem rá apródonként és közben folyamatosan kevertem a rizst. Amikor félig megfőtt, belemorzsoltam a szárított vargányát. Tovább főztem kevergetve, majd amikor majdnem jó volt, felöntöttem tejszínnel, beleszórtam a parmezánt, a petrezselymet, a sáfrányt és a rókagombát is. Még két percig főztem még, amikor elérte a tökéletes állagot, borsoztam, és már kész is volt. (Nagyon fontos, hogy a risotto soha nincs szétfőzve, és mindig kellően leveses, nem száraz!)
Még egyszer Isten éltesse Emesét! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Csirkemájkrém az iskolásnak

 

Eljött ez a nap is, Dávidnak becsengettek az iskolában. Ő is izgult már odafelé menet az autóban, de mi sokkal idegesebbek voltunk, az biztos. Szívem szerint azt mondtam volna, hogy forduljunk meg, és azonnal menjünk haza, irány a játszótér, de addigra már anyu is megérkezett, hogy megnézze egyszem unokáját az évnyitón, ahogy verset mond, sőt a nagynéném is telefonált, hogy az iskola előtt áll, ezt neki is látni kell. 
Bajban vagyok az iskolával, mert uzsonnát nem szabad bevinni a kósersági megkötések miatt, de Dávid nem mindig eszi meg a benti reggelit, ebben biztos vagyok. Ha valami kerül a kenyerére, ami fehér, tehát margarin, vaj vagy sajt, azt ő még csak megkóstolni se hajlandó. Különben is jó lenne, ha enne, mielőtt elindulunk itthonról. Ezt az oviba menet letudtuk egy gyümölccsel, vagy egy pirítóssal, mert ott ráért piszmogni a reggelivel, de az iskolában ugye minden másképp van. Legalábbis nincs idő negyven percig reggelizni, az biztos!
Így aztán mindenféle reggeli ötleteken agyalok mostanában, ami nem fehér, de reggel gyorsan meg lehet enni 🙂 A lassú, hosszú reggeli pedig az emberiség legjobb találmánya. Ó, jó kis nyári teraszi reggelik!
Csirkemájkrémmel indítottunk, nagyon finom lett, de már próbának kacsából is elkészítettem, így még jobb volt, igaz Dávidnak nem ízlett annyira.
Hozzávalók:
50 dkg csirkemáj
10 ek kacsa vagy libazsír
3 gerezd apróra vágott fokhagyma
4 ek konyak
4 ágacska kakukkfű, vagy egy ág rozmaring
só, bors
 
A csirkemájat alaposan megtisztítom, nehogy valahol epe legyen rajta. Feldarabolom, és négy-öt perc alatt megpirítom a zsír felén. Az utolsó percben hozzáadom a fokhagymát, az apróra vágott zöldfűszert, majd sózom borsozom. Késes robotgéppel vagy turmixal pépesítem, beleteszem a maradék zsírt, és hozzáöntöm a konyakot is. 
Nagyon finom, ha kerül bele egy csipetnyi curry és chili is.
Pár órára hűtőbe teszem, amíg megdermed.