Címke: tavaszi_étel

Tényleg spárga szezon van, napról-napra olcsóbb a zöldségesnél.

A zöld spárgát sokkal jobban kedvelem, mint a fehéret, de most ez volt kapható. Nem tudom, ti hogy vagyok vele kedves olvasók, de szerintem sokkal jobb a spárgát nem túl sokat macerálni, egyszerűen egy picit megfuttatni vajon, vagy meggrillezni. 

Ha sokat teszünk hozzá, túlfűszerezzük, vagy túlsütjük-főzzük (vagy ahogy kedvenc gasztrosznobjaim mondanák túlkészítjük 😀 ), akkor csak elrontjuk, megöljük a lényeget.

Ez a kosárka harminc perc alatt elkészül, és a fél órából húsz percet sül, igaz, félkész leveles tésztát használtam hozzá.

Csak egy jó kis saláta vagy még az sem, és teljes a boldogság.

Hozzávalók:

1 csomag leveles tészta

20 dkg fetasajt

20 dkg krémsajt (Philadelphia, de ha csak tejföl van, legyen az)

1 csipet szárított majoránna

2 csomag spárga (1kg)

Maldon só

frissen őrölt fekete bors

A sajtot összetörtem villával, és elkevertem a krémsajttal, majd a majorannával. Megpucoltam a spárgát és akkora darabokat vágtam belőle, mint amekkora kosárkát készítettem a tésztából (Az aljából leves készült.) A sajtot belekentem a kosárkába, jó vastagon. Ebbe ültettem a spárgákat, és mehetett a sütőbe. 200 fokon harminc perc alatt készül el. A spárga ennyi idő alatt pont tökéletes, még bőven roppanós, de nem kemény állagú lesz. Csak miután elkészül, akkor sóztam és borsoztam.

Bár idén még nem sok medvehagymás étel volt itt, már annyit olvastam máshol, hogy szinte unom. Sok-sok kísérletezgetés után azt kell mondjam, a medvehagyma mindenhogy jó, de legjobb egyszerűen tejfölbe belevágva, és pirítósra kanalazva. Ennek ellenére persze kihasználom az alkalmat, és főzők belőle amit csak tudok, ez a gombóc pl. határozottan jó lett, főleg medvehagymás tejföllel a tetején 🙂

 Nem hívom gnocchinak, mert medvehagymánál már csak gnocchi van többet minálunk, úgyhogy maradjunk a gombócnál, elvégre főttkrumplis tészta, az pedig gombóc, akárhogyis nézzük.
Biztosan észrevettétek, hogy az elmúlt pár hétben nem nagyon írtam a blogra, ennek az az oka, hogy hatalmas költözésben vagyunk, ez még el tart majd legalább egy hónapig, de ígérem mától rendesen jönnek majd a receptek. Aztán majd teszek fel képeket is, hogyan lesz a kis angyalföldi konyhámból két másik.

Hozzávalók:

70 dkg lisztes burgonya

15 dkg tehéntúró
10 dkg kecskesajt
2 tojás sárgája
13 dkg simaliszt
só, bors

fél csokor medvehagyma

A krumplit megpucoltam, felkockáztam, és megfőztem. Áttörtem, hozzákevertem a túrót, a sajtot, a falkockázott medvehagymát , tojássárgáját és a fűszereket. Apró, diónyi gombócokat   formáztam belőlük, és vajon megsütöttem. Isteni finom! Jó köretként is, de magában is vagy tejföllel a tetején.

Egyik este meglehetősen későn értünk haza, és már se kedvünk, se időnk nem volt elmenni a henteshez húsért, pedig két napja a hűtőben várt a sorsára öt zsenge karalábé.
Szívesen főztem volna belőle levest, de az a férjemnek nem étel, csak akkor, ha van utána „valami”. Vagyis leginkább egy szép szelet hús, vagy hal, de ha más nem, akkor öt-hat palacsinta.
Este hétkor már nem állok neki többfogásos vacsoráknak, még akkor sem, ha egész nap nem jutottunk meleg ételhez. Akkor legyen töltött karalábé. Ok, de mivel töltsem meg? Egyszer kóstoltam gombával, nem ízlett. Lett volna még babkonzerv otthon, de annak már a gondolata is furcsa volt. Maradt a szokásos rizs, és egy darab feta sajt keveréke.
Nem mondom, hogy ezentúl csak így készítem, mert azért a „klasszik” töltött karalábé továbbra is a tavasz slágere marad, de meglehetősen ízlett így is.

Hozzávalók:
5 karalábé
14 dkg feta sajt
1 marék rizs
1 babérlevél
2 dl tejszín
kb. 2 dl zöldség alaplé
1 fej hagyma
1 gerezd fokhagyma
5 dkg vaj
1 kk majoranna
1 csokor kapor, vagy petrezselyem
só, bors
cukor ízlés szerint
esetleg 1 ek liszt

A karalábékat megpucolom, és hármat felkockázok. A maradék kettőnek kivájom a belét és a kockákhoz dobom. A rizst félig megfőzőm, majd elkeverem a villával összetört sajttal, sózom, borsozom, és hozzákeverem a majorannát is. Beletöltöm a karalábéba.
A fej hagymát kevés sóval megdinszteltem a vajon, majd rádobom a három kockára vágott karalábét. Beleteszem a másik kettőt is, ami meg van töltve, és felöntöm annyi zöldségalaplével, amennyi épp ellepi a kockára vágott karalábét, a töltötteket nem. Beledobom a babérlevelet.
Lefedem, és lassú lángon puhára párolom. Ekkor ráöntöm a tejszínt, és kiszedem a karalábékockák felét, majd leturmixolom, és visszatöltöm. Kevés cukorral ízesítem, esetleg lehet hozzá pár csepp ecetet is tenni. Aki sűrűn szereti a levét, az keverjen egy kanál lisztet a tejszínhez és habarja be.
A végén megszórtam kaporral, de lehet zöldpetrezselyemmel is.