Címke: tavaszi_étel

Kategóriák
Egyéb kategória

Tormakrémleves

Inkább érdekes lett, mint nagyon finom, de lehet hogy csak a torma volt rossz, vagy a technika nem volt az igazi, vagy egyszerűen csak nem értek hozzá…
Maradt egy szál tormám, és bevallom kicsit unom, kidobni mégse akartam.
Ahogy elképzeltem a levest, kicsit csípett, kicsit fanyar volt, de lehetett érezni rajta a vajat.
Nos, ehhez képest enyhén kesernyés lett, és nem értem, hogy miért?
Na mindegy, ennek ellenére nekem bejött. Nem azért teszem fel, hogy egy az egyben megfőzze valaki, hanem csak azért, hátha tudjátok az okot a kesernyésségre.
Hozzávalók:
frissen reszelt torma, kb. 5cm-es darab
5 dkg vaj
0,5 liter zöldségleves
só, bors, szerecsendió
1 ek liszt
1 dl tejszín
1 ek balzsamecet
cukor ízlés szerint
3 ek olívaolaj
20 dkg csiperke
friss rozmaring
A tormát a vajon megdinszteltem pici sóval, megszórtam a liszttel, majd felöntöttem a zöldség lével. Fűszereztem, és leturmixoltam. Csak a végén kevertem bele az ecetet és a tejszínt.
A csiperkét megfonnyasztottam az olajon, és a leveshez kevertem. Tálalásnál megszórtam rozmaringgal.
Lehet, hogy csak egyszerűen többet vártam tőle?

Kategóriák
Egyéb kategória

Boglárka saláta

A tavasz másik kincse a turbolyán kívül a saláta boglárka.
Egész mezők sárgállanak tőle a napokban, és az igazi szezonja csupán két hétig tart, úgyhogy érdemes kihasználni ezt a rövid időt.
A Terebess szerint számtalan népies elnevezése létezik, egyik jobb mint a másik:
Aranyka, aranysaláta, búzaeső, fügegyökér, fügelevelűfű, fügezöld, galambbegy, galambbegysaláta, olyvasztófű, Isten búzája, kakukksaláta, kakukkvirág, kisfecskefű, mennyei árpa, papsaláta, potrasaláta, rigótök, szentgyörgysaláta, tavaszi saláta, trencsénimanna, varjúmogyoró, versengősaláta, zsibavirág. Ugye megmondtam? 🙂
A salátaboglárkának akkor a legjobbak a levelei, amikor még nem virágzik. Nos, ez a megfigyelésem szerint olyan három nap lehet. A boglárka ugyanis kibújik a földből kora tavsszal, pár nap múlva virágot bont, még látom egy-két hétig, majd amikor a bokrokon megjelennek az első levelek, a boglárka eltűnik. Pedig az okosok szerint az öregedő levelek irritálhatják a nyálkahártyát.
Ennek ellenére, én akkor is leszedem a leveleit, amikor már virágba borult. Még soha nem vettem észre, hogy bármelyik családtagom akár a legenyhébb tüneteket is produkálta volna.
Azért aki először kóstolja, tegyen egy próbát egy pici adaggal, hátha érzékenyebb, mint mi!
A boglárka amellett, hogy igazán szemet gyönyörködtető a tányéron, tele van C vitaminnal, ezért a régi korokban skorbut ellen is fogyasztották így tavasz elején.
Az íze enyhe, készítenek belőle főzeléket (én nem szeretem), köretet, levest, és természetesen eszik salátának is.
Meg kell említenem, hogy a saláta boglárka összetéveszthető a mocsári gólyahírrel, ami mérgező. De azért a figyelmes szemlélő hamar észreveszi a különbségeket, mondhatnám, hogy nem is hasonlít a két növény. Minden esetre legyünk óvatosak, és különben is vásároljuk meg a kirándulók növényhatározóját. Nagyon jó kis móka beazonosítani a különböző növényeket!
Én szeretem hozzá az enyhe fokhagymás olajat, és az újhagymát is, ezek soha nem maradnak le róla.
Hozzávalók:
1 tálnyi saláta boglárka virágokkal együtt
2 rész extraszűz olívaolaj
1 rész fehér balzsamecet (vagy kinek mihez van kedve)
1 gerezd fokhagyma
2 marék pirított dió
15 dkg natúr krémsajt
1 csokor újhagyma
1 szál rozmaring
A boglárkát alaposan megmosom, és igyekszem a legtöbb levélről lecsípni a szárát, persze az összesről szinte lehetetlen, de egy 10 percet érdemes elpepecselni vele.
Megszárítom a salátát.
Összerázom az olajat az ecettel, és az összezúzott fokhagymával.
Rálocsolom a salátára, és összekeverem.
Felkarikázom az újhagymát, és a pirított dióval együtt a salátára szórom.
A sajtot elkeverem az aprított rozmaringgal, picit sózom, borsozom, és vagy kanállal szaggatom a saláta tetejére, vagy pici golyókat formázok belőle, meghempergetem fűszerekben, vagy szezámmagban.
Természetesen készülhet fetával, vagy valamilyen kéksajttal is, kinek mi van otthon, illetve főételként eszi a salátát, vagy köretként.

Kategóriák
Egyéb kategória

Turbolyás sárgarépakrémleves


A turbolyát tavaly fedeztem fel, akkor sok mindent írtam róla.
Ez a leves nagyon intenzív ízű, igazi különlegesség. A címbe bele kellett volna írnom, hogy gyömbéres, furmintos, de ilyen hosszú ételneveket nem lehet megjegyezni. Pedig a turbolya, a gyömbér, és a furmint ugyanolyan fontos alkotórésze, mint a sárgarépa, sőt
Aktualitását két dolog adta, először is tele az erdőszéle friss, zsenge zamatos turbolyával.
Másodszor pedig szerdán reggel találkoztam egy kedves olvasómmal “Zempléni Pistával”, aki mint kiderült nem csak a Zemplén szerelmese, hanem a szép boroké is. 

A leves szerintem nem a gyerek kedvence, ugyanis a sok gyömbértől csípős.

Sokan nem kedvelik a zamatos turbolyát, mert erősen ánizs illata van. Az íze csak enyhén ánizsos, és a gyömbérrel és a furminttal nagyon szépen harmonizál a krémes, vajas sárgarépa levesben. Egy szó, mint száz, bátran ajánlom a bort is, és a levest is.

Hozzávalók:
5 szép szál sárgarépa
1 közepes fej hagyma
5 dkg vaj
5 cm gyömbér a vastagabb részéből
zamatos turbolya (kb. 2 csokor petrezselyemnek megfelő mennyiség
só, bors
1,5 dl száraz furmint
A hagymát apró kockákra vágtam, a gyömbért megpucoltam, és a nagylyukú reszelőn lereszeltem. Egyszerre dobtam a vajra, kicsit megsóztam, és megpároltam
Vékony karikákra vágtam a sárgarépát, és a hagymán megdinszteltem
Felöntöttem vízzel, puhára főztem. Sóztam, borsoztam
Mikor megfőtt leturmixoltam. Felöntöttem a borral, pár percig alacsony lángon főztem, majd elzártam a lángot
A turbolyát apróra vágtam, mintha petrezselyem lenne, és belekevertem a levesbe
Langyosan a legfinomabb!
Pista, köszönjük a bort! Vannak varázslatos pillanatok az életben amik szép borokhoz köthetőek, és megmagyarázhatatlanok.

Kategóriák
Egyéb kategória

Tavaszi saláta

Nahát, ezt majdnem elfelejtettem, pedig olyan szép színes!
Csak álmodok a tavszról, semmi nyoma, hogy valóban az lenne.
Pedig már a meteorológiai tavasz, és a csillagászati tavasz is elérkezett, csak a “valóságos tavasz” várat még magára.
Kirándulni nem lehet, vagy ha lehet, akkor nem érdemes, havaseső, 80 km/órás széllel, sártól tocsogó erdők, úgyhogy inkább a városban sétáltunk vasárnap, és egy lassan sült libacomb mellé ettük ezt a salátát, mert a dinsztelt káposzta most elmaradt.

Hozzávalók:
2 csomó retek julianne-re vágva
1 szál kígyóuborka julianne-re vágva
1 csokor snidling
3 ek retekpesztó, de bármilyen pesztó megteszi
A retket a snidlinggel kevertem el, az uborkát a pesztóval.
Mindenki csak a saját tányérján sózta, hogy a retek ne eresszen levet.
Ennyi az egész, de olyan jó tavaszi, napsütéses hangulata van!

Kategóriák
Egyéb kategória

Reteklevél pesto

Egészen biztosan itt a tavasz!
Barátnőm megérkezett az első kosár friss, harsogó retekkel, és ilyenkor ez szerencsére gyakran ismétlődik. Annyira finom az édes, ropogós retek, hogy kifli alig fogy hozzá.
Tudtátok, hogy a retek leveléből kiváló pesztó készíthető? (Apropó, hogy kell írni, pesto, vagy Pesztó?)
Én nem tudtam, most mondja a barátnőm, hogy ez állítólag már tavaly is rettentő divatos volt 🙂
Ja, kérem, mi még a dödöllénél tartunk, divatos ételek? Persze, persze…
Viszont a reteklevél pesztó valóban nagyon-nagyon finom!
Arra azért érdemes odafigyelni, hogy ha lehet, olyan levelet használjunk hozzá, amelyiket nem egy nappal korábban permeteztek!
Hozzávalók:
5 dkg reteklevél (szerintem két csomó reteknek van ennyi szép, és egészséges levele)
2 dkg mandula a barna héja nélkül
2 dkg dió
5 dkg parmezán (nekem Lajta sajtom volt itthon, ami semmiben nem hasonlít a parmezánhoz, ugyanis puha, és sokkal büdösebb, mégis nagyon finom lett vele a pesztó)
2 gerezd fokhagyma
só, bors
1-1,5 dl olívaolaj
pár szál snidling apró darabokra vágva
A diót, és a mandulát száraz serpenyőben picit megpirítottam.
A hozzávalókat a snidling kivételével a turmixba öntöttem, és eldolgoztam. A snidlinget csak a végén kevertem hozzá, hogy darabos maradjon.
Tésztával is nagyon finom, de egy szelet hirtelen sült csirkemellel is csodákat tesz.
Isten hozott napsütés!

Kategóriák
Egyéb kategória

Egytál a fák újévére

Tu Bisvát, vagyis a fák újéve közeledik lassan. Ilyenkor szokás minél több Izraelben is termő gyümölcsöt ennünk, de legalább hétfélét biztosan. Én már most el kezdtem készülni az ünnepre, hogy minél többféle étellel lakassam jól a Tu Bisváti széderen a barátaimat.
Egyszer Bitter Brunó barátunk azt mondta, hogy létre lehetne hozni egy Fűszeres Eszter generátort, ami csak úgy ontaná magából azokat a recepteket, amelyek valahogy így kezdődnek: Ez a recept valahogy úgy született, mint a pékné csülke… 🙂
Nem tudom más is észrevette-e már, de való igaz, imádom az olyan egytál ételeket, amihez szinte csak össze kell dobálni a hozzávalókat, majd elővenni a sütőből a fantasztikusan forró, illatozó végeredményt.
Ezzel a recepttel most két legyet ütök egy csapásra, hiszen VKF pályaműként is olvasható, de ünnepi előzetesként is. Túl egyszerű lett volna, ha sólettel pályázok, pedig az aztán az egytálételek királya! 🙂
Az étel hat óra alatt készült el a sütőben 100 fokon, de lábosban szerintem két óra alatt megvan. Én reggel tettem oda, és mikor délután hazaértünk, még forrón vettem elő a sütőből.
Hozzávalók:
4 vastagabb szelet marha hátszín
2 szál póré
10 gerezd fokhagyma
20 szem aszalt füge
10 dkg mazsola
4 szál sárgarépa 1 csokor petrezselyem
20 dkg olajbogyó
2 babérlevél
kakukkfű
rozmaring
só, bors
2-3 dl száraz vörösbor
4-5 marék gersli
víz (vagy zöldség, ill. marha alaplé)
3 ek libazsír
Én öntöttvas lábosban készítettem, de egy sima fazék is megteszi. Felforrósítottam a lábost, majd beletettem a zsírt. Gyorsan megforgattam benne a húst, rögtön rászórtam a vastag karikákra szelt pórét, a megpucolt, de egészben hagyott fokhagymagerezdeket. Megkevertem, rászórtam a répát, olajbogyót, fügét, és mazsolát. Sóztam borsoztam, felöntöttem a borral, és annyi vízzel amennyi ellepi. Fűszereztem, és a tetejére dobtam a gerslit is. Ment is a sütőbe. Aki otthon van amíg fő a vacsora, az nyugodtan megkeverheti félidőben, de ha ez nem történik meg, akkor se lesz semmi baj.
Mire elkészült pont eléggé elfőtt a leve, és a gersli rendesen be is sűrítette.

Kategóriák
Egyéb kategória

Spárga parasztsonkagombóccal, kaprival

Nincs mit tenni, itt a spárga szezon. Be is vásároltam a piacon, a zöld spárgát ugyanis nagyon szeretem. Gondoltam, egyszerűen hús nélkül készítek valami vega vacsorát, esetleg iszunk hozzá egy pohár száraz szamorodnit, vagy valami könnyű rozét, és mennyire jó lesz nekünk.
Hazaérkezett a férjem, és nem kis arcvágások közepette kifejti, hogy a spárga rossz, csak a sznobok eszik, és aki még azt is mondja rá, hogy finom, az hazudik. (Megjegyzem tavaly és azelőtt is szóról szóra ugyanezt mondta, aztán meg mindig ízlik neki, csak egy év alatt elfelejti.)
Úgyhogy muszáj volt mellé valami húst is készíteni, ne érezze magát becsapva.
Kaptunk pár szelet valódi parasztsonkát, jó vastag zsírral, volt egy darab fehérpecsenyém, gondoltam jól ledarálom, akkor mindennek füstölt íze lesz, nem is száraz, örülni fog a család feje.
Így is lett.
Hozzávalók:
egy csomag zöld spárga
1 citrom leve és héja
1/2 üveg kapribogyó
olívaolaj
só, bors
1 dl tejszín

20 dkg parasztsonka (jó zsíros)
20 dkg fehérpecsenye
1/2 üveg kapribogyó
bors
1 hagyma apróra vágva
2 ek zsemlemorzsa
1 ek ecetes torma

A sonkát és a húst ledaráltam, majd összekevertem a többi hozzávalóval. Mivel a sonka nagyon sós, így só nem kellett bele. Diónyi gombócokat formáztam belőle, majd előre, szárazon felhevített serpenyőbe dobtam őket. Olajat nem tettem alá, az elég mennyiségben sült ki a gombócból.
Közben a spárga végét levágtam. Szerencsém volt, ugyanis annyira zsenge volt a spárga, hogy nem kellett még a végét se megpucolni. Félbetörtem őket, olívaolajra dobtam a serpenyőbe, sóztam, borsoztam. Pár perc után rányomtam a citrom levét, belereszeltem a héját, majd beleszórtam a kaprit is. Mielőtt elzártam a gázt, ráöntöttem a tejszínt. A gombócokkal tálaltam, citromkarikákkal, amit még külön a húsgombóchoz ettünk.
Kritika: te, ez nagyon finom volt. Ilyen gombóc legyen máskor is

🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Cukkini szósz mascarponéval

Pár éve Horvátországban ettem egy fantasztikusan finom tortellinit. Sajnos már teljes pontossággal nem tudom felidézni az ízét, de azért a lényegre emlékszem.
Pár hete a Velvet megkért, hogy menjek el a Dolce üzletébe, és írjak róla pár sort. Ott láttam nagyon jó tortelliniket, és akkor újra bevillant a cukkinis tortellini.
Múlt héten, amikor a Király utcában jártam, beszaladtam, vettem egy adag tésztát, és itthon nekiláttam.
Így utólag már nem tudom eldönteni, hogy olyan lett-e a végeredmény, mint az eredeti, de mindenkinek nagyon ízlett. Szerintem a szószt érdemes csak úgy, húsok mellé is elkészíteni, egy főtt marha pl. egyenesen kívánja a krémes cukkínit, ha nincs éppen a kaporszószhoz kedvünk.
Hozzávalók:
2 kicsi cukkini
4 gerezd fokhagyma
2,5 dl tejszín
20 dkg mascarpone
5 dkg kéksajt (ez biztosan nem volt az eredetiben, de nem rontotta el, sőt!)
2 tojás sárgája
só, bors
szerecsendió
4-5 levélke zsálya
5 dkg vaj
2 ek extraszűz olívaolaj
A cukkínit lereszeltem nagy lyukú reszelőn. Megsóztam, majd kinyomkodtam a levét. Egy serpenyőben megolvasztottam a vajat, beledobtam az összezúzott fokhagymát, kettőt kevertem rajta, és hozzáadtam a cukkinit. 5-6 percig pároltam, fűszereztem, és belekevertem a mascarponét, és kicsit összefőztem. Elkevertem a tejszínt a tojás sárgákkal, és ráöntöttem a cukkínis masszára. Csak egy rottyanásnyi időt adtam neki, és le is tekertem a lángot, nehogy kicsapódjon a tojás, vagy a vaj a tejszínnel. Miután elzártam, csak akkor kevertem bele a kéksajtot, és az olívaoljat. Egyszerű tésztával, kevés parmezánnal is kiadós étel.

Kategóriák
Egyéb kategória

Töltött karalábé

A töltött karalábé akár indulhatna az egyik legfinomabb magyar étel címért is, mert így tejfölösen sehol máshol nem készítik. Édesanyámnál jobban senki nem készíti, de sajnos nem ehetem mindig az ő főztjét, ezért évről évre én is megfőzöm.
Tavaly úgy emlékeztem, hogy anyu azt mondta, a jó töltött karalábé titka, egy pici cukor. Meg is említettem neki, hogy valóban milyen finom lett így, de nagyon meglepődött, hogy ő ilyet soha nem mondott. Hogy akkor hol halhattam, ez igazán nagy rejtély.
Pár éve, amióta itthon is kapható ez a zsenge, egyébként általában Olaszországból importált karalábé, nem lutri a zöldség megvásárlása. Még emlékszem arra, amikor tavasz elején hazavittünk a piacról egy gyönyörű, zsengének tűnő karalábét, és otthon dobhattuk is ki, annyira fás volt az egész. Fás karalábét már évek óta nem vettem, ez a mostani is annyira vaj puha volt, hogy öröm volt enni.
Olyan zöldséget érdemes venni, amin rajta van a levele. A levélen látható a legjobban, hogy mennyire friss. Ha a zöldséges csak levél nélküli példányokat tart, akkor biztosak lehetünk benne, hogy jó pár napja ott fonnyadozik nála a karalábé. Nem mellesleg, a zsenge leveleket nagyon alapos mosás után érdemes megtölteni, és én még plusz egy levélkét felaprítva bele is szórok a főzelékbe, mint a petrezselymet. (Tényleg nagyon alaposan meg mosni a levet, sőt, nem árt hideg vízben áztatni egy fél órát!)
Hozzávalók:
4 karalábé
30 dkg darált hús
3 marék rizs, félig megfőzve
só, bors
1 hagyma
1 kk pirospaprika
1 kk majoránna
2 babérlevél
2 kk cukor
3 dl tejföl
1,5 ek liszt
A húst összekevertem a rizzsel, a felaprított hagymával, majoránnával, sóztam, borsoztam. Megpucoltam a karalábékat, háromnak kivájtam a közepét. A negyediket felkockáztam. Ez a töltelék mennyiség a három karalábén kívül még négy levél megtöltésére volt elegendő. Úgy töltöttem a leveleket, mintha töltött káposztát készítenék.
Egy akkora lábosba tettem a karalábékat, a leveleket, és a karalábé kockákat is a kivájt forgácsokat amekkorában éppen elférnek együtt. Annyi vizet öntöttem rá, amennyi ellepi, beledobtam a babérlevelet, sóztam, borsoztam, majd beleszórtam a cukrot is. fedő alatt puhára pároltam. A tejfölt elkevertem a paprikával, és a liszttel, a végén ezzel habartam be a főzeléket.
Mielőtt elzártam a lángot, beleszórtam egy csokor petrezselymet, és egy felaprított karalábé levelet.

Kategóriák
Egyéb kategória

Medvehagymás tavaszt mindenkinek

Télbúcsúztató után rögtön itt a tavaszköszöntő. Aki teheti, menjen ki az erdőbe, és szedjen egy kosárnyi medvehagyma levelet, de a hagymáját ne bántsa, ugyanis védett növény.

Be is másolom ide a Wikipédia cikkét:

A medvehagyma évelő növény. Fehér hagymájából két nagy, tojásdad, a végén kihegyesedő tőlevelet hoz. Virágrügyeit két hártyaszerű, barna buroklevél védi, amelyek kinyílva fehérek, háromszögletű tőkocsányon, tömött ernyőkben nyílnak. Háromrekeszű toktermése van. Erősen fokhagymaillatú levelei kora tavasszal jelennek meg, melyek a nyár közepére elszáradnak.
Gyűjtése
Leveleit tavasszal szedjük, és frissen használjuk fel, mert szárítva gyógyhatása gyengül. Hagymájának használata a fokhagymáéval megegyező.
Felhasználható
Nagyon sokféle bántalomra használható. Nyersen feldarabolva vajas kenyérre szórva, vagy salátákhoz keverve. Leveseket, burgonyás ételeket fűszerezhetünk vele, vagy főzhetünk belőle medvehagyma krémlevest (egy krumpli, hagyma, fokhagyma és tejszín hozzáadásával), illetve a hűtőszekrényben tárolható pestoként (olajjal, parmezán sajttal, sóval és magokkal összeturmixolva), ami rizses és tésztaételek szószaként is finom. A jellegzetesen túlságosan erős illatát az ételekbe keverve elveszti, így nagyon kellemes aromát ad az ételeknek.
Gyógyhatásai
Kedvezően hat a gyomorra, a bélrendszerre, krónikus hasmenés és szorulás ellen jó hatású, a szédülést, fejfájást enyhíti, a magas vérnyomást csökkenti, tisztítja a vesét és a húgyhólyagot, elősegíti a vizeletürítést, vértisztító hatású.
Én legjobban túróval és tejföllel elkeveve szeretem, borssal, és szerecsendióval, langyos rozskenyérre kenve. Érdmes Zsuzsa receptjét is elolvasni a témában.

Túrabakancsot a lábra, kosarat a kézbe, és irány az erdő!