Egy férfi számára riasztó dolog lehet a főzés. Ismeretlen alapanyagok, ismeretlen elkészítési módszerek, szerszámok, eszközök, fűszerek. A rántástól például a mai napig kitör a frász. Mégis akkor hogy tudnak a férfiak megtanulni főzni? Lehet gyerekkorában kezdeni, de lássuk be, erre elég kevés kisfiú hajlandó, még ha áldott jó gyerek is, akkor is inkább csillagrombolót épít legóból, mintsem hogy anyukájának segítsen a hagymaaprításban. Persze vannak kivételek itt is, és óvva intenék mindenkit attól, hogy ha egy fiúgyerek hajlandóságot mutat a sütés-főzés rejtelmeinek korai elsajátítására, akkor kiűzettessék a konyhából, mondván, hogy ez olyan lányos dolog. Na, engem nem kellett bíztatni, véletlenül sem mentem a konyha közelébe. Szerintem a legkönnyebb módszer az új dolgok elsajátítására, hogy szépen fokozatosan lássunk hozzá. Ez amúgy sem áll távol a férfiak alaptermészetétől. Lehet, hogy több időt vesz igénybe, de mindenképp nagyobb örömünk lesz benne. Például a főzést szerintem úgy kell elkezdeni, hogy először csak eszünk. És ha lehetőségünk nyílik rá, akkor nem csak a menzán. Persze ez nem jelenti azt, hogy méregdrága éttermekbe kell járnunk nap, mint nap. Csapjunk le valakire, aki jól tud főzni és utána valaki olyanra, aki még nála is jobban. Egyetlen egy nehezítéssel kell csak számolnunk. Minden alkalommal kérdezzük meg, hogy hogyan készült az étel. Sőt, a legjobb az, ha a készítés közben ott tudunk sertepertélni a szakács mellett. Így rögtön fel tudjuk tenni a kérdéseinket, bátortalanabbak pedig a szemük sarkából tudnak leselkedni. Fontos persze, hogy a látottakat el tudjuk raktározni, és meg tudjuk mondani, hogy Mari néni, vagy Laci bácsi pörköltje volt a finomabb. Előbb-utóbb ezeket össze tudjuk majd kötni a konkrét konyhatechnikai lépésekkel, alapanyagok, fűszerek kiválasztásával. Például én is úgy indultam neki konyhai pályafutásomnak, hogy csak és kizárólag a szakács vagy a séf személyében kerestem a titkot. Ma már vallom, hogy az alapanyagok minimum ugyanakkora szerepet játszanak, mint az elkészítő személye. Ha megfeszülök, akkor sem tudok steak-et készíteni a magyar átlagmarhából, a legjobb technikával sem. Vagy bolognai spagettit 8 tojásos házitésztából, vagy krumplipürét napraforgóolajjal (vaj helyett). Az ilyen alapigazságokra nagyon gyorsan rá fogunk jönni. Az is fontos, hogy első alkalommal ne a szuvidálással, vagy a blansírozással próbálkozzunk. Elég mondjuk egy egyszerű krumplistészta. Be kell vallanom, hogy én is inkább a figyelésben és a késztermék elfogyasztásában vagyok jó, na meg most már a szakértésben. Apósom szerint „überokos” vagyok már én is, persze vele és jónéhány férfitársammal egyetemben. Szóval egyelőre én sem mernék nekivágni bonyolultabb ételeknek, de ételkritikusnak már bátran jelentkeznék.
Következzék akkor végre a krumplistészta, férfiaknak is érthető leírással, a többiektől előre is elnézést kérek!!!
Hozzávalók:
1 csomag kockatészta
4 közepes krumpli
2 közepes fej hagyma
1 evőkanál pirospaprika
15 dkg füstölt szalonna
esetleg egy kevés olaj
só
őrölt feketebors
A krumplistészta két részből áll. Krumpliból és tésztából.
A krumplit először megmossuk, meghámozzuk és apró kockákra vágjuk. A felvágott krumplit egy külön edény vízben tároljuk a felhasználásig, mert különben a levegőn megbarnul. Azért érdemes apró kockára vágni a krumplit, mert így sokkal hamarabb megfő. Akkora fazekat válasszunk, hogy a krumplit minimum egy pár centi víz el tudja lepni. A tésztával ellentétben a felaprított krumplit hideg vízbe kell tenni és az egészet együtt kell felforralni nagy lángon. Ha már forr (olyan kis buborékok kezdenek el felszállni belőle, mint az akvárium levegőztető berendezésén keresztül), akkor le kell venni kis lángra. A vizet meg is kell sózni. Én például sosem tudom eldönteni, hogy mennyit kell beletenni. Az ehhez tartozó trükk annyi, hogy először teszek bele mondjuk 1 csapott evőkanálnyit és utána egy rövid kevergetés után megkóstolom. Ha sótlan, teszek még hozzá, ha sós, leöntök belőle és friss vízzel pótlom. A krumpli kb. 15-20 perc alatt fő meg, de erről csak úgy tudunk meggyőződni, ha megkóstoljuk.
Tésztát úgy főzünk, hogy először kiválasztunk egy jó minőségű, „fodros nagykocka” névre hallgató terméket, de mégjobb ha van otthon házi kockatészta. Azt elképzelni se tudom, hogy olyat én készítsek. Feltesszük a vizet forrni. Mondjuk egy 5 literes fazék megfelel egy átlagos kiszerelésű fodros tésztához. Persze a vízforraláshoz is tartoznak „trükkök”. A fazékba csak háromnegyedig töltsünk vizet, mert különben nem fog beleférni a tészta. Gyorsabban fog felforrni a víz, ha eleve meleget engedünk bele és fedővel lefedjük. A tésztafőző víznek is enyhén sósnak kell lennie. Ha felforrt a víz, akkor beleteszem a tésztát. A csomagoláson általában elolvasható, hogy hány percig kell a tésztát főzni, ami általában 8 perc. Ezt persze korántsem kell komolyan venni. Az előírt időtartam közeledtével vegyünk ki egy darab tésztát, hűtsük le hideg víz alatt és kóstoljuk meg. Ha még kemény a közepe, akkor hagyjuk még egy két percet és próbáljuk újra.
Miközben fő a krumpli és a tészta, elkezdhetjük a „szósz” elkészítését. Apró kockákra vágjuk a hagymát. Nem kell úgy, mint a Gordon Ramsey. Ha még nem lestük el a technikát senkitől, akkor essünk neki, mint Tóth az anyjának és aprítsuk, ahogy tudjuk. Csak a végeredmény számít. Vágjuk kis kockákra a házi szalonnát és tegyük egy serpenyőbe, rakjuk fel közepes lángra. Ha elég zsiradékot engedett ki magából dobjuk rá az apróra vágott hagymát. Az elég zsiradék annyit jelent, hogy a hagymán nem tűnik el az összes zsír, de nem is tocsog benne. Ha már szénné égettük a szalonnát és még mindig nincs elég zsír, akkor egyrészt túlpirítottuk, másrészt már úgysem fog több kijönni belőle. Nem baj, ne bajlódjunk tovább, öntsünk hozzá egy kevés olajat. Ha elkészült a hagyma (enyhén barnás, puha, nem égett), akkor húzzuk le az egészet a lángról és szórjuk bele a pirospaprikát. Kb. annyit, hogy jó piros legyen. (Azt már nem is kell mondanom, hogy a paprika megkeseredne a közvetlen lángon). Az egészet jól keverjük el és zárjuk el a lángot.
Miközben a hagymával foglalkozunk, sose felejtsük el ellenőrizni a tésztát és a krumplit, nehogy túlfőjenek. Mindkét esetben elmondható, hogy ha elkészültek, akkor ne hagyjuk benne a vízben, hanem azonnal szűrjük le.
A krumplit villával törjük össze, úgy, hogy azért apróbb darabkák maradjanak benne, most nem krumplipürét készítünk. A paprikás hagymát keverjük el az összetört krumplival. Végén a tésztához adjuk hozzá a krumplit. És „voila”, készen is vagyunk! A végén érdemes jól megborsozni, szerintem úgy a legfinomabb.
