Címke: téli_étel

Kategóriák
Egyéb kategória

Zeller kétszer, tizenöt perc alatt

Gondolom nem csak nekünk vannak leveses napjaink ebben az időben.
Este hatkor korgó hassal értünk haza, gyorsan valami forrót felkiáltással. Ha megpucoljátok a krumplit, amíg én a zellert pucolom, akkor negyed óra múlva vacsorázhatunk, mondtam a pasiknak, és így is lett. Igaz előbb Dávid mindenféle ígéreteket próbált kicsikarni belőlünk: ha mind megeszem a levest, akkor lehet utána joghurt? Ha mind megeszem a levest ÉS megeszem a joghurtot IS, akkor kártyázunk utána?
Ezek után már én kérdeztem, hogy ha mind megeszed a levest, utána a joghurtot, majd kártyázunk utána, aztán elpakolod a játékaidat, akkor fürdés és mese után gyorsan alszol?
Persze mindenki mindent megígért, de be is tartott, úgyhogy elégedetten mehettünk aludni mindnyájan.
A zellerkrémeleves a szokásos, inkább a zelleres olaj a különleges a tetején.
Hozzávalók:
1 nagyobb zellergumó
4 szem közepes krumpli
2 dl tejszín
2 ek vaj
só, bors
frissen reszelt szerecsendió
1 marék zellerzöld
1 dl extraszűz olívaolaj
1 csipet cayenne bors
A zellert és a krumplit apró kockákra vágtam, sóztam borsoztam,  és annyi vízben amennyi ellepte kuktában puhára főztem. Közben a zellerzöldet az cayenne borssal és az olívaolajjal leturmixoltam, és teaszűrőn átszűrtem.
A megfőtt zellert leturmixoltam, tejszínnel és szerecsendióval ízesítettem. Ha valaki hígabban szereti, mehet még bele kevés víz.
Tálalásnál meglocsoltam az olajjal.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sörös gulyás


Családunk “ősi receptje”, amiről kiderült hétvégén, hogy a hetvenes években tanulták valahol a szüleim. Én már úgy születtem, hogy ez az étel a repertoáron volt, kétféle módon készítve: télen agyagedényben sütöttük alacsony hőfokon, hosszan, hosszan, hogy a konyhát is fűtse, nyáron pedig kuktában főzte édesanyám, hogy negyvenöt perc alatt kész legyen.
Nekem nincs kuktám, de lehet, hogy összeszedem a bátorságomat, és vásárolok egyet, úgy tűnik, semmi félelmetes nincs benne 🙂 Nagyon jól zárnak, és a szelepeik is tökéletesen működnek, egy perc alatt leereszthető belőlük a gőz, és már ki is lehet nyitni, de a régi alumínium, ahol egy villával kellett a szelepet emelgetni, engem meglehetősen nagy félelemmel töltött el, igyaz a gőzmozdonyt is valami nagy szörnyetegnek gondoltam gyerekkoromban.

Hozzávalók:
1 kg lapocka
2 ek zsír
10 dkg füstölt szalonna
3 sárgarépa
3 nagy fej hagyma
6 gerezd fokhagyma
1 csokor zsálya
1 ágacska rozmaring
0,5 l világos sör
1 ek szegfűbors
1 kk kömény
só, bors
10-15 szem krumpli

A szalonnát kiolvasztom, hozzáadom a többi zsírt és a karikákra vágott hagymát, majd megdinsztelem. Közben felkockázom a húst, és azt is lepirítom a zsíron. A fokhagymát csak ellapítom a késsel, nem vágom össze, a répát pedig lereszelem. Minden hozzávalót belteszek a kuktába a krumpli kivételével, és felöntöm a sörrel.
Lezárom a kuktát, majd alacsony lángon főzőm negyven percig. Elzárom a lángot, és hagyon a gőzt kijönni a szelepen. Kinyitom a kuktát, beleteszem az egész krumplikat, ha kell, öntök alá egy pici vizet is. A lényeg, hogy a krumplik legyenek lenyomkodva az étel aljára, és legalább 3/4 részük legyen elfedve.
Újra lezárom a kutát, és főzőm még 5-10 percig a krumpli nagyságától függően.
Tálalásnál kiszedem a zsályát és a kakukkfüvet, vagy ha épp meglátom, akkor a szegfűborsot is.

Egyébként a Gösser Bock és a Dining Guide pályázatot hirdet, amelynek célja a legjobb sörrel készülő ételek és receptjeik megismerése és bemutatása.

A sör, mint gasztronómiai jelenség egy alapvető kontrasztra épül, amivel tisztában kell lennünk, ha a konyhában is alkalmazni akarjuk. A maláta édes, a komló keserű – ezt a két ízt tudja a sör hozzátenni az ételhez, és bizonyos sörök még a csípős élesztő ízét is átadhatják.
A sörben élő kontrasztot vigyük tovább az ételre. Komlós pils típusú sörök mellé édes zöldségeket – hagymát, répát, stb – illesszünk, sőt a méz, a melasz, vagy egyenesen a cukor is jól mehet hozzá. A komló keserűsége kellemesen oldja az olajos, zsíros, sajtos ételek tömősségét. A maláta édességét szépen kiegészíthetik a savasabb zöldségek – paradicsom, citrom, stb. Ha a maláta édességét akarjuk bevetni, gyakran használunk erős, pörkölt ízű barnasöröket. A sörben lévő élesztő illetve szénsav jót tesz a tésztáknak, paníroknak, palacsintáknak, bundáknak – könnyűek, ízesek és habosak lesznek tőle. A sör lúgos kémhatása révén hatásosan puhítja a húst – így jó pácot ad. A sör, mint fűszer nagyszerűen illik halhoz, csirkéhez, disznóhoz és marhához, de még a vadhúshoz is. Tudnivalók A sörrel készülő ételek közül azok receptjeit várjuk, amelyek jobbak sörrel, mintha sör nélkül készülnének, és ahol a sör olyan meghatározó – akár saját karakterével, akár ahogy más alapanyagok új arcát mutatja meg – hogy az étel nevében is megjelenik. Az étel legyen saját, vagy más által, házilag, saját recept alapján elkészített étel, amely bármilyen fogás lehet (kérjük az étel nevét feltüntetni). A pályázati anyagnak az elkészült étel fotóját, hozzávalók listáját és mennyiségét és az elkészítés módját kell tartalmaznia. A győztest a legismertebb gasztrobloggerekből álló zsűri választja ki. A legjobb receptet megfőzzük az Év Éttermét kihirdető, 2011. januárjában megrendezésre kerülő Dining Guide gálán és megjelenik a Gösser Bock és a Dining Guide kiadványaiban. A nyertes Gösser ajándékcsomaggal jutalmazzuk, meghívást kap a gálára és egy késtechnikai tanfolyamon vehet részt Chef Maki, a japán származású szakács iskolájában, ahonnan saját séfkéssel, és biztos alapokkal léphet tovább. A receptet, képeket és a jelentkezési lapot a szerk@diningguide.hu címre várjuk! Az e-mail tárgya “Sörös recept” legyen. Határidő A jelentkezés és a nevezni kívánt receptek feltöltési határideje 2010. november 30., 13.00 óra
További infó.

Kategóriák
Egyéb kategória

Trombitagombás nudli


Hogy miket ettünk, kedveském? Hát, akkoriban még nem voltak ekkora boltok, mint mostanság, ahol minden kapható télen-nyáron. Ha édesapám télen több halat fogott, akkor hó közibe rakta a padláson, és az elállott akár tavaszig is, ha hideg volt. Hús ritkán volt, csak ünnepeken került az asztalunkra. Jaj, de szerettük a vadkacsalevest!
A férfiak csónakkal mentek a Bodrogba, összeszedegették a madarak tojásait, a nők meg tésztát gyúrtak belőle. Vadkacsa, fogoly, és szárcsa tojásából is csinálták a tésztát. ‘Oszt ha húslevest főztek a vadkacsából, megfőzték hozzá a tésztát is. Volt sáfrány a kertünkben, tettük bele a levesbe, attól lett nagyon szép sárga.
Egyszer édesapám elment napszámba dolgozni fel a hegyekbe. Ott mást ettek a népek, mint mifelénk. Ott hozta az egyik munkásnak a felesége a trombitagombás nudlit. Nudli meg gombóc sokat volt mindenhol, de nem ám porcukorral, meg mindenhogy, csak szilvalekvárral, meg zsírral. Mi csak pár gombát szedtünk akkoriban, a trombitagombát nem is ismertük, aztán később láttam, hogy milyen fekete, milyen csúnya, de hát édesapám addigra már szerette.
Na, hogy szavamat ne feledjem, az az asszonyka ott a hegyen olyan nudlit vitt a férjének, hogy kifőzte, zsírba szedte, megszórta a nyáron kiszárított, aszt összetörögetett gombácskával, oszt szedett rá aludttejet.
A trombitagombának frissen alig van illata, de ha megszárítom, olyan erős szaga lesz, hogy fűszerként is használhatjók.
Akkoriban mi is aludttejjel ettük, de ma már ezek a tejek meg sem alszanak, én nem tudom miket adnak nekünk abban a dobozban! Egy ideig még zacskóban adták, azt még meg lehetett altatni, de ez már csak megbüdösödik. Nincs már senkinek tehénkéje itt a faluban, pedig lyány koromban hatalmas gulyákban legeltették. Nem tudom miért nem kell a jó tejecske már senkinek, pedig a hideg aludttejnél semmi sem jobb a melegben. Nem kéne annyi fagylaltot enni.
Szóval mi is elkezdtük csinálni a nudlit, zsírral meg gombával. Még most is szeretem, de én már nem tudom összeszedni a gombát. Ha megcsinálja, csinálja tejföllel, jó gazdagon!
Tegyen bele petrezselymet is, finom az, majd meglátja!
Fotó innen

Hozzávalók a nudlihoz:
50 dkg héjában főtt, öreg krumpli
20 dkg liszt
2 ek búzadara
1 tojás
1 kk só

A krumplit még forrón áttörjük, kiterítjük, és hagyjuk kihűlni. Utána összekeverjük a többi hozzávalóval. Lehet, hogy egy-két kanálnyi liszt még kell majd hozzá. A gríztől keményebb lesz a tészta, de lehet liszttel is pótolni. Kinyújtjuk, hosszú csíkokra vágjuk, megsodorjuk. Közben feltesszük a sós vizet főni. Ha a nudli feljön a víz tetejére, akkor kész.

Hozzávalók a mártáshoz:
3 ek zsír
3 marék trombitagomba (szárított, összetört)
3 dl tejföl
1 csokor petrezselyem
só, bors

A kifőtt nudlit forró zsírra, vagy szalonnából frissen kisütött zsiradékra szedjük. Megszórjuk az összetört, megszárított trombitagombával, sózzuk, borsozzuk, majd ráöntünk egy doboz tejfölt. Megszórjuk a petrezselyemmel is, egy percig rotyogtatjuk, hogy a gomba kicsit megszívja magát.

Kategóriák
Egyéb kategória

Borjúszűz fűszerkéregben


Kevés férfi szeret hipermarketekbe mászkálni vasárnap délben, de vannak esetek amikor egyenesen ők találják ki ezt a “programot”.
Pénteken vettem egy darab borjúszűzet, ki is találtam, hogy fűszerkéregben készítem majd el, csak arra kértem a férjem, hogy gondolja ki a köretet. Vasárnap reggel az erdőben sétálva meg is született a döntés, a férfi kuszkuszt akar.
Remek, kuszkusz nincs otthon. Pedig ő már el is képzelte, sok zöldfűszerrel, olívaolajjal, citrommal. Bulgur nem lesz jó? Nem, mint kiderült, egy férfi nem eszik bulgurt, ha nem muszáj!
Így esett, hogy hazafelé bementünk az egyik hiperbe. Persze nem volt kuszkusz, de nem baj (!), elmentünk egy másik hiperbe, ahol az üzletsoron kaptunk.
Namost, nekem csak egy kérdésem van: ha történetesen nekem jut eszembe a kuszkusz ami nincs itthon, akkor vajon hány helyre megyünk el érte vasárnap ebédidőben? 🙂
A borjúszűzet kivettem a hűtőből, és két óra alatt hagytam, hogy szobahőmérsékletűre melegedjen. Egy tálcára egyenletes vékony rétegben rászórtam a fűszerkeveréket:
-mák darálatlanul
-bors durvára őrölve
-kömény késsel apróra vágva
Fogtam a húst, és belehempergettem a fűszerkeverékbe. Jól rányomkodtam, hogy sütésnél se peregjen le. Közben előmelegítettem a sütőt 90 fokra.
Negyed órát még pihetettem a húst, majd felforrósítottam egy öntöttvas serpenyőt. Enyhén megsóztam a húst, végül egy kanálnyi kacsazsíron egy-egy percig sütöttem minden oldalát. (négy oldalát, nem csak kettőt). Tányérra raktam, és öt percre betoltam a sütőbe, majd onnan kivéve tíz percig pihentettem mielőtt felszeleteltem.
A kuszkuszhoz kakukkfüvet, rozmaringot, apróra vágott aszalt sárgabarackot és kevés mentát kevertem. Balzsamecetes paradicsomsalátát is ettünk mellé.

Kategóriák
Egyéb kategória

Lassan sült póré

 

Tulajdonképpen maradék eltakarítás okán készült ez a remek vacsora. Magam se értem hogy hogyan, de maradt egyik estéről egy kevés pezsgőnk, csütörtök este pedig hideg póré és burgonya krémlevest főztünk, abból is kimaradt egy jó adag hagyma.
Egyszerű, minimális munkával elkészíthető vacsorát dobtam össze belőle, aztán alig győztünk törölgetni utána a tányért.
(Apropó, tudom, tavaszi ételeket ígértem mára, de reggel megint havas háztetőkre ébredtem, úgyhogy ezért ez a téli vacsora. Ha most lett volna 1848 március 15, szerintem semmi nem történt volna Budapesten, annyira vacak idő volt előző este, hogy mi is csak nagyon nehezen vettük rá magunkat egy szeles sétára a Hármashatárhegyen.)
Hozzávalók:
2 szál póré
2 dl száraz pezsgő
1 ujjnyi gyömbér
2 alma
2 ek kacsazsír
1 kk szárított kakukkfű
só
bors
A póré azon részét, ami még nem földes, tíz centi hosszú darabokra vágtam, majd hosszában picit bemetszettem és besóztam. A gyömbért gyufaszál vastagságúra szeleteltem, az almát kicsumáztam, és nyolc egyforma részre vágtam. Kikentem egy tűzálló tál alját kacsazsírral, erre szórtam a hagymát és az almát, majd a gyömbért. Borsot tekertem rá, és meghintettem kakukkfűvel.
Felöntöttem a pezsgővel, és 120 fokra előmelegített sütőben 1,5 óra alatt sütöttem puhára, illatosra.
Friss kenyérrel tunkolva ettük.
Este felteszem a kenyér receptjét is!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Télbúcsúztató

Igen, tudom, hogy -6 fok van odakint. Mi is erős hóesésben fociztunk tegnap délután a gyerekkel, méghozzá annyira esett, hogy abba is kellett hagynunk, és bemenni a jó meleg szobába. De már tényleg el szeretnék búcsúzni a téltől, arra vágyom, hogy melegem legyen, jégkockákat szedjek elő a mélyhűtőből és várjam az életmentő szellőt.
Egy nagyon kedves fiatal párnak most hétvégén volt az esküvője, és csináltam nekik az asztalra pár fogást. Sok-sok boldogságot kívánok itt is!!! 🙂
Többek között ezt a sütőtökös kosárkát, amit ki akartam próbálni mielőtt nekik megsütöm, nehogy akkor derüljön ki, hogy nem finom. Kacsacomb mellé készítettem köretnek, majd a kacsacombot is felteszem, és ezzel akkor is elbúcsúzok a téltől, ha még hetekig fagyni fog. Sütőtököt és kacsacombot is októberben szeretnék legközelebb látni, most jöjjenek végre a zöldek, ropogós, lédús, illatos gyümölcsök.
A kosárka egy régebben készült sütőtökös kosár utóda.
Hozzávalók:
1 csomag leveles tészta
30 dkg sütőtök
0,5 kk fahéj
0,5 kk őrölt kömény
0,5 kk oregánó
1 kk édes paprika
1 ek méz (el is maradhat)
1 pici fej hagyma
3 ek olívaolaj
só
bors
Én a Lidl-ben kapható leveles tésztát használtam, az már ki van nyújtva, fel van tekerve egy sütőpapírra, és meglehetősen jó minőségű. A hűtőpultban tartják, nem a fagyasztóban.
Sütőben krémesen édesre sütöttem a tököt. Közben a hagymát apróra vágtam és olívaolajon megfonnyasztottam. Mikor a tök megsült, kikapartam a húsát és egy tálban hozzá kevertem a fűszereket, mézet és a hagymát. Botmixerrel pépesítettem.
Előmelegítettem a sütőt 220 fokra. A leveles tésztákat süteményszaggatóval kiszúrtam, és minden tészta közepére tettem egy kanálka sütőtök krémet. 20 perc alatt szép pirosa sütöttem.
A képen látható tészta úgy készült, hogy két “virágot” szúrtam ki, az egyiknek pedig kiszúrtam a közepét is, mintha linzer karikát készítettem volna. Egymásra raktam a két tésztát, és a közepébe tettem a tököt. Persze bármilyen csónakformába, vagy táskába is tölthető a krém, annak akinek nincs kedve a virágokkal sokat bíbelődni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Bableves, mint intézmény

(Fótó innen)
Közkívánatra.
Tehát, tegnap kiderült, hogy a bablevest mégse szereti mindenki, csak én gondoltam így.
Ha vasárnapi kirándulós családi programot szervezünk, és valahol az út menti csárdában ebédelünk, vagy egy kis falu panziójában, akkor valahogy nagyobb bizodalmam van egy tányér bableveshez, mint a többi szokásos leveshez az étlapon:
-zöldségleves: általában mirelit zöldségekből készül
-gulyás: folyamatosan rettegek tőle, hogy az a leves fél éve ott van a lángon, mindig csak belekevernek egy kevés pörköltet, vizet és főtt krumplit
-meggyleves: legtöbbször langyos
-májgombóc leves: mirelit, sörét alakú “májgombócokkal”
-napi krémleves: tele van vegetával, az előző napi menüből megmaradt mirelit zöldség leturmixolva
Ehhez képest a bablevesben lehet a legjobban megbízni. Soha nem ájulok el tőle, de általában “ehetős”, a gyerek is szereti, szóval…
Egy kérdésem szokott lenni csupán: van-e benne virsli, vagy fradikolbász? Mert akkor mégse.
És igen, évente egyszer-kétszer itthon is készül, általában akkor ha valaki beállít egy füstölt csülökkel. Ez az alap, füstölt csülök nélkül nem szabad!
Kell még hozzá egy jó szál házi füstölt kolbász is, és igen, babot is teszek bele mindig 🙂
Ha magamnak főzném, akkor nagy, lilababból készíteném, esetleg attól egy picit kisebb fehér salátababból, vagy a legkisebb, ún. gyöngybabból. De a fiúk a közepes tarkababból díjazzák.
Gyerekkoromban Erdőbényén nagyanyámnak volt egy hatalmas babfajtája, Kossuth díjas babnak hívta, amin már akkor is jókat nevetgéltem, de mióta tudom, hogy mi is a Kossuth díj, sokkal viccesebbnek tartom. Na, a Kossuth díjas babból olyan finom bableves készült, amilyet azóta se ettem. Általában nem csülökből főzte a mama, hanem saját füstölésű bordából, amin nem sok hús volt, de ott volt helyette a nagyon jó ízű bab.
Sokszor belefutok ízetlen vacak babokba, ami elrontja a drága levest, lehet abban bármennyi csülök, zöldség, vagy kolbász. Az első igazán rossz babot öt éve vettem, és azóta egyre gyakrabban találkozom ilyenekkel. Nem tudom honnan került az országba, és egyáltalán hogy lehet egy bab rossz, de olyan se íze se bűze kategória, nagyon dühítő.
Kell-e zöldség a bablevesbe?
Szerintem nem, de mióta gyerekem van, azóta teszek bele, mert a levesből szerencsére megeszi a gyökeret és a sárgarépát is. A répát szigorúan karikákra vágom, ki nem állhatom, ha hosszában van elvágva, és úgy hagyják a levesben, hogy hosszabb mint a kanál, főleg, ha fás gyökérrel teszik tele a levest.
Rántás: igen, a bablevest rántani kell. Nem lehet megúszni, és nem is jó rántás nélkül. A rántás nem készülhet étolajjal, csak zsírral jó, sok-sok fokhagymával.
Teszek még a levesbe babérlevelet (friss babérlevéllel annyira, de annyira más lesz!), és majorannát.
Tálalásnál erős paprikát, jóféle tejfölt, és ecetbe áztatott vöröshagymát.
Persze egy karéj friss, ropogóshéjú fehérkenyér elmaradhatatlan mellőle.
Utána, ha még mozdulni tudunk, jöhet a túrós palacsinta, esetleg túrótorta vagy túrógombóc.
Hát így…
Rövidebben, de írtam már a bablevesről.

Kategóriák
Egyéb kategória

Gnocchi sütve

Oké, legyen nudli, nem teszek úgy, mintha nagy olaszos lennék.
Különösen nem úgy, hogy a recept Skóciából származik, és Lila Füge tanulta Martin Wishart, michelin csillagos séftől, én pedig kicsit átdolgoztam azután, hogy megkóstolhattam az eredeti recept szerint készültet csütörtök este egy jó kis gasztroblogger túltengéses vacsora keretében. Különlegessége a kecskesajton kívül az, hogy nem főzni kell, hanem kevés olajon megsütni.
A vacsorán bárányragut tálaltunk mellé, ami magában is annyira ízletes fogás volt, hogy szerintem a gnocchi egyszerűen nem tudott érvényesülni mellette. Remélem, a bárányreceptet majd felteszi Lila Füge, mert érdemes elkészíteni, különösen most, hogy “tombol” a bárányszezon!
Az eredeti recept szerint kemény kecskesajtot kellett volna használnom, de nálunk a kisboltban semmilyen kecskesajt nem kapható, a Tesco parkolójából pedig gyorsan kifordultunk, amikor megláttuk hogy hány ember gondolja úgy, hogy neki péntek délután kell a nagybevásárlást intéznie.
Van otthon egy “titkos” kecskesajt fegyverem, le se merem írni, hogy két és fél éve vásároltam. Csak mi esszük a családdal, igaz múltkor tettem a risotto-ba, de előbb megmutattam a vendégeimnek, elmondtam, hogy lassan három éve a hűtőben lakik, szorosan zárom nehogy elmásszon, és alkalmanként csak 1-1 kiskanálnyit teszek belőle az ételbe. Ez valami olyan tömény kecskesajt krém, amit még az Ínyesnél vettem az Őrségben, és azóta már csak maximum egy evőkanálnyi mennyiség maradt a doboz alján. Nem penészedett meg, nem avasodott, csupán kicsit erőteljesebb lett az íze és a szaga is. Nos, mindkettő olyan, minta egy egész kecskefarmot tartanék egy gyufás skatulyában, szó szerint brutális!
Ebből használtam egy kiskanálnyit, amivel harminc deka tehéntúrót túrbóztam fel. Olyan íze lett, mintha valamilyen nagyon jóféle kecskesajtot használtam volna.
Persze lehet a túrót magában is használni, vagy fele juhtúró, fele tehéntúró arányban. Szerintem a csak juhtúró nem biztos, hogy működik, mert nagyon-nagyon zsíros, valamivel mindenképp pótolni kell egy részét.
Hozzávalók:
70 dkg lisztes burgonya
32 dkg tehéntúró
1 kk kecskesajt esszencia 🙂
2 tojás sárgája
13 dkg simaliszt
só
A krumplit héjában megsütöm sóágyon. Még melegen megpucolom, és a belsejéből kimérek 47 dkg-t. Az eredeti recept szerint egy kiló krumplit kén megsütni, de szerintem enyhe túlzás abból kimérni 47 dekát, a többit pedig nem felhasználni, mert egyszerűen nincs annyi veszteség, akármilyen vastagon is ragad a héjára a krumpli.
Még melegen áttörtem, hozzákevertem a túrót, sajtot, tojások sárgáját, lisztet és sót. Összegyúrtam, majd hengert formáztam belőle, felszeleteltem, és Dávid fiam segítségével villával megformáztuk.
Nagyon kevés olívaolajon szép pirosra sütöttük.
Friss rozmaringgal hintettem meg, és kevés tejszínt locsoltam rá, borsoztam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Spanyol “pörkölt”

Azért olyan kevés, és azért a kép hátuljában bújtattam csak el, mert ennyi maradt belőle. Vendégek voltak, és szinte az utolsó falatig eltüntettük, annyira jól sikerült.
Egy jó sűrű, sok szaftos pörköltszerűséget készítettem, amit a sok mandula mellett a kenyérbél és a fehérbort tett igazán különlegessé.
Eredetileg sertés lapockából kellett volna készíteni, de csak borjú lábszár volt itthon. Nagyon finom lett vele, de el tudom képzelni, hogy egy kis plusz zsír nem ártott volna neki.
Gázon kezdtem a főzést, aztán 150 fokos sütőbe toltam, és ott sütöttem másfél óráig. Szokás szerint elmentünk addig otthonról, gyönyörű napsütés volt, a sütő leállt magától. Mikor hazaértünk már csak be kellett fejezni a vacsorát, megteríteni, és várni a vendégeket.
Hozzávalók:
1 kg borjúlábszár
1 fej hagyma
1 fej fokhagyma
10 dkg mandula
0,5 szelet fehérkenyér
4 dl száraz fehérbor
3 babérlevél
1 kk édes pirospaprika
1 kk enyhén csípős pirospaprika
só, bors
1 dl olívaolaj
1,5 dl paradicsomlé (3 nagy szem paradicsom hiányában)
A kenyérbelet apró darabokra tépkedtem, és barna héjától megfosztott mandulával együtt kicsit megpirítottam egy kevés olívaolajon. Kiszedtem az edényből, és félreraktam.
Az edény aljára öntöttem a maradék olívaolajat, majd rászórtam a felkockázott húst. Babérlevéllel, paprikával, sóval, borssal fűszereztem. A fokhagyma fejet vízszintesen félbevágtam, és egy muszlin kendőbe kötöttem, majd beletettem a raguba. A hagymát is félbevágtam, azt is a húshoz tettem, felöntöttem a borral és a paradicsomlével, felforraltam, lefedtem és betoltam a sütőbe 150 fokra 1,5 órára.
Kivettem a hagymát, a becsomagolt fokhagymafejből kinyomkodtam a gerezdeket, kanállal leszedtem a legtöbb levet a raguról, hozzáadtam a mandulát és a kenyeret, majd botmixerrel pépesítettem, végül visszaöntöttem a húshoz az egészet és újra felforraltam.
Ismételni fogjuk!

Kategóriák
Egyéb kategória

Fokhagyma krémleves

Füstölt fokhagymából készítettem, de rájöttem a megoldásra a füstíz elérése érdekében azokra a napokra, amikor füstölt fokhagyma hiány lesz Budapesten: a grill felé akasztom, aztán alufóliát teszek alá, hogy nem kapjon lángra a fokhagyma héja, és egyszerűen faszén felett fogom megsütni. Erre csak őszig lesz szükségem, mert ősszel egészen biztosan füstölök magamnak fokhagymát is!
Addig is az előre megfüstölt változatot használtam.
Hozzávalók:
4 fej fokhagyma vízszintesen félbevágva
1 csomó újhagyma
1 l zöldség alaplé
4 ek olíaolaj
1 csokor petrezselyem
2 dl tejszín
2 szem szegfűszeg
A félbevágott fokhagymákat egy kis tűzálló tálba tettem, meglocsoltam olívaolajjal, és fólia alatt puhára sütöttem. Kinyomkodtam a krémesre sült gerezdeket egy lábosba. Locsoltam még rá olajat, rászórtam a felkarikázott újhagymát, sóztam, és egy teatojásban beletettem a szegfűszeget is, majd borsoztam és pár percig pároltam. Felöntöttem a zöldség alaplével, felfőztem, végül botmixerrel pépesítettem. A tejszínt csak a végén öntöttem hozzá.
Egy-egy szelet rozskenyérre szedtem tálalásnál, és megszórtam petrezselyemmel. A kenyér szépen besűrítette a tányérban.