Azzal kezdem, hogy nagyon finom kelbimbót sikerült vásárolnom. Először meg se néztem, honnan származik, de miután megkóstoltam, kénytelen voltam kitúrni a necc hálóját a kukából. Hollandiából importálták, gondolhattam volna.Hónapok óta keresem a gesztenyét a mirelit pultokban, de egyszerűen eltűnt. Már majdnem rászántam magam, hogy majd megpucolom magam, amit nagyon utálok, de akkor mégis újra felbukkant a Tescóban. Úgyhogy végre, egy év után ismét adva volt a lehetőség elkészíteni az egyik kedvencemet.
Hozzávalók:
1 kg kelbimbó
50 dkg gesztenye
2 dl fehérbor
20 dkg sovány sonka
10 dkg bacon
10 dkg feta
Olívaolaj
1 dl húslé
2 ek liszt
1 marék tökmag
Só, bors
A gesztenyét, és a kelbimbót külön vízben megfőztem. (A kelbimbót csak félig). Egy serpenyőben az olívaolajon kiolvasztottam a bacont, felöntöttem a borral, húslével, majd besűrítettem a liszttel. Egy hőálló tálba összekevertem a gesztenyéket a kelbimbókkal, ráöntöttem a mártást, megszórtam a sonkával, és a fetával és a tökmaggal. Kicsit sóztam, borsoztam, majd 200 fokon pirosra sütöttem a tetejét. Sajnos nem kóser, pedig annyira el tudnám képzelni egy péntek esti vacsorán, nekem valahogy olyan ünnepi ez az étel.







A füge már csak igazán ráadás volt, várakozott a hűtőben egy darabka valódi Roquefort, muszáj volt valamire felhasználni. Ha valaki még nem evett volna márványsajtot, tanácsolom, hogy ne ezzel kezdje, bár szerintem a sajtok legjobbika, az íze annyira tömény, hogy érdemes egy bizonyos skálán végighaladni a kóstolásáig. Most 10.000 Ft/kg helyett 7000 Ft/kg az ára a Tesco-ban. 
Hozzávalók:




Arra jöttem rá, hogy ha egy vastag falú IKEÁ-s rozsdamentes edényben főzőm, majd lábossal együtt beleteszem egy felforrósított szintén IKEÁ-s szürke vastag alumínium ugyanakkora lábosba, (Talán Brigád volt a neve? Nem tudom, nagyon nehéz, és vastag, sötétszürke), és így teszem a kikapcsolt sütőbe, akkor másnap még mindig forró, nem is kell a sütőt üzemeltetni. Éljen a kóser szombati ebéd! 🙂 (És a takarékoskodás az energiával.)