Nem maradt időm hámán fülét sütni idén, mondjuk szerencsére nem maradtam süti nélkül így se, hála a barátoknak! Pénteken viszont édesanyám konyhájában egy újságnak kellett négyféle ételt elkészítenem, és az egyik egy ehhez hasonló rétesháromszög volt, amit a fotós egyszerűen lehámánfülézett, úgyhogy szombat este, amikor mégse bírtuk saját süti nélkül, ezt dobtam össze, mindennel együtt huszonöt perc alatt. Jó lesz övő purimra is, de akármikor nyáron is hamar elkészül, sok gyümölccsel, kevés tésztával. Ha nem cukorral sütöm, akkor még egész diétás is, persze csak egy darab, már ha sikerül egynél megállni.
Hozzávalók:
1 csomag réteslap
5 dkg vaj
25 dkg tehéntúró
1 egész tojás
4 ek porcukor
1 rúd vanília kikapart magjai
20 dkg lemon curd
10 dkg málna (most a fagyasztóból)
A túrót elkeverem a tojással, cukorral, vaníliával.
A lemon curd kész volt, de így készül:
4 nagy, kezeletlen citrom
30 dkg cukor
12 dkg vaj
6 tojás
A citromok héját lereszeljük, majd a levüket is kinyomjuk. Elkeverjük a cukorral, majd vízgőz felett megolvasztjuk. Kockánként belekeverjük a vajat, és egyesével az egész tojásokat. Dolgozzunk habverővel. Addig keverjük, amíg szépen besűrűsödik, majd hűtsük be.
Két réteslapot egymásra fektetek, miután megkentem az egyik felüket olvasztott vajjal. Négy egyforma széles csíkra vágom a réteslapot. Egy-egy csík végére teszek egy kiskanálnyi túrót, egy kiskanálnyi lemon curd-öt, és két szem málnát, majd felhajtom a sarkát a tetejéig. Újra hajtom, majd újra és újra, egészen addig, míg el nem fogy a tészta, és egy háromszög lesz a végeredmény. Amikor az összes tésztám elfogyott, serpenyőben kevés vajon megsütöm a háromszögeket, míg szép piros nem lesz mindkét oldaluk. Természetesen mehet a sütőbe is egyszerre.
Újabb csípős étel. Ránéztem a kéthetes időjárás előrejelzésre, és úgy éreztem, már nem tart sokáig a mindenáron csípőset akarás. Szombattól határozottan felfelé ível a maximum hőmérséklet-görbe, méghozzá 13 fokig. Az napon már határozottan kellemes, kabát levevős, napon sütkérezős tavasz. Ezt a receptet egy amerikai lapban láttam, egy tex-mex étterem specialitásaként. Persze nem hegyes zöldpaprikát, hanem valamilyen piros, hosszú chilifajtát töltöttek, de azt kell mondjam, így is kiváló. Egyedül azt nem tudtam lemásolni, hogy ott, egy kemencébe tolják azt a chilitartó alkalmatosságot, amiben állva süthetik meg a chiliket, egyszerre vagy százat. Ez egy fa lap egy állványon, rajta kb. ötcentis lyukak, amibe a paprikákat állítják. Úgyhogy én elfektettem a paprikákat.
Múlt héten a Macesz Huszárban a vendégek kedvence a konfitált libazúza volt. Ezentúl Tasnádi Ákos séf minden héten megosztja a séfajánlat legpörgősebb ételének receptjét az olvasókkal. Bevallom, azt hittem, hogy majd egy csomót kell dolgozni a recepten, hogy az “anyaghányadok” és a technológia egy átlagos háziasszonynak is érthető legyen, de Ákos annyira profin leírta, hogy minden módosítás nélkül tehetem közzé. 
Tavaly megfogadtam, hogy idén minden ünnepet megtartok, ami szembe jön velem, legyen az Valentin nap, március 15, pészah vagy húsvét, sőt halottak napja és a halloween is simán megfér nálunk, legfeljebb nem minden ünnepet úgy tartunk, mint azt kéne, de valahogy megemlékezünk róla, az biztos. Méghozzá azért, mert tavaly azt kezdtem észrevenni, hogy az emberektől hatalmas energiát vesz el az, hogy morogjanak azért, amiért mások ünnepelnek valamit, vagy ha nem is ünneplik, de pénzt adnak ki rá. Tipikusan ilyen a Valentin nap. Úgy tűnik, mintha a tini lányokat kivéve mindenki utálná, mert mást se hallani, csak hogy ez nem a mi ünnepünk, csak a virágboltosok akarnak jól járni vele, hogy elszedjék a pénzünket, úgy is lehet valakit szeretni, ha ilyenkor nem veszek neki lufit, virágot, bla bla bla. 
Végre péntek, és kapunk egy kis ízelítőt a tavaszból is, reggel is, este is süt a nap, annyira jó! Ok, nem iszok előre a medve bőrére, de azért halkan unhatom már a telet, ugye?
Imádom Hugh Fearnley-Whittingstall 
Úgy tűnik, elfogytak a vitamin és napfénytartalékaim. Zöldekre vágyom, jóízű salátákra, friss zöldségekre. Még kb. 90 nap, és végre itt vannak a hónapos retkek, az újhagymák, a saláták és igen, a spárga. Addig maradnak a téli zöldségek, és pár import zöldség, mint ez a spanyol brokkoli. Félkilós adagokba csomagolják, zsenge, szinte minden felhasználható belőle, és 320 forintba kerül. Nem mondom, hogy olcsó, de annyira nem is meghökkentő, mint amikor a megfagyott krumpliért akarnak 300 forintot egy hatodik kerületi zöldségesnél. Addig is, amíg a napfényen, földben nőtt zöldségeknek eljön az idejük, ajánlom a brokkolit! Simán elkészíthető bacon nélkül is, de az az igazság, hogy a férjem sokkal boldogabb így. Ha nem teszek bele bacont, akkor kicsit jobban fűszerezem: fokhagymát, újhagymát dobok a kenyérkockák mellé.
Ez a poszt anyámnak szól. Fotóval igazolom, hogy adunk enni a fiunknak, és nem éhezik, mint ahogy a telefonban állítja.
Az egyik legjobb téli édesség szerintem, egyszerűen elronthatatlan, semmi különleges hozzávaló, mégis különleges végeredmény: Far breton aux pruneaux, de maradjunk csak a far bretonnál, azt tanácsolom.
Imádom, hogy az osztrákok olyan merészek a levesbetétek terén, jellemzően persze a húslevesbe tesznek sokkal többfélét mint mi. Palacsinta, töltött tészta, húsos rétes. Először igencsak meglepődtem, mikor először tettek elém egy tányér gőzölgő levest benne egy jó darab húsos rétessel, de végül belegondolva a rétes is pont az, mint amit mi teszünk a levesbe: hús és tészta. Csak másképp tálalva. Azóta nálunk is gyakori fogás a krémlevesekben a zöldséges vagy húsos rétes, de húslevesbe még mindig nem teszem, meghagyom ezt az osztrákoknak.