Vasárnapi családi ebédnek való, igazi téli étel, ami simán belefér az újévi fogyókúrás fogadalmakba, annak akinek ez nem szükséges, jöhet mellé egy kicsit több köret. Újabb Jamie Oliver recept, úgy tűnik, sok év után valamiért visszaköltözik a srác a konyhámba. Mióta nincs tévénk, fel vagyok iratkozva több Youtube csatornára is, és bár ritkán nézem meg az újonnan feltöltött recepteket, ez valahogy épp megvolt. Aztán persze nem sütöttem meg, de meglehetősen tetszett: curry, citrom, zöldségek, chili, és egy egész csirke, igazán nekünk való étel! Szilveszterkor viszont barátnőm ezt készítette, és annyira ízlett, hogy alig vártam, hogy kinyisson a hentes, és vehessek egy egész csirkét végre. Jamie szerint két dolog az angolok kedvence: a házi sültcsirke, és a curry, ezért ezt a kettőt próbálta ötvözni egy ételben. Amikor Dóra barátnőm mondta, hogy Birodalmi csirke a vacsora, rögtön tudtam, hogy miről van szó, mert már a videó megnézésekor nagyon jót mulattunk azon, hogy mennyire másképp hangzik magyarul a Empire roast chicken és a Birodalmi csirke. Főleg, ha az ember együtt él egy nyolcévessel, akkor minden, ami birodalmi, annak köze van a lézerkardokhoz, vagy a Halálcsillaghoz, de legalábbis Chewbaccahoz. Mivel vége a nagy év végi lazaságnak, visszatértünk a szénhidrát szegényebb életmódhoz, próbálunk beleférni a napi 150 grammba, úgy tűnik ez az ami nálunk igazán működik, ezért mostantól minden étel mellé odaírom, hogy egy adag mennyi szénhidrátot tartalmaz körülbelül. Pár dolgot változtattam a recepten, és a köret újkrumpliját is lecseréltem többféle, kevesebb vagy lassabban felszívódó szénhidrátot tartalmazóra.
Egy adag sok hússal és kevés körettel kb. 30 g szénhidrátot tartalmaz.
Hozzávalók 4 főre:
A csirkéhez és a páchoz:
Egy egész csirke (enyém 1,3kg volt)
4 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ujjnyi gyömbér lereszelve
1 kicsi chili apróra vágva
1 ek paradicsompüré
1,5 kk őrölt koriander mag
1,5 kk őrölt kömény
1,5 kk garam masala
1,5 kk őrölt római kömény
1 doboz Philadelphia sajtkrém
2 citrom
só
Az egyik citromot tíz percig főzzük, közben a többi hozzávalóból és a másik citrom levéből elkészítjük a pácot, amit úgy belemasszírozunk a csirkébe, mintha valami testápoló lenne. A megfőtt citromot a hasába dugjuk, és 180 fokra melegített sütőben megsütjük.
A gravyhez:
3 kicsi lilahagyma
1 rúd fahéj
10 szegfűszeg
3 ek fehérbor ecet
3 ek Worcestershire mártás
1 ek liszt
0,5 l csirke alaplé (nálam húsleves)
joghurt a tálaláshoz
Amikor a csirke megsült, összekapartam az alatta felgyűlt szaftot, kicsit megpirítottam benne a lilahagymát, hozzáadtam a többi fűszert, és a lisztet, majd felöntöttem a levessel, végül jól beforraltam, és szűrőn átpasszíroztam.
A Bombay-style körthez:
20 dkg krumpli
20 dkg csicseriborsó (konzervet használtam)
40 dkg sárgarépa
só
őrölt bors
1 citrom
olívaolaj
1 ek fekete mustármag
1 rómaikömény
1 ek garam masala
1 kk kömény
1 fej fokhagyma
1 chili
2 paradicsom (én egy doboz hámozott paradicsomkonzervet használtam)
1 csokor friss koriander
A krumplit és a sárgarépát megpucoltam, majd félig megfőztem enyhén sós vízben. Egy tepsibe öntöttem a leszűrt zöldségeket, rászórtam a fűszereket, a fokhagyma gerezdeket és a negyedbe vágott lilahagymát. A fokhagymát nem kellett volna megpucolni, de sehol nem kaptam jó minőségűt belőle, így kénytelen voltam megtenni, hogy a hibás részeket levághassam róla. Meglocsoltam az olívaolajjal, rányomtam a citromot, és betoltam a sütőbe húsz percre. A csicseriborsót csak az utolsó öt percben kevertem hozzá. Tálalásnál meghintettem a korianderzölddel. A gravyt a zöldségekre locsoltuk.
Remélem mindenki éhes! Ha másért nem, hát azért, mert pár nap alatt sikerült hozzászoktatni a szervezetet az állandó cukortúladagoláshoz. Majd januárban korrigáljuk ezt a problémát, ok? Addig viszont itt a szilveszter, amikor kicsit talán jobban elengedi magát az ember, már ami a napi alkoholegységet illeti, én legalábbis biztosan megiszom majd két pohár pezsgőt az éjszaka folyamán. Márpedig, ha iszok, akkor meg is éhezek, azokról nem is beszélve, akik nem szoptatnak mostanában, úgyhogy ihatnak bátrabban az év utolsó napján. 
Szeretem télen a gyömbért, igaz amit állítanak róla, valóban átfűti az embert télen. Különben is valami nyavalya kerülgeti az egész családot, lassan egy hónapja nem igazán tudunk kijönni abból a köhögésből, amit a fiam hozott haza először. Úgyhogy a sok fokhagyma, és még több gyömbér szinte orvosságként is felfogható. 
A december fénypontja a konyhában egyértelműen a rugelach sütés. Hanukától karácsonyig jó pár alkalommal elkészül, akkor vagyunk szomorúak, ha a két ünnep egyszerre van, mert akkor rövid a rugelach szezon. Ez a mostanra szinte amerikaivá lett sütemény, ami persze főleg New Yorkban divatos, eredetileg román és lengyel zsidók étele volt. Manapság krémsajttal készül a tésztája, de régen tejfölt használtak hozzá. Kipróbáltam egy tejölös változatot is, de azt kell mondjam, semmivel se könnyebb azzal a változattal dolgozni, és a végeredmény menthetetlenűl ellaposodik, az íze viszont hasonlóan finom. Hogy mennyire kedvelt a rugelach, mi sem mutatja jobban, mint hogy New York legjobb rugelachját állítólag 
Elképesztően igényes könyvet jelent meg a napokban, 
Bírom Jamie Olivert, magával tud sodorni a lelkesedése, bármit csináljon is: ha épp vendégül látja a barátait, másnapra nekem is kedvem szottyan társaságot hívni, ha épp a kertjében dolgoztat az emberével, akkor én is felhívom a sajátomat, hogy mi újság a salátákkal. Ja, nincs is ilyen emberem, csak vicceltem. De nagyon szerettem, amikor az iskolai menzát igyekezett megreformálni, és tetszett, vagy inkább megdöbbentett, amikor konyhai analfabétákat tanított főzni, és azt tervezte, hogy piramisjáték szerűen elterjeszti egész Angliában mondjuk a lasagne receptjét. 
Bolognai lasagne krémsajttal
Nemrég egy szuper baráti társaság kért meg, hogy az egyik tagjuknak legyek a szülinapi ajándéka, jobban mondva nem is én, hanem a főztöm, amit meglepetésként az ünnepelt konyhájában kellett elkészítenem, mire hazaért a munkából. Legalábbis egy részét, vagyis kedvencét, a flódnit. Így mikor kinyitotta a lakásajtót, kellemes süteményillat fogadta, és a rettegő blogger, vagyis én.
Krémes mártás, lassan sörben főtt hús, nagyon csípősen, kicsit édeskésen, igazi novemberi vacsora. Olyan pasifogó étel, legalábbis azok a férfiak, akiknek ez készült, szinte könnybe lábadt szemmel dicsérték, és nem is olyan finom célzásokkal utaltak arra, hogy minden munkanap végén valami hasonlót szeretnének vacsorázni. Na persze nálunk se sikerül minden este ilyen férfiasra, de miért is kéne mindig így lennie, hiszen akkor semminek nem tudnának így örülni a teremtés koronái. 
Nem gondoltam volna, hogy idén még ekkora boldogság ér, mint amikor megláttam, hogy megjelent az első magyar nyelvű River Cottage könyv a 
“Hugh Fearnley Whittingstall díjnyertes író, médiaszemélyiség: a szezonális termények fogyasztása és a lelkiismeretes állattenyésztés rendíthetetlen harcosa. Tizenöt éve készít és vezet műsorokat a brit Channel Four televíziós csatornán, ez a hatodik River Cottage könyve.Korábbi munkái közül a The River Cottage Cookbook cíművel elnyerte a Glenfiddich-díjat. A The River Cottage Meat Book és a The River Cottage Fish Book egyaránt megkapta az André Simon-kitüntetést, a The River Cottage Family Cookbook pedig a Gasztronómiai írók Szövetsége az év szakácskönyvének választotta. A Guardianben hetente olvasható receptrovatot vezet. Hugh családjával Devonban él, egy kőhajításnyira a River Cottage HQ-tól, ahol ő és csapata tanít, valamint különféle rendezvényeken fejezik ki a helyi, szezonális alapanyagokból készített ételek iránti szeretetüket.”
