
Sósat, sósat, jó ropogósat
Aki vesz annak lesz,
Aki nem vesz, éhes lesz.
Valamelyik nap ezt mondogattuk Dáviddal, mikor is rájöttem, hogy ő bizony nem is tudja mi az a perec. Amikor én voltam gyerek, négy éves korom körül már egészen biztosan jártunk néha moziba. Legjobban az Urániát szerettem, mert ott lehetett attól rettegni film közben, hogy leszakad az a gyönyörű csillár, és közben hatalmas sós pereceket lehetett ropogtatni.Én nem merem elvinni a fiam moziba, mert bár nem egy ijedős srác, az a több ezer watt, ami a Dolby Surround mozikban bömböl, biztosan megrémítené. Úgyhogy nem maradt más hátra, mint perecet sütni, aminek a receptjére egy zsidó szakácskönyvben leltem. Nagyon hasonlít a bagel-hez, gondolom ezért is sütötték ezt is szeretettel a kelet-európai bevándorlók Amerika szerte. Hozzávalók:
50 dkg liszt
1 tojás
1 dl olaj
½ kocka élesztő
2 kk só
1 kk cukor
2,5 dl langyos tej
A hozzávalókat 20 percig dagasztottam, majd lefedve duplájára kelesztettem. Kinyomkodtam belőle a levegőt, kicsit átgyúrtam, majd 20 egyenlő gombócot formáztam belőle, és ezeket hosszú hengerré sodortam. Perecet csavartam belőlük, kicsit lespricceltem vízzel, és újabb 30 percet hagytam pihenni.
Közben felfűtöttem a sütőt 200 fokra, és egy széles edényben vizet forraltam. A lobogó vízbe dobtam a pereceket (egyszerre csak kettőt), és mindkét oldalukat 5-5 másodpercig főztem. Sütőpapírral borított tepsire szedtem őket, megszórtam sóval, és mákkal, majd 20 perc alatt aranybarnára sütöttem.
A frászkarika pedig, perec alakú sütemény, amelyen a görcsöktől kínzott csecsemőt átbújtatták. Ha valaki nem tudná :-)A kedvenc mondásom se maradhat ki: megmondom kerek perec.
Eredetileg a Judapesten
