Ebből következik, hogy a sütiben nincs liszt, cserében tele van mandulával, tojással, és cukorral. Aki flódnit várt, attól elnézést kérek, örüljetek, hogy nem maceszgombóc levest viszek 🙂
A megtört mandulát lobogva forró vízbe dobtam, két percig forraltam, majd leszűrtem. Így már könnyen ki lehetett nyomni a magot a barna héjából. A fehér mandulát tepsire terítettem, és 80 fokos sütőben 3 óra alatt megszárítottam. Akinek van ideje kivárni, hogy a mandula magától teljesen megszáradjon, az kihagyhatja ezt a részt, de nagyon fontos figyelni a szárazságra, mert másképp lehetetlen rendesen megőrölni a mandulát!
Késes robotgépben nagy fokozaton részenként liszt finomságúra őröltem a mandulát.
Hozzávalók a mandulás csókhoz:
1 bögre mandulaliszt
2 bögre finomra őrölt kristálycukor (se nem porcukor, se nem kristálycukor)
6 tojás fehérje (szobahőmérsékleten, nem hidegen)
A tojásfehérjékből a cukor felével kemény habot vertem, majd lassan, óvatosan belekevertem a maradék cukrot, és a mandulát is. Sütőpapírral bélelt tepsibe „csókokat” nyomtam egy habzsák segítségével, majd 20 percig hagytam állni a habot. Közben előmelegítettem a sütőt 160 fokra, majd megsütöttem a csókokat, olyan 30 perc alatt, de nagyon sütőfüggő a dolog, oda kell figyelni. A csók talpa egy mandulás lap, szintén liszt nélkül.
Hozzávalók:
2 bögre mandula liszt
½ bögre holland kakaó
1 bögre cukor
1 bögre joghurt
2 tojás
2 kk sütőpor
1 kk szódabikarbóna
Nokedli sűrűségű tésztát kell, hogy kapjunk. Nagyobb, sütőpapírral bélelt tepsibe töltöttem a tésztát, kb. ujjnyi vastagon. 180 fokos sütőben tűpróbáig sütjük. Ragacsos, nehezen vágható, de nagyon finom sütemény lesz a végeredmény.
A tetejét megkentem baracklekvárral, kockákra vágtam, és minden kocka tetejére ragasztottam egy mandulás csókot. A habcsók sérülékenysége miatt nem éppen szállításra alkalmas sütemény, de én mégis megpróbálom a lehetetlent. Várunk titeket szeretettel, cseréljünk süteményt!




Végezetül álljon itt a süti receptje Loisnak, (amivel tűzforrón ültem be a kocsiba, és ketté tört a térdemen) . Legközelebb jobban igyekszem megígérem!

Ha friss élesztőt használunk, akkor a cukorral futtassuk meg a víz egy részében. Ha szárított élesztővel dolgozunk, akkor egyszerűen minden hozzávalót gyúrjunk rugalmas tésztává. Pihentessük egy negyed órát, majd nyújtsuk vékony lappá, és szaggassunk belőle köröket. Tegyünk a közepébe egy csipetnyi reszelt sajtot, egy rozmaring, vagy bazsalikom levelet, és hajtsuk fel a tésztakör három oldalát, hogy „fül” formát kapjunk.


A purim története Eszter (אסתר) könyvében (megila) olvasható, az egyetlen olyan szentírási műben, amelyben nem szerepel Isten neve. Az ünnep történelmi hátterét Eszter könyvéből (Megilát Esztér) ismerhetjük meg, ami leírja, hogy az ie.470-es években Áhásvéros király ( Xerxes) uralkodásának idejében az ámálék népből származó főminiszter Hámán volt, aki el akarta pusztítani a Perzsa Birodalom minden zsidó lakóját.
Itt élt akkoriban a zsidó Mordeháj akinek nevelt lánya Eszter meghiúsította Hámán gonosz tervét és megmentette a zsidókat a pusztulástól. Mordecháj volt az első a történelemben, akit zsidónak neveztek. Azelőtt hébereknek vagy izraelitáknak hívták a zsidókat. Mordecháj, aki nem volt hajlandó leborulni Hámán előtt, Benjámin leszármazottja volt. Benjámin Jákob egyetlen fia, aki nem borult le Hámán őse, Ézsau előtt. A sorsvetéssel megállapított napon (ádár 13) nagyot fordult a kocka és a zsidók fegyverrel a kézben védték meg magukat és számoltak le ellenségeikkel, majd ahogyan Eszter könyvében olvashatjuk: „…a vidéki zsidók, kik nyílt városokban laknak, megülik ádár tizennegyedik napját örömmel, lakomával, ünnepnappal s ajándékokat küldve egymásnak” (IX,19).
Az ünnep megtartásának legjellemzőbb vonása, hogy Purim előestéjén a zsinagógában meghallgatjuk az Eszter-tekercs, közismertebb nevén a Megilá felolvasását. A következő reggelen, Purim napján, a sáchrit istentiszteleten is felolvassák a Megilát. Előírás szerint a nők is meghallgatják, mert nekik ugyancsak részük volt a megmenekülésben, és a történet főhőse is egy nő: Eszter királynő.
A gyerekek is menjenek el ilyenkor a templomba, hogy teljesítsék ezt a kötelezettséget. Szokás zajongani, kereplőt csörgetni, valahányszor Hámán nevét említik felolvasás közben. Ez abból a bibliai utasításból ered, hogy „töröltessék ki Ámálék neve”, aki az egyiptomi kivonulás után a zsidók első számú ellenségének számított. (Hámán Ámálék családjából származott.)
Legalább két embertársunknak kell adni ajándékot, mely ez esetben lehet pénz is. E fontos előírást bölcseink az alábbi mondatokra alapozzák: „Mint azon napokat, melyekben a zsidók megnyugodtak ellenségeiktől, s azon hónapot mely megváltozott nekik búból örömre, s gyászból ünnepnapra; hogy megüljék azokat lakoma és örömnapnak, ajándékokat küldve egymásnak és adományokat a szegényeknek (mátánot leevjonim)” -Megilát Esztér IX,22.
A Tubisváti széderre tervezett receptek végére értünk. Ez egy kis nyarat, napsütést idéző desszert a télben. Bár a keddi napra senkinek nem lehetett panasza, azt gondolom itt is élet szökent a fák rügyeibe azon a gyönyörű napsütéses délelőttön, nem csak Izraelben.





