Hétfőn kezdődik a szukot, vagyis a sátrak ünnepe. A zsidó naptár szerint Tisri 15 és 21 között van, ami idén október 13 és 20 közé esik. A zsidók 40 évig vándoroltak a sivatagban, és mielőtt beléptek volna a Szentföldre, Isten egy csodálatos szent felhőt küldött feléjük, hogy megvédje őket a sivatag minden veszélyétől.
Az ünnep lényege, hogy kifejezze az Isten gondviselésében való bizakodást és hitet. Hálából azóta is minden évben sátrat építünk, olyat, ami megvéd minket az időjárás viszontagságaitól, legalább három oldala van. Az ideiglenességét a tető adja, amit földből növő növényből kell készíteni, de nem lehet rajta 25 centinél nagyobb rés. Szintén tilos a tetőhöz gyümölcsös ágat felhasználni. A sátrat általában szépen feldíszítjük, ezt a gyerekek különösen szeretik, mindenféle rajzokat készítenek, virágokat hajtogatnak, láncokat fűznek az alkalomra. Minden nap más bibliai személyt hívunk meg a sátrunkba (Ábrahám, Izsák, Jákob, József, Mózes, Áron, Dávid). Aki nyitott szemmel jár jövő héten a VII. kerületben, az több ilyet is láthat. Ezeken a napokon a sátorban étkezünk, de legalábbis mindenki igyekszik pár falatot itt enni. Szukot-i előírás az ünnepi csokor a négy termésből. Ez a négy termés a következő: • Etrog (egy citusféle, kép pár poszttal lejjebb) • Luláv (pálmalevél, erről a növényről kapta a nevét az egész csokor) • mirtusz ág • fűzfaág Szukot minden napján megrázzuk, jobbra, balra, előre, hátra, felfele és lefele. A Midrás azt tanítja, hogy ez a négy termény a szimbolizálja a különböző személyiségeket, akikből Izrael népe összetevődik.
Ros Hasana napján szokás halfejet is enni, de legalábbis minden zsidó asztalán van valamilyen halétel, és halnak bizony ott a feje, de általában le van vágva a farka. Ros Hasana ugyanis az év feje, és a hal egyébként is a szaporodás, és a pénz szimbóluma. Aztán ugye nagyon fontos, hogy az elkövetkező év során mi legyünk a fej, és ne a farok 🙂 Kóser minden olyan hal, aminek pikkeje, és uszonya is van, tehát a pisztráng is az. Eredetileg a hal párve, vagyis páros étel, ami azt jelenti, hogy ehető hozzá tej is, de hús is. Lehet, hogy a kósersági szabályok párvénak tekintik a halat, de nekem inkább hús mégis, ezért különösen örülök neki, amikor ünnepnapokon is lehet keverni a tejest a húsossal, ami ugye a kasrusz szabályai szerint szigorúan tilos. A barátnőm most jött haza Hágából, ahol jutányos áron jutott hozzá egy egész guriga kóser kéksajthoz, amit 30 dekás darabokra vágtam, és lefagyasztottam. Mostanában kicsit többet lesz kéksajtos recept, mint rendesen. Pontos receptet nem is érdemes írni, mi 12-en voltunk a vacsorán, egyszerre négy halat tudtunk sütni a két grillserpenyőben, és úgy láttam, hogy egy hal bőven elég egy kis édességgel a legfalánkabb férfinak is. A pisztrángokat besóztam, meglocsoltam kevés citromlével, és rozmaringot dugtam a hasukba. Vajon pár perc alatt megsütöttem mindkét oldalukat. Fejenként két almát karikákra vágtam, és szintén vajban megsütöttem. Egy serpenyőben megpirítottam fejenként 1-1 marék tökmagot, és mogyorót, majd késes robotgépben viszonylag apróra vágtam. Hozzákevertem 5 dkg kéksajtot, és kb. 1 dl tejszínt. A sajtos krémet sóztam, borsoztam, majd rákanalaztam az almára. Persze szórtam pár gránátalma magot is a halra, ha már ilyen sokat használja a zsidó konyha Ros Hasanakor ezt a gyümölcsöt. A hal farkának a helyét pedig citromkarikákkal fedtem el.
RosHasana (vagyis a zsidó újév) lesz ma este, hihetetlen, hogy mennyire szalad az idő. Ilyenkor mézbe mártjuk az almát, kerekre fonjuk a kalácsot, és még sok mindent másképp csinálunk mint eddig. (Tavaly már írtam erről. )Rengeteg méz fogy ezekben a napokban, mindenféle almás, mézes süteményeket sütünk.
Annyi mindent szerettem volna, és tessék, alig jut időm valamire. Idén igazán remek mézet sikerült szereznem, a világ legbonyolultabb módján: egyszer Chilii említette, hogy a testvére méhész. Kaptam az alkalmon, és kértem 10 kiló mézet. Persze nem tudtam érte beugrani nyáron, ezért a Lorien elhozta Miskolcról, a húgánál parkolt legalább egy hónapig, mikor is finoman megkérdezte, hogy bár őt igazán nem zavarja, de mindjárt RosHasana, és nem lesz mézem. Nem volt mit tenni, tegnap este elhoztam. Úgyhogy itt az első almás. Azt mégsem írhatom róla, hogy nem lett szép, inkább rusztikusnak nevezem. Legalább finom.
Van egy másik is, azt majd holnap töltöm fel, az tényleg gyönyörű lett, és igazán izgalmas recept.
Hozzávalók: 20 dkg liszt 5 dkg cukor 1 ek fahéj 10 dkg vaj pár kanál jéghideg víz Az hozzávalókat a víz kivételével késés robotgépbe teszem, és egy fél órára berakom a tállal együtt a fagyasztóba. Mikor kiveszem gyorsan beleteszem a vizet, összedolgozom, a géppel, kicsit kinyújtom, majd belenyomkodom a formába. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom 10 percre. Közben elkészítem a tölteléket: 4 szem alma 10 kanál méz 2 kk fahéj 4 ek kalácsmorzsa pá csepp citromlé 1/2 narancs héja Az almát kimagozom, szeletekre vágom, és a mézzel leöntve egy lábosban 2-3 percig párolom, belereszelem a narancshéjat is, és csepegtetek rá per csepp mézet. Az elősütött tészta aljára szórom a kalácsmorzsát, a tetejére halmozom az almát, és 10-15 perc alatt megsütöm. Mikor megsült, még forrón az asztalnál mindenki csorgat rá mézet. Édes. Nagyon. Édes évet kívánok mindenkinek! Sana Tova!
Darvas István rabbi remek újévi gondolatai itt olvashatóak. Hobóval kezdi. Csak szólók!
Pészáh második napján kezdődik az Omer számlálás. Az Omer szó egy mértékegység neve. Valaha egy „omernyi” árpát vittek a Templomba ezen a napon. Ettől kezdve hét teljes hetet számoltak (ezért hívják magyarul a Sávoutot a Hetek ünnepének is), és az ötvenedik napon ünnepelték a nyár ünnepét. Ebből következik, hogy Sávout (Sovuajsz) valaha mezőgazdasági ünnep volt, ilyenkor köszöntötték az első gabonatermést és az első érett gyümölcsöket is. Tudósok úgy gondolják, hogy a Tóraadás is pontosan ezen a napon történt. Ezért ezen a napon tulajdonképpen két dolgot is ünneplünk, a nyárünnepet és a Tóraadást is. Ilyenkor szokás reggel elmenni a zsinagógába a nőknek is, és meghallgatni a Tíz parancsolatot. (Dávid fiam 10.30-kor énekel a Vasvári pál utcai zsinagógában, utána közös nagy fagyizás, gyerekműsor, és kidus :)) Az első éjjel pedig szokás virrasztani, és szent iratokat tanulmányozni, közösen tanulni. Idén én a Bálint házban tanulok, vitakozok a többiekkel, a gasztronomiai kérdések éjjel egykor kerülnek megbeszélésre. Program:
Tikun-június 8. vasárnap Szövegelés a Hegy körül! 8 téma, 24 értelmezés, 100 vélemény… 21:00 Izrael Novák Attila, Gadó János, Gyémánt Balázs 22:00 Irodalom Szántó T. Gábor, Uri Asaf, Vajda Károly 23:00 Művészet Borgula András, Somogyi Zsófia, Toronyi Zsuzsa 0:00 Közösség és hagyomány Mircea Cernov, Lózsy Tamás, Darvas István, Balázs Gábor 1:00 ételek-italok Fényes Balázs, Fűszeres Eszter, Fröhlich Erika 2:00 nevelés/oktatás Kerékgyártó Judit (Lauder), Sugár Sára (Scheiber), Balázs Gábor (Wesselényi) 3:00 Nők-férfiakról Wirth Judit, Rosenberg Ági, Frici A Tórát kaptuk, átrágtuk, újra és át-értelmeztük, újabb és újabb zsidó csoportokat hoztunk létre, osztódtunk és osztódunk, irányzunk, csoportosulunk, különülünk, ellenpontozunk. Hogy is van ez? Magyarázunk értelmezünk, veszekszünk, ölre megyünk, párbeszélünk, elbeszélünk, egymás mellett… Szinái hagyománya és a zsidó közösség egysége – helyett – csoportok, széthúzások, ellentmondások, viták, értelmezési lehetõségek azaz zsidóság és hagyomány éjszakája a Bálint Házban. Légy része a vitának! Vannak helyek, ahol másnap éjjel pedig felolvassák mind a 150 zsoltárt. Szintén ezen a napon vette magához Mózest a Fáraó lánya. Csakhogy Mózes nem akart idegen nő melléből szopni, de a nővérének sikerült elintézni, hogy saját anyja szoptathassa. A Tóraadásig nem létezett rituális vágás (mivel nem is tudták az emberek, hogyan kéne). Szombaton kaptuk a Tórát, és a törvények aznap már törvénybe is léptek. Ezért aznap már nem lehetett schita (rituális vágás), úgyhogy csak másnap ettek az emberek húst, aznap tejet. Ezért szokás ezen az ünnepen tejes ételeket fogyasztani. És akkor következzen a recept:
Hogy mindenkinek jól forogjon az agya vasárnap éjjel, ajánlok egy kis harapnivalót. Mivel szokás ilyenkor tejes ételeket fogyasztani, ez a étel is tejszínnel, vajjal, és roqueforttal készült. Csalóka, mert egy pici tálka felfújt pár szelet fokhagymás, petrezselymes pirítóssal több órára is jóllakatja a gyanútlant. Sokan félnek a szuflé készítéstől, mondván, hogy mindig összeesik. Ez így van, mihelyt kivettük a sütőből már el is kezd leereszteni. (A dög!) De ez teljesen normális jelenség. Úgy lehet áthidalni, hogy amikor elkészül, odahívunk mindenkit a sütőhöz, hogy kukucskáljanak be, és nézzék meg milyen csodálatos, magas lett a szuflénk, aztán nyomjunk a kezükbe egy pohár könnyű rozét, és szervírozzunk. Fel sem fog tűnni nekik a turpisság! Szerintem kötelező hozzá a fokhagyma, de aki idegennel fog párban tanulni, az felejtse el, ha csak nem direkt használja 🙂 Hozzávalók 12 felfújthoz: 15 dkg gomba 4 ek vaj 4 dl tejszín 3 ek liszt 15 dkg roqufort sajt bors, szerecsendió 6 tojás szétválasztva 2 bagette fokhagyma petrezselyem A vajon megdinszteltem a gombát, borsoztam, megszórtam a liszttel, és felöntöttem a tejszínnel. Csomómentesre kevertem, majd belemorzsoltam a sajtot. Szerintem sózni nem is kell, de ez egyéni ízlés dolga. Lehúztam a tűzről, és belekevertem a tojások sárgáját. Közben felvertem a fehérjét, és óvatosan összeforgattam a sajtos masszával. Kivajaztam, kiliszteztem a formákat, majd kétharmad részükig megtöltöttem őket a masszával. 200 fokra előmelegített sütőben 15 perc alatt készült el. Ez alatt a negyed óra alatt megpirítottam a kenyeret, bedörzsöltem fokhagymával, majd megszórtam bőségesen friss petrezselyemmel, ami állítólag közömbösíti a fokhagyma szagát. Objektív kísérletem ezt nem igazolja 🙂
A Peszách ünnepe óta tartó omerszámlálás 33. napja ünnepnap a zsidó naptárban. Ez az a nap, amikor megszünt az a járvány, ami a híres rabbi Ákivá tanítványait sújtotta, és rengetegen meghaltak. Rabbi Simon, aki a Tórát misztikusan, a Kabbala szerint értelmezte, azt tanította, hogy a fizikai világ nem mond ellent a spiritualitásnak és Isten szolgálatának. A pnimijut háTórá fényével bevilágította a világot. Ezen a napon kimegyünk a szabadba, és tábortüzet rakunk, piknikezünk, szabadtűzön sütünk főzünk. Mivel eddig a napig gyász időszak volt, nem tartottunk esküvőket, nem hallgattunk zenét, nem mulatoztunk, de mától ez másként van, indul a zsidó grillszezon 🙂 Mi is kimegyünk ma éjjel a barátainkkal egy kis sütögetése, remélem nem fog esni az eső!
Ez volt az egyik tegnap készült étel. Hanukára terveztük, de ez csak azt jelenti, hogy olívaolajjal készül, és a téli hidegre való tekintettel kicsit csípős a gyömbértől és a chilitől. Fantasztikus illata van! Nem először főztem már ezt, és mielőtt megkóstolják a vendégek, rendszeresen felteszik a kérdést, hogy mi lesz a köret? Nos, én nem szoktam ehhez köretet készíteni, szerintem elég hozzá a benne párolódott alma. Ha valaki mégis kevésnek találja, akkor legjobban rizs illik hozzá. Hozzávalók: 2 fej hagyma olívaolaj 4 alma 2 nagy csirkemell 4 dl fehérbor 10 cm-es gyömbér darab 10 szem boróka só, bors chili pehely, ízlés szerint 1 dl víz Az olajon kicsit megforgatom a karikára szelt hagymát, majd rádobom az apró kockákra vágott csirkemellet. Sózom, borsozom. A gyömbért megpucolom, és gyufaszál nagyságú hasábokra vágom. Rádobom a húsra a borókával együtt, ráöntök egy deci vizet, lefedem, és félig megpárolom a húst. Az almát kicsumázom, majd negyedekre vágom. Hozzákeverem a húshoz, felöntöm a borral, és addig főzöm takaréklángon, amíg az alma teljesen megpuhul. A chili pelyhet csak a végén szórom rá. Természetesen nyáron is nagyon finom, könnyű vacsora.
Tegnap este baráti társaságban ünnepeltünk. Nagyon jól sikerült széderen lehettem huszad magammal. Én még széderen ennyit soha életemben nem nevettem, köszönöm minden ott lévőnek a vidám hangulatot, de különösen a “Br. and Br. co”-nak a lehetőséget, és a szervezést 🙂 Nagyon felkészültek voltak, és Dávid (most kivételesen nem a fiam) is fantasztikus előadást tartott. Az este kezdetén megbeszéltük a szabályokat: Olvasunk kicsit a Hagadából, megisszuk a négy pohár bort, eszünk pászkát, keserű füvet, főtt tojást, haroceszt, mindent amit kell, és közben megbeszéljük a széder estével kapcsolatos tudnivalókat. Abban maradtunk, hogyha kezdene unalmassá válni a szöveg, akkor bekiabálunk. Nekünk sajnos éjfélkor, a vacsora vége felé el kellett jönnünk, de addig semmiféle kiabálást nem hallottam. Saját fülemmel hallhattam viszont, hogy Wild Judit gyönyörűen énekel (komolyan!) húsz ember előtt is, és nekem ez nagyban emelte az est fényét, külön köszönet érte! Egy valódi politikai átverésnek is részese lettem… Akik gyakran olvassák a gasztroblogomat, talán emlékeznek, hogy hanuka környékén kaptam egy kedves levelet valakitől, aki az én receptjeimből főzött ünnepi vacsorát a családjának. Nos, ez a fiatalember mellettem ült az est folyamán, rögtön tudtam, hogy ő az, miután bemutatkoztunk egymásnak. Mondtam, hogy nagyon örülök, hogy jól sikerültek az ételek, blabalbla. Ő pedig szintén örült, mosolygott, helyeselt. Aztán mikor búcsúztunk, odajött egy másik srác, bemutatkozott, és kiderült, neki is ugyanaz a vezetékneve, és közölte, hogy ő az aki a levelet írta. Na! Hát ez meg mi volt? A választ nem tudom, de vicces, az biztos. 🙂 Mindenki zseniális ételeket hozott, szokás szerint sikerült éjfélkor jól bevacsoráznunk. Lilinek külön örültem.
Találkozunk jövőre Jeruzsálemben, de ha nem ott, akkor a tegnapi este helyszínén!
(Nagyon halakan megsúgom, hogy lehet, hogy fog nyílni egy jó étterem a belvárosban, ahol a frissesség lesz a cégér. Majd beszámolok.)
A maceszgolyó meglehetősen hasonlít a kókuszgolyóhoz, de attól intenzívebb, keletiesebb ízű. Lehet maceszlisztből is készíteni, de szerintem finomabb lesz durvára tört maceszdarabokból. Ha valakire rászáradna ünnepek végére a macesztorta, akkor abból elkészítve a legfinomabb. Hozzávalók: ½ doboz macesz durvára darálva (50 dkg) 5 dkg mazsola 5 dkg aszalt sárgabarack 5 dkg aszalt meggy 5 dkg aszalt füge (az aszalt gyümölcsöket is érdemes megdarálni) 1 bögre darált mák vagy dió 1 tábla reszelt étcsokoládé ½ bögre sárgabarack lekvár ½ bögre méz 1 kk őrölt kardamom 1 kk őrölt szerecsendió 3 kk fahéj 1 narancs reszelt héja vagy kandírozott narancshéj (rum, ha szeretjük) Annyi tej (ha nem húsos a vacsora) amennyivel formázható állagú lesz a massza. Ha a vacsora húsos (általában az), akkor narancslé. Gyúrjuk össze a masszát, és várjunk egy keveset, hogy a macesz megpuhuljon. Formázzunk belőle gombócokat. A tetejét szórjuk meg kevés reszelt szerecsendióval, kakaóval, vagy mártsuk olvasztott csokoládéba. Nagyon tömény, nagyon finom. Kóser Pészahot kívánok!
Valamikor ősszel olvastam egy amerikai fórumon a macesz-lasagnát (macannya :-), és annyira abszurdnak tűnt, hogy megjegyeztem. Arra gondoltam, hogy rettenetes lesz az íze, de egy hét tésztamegvonás után még jól jöhet. Most megcsináltam, és nagyon meglepődtünk mindketten a férjemmel. Ez finom! Nincs pászka íze, és persze badarság lenne egy valódi olasz tésztához hasonlítani, mégis nagyon finom. Nekünk legalábbis a 2008-as pészah meglepetése. Vannak, akik széder este nem nagyon fűszerezik az ételeiket, de én nem tartozom közéjük. Ezt is csak jó fokhagymásan, sok oregánóval érdemes megsütni. Kétféle szósz van a maceszlapok között, egy gombás, és egy sajtos. Hozzávalók a gombás szószhoz: 50 dkg csiperke felszeletelve 2 paradicsomkonzerv 5 gerezd fokhagyma 1 kk majoránna 1 kk oregánó 1 kk bazsalikom só, bors olívaolaj 1 dl vörösbor Az olajon megdinszteltem a gombát, rászórtam a fűszereket, majd beleöntöttem a paradicsomkonzervet. Kicsit összefőztem, majd belenyomtam a fokhagymákat is. Végül belekevertem a bort. Hozzávalók a sajtos szószhoz: 2 dl tejszín 20 dkg cheddar sajt 10 dkg parmezán só, bors, szerecsendió A tejszínbe belereszeltem a sajtot, majd addig melegítettem, amíg teljesen elolvadt. Fűszereztem, és beleszórtam a parmezánt is. Elvileg sűrű massza kell hogy legyen, de ha mégis híg maradna, akkor a tűzről lehúzva keverjünk bele egy tojás sárgáját. A maceszlapokat felváltva megkentem a szószokkal, majd a tetejére reszelt sajtot szórtam. Hagytam állni 15 percet, így megpuhult a pászka, majd forró sütőben átsütöttem. Az asztalnál dobtam a tetejére pár szem fenyőmagot.
Idén nagyon későre esnek az ünnepek, tavaly, ha jól emlékszem Pészach egy időben volt a keresztény húsvéttal. A zsidók holdnaptár segítségével állapítják meg, hogy melyik ünnep mikorra esik, ami a keresztény húsvétra, és pünkösdre is igaz, ezért is mondják ezekre az ünnepekre, hogy mozgó ünnepek: mindig más napra esnek. Idén Pészach április 19 és 27 közé esik, aminek az első két estéjét Széder estének hívjuk. Pészach az Egyiptomiból való kivonulás ünnepe. A nyolcnapos ünnep a felszabadulás emlékét őrzi, és azt idézi, hogy Izrael gyermekei a kétszáztíz esztendős egyiptomi rabság után, kivonultak Egyiptomból. Az ünnep előtt nagyon alaposan kitakarítunk. Ez nem egy szokásos nagytakarítás, ilyenkor kiporszívózzuk a szekrényeket, kirázzuk a könyveket, mindent kiporolunk, ahol elbújhatott egy kenyérmorzsa. Márpedig morzsa akárhol lehet. Én ilyenkor alaposan kitakarítok, előveszem a pészachi edényeimet, kidobok minden kovászost, ezt nem olyan nehéz megtennem, mert már előre tervezek, és ilyenkorra elfogy itthon a liszt, nincs a fagyasztóban sütemény, keksz, ilyesmi. Egyedül a kovászomat sajnálom, ezt át szoktam vinni egy nem zsidó barátnőmhöz, akivel írunk egy jelképes papírt, miszerint a kovászt eladom neki. Még fizet is érte, általában egy százast, pedig a kovászom sokkal többet ér 🙂 Pészah után pedig visszavásárolom tőle. Ez a vicces mozzanat nagyon fontos, mert valóban nem szabad ilyenkor a tulajdonunkban lennie kovászosnak. Ilyenkor szokás elégetni az egész évben összegyűjtött challat is (A szombati challah, kalács, vagy barhesz sütésekor félretett áldozatot egész évben gyűjtjük, majd megszabadulunk tőle) A peszáh előtti néhány napban mindenkinek hozzá kell járulnia a szegények, rászorulók peszáhi lisztjéhez (kimhá dipiszhá), hogy a jó érzés, a szabadság érzése mindenkinek a sajátja legyen, mindenki érezze úgy, mintha ő maga szabadult volna meg a rabságtól. Ezért is szokás széder estére sok vendéget hívni a családon kívül is. Ortodox családok ekkortájt kicserélik a sütőjüket egy olyanra, amit csak az ünnepen használnak, vagyis évente mindössze egy hétig. Én szimplán kitakarítom, kóserolom azt. Ha lesz időm, elszaladok egyik ortodox barátunkhoz, és készítek pár fotót, hogy bemutassam mennyire komoly dolog ilyenkor a takarítás: a csapot alufóliával tekerik körbe, a konyhapultot, és a felette lévő csempét nylon-nal borítják, még a hűtőt is kibélelik fóliával. Olyan lesz a konyha, mint egy űrállomás. Érdekes. Miután kitakarítottuk a lakást, következhet minden gyerek kedvence a hamec, vagyis a kovászos keresése: elrejtjük valahol a lakásban egy pár morzsát, lehetőleg becsomagolva, hogy ne szóródjon szét, majd látványosan megtaláljuk azt, gyertyával a kezünkben. Ezt tollseprűvel szokták fakanálra seperni. A megtalált morzsáért persze ajándék jár 🙂
Kezdődhet az ünnep: a két Széder estének megvan a maga forgatókönyve. Először is mindenkinek úgy kell tekintenie saját magára, mintha ő is ott lett volna azok között, akik kivonultak Egyiptomból. A szertartás egy pohár bor elfogyasztásával kezdődik, négyet kell meginni az est folyamán. Azért 4, mert a Tóra 4 különböző kifejezést használ a szabadságra a kivonulás kapcsán. Az egyiptomi száműzetés idején is 4 nagyon nagy erénye volt minden zsidónak: megtartották a héber nevüket, héberül is beszéltek és nem vették fel az egyiptomiak nyelvét, igen erkölcsösek voltak és hűségesek maradtak egymáshoz. Az ünnep elnevezése: hág hápeszáh (az elkerülés ünnepe) a Tórából ered, a halál elkerülte (peszáh) Izrael fiainak házait Egyiptomban, midőn sújtotta Egyiptomot, a mi házainkat pedig megmentette. Angolul Passover. Tehát, a zsidó törzsek egyiptomi kivonulását megelőzően a tízedik csapás (az elsőszülöttek halála) elkerülte a zsidó családokat. Ez volt az utolsó csapás, mely után engedélyezte a fáraó, hogy elhagyja országát az ingyen munkaerő, a rabszolgasorsba kényszerített zsidóság. Nevezzük még a szabadság ünnepének (hág háhérut), mert ekkor következett be a hosszú egyiptomi rabság után a szabadság. Szabad nép lett a rabszolgákból és elindultak a Kánaánba vezető hosszú úton. A kovásztalan kenyerek ünnepe (hág hámácot) elnevezés is a kivonulásra, a szabadságra emlékeztet. A kovásztalan kenyér (mácá, pászka, laska) a rabszolgák, a szegények kenyere volt annak idejében; valamint e kenyér emlékeztet a sietségre is, mert nem volt idő a tészta kelesztésére. A manapság az ünnep alatt evett macesz csak vizet és lisztet tartalmazhat és 18 percen belül kell megsütni, nehogy meghámecosodjon (erjedésnek induljon, kovászos legyen). Az askenáz zsidóság pészah napjaiban a rizs és a hüvelyes növények (bab, lencse, borsó stb.) fogyasztását is tiltja. Peszáh a tavasz ünnepe (hág hááviv) is, mert mindig tavasszal veszi kezdetét, mikor a termés érlelődni kezd, amikor újra éled a természet. Ez az elnevezés az ünnep mezőgazdasági jellegére utal, mert a Szentélyben a zsengék, az első termések áldozatát az ünnepek után mutatták be és az ünnep második napján kezdték el az omerszámlálást is. Az ítélet napja (jom hádin) néven is ismeretes, mert a Misna tanúsága szerint Isten ekkor mond ítéletet a föld termései felett. A peszáh szó jelenti még azon áldozatot is, melyet niszán tizennegyedikén este minden zsidó családnak be kellett mutatnia a Tóra tanúsága szerint. A széder este: A héber széder szó (סדר) rendet jelent, pészah estéjét a rend éjszakájának nevezik (ליל הסדר – lél hászéder). Őrködés vagy megőrzés éjszakájának is nevezzük. Széder esti vacsoránál minden vendég kap egy Haggadat, amiben a kivonulás történte, és az este rendje van leírva. Az estét általában a családfő, vagyis a legidősebb férfi vezeti. Az ő széke mellé egyes helyeken egy második karosszéket is készítenek az asztalhoz, várván azt a zsidót, aki valamiért nincs ott (nem érdekli, beteg, nem lehet jelen). Az ünnepi asztalon mindig megtalálhatóak a Haggadák, a szédertál, rajta ételek: bécá – egy sült vagy főtt tojás (a tál bal felső részén), zroá – egy darab sült csirkehús (nyak, vagy szárny, melyet nem fogyasztunk el; a tál jobb felső részén), máror (מרור) – keserűfű (cházeret, torma és saláta az előző kettő alatt), kárpász (כרפס) – valamilyen zöldség (a keserűfű alatt bal oldalon), chároszet (חרוסת) – reszelt alma, körte, dió, fahéj és bor keveréke (a keserűfű alatt jobb oldalon), koréch (כורך – alul középen ismét keserűfű, ugyan az, mint a máror), bor, (legalább 3,5 dl személyenként, helyette lehet szőlőlé is), Poharak mindenkinek. Egy nagy és díszes serleg (Élijáhu/Illés serlege), egy tálka sós víz, három darab pászka (macá, macesz), ünnepi gyertyák. Az este gyertyagyújtással kezdődik. Ezután kidus, vagyis áldás a borra. A széder folyamán összesen négy pohár bort iszunk, ebből a kidus az első. Kézmosás. Ez a szokásos kézmosás, de most nem mondunk rá áldást. Kárpász. Eszünk egy darabot a krumpliból, sós vízbe mártjuk. Jáchác. A családfő kettétöri a szédertálon lévő három pászka közül a középsőt. A kisebbik felét visszateszi a helyéra, a nagyobbikat pedig elrejti. Ez az áfikomen, amit a vacsora végén eszünk meg. Mágid,a szabadulás történetének elbeszélése. A házigazda felemeli a szédertálat, és hangosan, tagoltan mondja a “há láchmát”: “Íme, a keserűség kenyere, amit őseink ettek Micrajimban (vagyis Egyiptomban) Megtöltik a második poharat, és a jelenlévők közül a legfiatalabb elmondja a “Má nistáná?-t”, vagyis megkérdezi: “Miben különbözik – má nistana – ez az éjszaka az év többi éjszakájától?” A házigazda válaszával (“Rabszolgái voltunk Fáraónak”) kezdődik a Hágádá, a peszách történetének elbeszélése, az est lényege. Van, ahol a házigazda olvassa fel hangosan, magyarázatokkal, máshol minden résztvevő felolvas egy-egy részt. A négy fiúról szóló hasonlat a zsidó nép különböző csoportjait mutatja be: az egyik a bölcs, a tanult Talmud-tudós, a másik az önző rosszcsont, a “gonosz”, akit csak a saját hasa érdekel, a harmadik az együgyű, balga, akit könnyű “palira venni”, míg a negyedik a “csöndes többség”, amely “még kérdezni sem tud”, a mindenkori tömegtájékoztatás áldozata, az “ajlem-gojlem”. Manapság van egy “ötödik fiú” is, aki egyáltalán nem vesz részt a széderen, mert kirándulni ment inkább… Ő is zsidó, neki is mellettünk van a helye. Ezután mesélünk az az isteni ígéretről, mely megtartott máig, s tovább meséljük a Hágádái elbeszélést a rabszolgaságról, a tíz csapásról, amely után a Fáraó elengedte a népet; a kivonulásról, amelynek útja a szabadsághoz vezetett. Családi hagyományok szerint változó énekbetétek is tarkítják a szöveget, majd megemlítjük a pászkát – a maceszt – és a keserű gyökeret (máror), aztán a dicsőítő ének (hallél) után újra elmondjuk az áldást a második pohár borra, melyet már hátradőlve, mint a szabad emberek, iszunk ki. Ezután kezet mosunk, áldást mondunk a pászkára, a márorra, majd a “Hilél-féle szendvics” (koréch) következik: pászka reszelt tormával – s végül jön a vacsora. Ilyenkor már nagyon késő van, általában éjfél is elmúlt, mindenki rettenetesen éhes! 🙂 Vacsora után megtöltjük a harmadik poharat borral. És jön a kérdés: hol van az Afikómen (az előzőleg elrejtett maceszdarab)? Amíg a gyerek nem adja vissza, nem lehet folytatni a szertartást, mert ez a darab jelképezi az áldozati bárány elfogyasztását. A gyerekek meg általában édességet szoktak kérni érte. Elfogyasztjuk az afikoment, és elmondjuk az asztali áldást (“bencsolunk”). Megisszuk a harmadik pohár bort, majd kinyitjuk az ajtót – jelezve, hogy az Őrizet Éjszakáján nem félünk semmitől és senkitől –, és elmondjuk az Öntsd haragodat… kezdetű imát. Ekkor megtöltjük a negyedik pohár bort, valamint egy külön poharat (serleget) Illés próféta tiszteletére. Befejezzük a Hágádát, s a végén elmondjuk: “lesáná hábáá b’Jerusalajim” – “Jövőre Jeruzsálemban” – és kiisszuk a negyedik pohár bort. Holnaptól pár recepttel jövök.
fotó:Bdnegin
Hozzávalók:
Hogy mindenkinek jól forogjon az agya vasárnap éjjel, ajánlok egy kis harapnivalót. Mivel szokás ilyenkor tejes ételeket fogyasztani, ez a étel is tejszínnel, vajjal, és roqueforttal készült.
