Nem akartam én gombával megrakott kosarakkal hazaérkezni a kirándulásból (akkor minek volt nálam kosár?!), de ha már az ösvény közepén is tinórúk nőnek, méghozzá annyi, hogy kaszálni lehet, akkor nem volt mit tenni, muszáj volt őket hazahozni. Különben felrúgnák őket a figyelmetlen erdőjárók, vagy megenné őket a csiga. Ugye. Különben is gyengém a házi metélttel tálalt erdei gomba, hátmég vad kakukkfűvel.Vad kakukkfű a Zemplénben mindenhol terem, (a Bükkben is gyakori) nem is kell különösebben keresni, elég lassan sétálni a réteken, rögtön érezni az illatát. Egy egész évi adag könnyen összegyűjthető fél óra alatt, akkor érdemes szedni, amikor virágzik, mert ilyenkor még a szokásosnál is sokkal illatosabb. Annyira, hogy a szárított vad kakukkfű illata intenzívebb a friss, cserepes társáénál.
A harmadik fontos hozzávaló a szép, száraz, fehérbor. Minden volt itthon, kivéve a házi metélt, hát gyorsan gyúrtam egy adagot, sőt lasagna tésztát is, de arról majd legközelebb.
Hozzávalók:
40 dkg tinórú gomba
5 dkg vaj
3 dl tejszín
3 gerezd fokhagyma
1,5 dl fehérbor
Vad kakukkfű
Só, bors
Szerecsendió
Házi szélesmetélt
A vajra rászóróm a zúzott fokhagymát, majd a gombát. Pár perc párolás után sózóm, borsozom, felöntöm tejszínnel, majd a borral. Belereszelek egy pici szerecsendiót (tényleg picit), és megszóróm kakukkfűvel. Rögtön elzárom alatta a lángot, a kakukkfüvet már nem forralom. Frissen kifőtt tésztával tálalom.
Nekem ez igazi romantikus vacsora része, olyan férjjel összebújós, borozgatós, gyertyás, beszélgetős estéjé. 🙂









Manapság nagy divatja van a retró helyeknek, ahol vagy lomtalanításból összeszedett 60-70-80-as évek béli bútorokat halmoznak fel, vagy méregdrágán megveszik az utángyártott utóérzés retró bútorokat. Van egy hely a valaha jobb sorsot látott, most pedig jobb sorsot érdemlő Szúnyogszigeten (asszonynevén: Népsziget), ahol mindez úgy található meg, hogy egyszerűen nem változott semmit 30 éve! A semmi költői túlzás, ugyanis a székek, asztalok szépen felújítva, lefestve várják a vendégeket.
(A képen
Pedig valaha rengeteg cég épített itt sporttelepet a dolgozóinak, van ami ma is működik, de elég kicsi a látogatottsága. A sziget a Dunapláza mögött helyezkedik el, gyalogosan a pláza bal oldala mögötti átjárón, és az Északi vasúti összekötő hídon közelíthető meg. Bringával inkább ezt ajánlom, mert itt nem kell lépcsőzni. Autóval pedig a Váci úton kifelé a Tesco után balra kell figyelni, festékszórós felirat jelzi.

Arra jöttem rá, hogy ha egy vastag falú IKEÁ-s rozsdamentes edényben főzőm, majd lábossal együtt beleteszem egy felforrósított szintén IKEÁ-s szürke vastag alumínium ugyanakkora lábosba, (Talán Brigád volt a neve? Nem tudom, nagyon nehéz, és vastag, sötétszürke), és így teszem a kikapcsolt sütőbe, akkor másnap még mindig forró, nem is kell a sütőt üzemeltetni. Éljen a kóser szombati ebéd! 🙂 (És a takarékoskodás az energiával.)
Hozzávalók fejenkét:
A bulgurt egy tálban leöntöttem lobogva forró vízzel, megsóztam, és egy órára letakartam. Ezalatt megpuhul. Aki siet meg is főzheti, úgy 10 perc alatt megvan. A körtét félbevágtam, kiskanállal kikapartam a belét, majd megtöltöttem a többi hozzávaló összekevert masszájával. Sütőben megsütöttem. Tényleg nagyon finom, tessék kipróbálni, amíg kapaható a birskörte!
Hozzávalók nyolc bagelhez: 