Remélem mindenki éhes! Ha másért nem, hát azért, mert pár nap alatt sikerült hozzászoktatni a szervezetet az állandó cukortúladagoláshoz. Majd januárban korrigáljuk ezt a problémát, ok? Addig viszont itt a szilveszter, amikor kicsit talán jobban elengedi magát az ember, már ami a napi alkoholegységet illeti, én legalábbis biztosan megiszom majd két pohár pezsgőt az éjszaka folyamán. Márpedig, ha iszok, akkor meg is éhezek, azokról nem is beszélve, akik nem szoptatnak mostanában, úgyhogy ihatnak bátrabban az év utolsó napján.
Nem tudom, hogy csak nekem vannak-e szép emlékeim az Ibolya presszóról, de az biztos, hogy ott mindig volt sajttorta gyerekkoromban. És nem az a fajta, amit manapság lefordítottunk cheesecake-ről sajttortának, hanem a klasszik, hidegkonyhai. Körözöttes, kéksajtos, és valamilyen spenótos réteg, sajtszeletekkel, amihez zsömlét lehetett kérni. Imádtam. Aztán édesapám talált egy receptet, ahol egy kerek rozskenyeret kellett keresztben vékonyan felszeletelni, majd megtölteni a krémekkel. Évekig ez volt a szilveszteri fogás mifelénk, de mára már feledésbe merült. Most, hogy már mi is szülők lettünk, furcsa szilvesztereink vannak. Idén pl. Dávid osztálytársának a szülinapját tartjuk, de azért az újesztendőt is köszöntjük. Oda találtam ki ezt a receptet, de rájöttem, ezt bizony utálni fogják a gyerekek. Kéksajt, fokhagyma, juhtúró, olajbogyó, kapri, hogy csak pár dolgot említsek, amik külön is megérdemelnek egy hangos nem kéreket egy harmadikostól, hát még együtt. Azért a torta meglehetősen finom, ajánlom minden felnőttnek szeretettel!
Hozzávalók a piskótához:
4 tojás szétválasztva
3 ek liszt
1 púpos ek darált dió
só
A tojás fehérjét kemény habbá verjük, a sárgáját kikeverjük a sóval, liszttel és a dióval. Klasszikus piskótát sütünk belőle 180 fokon, majd miután kihűlt, óvatosan négy felé vágjuk. Megtöltjük a krémekkel, az oldalát a kéksajtos maradékával kenjük meg, és megszórjuk a dióval. Egy éjszakára behűtjük szeletelés előtt.
Körözött:
10 dkg juhtúró
2 ek sör
1 kk mustár
2 szál újhagyma
bors, őrölt kömény, piros paprika
Kéksajt krém:
1 doboz Philadelphia krémsajt (natúr)
10 dkg kéksajt
10 dkg darált dió
4 ek tejföl
2 gerezd lereszelt fokhagyma
Sonkás krém:
10 dkg füstölt sonka robotgéppel apróra vágva
10 dkg fekete olajbogyó robotgéppel apróra vágva
1 doboz Philadelphia krémsajt (natúr)
Uborkás krém:
Philadelphia krémsajt (zöldfűszeres)
2 csemegeuborka nagyon apróra vágva
1 ek kapri apróra vágva
1 kk kapor
1 kk konzerv zöldbors nagyon apróra vágva
6 ek darált dió a torta szélének díszítésére
1 csokor petrezselyem a torta tetjére
Boldogan jelentem be, hogy új bisztró nyílik a régi zsidó negyed közepén, a legzsidóbb sarkon Budapesten, Macesz Huszár néven. Egy étterem, ami nem a vallás felől, hanem a gasztronómia irányából közelít a zsidósághoz. A Kazinczy és a Dob utca kereszteződése pár méterre van csupán az ortodox zsinagógától, a zsidó rituális fürdőtől a mikvétől, a kóser bolttól, de közel a zsidó gimnáziumhoz, a Dohány utcai, a Rumbach utcai és a Vasvári Pál utcai zsinagógához is. De akinek ezek a helyek nem mondanak semmit, biztosan ismerik a Szimplát, a Doblót, vagy a Mika Tivadart, csak hogy pár helyet említsek a környékről. 
New Yorkban mostanában több modern zsidó bisztró nyílt, Magyarországon viszont nincs olyan, ami csak zsidó gasztronómiával foglalkozna, kivéve azt a pár kóser helyet, akik viszont nem a gasztronómiára nyitott közönséget szolgálják ki, hanem a vallásos vendégeket. A Macesz Huszár mindenkit szeretettel vár, zsidókat, keresztényeket, muszlimokat vagy ateistákat, bárkit, aki szereti a hagyományos Kelet-Európai zsidó konyhát, vagy aki nem ismeri, de kíváncsi arra, hogy miként lehet a száz éves recepteket jól elkészíteni a XXI. században. Dávid már régen fantáziát látott a környékben, első között volt a Doblóval, aki tudta, hogy pár év múlva a környék a budapesti fiatalok kedvenc éjszakai szórakozóhelyévé válik. És nem kellett sokat várni, azt beszélik, a legtöbb ember a Kazinczy utca köveit koptatja éjjelenként, ha enni, inni, vagy szórakozni szeretne Pesten.
Szeretem télen a gyömbért, igaz amit állítanak róla, valóban átfűti az embert télen. Különben is valami nyavalya kerülgeti az egész családot, lassan egy hónapja nem igazán tudunk kijönni abból a köhögésből, amit a fiam hozott haza először. Úgyhogy a sok fokhagyma, és még több gyömbér szinte orvosságként is felfogható. 
Annyira vágytam egy kis egyedüllétre, hogy a férjem meg is ajándékozott két óra magánnyal. Elvitte sétálni a gyerekeket, én pedig kihasználtam az alkalmat: fél órát ültem a kanapén, és nagyon lassan ittam egy tejeskávét a csöndben. Aztán engedtem magamnak egy kád olyan forró vizet, hogy alig tudtam beleülni, és olvastam egy negyed órát a forróságban, majd kimentem a konyhába, és sütöttem magamnak pár szem padlizsánt, amit aztán kézzel ettem meg, újra a kanapéra kucorodva. Ilyet Dávidnak tilos, én is csak akkor teszem, ha nem lát 🙂 Utána még szundítanom is sikerült negyed órát, de akkor felébresztett a kaputelefon, ami jelezte, hogy kóddal jöttek be. Aztán már kezdődött is a gyerekzsivaj: anya, csak azt szeretném mondani, hogy… 
Nem titok, ez a bejegyzés bizony promóció, méghozzá a Csík zenekar évzáró koncertjét hivatott kicsit reklámozni. Mért mi családilag nagyon bírjuk Csíkékat 🙂 Valahogy szívesen borozgatnék egyszer Csík Jánossal, azt gondolom róla, hogy igazán jó társaság lehet egy ilyen lazulós estéhez, de ahogy elnézem a zenekar koncertnaptárát, lehet, hogy nem jutna ideje vacsorázni.
A december fénypontja a konyhában egyértelműen a rugelach sütés. Hanukától karácsonyig jó pár alkalommal elkészül, akkor vagyunk szomorúak, ha a két ünnep egyszerre van, mert akkor rövid a rugelach szezon. Ez a mostanra szinte amerikaivá lett sütemény, ami persze főleg New Yorkban divatos, eredetileg román és lengyel zsidók étele volt. Manapság krémsajttal készül a tésztája, de régen tejfölt használtak hozzá. Kipróbáltam egy tejölös változatot is, de azt kell mondjam, semmivel se könnyebb azzal a változattal dolgozni, és a végeredmény menthetetlenűl ellaposodik, az íze viszont hasonlóan finom. Hogy mennyire kedvelt a rugelach, mi sem mutatja jobban, mint hogy New York legjobb rugelachját állítólag 
Elképesztően igényes könyvet jelent meg a napokban, 
Bírom Jamie Olivert, magával tud sodorni a lelkesedése, bármit csináljon is: ha épp vendégül látja a barátait, másnapra nekem is kedvem szottyan társaságot hívni, ha épp a kertjében dolgoztat az emberével, akkor én is felhívom a sajátomat, hogy mi újság a salátákkal. Ja, nincs is ilyen emberem, csak vicceltem. De nagyon szerettem, amikor az iskolai menzát igyekezett megreformálni, és tetszett, vagy inkább megdöbbentett, amikor konyhai analfabétákat tanított főzni, és azt tervezte, hogy piramisjáték szerűen elterjeszti egész Angliában mondjuk a lasagne receptjét. 
Bolognai lasagne krémsajttal
Nemrég egy szuper baráti társaság kért meg, hogy az egyik tagjuknak legyek a szülinapi ajándéka, jobban mondva nem is én, hanem a főztöm, amit meglepetésként az ünnepelt konyhájában kellett elkészítenem, mire hazaért a munkából. Legalábbis egy részét, vagyis kedvencét, a flódnit. Így mikor kinyitotta a lakásajtót, kellemes süteményillat fogadta, és a rettegő blogger, vagyis én.
Sok krémsajt recept lesz márciusig, hetente egy, köszönet érte a Philadelphiának. És most egy játék is: