Szerző: fuszereslelek

Kategóriák
Egyéb kategória

Pritamin citromos csirkével töltve

A pritaminpaprika említésekor kisebb vitám akadt egyik barátnőmmel, szerinte ugyanis olyan nincs, hogy pritaminpaprika, a pritamin ugyanis a télire sóval eltett paprika neve. Szerintem pedig a kedvenc paprikafajtám. Alig vártam, hogy hazaérjek, és a google elárulja nekem az igazságot, miszerint mindketten tévedtünk.
A pritamin ugyanis nem egy paprika neve, hanem egy fajtáé, amibe többek között az is beletartozik, amit én hívok annak, vagyis a Greygo, de a hagyományos, hosszúkás paprika formájú pritamin is pritamin, de még csak a színe se mindig piros, ugyanis a sötétzöld is teljesen jó, nem az éretlenség jele. Valóban készítenek belőle télire eltett konzervet is.
Egy szó, mint száz, imádom! Nagyon sajnálom, hogy rövid idejig kapható csupán, és azt is, hogy csumája könnyen megpenészesedik úgy, hogy ez kivülről egyáltalán nem látszik.
Napok óta valami savanykásra vágyok (ahogy nagyanyám mondaná: savankásra). Vasárnap ebédre még nem tudtam mi lesz, de az biztos volt, hogy pritamin, (bocsánat, Greygo) mindenképp lesz benne, sőt citrom is. Nagyon finom lett a végeredmény, még Dávid is képes volt megenni egy negyedet belőle, nem mondom, hogy tömte magába, de legalább nem kellett se megfenyegetni, se megzsarolni 🙂
Hozzávalók:
4 pritaminpaprika
1 nagy fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 csirkemell
4 zsálya levélke
1/2 citrom leve és héja
só, bors
olívaolaj
6 ek tejföl
2 ek méz
10 dkg feta
A paprikák tetejét levágtam, a csumájukat leszedtem. Levágtam a szára mellől a maradék paprikát, és felaprítottam. A húst és a hagymát ledaráltam a fokhagymával együtt, majd egy serpenyőben az olajon megpároltam a paprikakockákkal, sóval, borssal együtt. Rácsorgattam a mézet is.
Elzártam alatta a lángot, belenyomtam a citrom levét, ráreszeltem a héját, és hozzákevertem a tejfölt. (Mindenki figyeli, hogy milyen sokféle igekötőt használok? 🙂
Megtöltöttem a ragúval a paprikákat, elmorzsoltam a tetején a fetát, és tűzálló tálba téve, alufóliával lefedve 30 perc alatt megsütöttem, úgy hogy csak az utolsó öt percben vettem le a fóliát. Finom szaftos lett, rizzsel tálaltam.

Kategóriák
Egyéb kategória

A nők veszélyesek!


Fotók: a lányos anya
Mirelle lányainak, vagyis a nőknek ünnepeltük tegnap a születésnapjukat. Dávid eddig is szerelmes volt a hercegnőkbe, ahogy ő hívja a lányokat, de szerintem most végleg elveszett.

A két csaj egy pillananat alatt az újja köré csavarta a kis naív fickót 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Pfefferkuchen, vagyis borsos fonat

Kóser libahájhoz szerencsére nem annyira bonyolult dolog hozzájutni Budapesten, így könnyű elkészítenem a zsidó konyha egyik legfinomabb bor mellé való ropogtatni valóját.
Én már alig-alig használok libazsírt, mindössze pár étel van amit azzal készítek, mert jobb lesz vele, mint vajjal vagy olajjal. Ilyen étel a pfefferkuchen is. Akik még nem ettek ilyet, az első falat után rendszeresen megállapítják, hogy olyasmi mint a pogácsa, csak szebb.
Ropogós, fűszeres, nagyon kellemes egy pohár bor mellé egy kellemes beszélgetős este, de télen mi nagyon szeretjük ezt vinni magunkkal a kirándulásokra is, termoszba zárt forralt bor mellé.

Tegnap este barátok jöttek, bort is bontottunk, és nekem napok óta téli hangulatom van esténként, úgyhogy volt időm kitalálni mit is kínálok majd a borhoz. Nagyanyám gyakran sütötte ezt a borsos fonatot, de leginkább vacsora előtt kínálta. Ha mai fejjel belegondolok, akkor egy ilyan kis fonat szinte egy fél vacsora…
Hozzávalók:
50 dkg liszt
20 dkg libazsír
2 dl fehérbor
2 tojás+1 a kenéshez
durvára darált fekete bors
2 kk só
A lisztet gyorsan elkeverem a zsírral a dagasztókaros robotgépben. Beledolgozom a tojásokat, sót, borsot, és a fehérbort is. Fóliába csomagolom, és két órát pihentetem a hűtőben. Lisztezett deszkán kinyújtom, vékony csíkokra vágom, a csíkokat megsodrom, és apró kalácsokat fonok belőlük. Ez a mennyiség 20 kalácskára elegendő. Nem szabad nagy fonatokat készíteni, mert lassan sül át. 180 fokra előmelegített sütőbe tolom, és egy óra alatt szép pirosra sütöm, úgy, hogy félidőben megkenem a felvert tojással.

Kategóriák
Egyéb kategória

Oroszlános borvendéglő, Tállya

Bár Tokaj-hegyalján nincsenek távolságok, Tállya nekem valahogy mindig kiesik. Mádra szoktunk menni, de annál tovább ritkán. Mikor itt a blogon Hegyaljáról volt szó, valaki mindig nagyon kedvesen beírt a kommentekbe, hogy ha legközelebb arra járunk, az Oroszlános borvendéglőt semmiképp ne hagyjuk ki. Tudtam én, hogy ez a valaki az étterem nagyon ügyes marketingese lehet, de nem volt tolakodó úgyhogy ott hagytam a kommenteket.

Be is érett a munkája, mert idén nem hagyhattuk ki, meg kellett néznünk honnan is ez a sok levél.

35 fokban, déli 12-kor parkoltunk le az Oroszlános előtt, talán egy szerdai nap. Rajtunk kívül csak egy család ebédelt ott éppen, úgyhogy kedvünkre választhattunk az asztalok között. Az étterem a régi Szirmay-kúriában található, amit gyönyörűen felújítottak, és igazán ízlésesen rendeztek be, mind a bútorokkal, mind a textiliákkal, kiegészítőkkel.

Napi ajánlat volt a hideg paradicsom és uborkaleves házi juhsajttal, és a lecsó is, de a lecsónál valami komolyabbat szerettünk volna enni, úgyhogy maradt a leves megkóstolása az ajánlatból.

Gondolom mindenkinek meg van az az érzés, amikor egy kanál ételt vesz a szájába, és majdnem elájul a gyönyörűségtől… Annyira finom volt, annyira tökéletes, hogy soha nem gondoltam volna, hogy egy egyszerű gazpacchoból ilyet is lehet készíteni. Ha csak ezt ettük volna, akkor is tökéletesen elégesett lettem volna.

Szarvast ettünk főétel gyanánt, nincs mit írnom róla, tökéletes volt és kész.

Kategóriák
Egyéb kategória

Túrókrémes paprika

Egyik volt munkahelyem büféjében lehetett kapni a „vitaminkrémes szendvicset”. Ez a hangzatos név nem túl sok vitamint jelentett, de a sonkás zsömlénél egészen biztosan többet.
Az ilyesfajta mindenfélét-mindenfélével összekeverek krémek általában jól szoktak sikerülni, de szinte mindig megismételhetetlenek, mert mindig csak az kerül bele, ami éppen van otthon, és abból is csak a maradékok. Ez a krém viszont más volt, mert mindenki imádta, szinte csak ezt voltunk hajlandóak megenni. Akkora kedvenc volt, hogy amikor a büfé tulajdonosváltáson ment keresztül, hetekig teszteltük az új büfés vitaminkrémjét, mire mindenki rábólintott, hogy igen, ez már valami hasonló. Én pedig most tettem bele egy kevés hagymalekvárt, ami annyira feldobta, hogy érdemesnek találtatott a gasztroblogon való megosztásra.
Én is gyakran készítem reggelire, de az arányokban még mindig nem vagyok biztos. Minden esetre, aki szereti a túrót, és a főtt tojást, de már unja a körözöttet, vagy a zsidótojást, az próbálja ki ezt, nem fog csalódni.
Hozzávalók:
15 dkg túró
3 főtt tojás
3 ek majonéz (néha 6 kanál 🙂
1 kaliforniai paprika (vagy pritamin, esetleg kápia)
3 csemegeuborka
só, bors
1 csokor petrezselyem
2 szál újhagyma
6 ek hagymalekvár
A tojást villával összetöröm, hozzá keverem a túrót, az apróra vágott zöldségeket, és a majonézt is. Sózom, borsozom, majd félbevágott piroshúsú paprikákba töltöm, a tetejére pedig mindegyik teszek egy kiskanálnyi hagymalekvárt.

Kategóriák
Egyéb kategória

A lopásról

Most, hogy Sütisnéne és Max is meg lett lopva, én is leírnék pár dolgot.
Pár hete hosszas levelezésbe kezdtem az egyik gasztró gyűjtőoldal tulajdonosával, amiért a feedjeim alapján újraközli az összes receptemet, a fotókkal együtt, és azokat el is tárolja. Kicsit hülyének nézett, és közölte, hogy ott a link a recept alján. Valóban, de az én felhasználási feltételeim nem engedik meg a továbbközlést, annak ellenére, hogy örülök, hogy rövidített formában, nem eltárolva megjelennek a gasztro.blog.hun, és a mineren. Hiszen minek is kattintana át hozzám az ő olvasója, amikor az első betűtől az utolsóig ott van nála minden.
Szó szót követett végül komolyan gondoltam, hogy ügyvédhez fordulok, de szerencsére megadta magát a fickó, és már sem a képeimet, sem a recepteket nem közli, az első pár sor kivételével, és a folytatásért továbbra át kell kattintani.
Mi a bajom az előző dologgal, mikor valóban ott volt a linkem a poszt alján?
Az, hogy amíg én hetente 4-5 receptet teszek fel, addig ő az összes gasztroblogger receptjeit naponta elmentette. Ez szerintem legalább 400 receptet jelent hetente. A google elég hamar elkezdte az én receptjeimet hamarabb megtalálni ott, mint a saját blogomon. Ez konkrétan azt jelenti, hogy hiába találnék én ki olyan tortát, ami tízmillió magyar kedvence lenne, ha valaki beírná a keresőbe, hogy Fűszeres Eszter Világbajnok Tortája az ő oldala lenne az első, míg az enyém csak a második találat. Ugyanis a gyűjtő site-ok egy idő után elsőséget élveznek. Ez a bajom a gyűjtő site-okkal, amikor már túl sok recept van rajtuk.
Rendszeresen találom meg Kicsivú képeit mindenféle helyeken, ezt meg is szoktam írni neki 🙂 De van egy blog (csak azért nem linkelem, mert nem akarok neki reklámot csapni) aki pofátlanul átveszi a képeimet, írásaimat, és kitörli a forrást megjelölést követelő kommentjeimet, sőt kikérte magának a zaklatást.
A legdurvább dolog mégis két hete esett meg velem, amikor a Magyar Turisztikai Portálon jött velem szembe hatalmas plakáton a gulyáslevesem. Itt már tényleg elszakadt a cérna, mert ha egy blogger lop, és nincs pénze belőle, akkor legfeljebb vitatkozhatok, de amikor egy üzleti vállalkozás pénzszerzéshez használja képemet, az valahogy sok.
Azt a választ kaptam, hogy a képre külön nem volt ráírva, hogy az enyém…
Nahát! Itt tartunk.

Kategóriák
Egyéb kategória

Tornyos borház Szegi

Még nem volt időm írni a nyár egyik meglepetéséről (legalábbis számunkra igazi pozitív meglepetés volt) a Tornyosborházról.
Évek óta megnéztük, amikor elhajtottunk mellette, de valahogy az ember nem szívesen megy be egy főút menti étterembe, ugyanis mindig attól fél, hogy csak az átutazó vendégeket szeretnék lehúzni az ilyen helyeken, ezért aztán általában középáras éttermek ezek, (hogy senki ne forduljon ki, amikor meglátja az étlapot) pocsék konyhával, vagy undok felszolgálókkal, vagy mindkettővel. Most, hogy egyik kedves olvasóm megosztotta velem a jó hírt, miszerint egy év múlva megújul a jelenleg eléggé színvonaltalan Sárga borház amiről pont ezek a rosszak mondhatóak el legutóbbi látogatásunk alapján, kicsit megnyugodtam.
Végül valaki ajánlására összeszedtük a bátorságunkat, és egyik este beültünk.
Az árak igazán barátságosak voltak, a két felszolgáló pedig valódi tünemény! Egy kedves mosolyú hölgy, illetve egy őszintén barátságos fiatalember. Minden kérésünkre tudott válaszolni, ajánlott ételt is, bort is, gyors volt, kedves, de nem tolakodó.
Valamiért Tokaj-Hegyalján szinte sehol nem szerepel saláta az étlapon, csak savanyúság. Ez volt az egyetlen hely a nyáron, ahol tudtam enni egy sajtsalátát magokkal megszórva. Persze itt is csak ez az egy fajta volt, de legalább volt valami! Nagyon finom bablevest, juhtúrós sztrapacskát, marhapörköltet, és a világ legjobb túrós palacsintáját ettük. Tíz pontot adnék a húslevesre is, szinte házi minőség.
Annyira tetszett a hely, és olyan közel volt, hogy a két hét alatt összesen háromszor mentünk vissza, de már másodszor is törzsvendégként üdvözöltek. Be is írtam a vendégkönyvbe, pedig nem szokásom, de igazán megérdemelte a csapat, hogy a vezetőség is tudomást szerezzen róla, miszerint sokkal jobban főznek mint a pár kilométerrel arrébb lévő konkurenciában, és a felszolgálás egy napon sem említhető! Arról nem is beszélve, hogy legalább húsz százalékos árkülönbözet van a két hely között, és érdekes módon a jobbik az olcsóbb. (Készítettek magukról egy videót is, helyes 🙂
Egyik este még a séffel is összefutottam, meg is említettem neki a palacsintát, de épp jött egy harmincfős társaság záróra után (szegények, lehetett túlórázni), és a receptet nem tudtam már elkérni.
Nemsokára megint megyünk egy pár napra, egy ebédre biztosan beugrunk! Nyugodt szívvel ajánlom azoknak, akik viszonylag olcsón szertnének finomat ebédelni, vagy vacsorázni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Padlizsán és körtekrémleves

Padlizsán szinte mindig van a hűtőmben, legyen tél vagy nyár, jelen esetben ősz. Azt nem állítom, hogy szeretek esőre kelni, mert hétköznap igazán utálatos dolog amikor a hideg víz az ember arcába csap, de hétvégén nem bánom ha dobol az ablakon, mert nagyon jól vissza tudok aludni a monoton zaj mellett, vagy szöszmötölni a konyhában egy vastag pamut zoknival a lábamon.
Vasárnap reggel is esett, úgyhogy leszaladni egyáltalán nem volt kedvem vásárolni, pedig szinte semmi nem volt a hűtőben, a szombatot ugyanis nem töltöttem itthon, tehát a maradék étel sem játszott. Találtam viszont ugye egy padlizsánt , pár szem körtét, egy olyan erős paprikát, amitől füstölt a fejem amikor megnyaltam, úgyhogy elgondolkodhattam egy jó kis levesen. (Eddig azt hittem, hogy a kápia paprika nem csíp. Lehet, hogy mégis.)
Többek között a sűrű levesek miatt is imádom az őszt! Nyáron ilyesmit nem kíván az ember lánya, de amint 20 fok alá esik a hőmérséklet, rögtön forró levesekről álmodozik. Nem állítom, hogy szép lett, kellett is tennem a tányér szélére egy körteszeletet, hogy legalább valami elviselhető legyen a képen, de az íze, az valami fantasztikus!
Hozzávalók:
1 közepes padlizsán
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
2-3 körte
2 dl joghurt
2 dl tejszín
2 kápia paprika
1 chili (ha nem csípett a paprika)
1 kk római kömény
1 kk koriander mag
2-3 cm gyömbér
szerecsendió
só, bors
olívaolaj
A hagymát és a fokhagymát apró kockákra vágtam, és megsózva megdinszteltem az olajon. A padlizsánt is felkockáztam, lesóztam, hagytam állni egy negyed órát, majd kinyomkodtam, és a hagymára dobtam. Hagytam megpuhulni, közben néha megkevertem. Rászórtam a fűszereket, a gyömbért ráreszeltem. Közben a gázrózsa lángján megsütöttem a paprikákat, betettem a nylon zacskóba, és pár perc gőzölődés után lehúztam a héját. Ezt is a padlizsánhoz kevertem, és felöntöttem a joghurttal. Botmixerrel pépesítettem az egészet, hagytam újra felforrni, és beletettem a kockákra vágott körtét. A körtének elég volt két perc, hogy egy kicsit megpuhuljon, de nem főjön szét. Ekkor kevertem hozzá a tejszínt, majd kicsit utána sóztam, és rögtön el is zártam a lángot alatta.
Nagyon kellemes lett az édeskés körte a csípős, fűszeres levesben.

Kategóriák
Egyéb kategória

Olvasók, szevasztok!

Már júniusban észrevettem, hogy hirtelen nagyon sokan kezdték olvasni a Fűszer és Lélek blogot. Akkoriban 1500 egyéni látogatóm volt naponta, de múlthéten már 1700-an jöttek, és biztosan van olyan is, aki naponta többször is visszanéz, mert a látogatások száma meghaladja a napi kétezret! Persze sejtem, hogy honnan ez a nagy érdeklődés, de mégis ijesztő egy kicsit.
Emlékszem, amikor napi száz lett, és arra is, amikor ötszáznál azt hittem, hogy ennél több embert már biztosan nem érdekel a rántottám, vagy a hétvégi programom, az ünnepeinkről nem is beszélve. És mégis!
Annyira kíváncsi lennék, hogy kik vagytok, akik olvastok!
Fiúk, vagy lányok? 20-30-40-50 vagy 60 évesek? Zsidók, vagy más vallásúak? Mit szerettek az oldalon?
Persze sok mindenkiről már tudom, akik előbújtak az ismeretlenségből, de mégis egy nagy homályos folt az egész.
Mit akarok ezzel mondani? Igazából semmi különöset, csak nagyon köszönöm!

Kategóriák
Egyéb kategória

Zsidócseresznye

Tegnap délután komoly áldozatot hoztunk Tet-tel a Judapest olvasóiért. Nem kíméltük magunkat, és fáradságos munkával elkészíttettük a Judapest, a Mazl Tov, és még két másik koktél prototipusát egy bárban. A receptet sajnos most nem oszthatom meg veletek, annyira titkos, de már csak novemberig kell várni rá.

A mixer leírt egy pár dolgot, amit a koktélokhoz szeretett volna használni, köztük a zsidócseresznyét. Soha nem hallottam róla, még szerencse, hogy odaírta a latin nevét is (Physalis alkekengi), így megnézhettem a képét. Ettem már ilyet Orosz Péter jóvoltából (aki hurkát eszik), de szerintem Péter sem tudta, hogy ez bizony zsidócseresznye, mert akkor biztosan sokkal nagyobb áhítattal faltuk volna fel. Hihetetlen, de a burgonyafélék családjába tartozik. Szegény zsidóknak csak ilyen cseresznye jutott 🙂
A név egyébként tükörfordítása a német Juden-kirsche-nek. Nevezik még pap tökének, és Vénusz köldökének. A vadon termő rokona mérgező!Tegnap sehol se kaptam, ma tele volt vele a piac. Finom, kóser, tessék kipróbálni!