Gyakrabban látok őzet, mint tehenet. Pedig nem vagyok vadász.
(Azért a poszt végén ott egy jó kis őzpörkölt recept!)
Tavaly osztotta meg mindenki ezt a videót, azóta valahogy jobban figyelem az őzeket. Főleg éjjel, vagy szürkületben szeretnek teljesen lebénultan bámulni a fényszóróba, csak állni az út közepén, és nézni be a kocsiba, nem moccanni egészen addig, amíg le nem állítjuk a motort, le nem kapcsoljuk a fényszórót, hogy akkor hirtelen feléledve bevessék magukat az erdőbe. De vasárnap, amikor éppen a pokrócot szerettem volna leteríteni a piknikhez, akkor is ott álltak ketten, és csak néztek rám egy ideig, mire hírtelen elszaladtak. Soha nem tudom ki ijed meg jobban ilyenkor, az őz, vagy én?
A fiam mondta épp, hogy a múlt héten öt őzet láttunk. Nem tudom miért ugrott be róla, hogy tehenet viszont egyet sem.
A bolt mégis tele van tejjel, őzhúst viszont alig lehet kapni. Furcsa.
Ok, a tehenek tömegesen élnek, zárt helyen, tápszeren, és már szinte nincs is olyan falu, ahol reggel csatlakoznak a csordához, aztán este szépen hazaballagnak, de mégis furcsa, hogy vadállatokkal gyakrabban találkozni, mint háziállatokkal.
Vidéki tanárnő ismerősünk azt mesélte, hogy bármilyen hihetetlen, a budapesti gyerekek jobban ismerik a régi gazdaság vagy udvar háziállatait, mint a vidékiek. A pesti szülőkben állítólag ott a megfelelési kényszer arra, hogy átadják a gyerekeiknek ezeket az ismereteket, ezért elviszik őket a Skanzenbe, vagy az állatkertbe, ahol szintén van bemutató tanyaudvar. A vidéki gyerekek szülei pedig még nem igazán eszméltek rá arra, hogy kikopott körülöttük a valódi falusi élet.
Egy falun élő, de eredetileg nagyvárosi barátunk mondta, hogy azt figyelte meg, hogy a gyerekek ott nagyon félnek az állatoktól, mert mást se hallanak a szüleiktől, mint azt, hogy vigyázz, a kutya harap, a macskát ne simogasd, ki tudja mit szedett össze, a kecske döf, a ló rúg, a szamár…
És ha már felmerült ez a téma, akkor tudja valaki, hogy a rengeteg vad hússal mi történik? Ki eszi meg? 
„Az elmúlt 12-13 évben jelentősen növekszik a hazai vaddisznó állomány” – mondja Szemethy László, egyetemi docens. Becslések szerint 1994-ben 44 ezer, 2000-ben pedig már 82 ezer vaddisznó élt Magyarországon… A vaddisznó elterjedését az ember is nagymértékben elősegíti, például az erdősítési kampányokkal. Trianon után Magyarország erdősültsége 11-12 százalék volt, most 21,5 százalékos, de európai uniós támogatásokból, a rossz mezőgazdasági területek erdősítésével ezt az elkövetkezendő években 27%-ra fogják megnövelni. A vaddisznó pedig erdei faj, ha új élőhelyeket kap, akkor ott előbb-utóbb megjelenik – mondja a vadbiológus.”
De legalább nő az erdőterületek nagysága. Ez szerintem örvendetes.
Őzpörkölt bográcsban
40 dkg füstölt szalonna, felkockázva
2,5 kg őzhús (csontos)
6 fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
2 kk kömény
4 szál sárgarépa felkarikázva
1/2 kk reszelt narancséj
3 ek édes pirospaprika
4 db babér levél
2 dl száraz vörösbor
1 db zöld hegyes erős paprika vékony szeletekben
1 db paradicsom apró kockákra vágva
7-8 szál kakukkfű
só
egészbors
6-7 szem boróka bogyó (ne tegyünk többet!)
A szalonnát kiolvasztjuk, majd beledobjuk a köményt, hogy kicsit kipattogjanak a forró zsírban. Először a hagymát dinszteljük meg, majd beledobjuk az összezúzott fokhagymát is. Következik a sárgarépa, végül a hússal együtt a narancshéj. Nagy lángon, folyamatosan kevergetve addig sütjük, amíg a hús teljesen kifehéredik. Ekkor jöhet rá a pirospaprika, babérlevél, boróka, majd a bor, és kevés víz.
Hozzáadjuk a zöldpaprikát és a paradicsomot, majd a csokorba összekötött kakukkfüvet. Az őz lassan fő meg, szánjunk rá elég időt, de 3,5-4 órára mindenképp számítsunk. Akkor jó, ha a hús leomlik a csontról.Tálalás előtt szedjük ki a kakukkfüvet, a babérlevelet és a borókát ha látjuk.
Két dolgot tanultam hétvégén. Az egyik, hogy a rotációs kapa egy veszélyes szerszám. Nem, nem levágja a tudatlan nejlonparasztok lábujját, hanem komoly borda alatti zúzódásokat képes okozni a szakavatott földművesnek is. A másik, hogy szegény uram olyan régen ereszthette ki a gőzt (vagyis rúghatott be rendesen), hogy képes volt egy jó borokkal kísért vacsora után meginni egy háromnegyed üveg alma-szőlő bort, amitől az ember másnap fáradtan ébred. Legalábbis ő ezt a szót használta, hogy fáradt. Na jó, pálinka is volt. Nem is egy.
Gyerekkorom egyik kedvenc Utasellátós szendvicse a körözöttes molnárka volt. Nem nagyon lehetett molnárkát kapni a környékünkön, de ha sikerült vennünk, akkor anyu mindig gyorsan bekeverte hozzá a körözöttet. Szerencsére ő is jobban szerette a juhtúróból és vajból készülő változatot, de sima tehéntúróból se maradt meg soha.
A 
Elérkeztünk a verseny utolsó fordulójához, nevezetesen az eredményhirdetéshez, amire azért is kerül ilyen későn sor, mert egyrészt a hirtelenjött meleg, másrészt hosszúhétvége, no meg némi balszerencse is sújtotta a versenyzőket – kinek a pénztárcáját, kinek az autóját vitték el a múlt hétvégén – , akik így többszörösen is akadályoztatva voltak a borfalatok elkészítésében, dicséretükre váljon, hogy mégis helytálltak.
Léteznek nagy, kőbevésett gasztronómiai alapvetések, amiket szinte soha nem tartunk be. Hirtelen kettő ugrott be, tudtok még ilyeneket? 
