Kategóriák
Egyéb kategória

Blumenthal tökéletes posírozott tojása és a gombászás

varganya tojas7.jpgA gombászásról akartam írni, mert úgy látom, kétféle ember van: aki retteg a vadontermő gombáktól, és aki imádja. Én az utóbbi tábort erősítem nyilván, és nem csak elfogyasztani szeretem amit találunk, hanem keresni is. Sőt, azt talán jobban.
Gombászni igazi kikapcsolódás. Nem kell hozzá semmi, csak egy bicska, egy könnyű kosár, és némi szúnyog riasztó. Na és persze egy erdő. Erdőt járni pedig a világ legjobb dolga. Ha kettesben megyünk a férjemmel, órákig tudunk némán bandukolni, vagy éppen pont ott kell megbeszélnünk valami számunkra fontos dolgot, amit otthon folyton megzavar a telefon, egy beérkező email, vagy épp az éhes, álmos, jókedvű, rosszkedvű gyerek.
Viszont a gyerekeket is el kell vinnünk néha, először is, mert a család részei, másodszor pedig így sikerül átadni nekik az élményt.
Amikor Dávid kicsi volt (persze azóta is), be nem állt a szája, folyamatosan beszélnie kellett az erdő közepén is. Ez nekünk még akkor is meglepő volt, amikor ő már 4-5 éves volt. Nem értettük, hogy amikor mi végre kiszakadhatunk a városból, a mókuskerékből, akkor a gyerek miért nem élvezi a csendet, a madárdalt, miért akar állandóan a Thomas a gőzmozdonyról, vagy a csodálatos Pókemberről beszélgetni. Pár alkalommal sikerült megviccelnünk azzal, hogy maradjon már csendben, mert elijeszti a gombákat. Aztán hamar rájött a turpisságra.

Most pedig a kislányom lett pont két éves, vagyis a szája folyamatosan jár, még hamar felfárad, és fogni kell a kezét a nehezebb terepen. Pedig az utóbbi években már épp kezdett helyreállni a gombászós kis világunk rendje, erre gondoskodunk újabb felfordulásról.

Most hétvégén is betettük a kosarunkat a kocsiba, és elmentünk sétálni, gombászni, kicsit kikapcsolódni. Szerencsénk is volt, egy órás séta alatt tele lett a kosár: 5 nagyobb vargánya, két tálcányi trombitagomba, és sok-sok bimbós pöfeteg. Ez utóbbit nem szoktam szedni, de most annyi volt, hogy nem bírtam otthagyni. Recept belőle holnap lesz, gondolom mások is szinte kaszálják.
Szerencsére Záli is nagyon élvezte a programot, segített a gombákat betenni a kosárba, és külön örült mindennek az erdőben, kezdve a gyilkos galócától a mókusig.
Apropó, gyilkos galóca! Mindenféle gombából rengeteg van mostanában, így gyilkos galócából is. Ha csak egy gombát ismertek fel biztonsággal, akkor az legyen a gyilkos galóca! Illetve menjetek el egy gombaismereti tanfolyamra, ami mondjuk nem ad szakmai végzettséget, de nagy segítség a gombák beazonosításához. Mi is jártunk ilyenre Gáborral, és nagyon hasznos volt. Tudom, nagyszüleink soha nem végeztek ilyet, mégis rengeteg gombát szedtek. Csakhogy nagyszüleink nem szedtek le mindenféle gombát, csak azt a 4-5 félét, amit a környéken mindenki ismert, és generációkon át nagy biztonsággal szedtek. És sajnos régen is volt mérgezés, halálos is.
Kérlek benneteket, hogyha ti is gombásztok, a gombát vigyétek el bevizsgáltatni, jobb a biztonság!

Ennyi bevezető után íme a mai reggelink:

Tökéletes posírozott tojás, vargányával

Azt mindig is tudtam, hogy igazán jó csak akkor lesz a posírozott tojás, ha egészen friss tojásból készül, de eddig mindig az örvényes technikával készítettem, kevés ecettel a vízben. Most olvastam Heston Blumenthalnál, hogy ő hogy készíti.
Azt kell mondanom, vége a próbálkozásnak, itt a mindig tökéletes tojás!
Még most is igaz, hogy a lehető legfrissebb tojást kell használni. Ennek oka, hogy minél régebbi a tojás, annál több része vizesedik, folyósodik el a fehérjének, és ez a rész fut szét, amikor a vízbe tesszük. Hiába az örvény, hiába az ecet, nem lesz annyira szép, mint a legfrissebb tojás. És még a legfrissebb tojást is szűrőkanálba kell ütni, felhasználás előtt, majd lecsepegtetni. Ez a titok: szűrjük ki a folyékony részt a tojásból. Utána mehet az enyhén sós, gyöngyöző vízbe. A siker 100%. 3 perc után óvatosan kiemeljük a vízből, és már ehetjük is.
A vargányát vajon pirítottam nagy lángon, kevés kakukkfűvel, némi borssal, és egy gerezdnyi fokhagymával, amit csak a végén adtam hozzá.
Az egészet pirítósra halmoztam, majd enyhén megsóztam.
Jól kezdődött a hét.

varganya tojas5.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Karamellizált szőlő és csirkesaláta

csirkesaláta1.jpgAnyuék kertjében 4-5 fürt szőlő terem minden évben, de az tényleg elképesztően finom, szőlőszemenként 1-1 maggal. A gyerekek mindig nagyon lelkesek, de aztán tíz szem után már nem kérnek többet, és mindig azon gondolkodom, hogy mi lenne tökéletes ebből a szölőből, ha már magában nem megy. A csípős csirke curry mindenesetre jó irány, úgyhogy ajánlom mindenkinek, akinek vagy egy adag curry vagy egy fél fürt szőlő árválkodik a hűtőjében. Nem fogja megbánni!
Nem tudtunk megegyezni abban, hogy mennyi szőlő kell  a salátába. Szerintem sok, mert én úgy képzeltem, hogy a szőlő a főszereplő. A férjem szerint csak pár szem, hogy néha megtörje a csípős ízt. Dávid viszont rájött, hogy milyen jó a szőlő mégis, és milyen kár, hogy beletettük a currybe. Legközelebb nem kérem ki a véleményüket.
Hozzávalók a csirke curryhez:
50 dkg csirkefeslőcomb-filé 
4 ek étolaj
1 kis fej hagyma
1 kk fekete hagymamag
1 kk őrölt római kömény
1 ek frissen reszelt gyömbér
1 ek frissen zúzott fokhagyma (4 gerezd kb)
1 kk őrölt koriander mag
1/2 kk kurkuma por
1 kk chili por

2 dl kókusztej

1 fürt nagy szemű szőlő
1 ek barna cukor 

6 nagy salátalevél vagy premetezetlen szőlőlevél a pohárba

A hagymát megdinszteltem az olajon, rádobtam a falatnyi méretűre vágott csirkecombot. Hozzáadtam a fűszereket, és negyed óra alatt megpároltam, sütöttem. Felöntöttem a kókusztejjel, összeforraltam, és hagytam langyosra hülni.
A sütőt grillfunkcióra kapcsoltam. A szőlőszemek felét félbevágtam, másik felét egészben hagytam. Megszórtam a cukorral, és 10 percre a grill alá toltam. A forró szőlőt elkevertem a csirkével.
Saláta vagy szőlőlevéllel bélelt pohárban tálalom.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kockagyerek

10518841_10152333263078443_3502965782918931440_n.jpgTíz éves fiú. Napi 20 órát szeretne gépezéssel tölteni, de nem teheti, ugyanis van egy anyja, vannak barátai és a barátoknak is vannak szülei. Vagyis, ha együtt vannak a barátok, akkor se lehet csak gépezni. Ki is vannak borulva ettől rendesen, de még van beleszólásunk a dologba.
Persze ha tehetik, már nyúlnak is a telefonok után a legnagyobb társaságban is, vagy kilopóznak, és bekapcsolják a gépet vagy az X boxot.
Én napi 30 percben maximálnám a gép előtt töltött időt, az apja, aki egyébként informatikus, sokkal lazább ebben, őhétvégén többórás meneteket is engedélyez.
Sokat beszélgetünk erről a többi szülővel. Mindenkinek van persze véleménye, sőt leginkább mindenki sokkalja a számítógép előtt töltött időt, és ismerek olyat, ahol a gyerekek csak hétévégén, és akkor is maximum fél órát játszhatnak. 

10622811_722800087774387_5368799678964164955_n.jpgÉn nem vagyok ennyire szigorú, először is imádja, jól lehet a játékidővel motiválni (mondhatjuk zsarolásnak is, de az nem túl píszí.) “Ha elolvasol 100 oldalt a regényből, gépezhetsz egy órát.” Van amikor leteszi a könyvet a 100. oldalon, de van, amikor csak a 170-nél kap észbe: Úristen, majdnem elfelejtettem gépezni…
Másodszor, minden haverja gépezik. A játékok folyamatosan témát adnak nekik. Nem tudom mennyit beszélnek róla, de így 5-6. osztályban még nagyon úgy tűnik, hogy többet, mint a lányokról. Remélem ez majd változik, bár a nagyfiús anyukák azt mondják, hogy a lányoknak ma már muszáj a számítógéppel osztozni.
Az utóbbi hétvégén két vicces dolgot is hallottam, amivel kamasz fiúknak próbálnak ésszerű  keretet szabni a gépezésre: egyik apuka este kikapcsolja a wifit, hogy legalább az online játékok befejeződjenek, a másik pedig mindent elszed a srácoktól és kulcsra zárja másnap reggelig. Mi még szerencsére nem tartunk itt, és remélem nem is jön el ez az időszak, de be kell vallanom, hogy pár éve én is csak úgy tudtam Dávidot elcsalni egy túrára az erdőbe, hogy beszereztünk egy túra gps-t. Így jókedvűen mozdult ki a lakásból, kütyű a kezében, kilométerek a lábában, jólevegő a tüdejében. Na és persze mi is imádjuk, elképesztően érdekes helyeket fedeztünk fel így.
Dávidnak van saját számítógépe a szobájában. Először is egy informatikus apuka mellett ez alapfelszereltség már hat évesen. Másodszor az én laptopom a munkaeszközöm, nem lehet rajta játszani, harmadszor az apja gépén is folyamatos munka folyik. Telepítettünk rá komoly tűzfalakat, de egyelőre szerencsére nem keres olyan tartalmakat, amik ellen védeni kéne. Úgy tűnik titkai nincsenek még, leginkább zenét hallgat, vagy videót néz azokról a játékokról, amiket játszik.
Na erreől muszáj pár szót írnom. Én ettől vagyok ki. A srácok legalább annyi videót néznek egy játékról, mint amennyit játszanak vele. Ezeken a videókon más játszik, közben folyamatosan kommentálja a saját játékát. Nyilván korosztályos különbség, de ezt egyszerűen nem tudom megérteni. Mert ha csak akkor néznék, amikor még nem ismerik a játékot… De nem.
Végülis én is szoktam főzős videókat nézni, úgyhogy egy szavam se lehet(ne).
Egy éve pedig Dávid is elkezdett a tanuláshoz kapcsolódó infókat keresni a neten. Már egész jól tudja megválasztani a keresőszavakat, és a találatokból is könnyen kiválasztja a hasznos információkat.
Folyatom.

Kategóriák
Egyéb kategória

Csípős csirkeszárny vigasz

csirkeszarny1.jpgBelevágok a közepébe.
Annyi nyomasztó, stresszes dolog volt az utóbbi 2 hónapban, hogy egyszerűen nem volt kedvem az élet naposabb oldaláról írni, de most rájöttem, hogy ha nem szedem össze magam, akkor bezárhatom a blogot. Úgyhogy megajándékoztam magam pár csirkeszárnnyal, egy jó pohár borral, és újra a jóra koncentrálok. Vagy ha nem, akkor arról is írni fogok.
Mától a blog kicsit megváltozik majd, az is lehet, hogy nem lehet majd gasztroblognak nevezni, de ezt majd eldöntitek ti (azért lesz sok recept, nincs ok aggodalomra!). És remélem nem csak a receptekért jöttetek eddig, hanem minden más is érdekel majd benneteket. Azért ígérem továbbra se politikáról, számítástechinkáról, (arról ír a férjem) vagy rockzenéről lesz szó.
Szóval most még egy recept. Ezzel rángattam ki magam tegnap este az iskolakezdős stresszből. Jó csípős lett, szerintem így jó, és most ezt magamnak sütöttem.

Hozzávalók:
50 dkg csirkeszárny
1 lime leve és reszelt héja
4 ek olívaolaj

1 dl cider
1 ek fehérbor eset
1 dl sűrű paradicsomlé
2 gerezd fokhagyma
4 szegfűszeg
2 szegfűbors
2 ek szójaszósz
2 ek méz
2 kk füstölt chilipaprika por
2 ek Worcestershire szósz

2 ek szezámmag
A csirkeszárnyakat bepácoltam a lime levébe és reszelt héjába, a sóba és az olívaoljaba.
Egy éjszakát a hűtőbe tettem. Másnap a többi hozzávalót összekevertem, és lassan főztem negyed órát. Megkentem a páccal a szárnyakat, majd serpenyőben 5-5 percig sütöttem mindkét oldalát. Közben 200 fokra melegítettem a sütőt, végül a szárnyakat 20 perc alatt befejeztem a sütőben.
Beleforgattam a maradék pácba, majd megszórtam a szezámmaggal, és visszatoltam a lekapcsolt, de még meleg sütőbe 10 percre.
Fehér kenyérrel, káposztasalátával, csemegeuborkával. Hmmmmmmmm.

Kategóriák
Egyéb kategória

Szilvás galette

galette3.jpgMondhatnám, hogy végre itt a szilva szezon, de azért van bennem egy kis szomorúság is, mert ez bizony azt jelenti, hogy közeleg a nyár vége. Már látványosan korábban sötétedik, és most valahogy egyáltalán nem várom az őszt, úgy érzem, még el se kezdődött a nyár, annyi minden összejött.
A szilvás galette kötelező augusztusi süti nálunk, különösen veres szilvából, sőt, tulajdonképpen minden gyümölccsel elkészül, de szilvával többször is. Idén annyi az újdonság benne, hogy Ági barátnőm elárulta a nagy titkot, ami lehet, hogy mindenki más előtt ismert, de nekem óriási újdonság volt, és nem is értem, hogy miért nem jöttem rá magamtól: a hideg vajat nagy lukú reszelőn kell lereszelni, úgy a legkönnyebb elmorzsolni a liszttel. Mentségemre szóljon, hogyha két galettet sütök, akkor én előkapom a késes robotgépet, és azzal keverem össze a vajat a tésztával tökéletesen, de egyhez nem szoktam bepiszkolni, tovább tart elmosogatni. Remélem legalább egy embernek sikerül ezzel a praktikával újdonságot mondanom 😉
Szinte az összes gyümölccsel működik, ami megterem Magyarországon. Vaníliát mindegyikhez teszek, fahéjat viszont a bogyós gyümölcsökbe nem. Régebben őrölt fahéjat használtam, de valahogy a fahéjrúdtól sokkal kellemesebb, alig észrevehetőbb lesz a fűszerezése, mégis az illatát nagyon feldobja. Persze télen az almás és körtés változathoz őröltet használok.

160 g simaliszt
115 g hideg vaj
0,5 kk só
1,5 kk cukor
1/2 citrom reszelt héja
0,5 dl tejföl
1-2 ek jeges víz, ha szükséges (általában 1 kell)

50 dkg szilva
6 ek cukor (ízlés szerint)
1 rúd fahéj
1 rúd vanília
1 ek kukorica keményítő

1 egész tojás

A vajat elmorzsoljuk a liszttel, majd gyorsan beledolgozzuk a többi hozzávalót. Fontos, hogy nem szabad túlgyúrni, mert ha a vaj nagyon megolvad, nem lesz jó a tészta. Két perc az egész.
A kész tésztát fóliába csomagoljuk, és betesszük a hűtőbe 30-60 percre.
A szilvát kimagozzuk, és hacsak nem nagyon puha, egy lábosban összeforraljuk a cukorral, kikapart vaníliával és a fahéjjal. Amikor az első buborék megjelenik a lábosban, már el is zárjuk alatta a lángot. Nem megfőzni kell!
Ekkor keverjük hozzá a keményítőt is. Hagyjuk kihűlni.
Közben a sütőt 180 fokra előmelegítjük. A tésztát lisztezett lapon kinyújtjuk kb. 3 mm vastagságúra, és a közepére halmozzuk a szilvát úgy, hogy körben 7-8 centis peremet hagyunk. Ezt a peremet hajtogatjuk fel 5-6 részben. Nem kell se egyformának, se túl szépnek lennie. Ez tényleg egy rusztikus, házi süti. Csak semmi faxni! A tészta tetejét megkenjük tojással, és 20 perc alatt szép pirosra sütjük. Langyosan a legfinomabb. És persze házi vaníliafagyival, de az most elmaradt.

galette5.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Lidi nagyi töltött karalábéja

toltott karalabe1.jpgLidi nagyi nem az én nagymamám volt, sőt, nem is volt nagymama, hanem a barátnőm nagymamájának a barátnője. 1945-ben ismerkedtek meg a vonaton, útban hazafelé. Lidi nagyinak nem volt senkije, a férjét vesztette el, és negyven évesen már nem akart újra férjhez menni, gyereke pedig soha nem született.
Tényleg senkije nem volt, csak ez az új, vonaton szerzett barátság. Úgyhogy elég gyakori vendég volt a barátnőmék hatalmas, ötödik kerületi lakásában. Én is ott találkoztam vele, amikor felmentem játszani, vagy később csak beszélgetni.
Gondolom azért hívták nagyinak, hogy érezze, ő is tartozik valahova, és valóban családtagnak tűnt. A nyolcvanas években már nagyon öreg volt, alacsony, vékony, ősz hajú, nyáron könnyű kis nyári ruhákat, télen mindig hosszú, szinte földig érő szoknyát hordott. És sokszor főzött. Boldoggá tette a főzés, de szégyellte is, hogy mennyire jól főz. Mindig mondogatta, hogyha szegény férje látná, hogy vén korára mennyit főz, nem hinne a szemének! Nem igazán tudom, honnan jött Lidi nagyi, de jómódú családba született, ahol nem az asszonyok álltak a konyhában egész nap, így amikor háború után egyedül maradt, és semmije se volt, őt is meglepte, hogy  milyen jókat tud a konyhából elővarázsolni.
Különlegesen főzött, szinte egyik ételt se úgy csinálta, ahogy anyáink, és teljesen másképp fűszerezett. Most a töltött karalábéja jutott eszembe, ami valahogy így készült, de lehet, hogyha visszamennék az időben, igencsak csodálkoznék. Az biztos, hogy fehér mártásban ültek a karalábék, tárkonnyal fűszerezte, és zsömlével sűrítette a levét. Erre emlékszem, hogy soha nem rántotta a dolgokat. És most az is beugrott, amikor megvetően mondta: bárányból kéne csinálni, de ezek azt se tudják mi az! A hentesekre gondolt a Nagycsarnokban.
Felhívtam múlthéten a barátnőm, hogy hátha tudja Lidi nagyi élettörténetét, de amikor élt, ő sem kérdezte, és már lassan harminc éve meghalt, és az igazi nagyi se tudja már elmesélni. Sajnálom.

4 db zsenge karalábé
2 fej hagyma
5 dkg vaj
30 dkg darált bárány (vagy más)
só, bors
1 kk frissen reszelt szerecsendió (2 felé osztva)
1 csokor petrezselyem
1 babérlevél
1 zsemle
2 dl tejföl
1,5 kk friss, apróra vágott tárkony
1 ek citromlé
1 kk cukor
A karalábét megpucoljuk, közepét kivájjuk.


A hagymát nagyon apróra vágjuk, majd a vajon megdinszteljük. A felét kiszedjük, és a darált húshoz tesszük. A húst sóval, borssal, a szerecsendió felével, petrezselyemmel fűszerezzük, majd a karalábéba tömködjük. Nem kell bele se rizs, se tojás!
A karalábékat a kivájt belsejével együtt a maradék hagymára tesszük, felöntjük annyi vízzel, amennyi majdnem ellepi, hozzá adjuk a babérlevelet, sózzuk, borsozzuk, és gyöngyözve megfőzzük. Közben beáztatjuk a zsömlét, majd kinyomkodjuk.
Amikor megfőtt, a babérlevelet kidobjuk, óvatosan kiemeljük a töltött karalábékat, és a maradékot leturmixoljuk a zsölével és a tejföllel. Visszatesszük a karalábét, majd szerecsendió másik felével, a friss tárkonnyal és a citromlével fűszerezzük. Két percet hagyjuk főni, és el is készült.
Egy kis csípős paprika a tetején tálalásnál nem árt neki.

Kategóriák
Egyéb kategória

Török style lecsó vagy mi

torok lecso4.jpgKét poszttal is tartozom a hétévégéről azoknak, akik eljöttek a Gönci Barack Vigasságra. Az egyik a jótékonysági lecsó receptje, a másik a szombati Mátyás királyos játékon kipróbált mártások leírása. Az előbbivel kezdem, mert sokkal gyorsabban megvan, és ma még sok dolgom lesz.
Idén is, mint tavaly, lecsót főztünk két hatalmas üstben, ezt adtuk a látogatóknak, amiért ők adományt fizettek, amit ebben az évben a boldogkőváraljai játszótér felújítására fordítanak majd. Idén a téma adott volt: Mátyás király, törökök. Bár többen javasolták, hogy tegyek bele barackot is, ennyire bátor azért nem voltam, még így is voltak jópáran, akiket elriasztott a padlizsán és a cukkini gondolata is, de volt olyan bátor éhes ember is (naná, hogy az erdőbényei kádár) aki azt mondta, hogy ő se a cukkinit, se a padlizsánt nem eszi meg, de különben nagyon ízlett neki, és mondjuk el mi volt benne.
Külön köszönettel is tartozom, mert nem csak a helyi erők segítettek a 20 kiló hagyma pucolásában, karikázásában és hasonlókban, hanem a látogatók is beálltak keverni, üstöt cipelni, tányért kirakni, sőt, kiszolgálni, és ajánlani is az ételt.

torok lecso1.jpg

torok lecso3.jpg

Úgyhogy jöjjenek a nevek, tényleg megérdemlik a tapsot szerintem. Pálninkázni, zenét hallgatni jönnek, és beállnak dolgozni: Dombi Krisztina aki a legmesszebbről jött, az egész Merker család: Zsófi, Vera, Iván és Viktor, és persze Kiss Dénes, akit Frank Mariann után találtunk merőkanállal a kezében. Köszönjük!

De jöjjön a recept:
1 kg hagyma
2 dl olívaolaj
só és bors ízlés szerint
4 gerezd fokhagyma
1 kk koriander mag
1/4 kk római kömény
1/2 kk kömény
2 kk kakukkfű
50 dkg padlizsán
50 dkg cukkini
50 dkg hámozott paradicsom (konzerv: egyrészt még nincs igazán édes paradicsom, másrészt 200 adaghoz meghámozni a paradicsomot nem 2 perc)
tetejére szezámmag
aki szereti, annak chili vagy erőspaprika

A hagymát félkarikákra vágtuk, majd az olajon megdinszteltük a fűszerekkel együtt. Először a felkockázott padlizsánt tettük bele, majd kicsit később a cukkinit, és amikor megpuhult, mehetett bele a paradicsom konzerv.
Tálalásnál szezámmaggal és chilivel szórtuk meg. 

torok lecso2.jpg

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Ma van a nap, a barack napja!

Nyilván nem ilyen időről álmodott senki se a hétvégére, de ma déltől semmi csapadékot nem jósolnak a meteorológusok. Ez nagyon jó hír, és az is, hogy 23 fok lesz és nem 32, mert ki akar kánikulában pálinkázni? És 23 fokban? Mindenki!
Legalábbis akik itt vannak Boldogkőváralján és a környékén.
Én már megsütöttem a pecsenyét, készítettem hozzá ötféle Mátyás korabeli mártást, van mellé lepénykenyér, hogy lehessen tunkolni, és egy kis játékra hívlak benneteket: találjátok ki, melyik az, amelyiket nem ehette Mátyás király? Lesz persze nyeremény is a végén, mégpedig szakácskönyv, és Bestillo pálinka, de a gyerekeknek is érdemes lesz megkeresnie minket, még ha nem is isznak pálinkát, mert nekik készülünk egy Mátyás királyos fűszeres játékkal, amiért pedig mesekönyvet lehet nyerni.
Este Budapestbár, meg rengeteg szuper koncert, közben jó ételek az Anyukám mondtától és a Sárga Borháztól (többek közt), és vigasság hajnalig.
Vasárnap viszont jöjjön vissza mindenki, mert török lecsót főzök, ápolva a tavalyi hagyományt, és jótékonysági adományt gyűjtünk a helyi játszótér javára, ami a falu központjában épül majd a gyerekeknek.
Szeretettel, sok barackkal, sok pálinkával, finom falatokkal, és nagyon jó zenékkel várunk mindenkit! (Én jelmezben leszek, mint Mátyás udvarában lakó nőszemély, konyhásnéni, előkóstoló, ilyesmi.)
GYERTEK! GYERTEK, GYERTEK!_6240367.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

XV. századi magyar sárga mártás

Elképesztően izgalmas dolgot találtam E. Kovács Péter, Hétköznapi élet Mátyás király korában című könyvében. Az állítólag akkoriban mindenki által ismert magyar sárga mártást említi, aminek a receptje sajnos nem maradt fenn, a könyvekben pedig nem írták le, annyira ismert, evidens volt. Pedig mekkora dolog lenne, ha előkerülne! Valami, ami nem csak Magyarországon volt világhírű, hanem tényleg ismerték határainkon is túl, és valami, ami egészen más, mint amit most magyar ízként ismerünk.
A könyvben ez áll:
Képernyőfotó 2014-06-23 - 10.32.43.pngAz általam ismert – és ez nem kevés – 15-16. századi itáliai szakácskönyvekben számos alkalommal említik a Hans Seybolt által is leírt magyar sárga mártást, de az elkészítés módját nem adják meg. Azt gondolom, teszik ezt azért, mert annyira evidens és ismert volt, hogy nem kellett magyarázni. A fennmaradt receptek olvasásából kiderül, hogy mértékegységeket nem használtak, csak a hozzávalókat sorolták fel, legfeljebb a főzés sorrendjére adtak utasításokat. Ezért a mai napig számos nyersanyagról, konyhai eszközről és ételkészítési módról nem sokat tudunk. A sárga mártás eseteben könnyítésként a kíváncsiskodó elmének: sáfrányt biztos használtak az elkészítéséhez. A 15.századi magyar konyhában az egyik jellegzetességnek az erős fűszerezés számíthatott. Jacobus Juvenalis de Ursinis reimsi érsek feljegyezte, hogy Zsigmond 1416-i párizsi tartózkodásakor 120 előkelő asszonyt magyaros lakomával vendégelt meg, ahol erősen fűszerezett ételeket és leveseket szolgáltak fel. A mértéktelen fűszerezésről GaleottoMarzio is említést tett. A magyar konyha másik meghatározó műfajának a mártások számíthattak. Egy, a 15. század második felében készült feljegyzésben jónéhány cseh és magyar receptet felsorolnak. Csuka, kappan, ponty, valamint egy vadhoz való mártás készítését örökítették meg német nyelven a müncheni kódexben… Max Rumpolt szakácskönyvében (1581)48 magyar étel szerepel. A szerző szerint a magyar módon készült ételekben rengetek a fűszer, többek között bors, gyömbér, köménymag, rozmaring, sáfrány, szerecsendió virága, tárkony, és illatos zöld füvek. Nem feledkezik meg a fok- és vöröshagymáról és az almáról sem. Véleménye szerint majdnem mindegyik magyar recept végén ez áll:
“Jól gyömbérezd, borsozd, és sáfrányozd meg!”
curried_apricot_pork.jpgAnnyira izgalmas, annyira keleti, olyan illatos lehetett. Azt gondolom róla, hogy közelebb állhatott a ma indianak ismert ízhez, mint a csirkepaprikáshoz. Nemrég hallottam egy indiai séftől egyébként, hogy mindenki a csípős, csilis ízre gondol, amikor az indiai ízekről van szó, pedig náluk pont olyan “új” a csili, mint a magyaroknál a piros paprika használata, és nem is olyan régen még volt egy másik, sokkal kevésbé csípős, csilimentes indiai gasztronómia is.
Megfőztem a saját magyar sárga mártásomat, alma helyett aszalt sárgabarackkal, sok-sok sáfrány helyett viszonylag kevés sáfránnyal, és némi kukrumával, de azt kell mondjam elképesztően jó lett. Érdemes az alappal kísérletezni még!


Hozzávalók:
1 kg bárány lapocka felkockázva
30 dkg aszalt sárgabarack
1 nagy fej hagyma
7,5 dkg vaj
10 gerezd fokhagyma
3 dl édes tokaji bor (furmint)
10 szál sáfrány
2 kk őrölt kurkuma
3 ek friss, reszelt gyömbér
1 kk mozsárban megtört fekete bors
1 kk őrölt szerecsendió virág
2 kk őrölt kömény

2 marék szeletelt mandula

A hagymát felkockáztam, és vajon lassan megdinszteltem, majd rádobtam a húst. A fokhagyma gerezdeket egy óra alatt lefedve, nagyon alacsony lángon megpároltam. A húshoz öntöttem a borban főtt fokhagymát a borral együtt, és hozzáadtam a maradék hozzávalókat is. 1,5 óra alatt főztem puhára. (Pitával ettük.)

Ezt a receptet pont nem, de egy reneszánsz hamburgert készítek a Gönci Barack Vigasságon július 12-13-án. Azt is érdemes lesz megkóstolni! 
2014 a reneszánsz barack éve a Fűszeresen!
Barack élőben: http://www.goncibarack.hu

Kategóriák
Egyéb kategória

Áfonyás, rumos baracklekvár

afonya barack lekvar2.jpgSokféle lekvárt főzők be minden évben, és ennek nem az az oka, hogy túl szeretném szárnyalni a szomszédasszonyt, hanem az, hogy szeretjük a változatosságot. Annyira, hogy egy-egy fajtából 4 kicsi, maximum 2 decis üveggel készítek, ebből kettőt aztán a tél folyamán jó eséllyel tovább is ajándékozok valakinek. Így kóstolhatunk sokfélét, sütibe, fagyiba, palacsintába, vagy egy jó szelet sajtra csurgatva őket. Ebből az áfonyás barackból se lett sok, és az egyik felét félre is tettem vasárnapra, amikor fagyit készítek majd belőle.
Szokták kérdezni, hogy hogy vagyok képes ilyen sokfélét befőzni, de az az igazság, hogy 30 perc alatt meg van mindennel együtt, az pedig nem egy nagy munka. Egy kicsi előkészületet igényel talán, ha azt is beleszámolom, hogy az üvegeket beteszem a mosogatógépbe a tetőkkel együtt, és úgy időzítem, hogy kb. akkor járjon le a program, amikor megfő a lekvár. Miután az üvegeket kivettem a gépből, még öntök az aljukba egy ujjnyi forró vizet a vízforralóból, rátekerem a tetejét, összerázom, majd öntöm is ki belőle a vizet, jöhet a helyére a forró lekvár. Ezzel is megfordítom az üveget, és így hagyom kihűlni. Mehet a kamrapolcra.
Ez most egy áfonyával és fehér rummal bolondított sárgabarack lekvár, ami palacsintába a legjobb. Így készül:

 

Hozzávalók:
1,3 kg sárgabarack
0,5 kg Koronás 3:1 befőző cukor
1 lime leve és reszelt héja
0,25 kg áfonya
0,5 dl fehér rum

 

A barackot leforrázom a vízforralóban gyorsan felmelegített vízzel, majd 2 perc után leszűröm, lehúzom a héját, és kiveszem a magját. A felét botmixerrel pépesítem, a felét negyedekre vágom. Felteszem főni az elkevert befőző cukorral, és amikor felforrt, belekeverem a lime-levet és héjat is. Öt percig alacsony fokozaton rotyogtatom, és ekkor keverem csak hozzá az áfonyát és a rumot. További öt percig főzöm, majd a tiszta üvegekbe töltöm.