Tényleg elnézést, tudom, hogy MINDEN tele van sütőtök krémlevesekkel, és elképesztően unalmas már. De van mentségem: most írtam egy cikket a sütőtökről, ahova tíz nem teljesen hagyományos receptet főztem le, és még mindig maradt megsütött sütőtököm. Ki csak nem dobom, főleg, hogy szeretjük is, nem igaz?
A Bloody Maryt nem szeretem, de vodkás-paradicsomos penne nagy kedvenc nálunk. Innen az ötlet, hogy a töknek is jót tenne egy kis frissesség, valami alkohol. Száraz vermuth volt itthon, azzal próbáltam, és azt kell mondanom, hogy nagyon jó lett! Szerintem s risotto is sokkal jobb vermuthal, mint borral, és bizony a sütőtöknek is jót tett.
Nem próbáltam, de szerintem a gin is illik hozzá, persze abból kevesebb kell!
hozzávalók 4 tányérhoz:
50 dkg megsütött, megpucolt tök
1 fej hagyma
2 étolaj
1 dl száraz vermuth
3 dl kókusztej
1 ek curry por
1 narancs leve és némi reszelt héja
só
10 zsálya levél
4 ek olívaolaj
A hagymát megdinszteletem az olajon, majd felöntöttem a vermuthal. Három percig főztem, hogy az alkohol elpárologjon, majd rádobtam a tököt, és hozzáadtam a többi hozzávalót. Botmixerrel turmixoltam, kevés vízzel hígítottam.
Közben az olajon ropogósra sütöttem a zsályaleveleket.
Ha ginnel főztem volna, akkor belefőztem volna 2 borókabogyót és egy chilit a curry helyett.
Hozzávalók 4 bögre leveshez:
Nem tudtam eldönteni, hogy a két rossz fotó közül melyiket osszam meg, úgyhogy itt van mindkettő a ros hasanah-i vacsoráról. Elnézést a képminőségért, de egyszerűen se idő, se helyem, de kedvem nem volt fotózni igazán, annyira vártam már, hogy végre megigyuk a pohár bort és nekilássunk a vacsorának.
25 perc alatt kész.
1, A krumplit megpucoljuk, felkockázzuk. A hagymát megtisztítjuk, felkockázzuk. A fokhagymát lereszeljük. 
Napok óta pirosat kívánok. A gránátalmával kezdődött, majd az ecetben eltett apró chilik következtek, utána amerikai áfonyás kuglófot “kellett” sütnöm, persze olyan sok áfonyával, mintha gyümölcskenyér lenne, majd a tegnapi paradicsomlevessel zártam a sort, legalábbis idáig.
Lányok, asszonyok, figyelem!
Fotók: Pinterest.com
Majdnem minden nap főzök valamilyen levest, mégse szoktam leírni a receptet, mert annyira egyszerűek, hogy szinte nincs is recept. De fel lettem szólítva a lekörmölésükre, nem is a recept, csak az ötlet gyanánt. M barátnőm ugyanis azért nem főz leveseket, mert szerinte egy jó leves legalább két óra, vagy ha nem annyi, akkor pedig semmi sem jut eszébe. Ezt én egyébként tökéletesen megértem, pont azért nem is írtam le eddig, mert szerintem is a húsleves a leves, a többi csak leveske hozzá képest, és most miről írjak? Még csak egy sztori sincs mellé, leves és kész. Hideg, langyos vagy forró, húsz perc alatt, vagy kicsit hosszabban főzőm, néha még ennyi idő se kell hozzá, és bizony belekerül minden: mirelit zöldség, fonnyadozó kelkáposzta, fél hagyma, egy marok ez, egy marok az, de szinte soha nem az ami épp a piacon vagy a kertben terem. Szóval ezentúl lesznek gyors, hétköznapi levesek, de nem fogom túlvariálni, nem lesz előtte mese. Azt majd hozzáképzelitek, hogy tegnap vacsorára leves volt…
Csípős sült paradicsom leves
Megőrjítenek az angolszász receptekben a “creamy” szóval. Van az agyamban valami titkos kapcsoló, ami a creamy szót elolvasva bekapcsol, és utasítja a gondolatközpontomat, hogy minden mást homályosítson el, indítsa be a nyálelválasztást, és követelje a krímiség tárgyát. A krémes szó egyáltalán nem hat rám így, sőt, igazából sehogy se. 
Nem tudom, mikortól vannak egy családnak hagyományai? Az nevezhető csak hagyománynak, ha a gyerek tovább viszi a szokást egy új családba, vagy akkor is, ha sokadszorra ugyanúgy teszünk? Nálunk ez a reggeli minden 
Minden kenyérszeletet vastagon megvajazok, majd rászeletelem a fühét, amit valamilyen kékpenészes sajttal szórok meg. Grill alá tolom, végül amikor megsült, mézet csorgatok rá. 
Nagy baj ha nem olvas a gyerek? Nekem igen, mert én sokat olvasok, és fantasztikus olvasói élményeim vannak gyerekkoromból, az átolvasott napokról nyáron, vagy amikor kamaszkoromban azzal borítottam ki a szüleimet, hogy az étteremben se voltam képes letenni egy nagyon izgalmas regényt, és két fogás között olvastam. Persze nem az olvasás volt a baj, hanem hogy átlagos kamaszhoz méltóan, nem igazán vettem részt a beszélgetésben. És nem csak egy regény erejéig, hanem pár évig…
Viszont olvastam, méghozzá mindent, ami kezembe került. Az elképesztő gagyi, egy nap alatt kiolvasható ponyváktól kezdve a szépirodalomig. Sőt, egyszer titokban elolvastam egy Júliát is, és be kell vallanom, hogy tetszett. Nem tudom ki emlékszik ezekre a romantikus “regényekre”? Száz oldal lehetett kb, és havonta jelent meg valamikor a rendszerváltás után. Hatalmas sikere volt. Én csak azért nem olvastam belőle többet, mert azt nagyon cikinek tartottam volna, ha valaki ezzel a kezemben lát, úgyhogy kimaradt az életemből, pedig…pedig az egyik barátnőm ezekkel a szuper történetekkel csiszolta német nyelvtudását, és hetente fordította németről magyarra a szerelmes regényeket. Az ötvenedik után úgy érezte utálja az emberiséget.