Nem írom le, hogy milyen idő van, szerintem lég ezt most elviselni, annak legalábbis, aki nem nyaral épp, mert mondjuk a Balaton partján ettől jobbat elképzelni is nehéz! Maradjunk annyiban, hogy nem éppen a belvárosiak kedvence. Viszont enni ilyenkor is muszáj. Szerencsére kevesebbet kíván az ember, este pedig szinte semmit, de azért néha mégis jól esne valami. Elmenni kinek van kedve, miután végre hazaért a viszonylag hűvös, 26 fokos lesötétített lakásba? Maradnak a jó kis saláták, amihez semmit nem kell főzni, vagy az olyan kiadós ételek, amik mellett nem kell ott állni, aztán jól behűthetőek, vagy…
Vagy előveszem a tízezer forintos zseniális indukciós rezsómat, fogom a hosszabbítót, és megy ki az egész a bejárati ajtón túlra, gőzölögjön ott, fűtse a kinti levegőt. Annyiszor volt már segítségemre ez a kis rezsó, hogy azt elmondani nem tudom, mentett már meg többszáz fős rendezvényt is, úgyhogy ha valami megérte az árát, akkor ez az!
A fekete rizst Dávid fedezte fel egyszer nekünk, jobban mondva ő emlegette sokat, hogy az milyen finom, legyen máskor is. Tényleg annyira jó, hogy akár magában is leszegetné az ember, de salátának vagy köretnek igazán extra. Főleg most, hogy ezek a nem is szabadföldi, de eszméletlen édes paradicsomok kaphatóak, adta magát a rizssaláta ötlete.
A menü pedig nagyon egyszerű volt: jeges szóda, langyos rizssaláta, jeges-mentás limonádé.
“Az ősi kínai uralkodók fekete gabonája. A fekete rizs Kínából származik, de már a Po völgyében is termesztik Olaszországban. Nagyon ízletes teljes kiőrlésű rizs, melyet 40 percig kell főzni, mely után nagyon kellemes szantálfa, és friss kenyér illatot áraszt. Az elbeszélések alapján ezt a rizst a kínai földművesek kizárólag az uralkodónak és családjának termesztették. Egyfajta afrozidiákumként is szolgált. Fogyassza vajjal vagy olajjal, vagy köretként halakhoz és húsokhoz.” Áll a címkén.
Hozzávalók:
50 dkg fekete rizs
1 dl extraszűz olívaolaj
1 fej mogyoróhagyma
1 gerezd fokhagyma
só, bors
0,5 dl édes fehérbor vagy cider ecet
1 nagy csokor petrezselyem
50 dkg édes paradicsom
20 dkg feta sajt
A rizst kevés sóval puhára főzöm negyven perc alatt, majd leszűröm. Az olaj felén megdinsztelem az apróra vágott hagymát, majd ráreszelem a fokhagymát, és beleszórom a szintén apróra vágott petrezselymet. Ráöntöm a rizst, majd az ecetet, borsozom, hozzákeverem a paradicsomot, rámorzsolom a sajtot és meglocsolom a maradék olajjal.
A rizs meglehetősen puha, gyerekek is nagyon szeretik!

Nem tudtam eldönteni, hogy mi legyen a poszt címe: Lassulj Budapest vagy Unatkozni élmény. Végül épp az aktualitása miatt az első mellett döntöttem, hiszen épp most folyik Budapesten a Lassulj hét, de fenntartom, azt is, hogy unatkozni élmény.
Felnőtt fejjel nagyon irigylem gyermek önmagamat, amikor hetekig unatkoztam nagyanyámnál. Nem kellett lelassulni, lassú volt körülöttem a világ. Nagyon hosszú nappalok, még hosszabb estékkel. Délelőtt bent a házban unatkoztam, vagyis megnéztem ezredszer is a Tenkes kapitányát a tévében, majd minden szobában ücsörögtem, rajzolgattam, álmodoztam egy kicsit, végül kimentem a kertbe, vagy az utcára, hátha épp kint unatkozik egy másik gyerek is, és akkor lehet együtt bandázni, de ha nem, akkor heverésztem a fűben, órákig hallgattam a távoli kotkodácsolást, favágást, kalapálást, vagy figyeltem a hangyákat.
Legyen egy nap, amikor nem csinálunk semmit,DE TÉNYLEG SEMMIT, ok?
Hozzávalók:
Közeledik szentivánéj, már hetek óta tervezzük, szervezzük az estét. Úgy tűnik, idén megint többen leszünk, ezért lassan kinőjük a helyet, ahol eddig ünnepeltünk. Szívesen mennék máshova is, de idén olyan sok a szúnyog az erdőkben, hogy nem kockáztatok. Senki nincs oda a szúnyogokért, de én szó szerint meg tudok őrülni tőlük. Mindig azt képzelem, hogy épp a talpamat csípi meg valamelyik, és majd két hétig szenvedek tőle.Nem tudom, kinek hány szúnyogcsípése volt a talpán gyerekkorában, de édesanyáméknak és nagyanyáméknak a Dunaától nem messze volt telkük, így nekem kijutott bőven.
Hozzávalók a pavlovához:

Készült egy 500 főt megkérdező felmérés a magyar családok étkezési szokásairól a Coca-Cola megbízásából. Az az igazság, hogy sokkal rosszabbat vártam. A kutatás szerint míg a hétvégi ebédeken és vacsorákon 80%-ban együtt étkezik a család, a hétköznapokon általában már csak a vacsorákon ülünk le egy asztalhoz, de itt már 61%-ra csökken az arány. De ez nem is rossz, igaz?
FOTÓ/FORTEPAN
Csak azért merek egy újabb, szinte ugyanolyan spárgakrémleves receptet feltenni, mert úgy tűnik, megtaláltam az igazit. Valahol igazuk van azoknak, akik azt mondják, hogy krémlevest az készít a spárgából, aki nem szereti az ízét, és igyekszik mindenfélével elnyomni azt, vagy az, akinek mindegy, hogy spárga vagy krumpli a vacsora. Vagy az, aki szereti a spárgakrémlevest. 
Havonta egyszer Zsóka barátnőmmel főzőkurzust tartunk Tokaj-hegyalján*. Nem szigorú főzőtanfolyam, hanem amolyan hegyaljai életérzés ízelítő, legalábbis szándékaink szerint. Minden hónapban más-más a tematika, és a csodálatos
Idén még legalább egy hónapot várni kell a szurokfű virágzásra, de annak aki még nem ismeri, talán könnyebb a virágjáról felismerni a vad oregánót. Persze az illata is árulkodó. Ha egyszer megvan, akkor jövőre is ott fog nőni 🙂
Kakukkfű
Hozzávalók:
Ezeket a fűszereket találtuk negyed óra alatt a Zemplénben: macskamenta, borsmenta, kakukkfű és szurokfű
Ahol birkák legelnek, ott jó eséllyel nő a kakukkfű is!
Még a pad alatt is!
Vaslapon sütöttük.
Segítsetek, várom az ötleteket, hogyan kovácsoljuk közösséget?
Az ebéd becsületkasszás, vagyis ha már annyit adnak érte, mint amennyit otthon az ételre szánnának, akkor is jó. Ha tudnak többet, az persze még jobb, jó helyre kerül az itt befolyt összeg. Közben a játékok száma időről-időre, hónapról-hónapra gyarapszik. Készült már “páros síléc”, mindenféle fa ügyességi játék, de most a közeli sportóriás ingyen kölcsönadta az ugrálóasztalait a gyerekeknek, csak a szállítást kellett megoldani.
Havonta egyszer egy egész vasárnapon minden program ingyenes, az ebéd önköltségi, lehetőség van bevásárolni, de a családok mégsem úgy érzik magukénak a rendezvényt, ahogy az az ötletgazda szándéka volt.
De mi lenne a jó szó erre az önkéntesek által szervezett és fenntartott rendezvényre? Ti mikor éreznétek magatokénak egy ilyet? Mert ez nem fesztivál, nem falunap, nem játszóház, nem piac, nem társaskör, és nem is… Egy csomó minden nem, miközben egy csomó minden igen. Minden egyben, aminek a célja a közösség építés.
Sokan voltunk, sok gyerek, de nem barátkoztunk egymással, hanem mindenki a saját kis sörpadjánál ücsörgött, evett-ivott, a saját rokonaival, barátaival beszélgetett. Hogy lehetne megmozgatni az embereket? Az már több, mint fél siker, hogy sokan elmennek, kimozdulnak, ott vannak, de még mindenki a saját kis csigaházában ücsörög. Remélem ez változni fog, legközelebb én is összeszedem magam, és odaülök másokhoz, kíváncsi leszek a reakciókra, vagy arra, hogy én meg merem-e tenni 🙂
Már írtam a témában, hátha ez is