Kategóriák
Egyéb kategória

Libanoni kenyér

Holnap tizennyolcan jönnek hozzánk vacsorázni. Érdekes lesz, mert leültetni csak hat embert tudok, és mi is hárman vagyunk. Viszont olyanokkal fogadhatom a szombatot, akiket régen láttam, és azt mondták, hogy nekik az állófogadás (álló szombatfogadás 🙂 is jó. Hát majd meglátjuk.
Minden esetre két kívánság már be is futott, az egyik a libanoni kenyér, a másik a rugelach. Libanoni kenyeret legalább öt éve sütöttem utoljára, úgyhogy ma csinálok egy főpróbát, nehogy pénteken derüljön ki, hogy már nem is működik a receptem, és kenyér nélkül maradjunk.
Nem tudom miért, de annyira izgatott vagyok, mintha az esküvőmre készülnék! Görcsben áll a gyomrom, kapkodok, és közben szalad a lakás. Jaj!
Tehát, a libanoni kenyér egy nagyon egyszerű kenyérféle, különlegessége mindössze a rajta lévő “toping” (Ez a toping olyan hülye szó, de a feltéttel sem vagyok kibékülve.) Mindenféle keleties salátát, falatkát, és süteményt kínálok majd mellé, sólet nem is lesz. Készítek hummuszt, falafelt, csicseriborsó salátát, sárgabarackos csirkét, padlizsán krémet, sült paprikasalátát, gránátalma salátát, bárány nyársat, és lesznek sajtok azoknak, akik nem esznek húst. Ez a kis kenyérke egyébként tökéletesen funkcionál kanálként egy salátához, vagy krémhez. Legjobb lenne kemencében, vagy vaslapon sütni szabad tűzön, de ilyenem a XIII. kerületben sajnos nincs.
Szerintem 3-4 darab egy adag.
Hozzávalók 24 darabhoz:
1,2 kg sima liszt
2 ek szárított élesztő
2 ek méz
1 ek só
6-6,5 dl meleg víz
A teejére
1 dl olívaolaj
1 ek kakukkfű
1 ek majoranna
3 ek fekete szezámmag
só
A tészta hozzávalóit alaposan kidolgozom. Nyúlós, ragadós tésztát kell kapni, olyasmit, mint a lángos tészta. Kb. 2 óra alatt letakarva a duplájára kelesztem, majd lisztezett deszkára borítom, és 24 felé osztom. Kis lapokat formálok belőle kézzel, mintha lángost készítenék, és sütőpapírral bélelt tepsire teszem. Hagyom kelni még egy negyed órát, majd megkenem az olívaolajjal elkevert fűszerekkel, és szezámmaggal a közepét. 230 fokra előmelegített sütőben szép pirosra sütöm.

Kategóriák
Egyéb kategória

Kedvenc szakácskönyveim

Gabojsza dobta nekem a labdát a kedvenc szakácskönyveimről. Már írtam róluk itt régebben, hiszen valóban szeretem őket, szívesen forgatom, főzők belőlük, vagy csak úgy olvasmány gyanánt lapozgatom némelyiket.
Nem tudom miért, de a vastag szakácskönyveket szeretem. Talán a nyomdász beütésemnek, vagy csak egyszerűen a könyvek szeretetének köszönhető, hogy nem szeretem a konyhapultra tenni a szakácskönyveket. Bár a konyhában van egy polc, ahol a könyveim sorakoznak, nem tudnám megbocsájtani magamnak, ha zsírfoltosak lennének, annak ellenére, hogy anyu régi könyvei azok, és azokat úgy szeretem.
Ezért aztán ha könyvből főzök, kis sárga postit lapokra firkantom a hozzávalókat, és azt felnyomom a konyhaszekrény ajtajára, hogy a végén egészen máshogy főzzem meg, mint a receptben szerepelt.
A három legnagyobb kedvencem:
Claudia Roden: The book of jewish food. (Már annyit meséltem róla, hogy nincs is mit ismételnem. A könyv is és a nő is zseniális! Ha egyszer kezet foghatnék vele, nagyon boldog lennék, minden betűje igazi kincs számomra.)
Stahl Judit: Végre otthon. (Sokáig az első, zöld könyve volt a kedvencem, vagy inkább azok az írások, amit a könyv megjelenése előtt a Nők Lapjában jeletetett meg. Úgy éreztem akkor, mintha én írtam volna ezeket a szavakat, na persze nem a recepteket, hanem az egész gondolkodás módot. Aztán megjelent a sárga könyve, amiben annyi szeretet van szerintem, hogy depresszió ellen is jó olvasmány, azóta ez a kedvencem tőle.)
Váncsa István: Ezeregy recept. (Szerintem nem kell megindokolnom. Aki már megvette, az ért mindent. A férjemmel kívülről tudjuk az első bekezdést: “…Bemegy az ember valami kocsmába, kér egy tejfeles hódsültet, jóétvággyal elfogyasztja, aztán beszél a szakáccsal-van, ahol ez egészen magától értetődő, majdhogynem kikerülhetetlen-, megkérdezi, hogyan készült ez a hód, a szakács pedig fontoskodó képet vág, és azt mondja, titok.” 🙂
Minden egyes recept nyálcsorgató, azonnali főzésre, piacra szaladásra késztető. Múlt héten azt mesélte Váncsa István, hogy van aki 20 kilót hízott, mióta megvette a könyvét. Én azon csodálkozom, hogy miért ilyen keveset?)
Aztán vannak még változó kedvenceim, de mindenképp ide sorolom Nigella Lawson: Feast könyvét, Claudia Roden: Arabesque-t, na és a mostani legújabbat, amit Ágitól kaptam és svéd süteményekkel van tele. Kis vékonyka könyv, és már 3,4 millió darabot adtak el belőle. Hihetetlen szám, de miután kinyitottam megértettem: szép házias fotók, érthető receptek. Olyan könyv, ami önbizalmat ad mindenkinek, aki kezébe veszi: te is meg tudod csinálni. Címe pedig: Swedish cake and cookies. A könyvről nagyon fontos tudnivalókkal látott el Hobbiszakács, ezt be is másolom ide:
A svéd könyv eredeti címe ”Sju sorters kakor” azaz Hét fajta sütemény. Arra a – minden valamirevaló háziasszonyra kötelező – etikett előírásra utal, amely megkövetelte azt, hogy a kávéhoz legalább hétféle süti között lehessen választani.A köny egy 1945-ben meghírdetett receptverseny eredménye, melyre több mint 10 000 recept érkezett be. Ezek közül 500-at kiválasztottak és kipróbáltak. A ”legolvasottabb svéd könyv” ezideig 87 kiadást ért meg, onnan ez a hatalmas példányszám. A könyvet skandinávia-szerte olvassák, kivéve Dániát, ahol a dán specialitás, a ”wienerbröd” svédesített receptje miatt – mert kihagyták a csokoládécsíkot – feketelistázták.

Kategóriák
Egyéb kategória

Mazsolás lencse


A vasárnapi brunchra mazsolás lencsével készültem. Nem volt időm lefényképezni, úgyhogy az ételfotót Mikulkakulkinnak köszönöm, ő követte el ugyanis. Egy hete már megfőztem ugyanezt, fekete lencséből, de nem itthon töltöttem a szombatot, és csak este nyolc körül, amikor elkezdtem készülődni a vasárnapi összejövetelre, akkor tudatosult bennem, hogy fekete lencse helyett fekete szezámmagot vittem magammal. Még szerencse, hogy édesanyámnál volt otthon sima lencse, így tudtam főzni valami kis kóstolót én is. Azért aki kap fekete lencsét, az inkább abból készítse el, sokkal finomabb lesz. (Én a nagycsarnok aljában vettem az Ázsiában)
Az általam készített mennyiség hatalmas, de most nem is hat főre készültem. Mivel nem magában kell enni, hanem csak kiegészítőnek, szerintem 25 dkg lencse elég hat főre, de persze akkor kell mellé mindenféle más is, saláták, kenyerek, zöldségek.
Hozzávalók:
25 dkg fekete lencse (vagy sima)
25 dkg mazsola
50 dkg lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
5 dl tejszín
2 ek liszt
10 dkg vaj
10 cm gyömbér lereszelve
1 kk római kömény
1 kk koriander
1 kk chili
1 kk kardamom
só, bors
kb. 4 ek méz
A lencsét sós vízben megfőztem, közben megmostam a mazsolát, felkarikáztam a hagymát, és összezúztam a fokhagymát. Mikor a lencse megpuhult leszűrtem. A vajon megfonnyasztottam a lilahagymát egy kevés sóval, amikor már teljesen megpuhult hozzákevertem a fokhagymát és a fűszereket. Végül ráöntöttem a mézet is, majd a mazsolát. Végül beletettem a leszűrt lencsét is. Felöntöttem a liszttel elkevert tejszínnel, hagytam amíg besűrűsödik, sóztam, borsoztam, és elzártam alatta a lángot. Langyosan a legfinomabb.
Kicsit féltem, hogy lesznek majd mazsolagyűlölők, de szerencsére nem találkoztam egyel se. Köszönöm mindenkinek aki eljött, több mint hatvanan voltunk, és külön köszönet azokanak, aki sütöttek főztek az alkalomra. A recepteket a JP-n fogjuk gyűjteni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hremzli (majdnem)


Valami forró, házias, otthon hangulatot árasztó vacsorára vágytam gombaleves mellé. Ez majdnem hremzli,(hanukai zsidó, kóser krumplis étel, olyasmi mint a tócsni) lehetne adagonként serpenyőben sütni, de egyszerűen beletettem egy piteformába, és megsütöttem. Nagyon-nagyon finom lett, ajánlom időhiányban szenvedő édesanyáknak.
Hozzávalók:
8 szem közepes krumpli
4 alma
2 hagyma
20 dkg füstölt sajt
4 tojás
8 ek liszt
só, bors
1 zacskó sütőpor
A krumplit, almát, sajtot, és a hagymát a nagylyukú reszelőn lereszeltem, és elkevertem a liszttel, tojással, sütőporral, sóval, borssal. Olivaolajjal kikentem egy 25 centi átmérőjű formát, és belesimítottam a masszát. 180 fokra előmelegített sütőben 50 perc alatt sütöttem szép pirosra.

Kategóriák
Egyéb kategória

Dedikáltam :-)

Hétfő este dedikáltam.
Hatkor kezdődött a dedikálás, úgyhogy fél hatkor elkezdett remegni a kezem, és furcsa gondolataim támadtak.
El fog jönni egyáltalán valaki? És ha nem teszik nekik a könyv? Biztosan sokkal szebbnek, kedvesebbnek, okosabbnak képzelnek. Nem fogom tudni leírni, hogy Fűszeres Eszter, gyakorolni kellett volna. Vagy írjam a rendes nevem? Nem ízlik majd nekik a kis aszalt gyümölcsös nass, amit akkora szeretettel készítettem.
Aztán háromnegyed hatkor megérkezett az első vásárló. Mosolygott, ebből arra következtettem, hogy a könyv elnyerte a tetszését. Nem láttam döbbenetet az arcán, amikor rám nézett, nem kérdezte meg, hogy mikor halt ki az Árpád-ház, pedig arra talán még emlékeztem volna. Le tudtam írni, hogy Fűszeres Eszter. Vettek a kis nassból, és figyeltem, mindenki lenyelte.
Nem mondtam olyan hülyeségeket, hogy ÉS magazin (ezt vasárnap mondtam a Váncsának, de az egy másik történet…).
Több mint 100-an jöttek el, annyira nagyon jó volt! Mindenkinek köszönöm, hogy ezen a késői órán elzarándokolt a kies hetedik kerületbe, a világ leghangulatosabb kis könyvesboltjába.
Kiderült, hogy a magas, szőke gasztroblogger kolleginát én fekete, alacsony leányzónak tippeltem. A barna, karcsú és fiatalt pedig molettnek 🙂 Senkit nem olyan képzeltem, mint amilyen élőben, kivéve Euthymia-t.
Kaptam csokit, Dávid egy Babart (erről is írnék majd később), sőt chili pasztát is. Pedig nekem kellett volna nagyobb ajándékkal fogadnom őket!
Főleg, ha azt nézem, hogy volt egy házaspár, aki csak a könyvért jött Dunaszerdahelyről, egy másik pedig Győrből. Az a minimum, hogy sólettel kellett volna készülnöm, tele libacombbal!
És nem volt időnk beszélgetni, mert mindig jött valaki (amit nem bánok!), pedig annyi mindent szerettem volna mondani! Úgyhogy akiben maradtak kérdések, azok jöjjenek el vasárnap az Apacukába, én is ott leszek!
Kilenc előtt 3 perccel jött az utolsó vásárlónk, utána zártuk a boltot. Mindenkinek köszönöm!

Kategóriák
Egyéb kategória

Amikor én még kislány voltam (70-es, 80-as évek)

A kép forrása.

Gabbah dobta nekem a labdát, meséljek a gyerekkoromról. Szerintem én már szinte mindent elmeséltem, de azért pár dolog még van a tarsolyomban.
Csak harmadikos koromig voltam napközis, utána egy pár osztálytársammal egy étterembe voltunk befizetve a heti menüre. Több helyet is kipróbáltunk, de az az igazság, hogy pont olyan rosszul főztek, mint az iskolában.
A Belgrád étteremmel kezdtük a Sörház utca, és a Belgrád rkp. sarkán. Gáz volt, szinte hihetetlen számomra, hogy annak a helyén most egy zseniális olasz étterem működik, és nem mérgezi őket az elődök szelleme.
Azt hallottuk, hogy a Veres Pálné utcában a Rézkakasban jobb a menü, ezért befizettünk oda. A Rézkakas akkoriban se volt rossz étterem egyébként, este egész jól főztek, többször vacsoráztam ott a szüleimmel, de amit délben műveltek, az vicces volt. Egyszer egy héten kétszer is spenót került az asztalunkra, amit a bátrabb nyolcadikosok kanállal próbáltak a plafonra lövöldözni, de általában a falon végezte, és be kell vallanom, én ezt negyedikes kislányként meglehetősen viccesnek találtam, bár nem mertem megpróbálni.
Utána volt néhány próbálkozásunk a Petőfi Sándor utcai Corso (?) étteremmel is, ahol menü ajánlat volt, és abból lehetett választani. Itt derült ki számunkra, hogy a gránátos kocka az nem egy sütemény, hanem a krumplistészta flancos elnevezése. Biztosan mindenki tudja, hogy a tini lányok mennyire idegesítően tudnak valami kis hülyeségen is nevetni, mi ezen a felismerésen, és a pincér lekezelő arcán, amikor elárulta, hogy nem rossz ételt hozott ki nekünk, hanem mi vagyunk műveletlenek, napokig nevettünk.


És ha valakinek nem jönne át a hangulat, itt egy kis videóválogatás.


Aztán végül az ELTE menzáján kötöttünk ki, ami önkiszolgáló rendszerben működött, és mi határozottan szerettük.
Eszembe jutott még első találkozásom a kéksajttal. Most nem is tudok elképzelni ettől finomabbat, még a leggyengébb kéksajtot is imádom, de a valódi Roquefort-ot imába foglalom minden alakalommal, amikor belecsippentek.
Egyik nagybátyám, aki Angliában él, minden hazalátogatás alkalmával vett egy guriga kéksajtot Magyarországon, mert bár közelébe se ért az angliainak, de pont a tizedébe került. Egyszer aztán nem bírtam tovább a kíváncsiságommal, és kis lyukat fúrtam bele egy kanál végével, és megkóstoltam. Azt hittem menten elájulok, rosszul leszek, meghalok, mert akkora szörnyűséget elképzelni sem tudtam. Azonnal kiköptem, öblögettem, fogat mostam, kenyeret ettem, minden elképzelhetőt kitaláltam, de alig tudtam eltüntetni az ízét. 2008-ban nem értem magam, hiszen a kéksajt isteni, pikáns, és a sajtok sajtja, a csúcsok csúcsa!
Mivel nincs nagyon időm mostanában olvasgatni, bocsánat, de nem tudom kinek volt már meg ez a kérdés, talán mindenkinek, úgyhogy nem gurítom tovább.
Következik a kedvenc szakácskönyveimről szóló poszt…

Kategóriák
Egyéb kategória

Tejszínes raguleves rozscipóban

Két hónapja minden egyes vendéglőben, ahol kapható, vad ragulevest kérek. Kezdek olyan lenni, mint a fiam, hónapokig ugyanazt eszem.
Tegap este hétkor értem haza, hulla fáradtan, de a leves ott motoszkált a fejemben. Pedig a citromon és csirkemellen kívül semmi nem volt itthon, még zöldség sem. Leszaladtam a kisboltba, de csak kukorica, és borsókonzervet kaptam, friss zöldség egyáltalán nem volt. Nem is annyira a leves izgatott, inkább a forró, illatos cipó. Tudom, nem vagyok normális, ha este nekiállok cipót sütni, de most ha nem tettem volna meg, akkor nem lett volna jó befejezése a tegnapi tökéletesen sikerült napnak.
Megsütöttem, és mire elkészült, már nem voltam éhes. Úgyhogy ma lesz ebédre, de a friss kenyérillat egész éjjel itt terjengett a lakásban, szép álmokat kergetve.
Még soha nem sütöttem cipót leveshez, de ez jól sikerült, a tetejét már megkóstoltam, és a fotózás alatt egyáltalán nem ázott el.
Hozzávalók a cipóhoz:
30 dkg rozsliszt
1 dkg élesztő
10 dkg simaliszt
1 kk sikér
1 dl langyos víz
1 ek méz
2 kk só
1 kk bors
A lisztet most nem futtattam fel, csak jól összegyúrtam mindent, és egy órát pihentettem. Ezalatt duplájára kelt. Kinyomkodtam belőle a levegőt, két cipót formáztam belőle, és 180 fokra előmelegített sütőben 40 percig sütöttem úgy, hogy az utolsó 10 percben letettem a sütő aljára, hogy megbarnuljon, kicsit megkeményedjen az alja.
A leveshez:
1 nagy fej hagyma
1 csirkemell
5 dkg vaj
3 ek étolaj
1 kis zöldborsó konzerv
1 kis kukoricakonzerv
3 dl húsleves
3 dl tejszín
1 citrom leve és héja
só, bors
szerecsendió
tárkony
A hagymát apró kockákra vágtam, és vaj és olaj keverékén megdinszteltem. rádobtam az apró kockákra vágott csirkemellet, sóztam, és hagytam kicsit megpirulni. Rászórtam a lisztet, majd felöntöttem a húslevessel. Mikor felforrt, beletettem a zöldségkonzerveket, szerecsendiót reszeltem bele, borsoztam, felöntöttem a tejszínnel, és belereszeltem a citrom héját is. Már csak nagyon óvatosan, nehogy a tejszín összekapjon, főztem egy percig, megszórtam tárkonnyal, és belenyomtam a citromot.
A ragulevesbe kellett volna tennem egy kevés sárgarépát a csirkével egy időben, majd egy pár szem gombát amikor a csirke megpirult, de ez most sajnos kimaradt. Vadhúsból erdei gombával a legfinomabb.

Kategóriák
Egyéb kategória

BRUNCH!

Gyertek el vasárnap 10.30-ra az Apacukába, ahol a Judapesttel közösen tartjuk a szokásos brunchunkat, hozzatok egy tányér ételt, és kóstoljátok meg mit főztek mások!
Partnerünk a Szombat és a HVG.hu.

Kategóriák
Egyéb kategória

Fűszer és Lélek zsidó szakácskönyv

Eljött ez a nap is, tegnap reggel átvehettük a könyveket a nyomdában. Hat hatalmas raklap várta azt, hogy bekerülhessen a teherautókba, és elindulhasson a könyvesboltok felé.
A könyv nagy, és nehéz, és természetesen kóser, mindegyik címlapján ott vigyorgok. Furcsa érzés volt, és nagyon boldogak vagyunk mind a hatan. Olyan egy kicsit, mintha hatunknak született volna egy babája.
A mi bázisunk a könyvvel az Austéria könyvesbolt a VII. kerületben, a Nagydiófa utcában a Klauzál térnél.
November 10-én 18-21 óra között ott leszünk, és várunk szeretettel mindenkit, aki váltana pár szót velünk, venne egy könyvet, vagy megkóstolna egy kis meglepetést.

Egy kis kedvcsináló:
1. 20% kedvezmény a könyvből. Egy példány bruttó ára így csak 4.792 – egy tizesből kettő is kijön. Pszichológiai árazás! ;]
2. 15% kedvezményre jogosító ajándék ékszerkupon vadjutka jóvoltából. Ilyet csak az első 500. vásárló kap, érdemes tehát nem csak megrendelni gyorsan, hanem át is venni hamar!
3. iPod Nano! Az összes tőlünk könyvet vásárló drága ember között januárban kisorsolunk 3 darab 8GB-os iPod Nano szuperkütyüt, a MacOutlet jóvoltából. A nyertesek személyes gravírozást is kérhetnek. Szabály: ha több könyvet veszel, több az esélyed is. ( három könyv esetén konkrétan háromszoros az esély!)
A könyv kapható lesz a nagyoknál, pl. a Libri és a Líra&Lant boltokban, a bookline-on, jobb független könyvesboltokban is virítani fogunk (Láng Téka, Írók Boltja). Sőt hétfőtől a Dohány utcai zsinagóga boltjában is, Gárdos Boginál. De megmondom őszintén: mi azt szeretnénk, ha a könyvet közvetlenül tőlünk vásárolnátok meg. Mi jól járunk ezzel, mert nem kell a nagy terjesztőknél hagyni a bevétel felét (vagy még többet, ami moral insanity). Azért is jól járunk, mert így találkozunk minél többetekkel személyesen is, és pont ez a célja mindkét blognak (Fűszer és Léleknek és a Judapestnek): a kummuniti, a közösség.
Dedikálások: (ezeken az alkalmakon is átveheted a megrendelt könyvedet vagy elhozhatod a már megvásárolt példányt, amit dedikáltatni kívánsz):
1. 2008. november 10. hétfő 18:00-21:00
Austeria Könyvesbolt (1072 Nagydiófa utca 30-32)* A program ingyenes
2. 2008. november 16. vasárnap 11:00-15:00
Fűszer&Lélek Brunch az APACukában*(1085 Horánszky utca 5.)*A brunch: ebédbe nyúló nagy reggeli. A belépő 800Ft, ha hozol egy tál ételt a közös asztalra, amúgy 1500 Ft.
3. 2008. november 23. vasárnap 11:00-20:00
Judafeszt Fesztivál (1075 Gozsdu Udvar-Király utca)* A program ingyenes
4. 2008. december 14. vasárnap 15:00-19:00
Könyvbemutató és könyvünnep a Lauderben(1121 Budapest, Budakeszi út 48.)* A program ingyenes
5. 2008. december 17. szerda 18:00-20:00
Könyvbemutató a Spinozában, az Eszterházzal(1074 Budapest, Dob u. 15.)* A program ingyenes

Szállítást szeretnél?
Ha személyes átvétel helyett kiszállítást szeretnél, azt is szívesen megoldjuk. Írj nekünk egy email-t a kiado@fuszereslelek.hu címre, és írd meg nekünk, hogy hova szeretnéd a kiszállítást, mennyire sürgős és hogyan szeretnél fizetni (előre vagy utánvéttel). Mi megírjuk neked a lehetőségeket és úgy alakítjuk majd, hogy neked a legkedvezőbb legyen!

Most hétvégén pedig találkozzunk a Keseten, ahol szombat este könyvbemutató, főzéssel egybekötve, vasárnap délután pedig a főzésről beszélgetek Váncsa Istvánnal, és Rosenstein Tiborral. (A Keset fesztivál fizetős program).

Kategóriák
Egyéb kategória

Barnasörben főtt marha


Ha már elárultam, hogy a húslevesem 12-14 órán keresztül is gőzölget a gázon, itt egy másik gázóragyilkos, de annál finomabb fogás.
Gyermeki énem felülkerekedett rajtam a múlthéten, amikor a Tesco-ban a zöldségek között megpillantottam a golyókra forgácsolt sárgarépát. Tudom, tudom, semmi értelme, drága, sőt még csak répa alakja sincs, de nem tudtam otthagyni 🙂 Senki ne ijedjen meg, nem sárgarépa golyó kell ebbe az ételbe, hanem egyszerűen bele kell reszelni, csak nem tudtam ellenállni neki.
A recept erősen emlékeztet a cseh gulyásra, de egy cseh biztosan sírva fakadna, ha elolvasná.
És akkor az időről: reggel nyolckor tettem fel, és fél kettőkor tálaltam.
A legfinomabb, friss, ropogós kenyérrel tunkolva, de héjában sült krumplival se rossz! Ne felejtsünk el mindenkinek behűteni egy üveg barna sört az ebéd mellé!
Hozzávalók:
1 kg marhalábszár
2 nagy fej hagyma
3 ek libazsír
0,5 l barna sör
1 ek őrölt kömény (nem tévedés a mennyiség)
só, bors
2 ek édes nemes paprika
1 ek cukor
3 babérlevél
4 gerezd fokhagyma
2 szál fehérrépa lereszelve
2 szál sárgarépa lereszelve (esetemben sárgarépa golyócskák +1 sárgarépa lereszelve)
erős paprika ízlés szerint
A hagymát felkockázom, sózom, és a zsíron megpirítom. Rászórom a cukrot, hagyom egy kicsit karamellizálódni, majd lehúzom a lángról, és hozzákeverem a paprikát, utána rögtön a felkockázott húst. Visszatolom a lángra, és kicsit lepirítom a húst. Beledobom a babérlevelet, hozzákeverem a köményt, majd felöntöm a sör felével. Belereszelem a répákat, és lefedve egészen kicsi lángra állítom. Néha megkeverem, közben a sört folyamatosan pótolgatom. Amikor 90%-ban elkészült már, vagyis a hús tökéletesen puha, de még nem esik szét, ha villával megnyomom, akkor sózom, és borsozom. A főzési idő végére a reszelt répák tökéletesen szétfőnek. (A répagolyókat csak az utolsó fél órában kevertem a gulyáshoz.)

Kóser minden sör, ami nem tartalmaz valamilyen különleges hozzávalót, aromát, vagy gyümölcsöt.