Le merem írni, hogy ilyen finom rakott krumplit még nem ettem. Pedig nem indult jól a dolog, mert elfelejtettünk tejfölt venni. Ez Budapesten nem is lenne baj, de egy kis faluban hétvégén délelőtt tízkor bezár a bolt.
Jó előre leleveleztük, hogy rakott krumpli lesz vacsorára, azt ugyanis mindenki szereti, és a társaság nagy része ezer éve nem evett, könnyű megcsinálni egy hétvégére bérelt házban is, mert jó eséllyel megvan hozzá minden konyhai eszköz. Ennek ellenére vittünk tepsit, mert sokan voltunk, és jól is tettük, csak egy kis tepsi volt a konyhában, nem lett volna elég mindnyájunknak.
Komolyan mindenre gondoltunk, volt nálunk még tojásszeletelő is, a kedvenc házi kolbászunk, jóféle főzni való krumpli, erre nem vettünk tejfölt.
Ezen annyira elkeseredtünk, hogy a reggelinél meg is szavaztuk, a rakott krumpli elmarad, nem tesszük fel főni se a tojást, se a krumplit, elmegyünk kirándulni, aztán ha hazaértünk eszünk melegszendvicset.
Aztán eszünkbe jutott, hogy helyettesítsük a tejfölt a reggelinek szánt krémsajttal, a krumplit gyorsan gyaluljuk le nyersen, mintha burgonya gratint készítenénk, állítsuk be a sütőt két órára és már indulhatunk is kirándulni. Így is lett, kicsit összevitatkoztunk a fokhagyma mennyiségén, aztán pénzfeldobással a brutálisan sok győzött, így negyed óra alatt összedobtuk a krumplit, betoltuk a sütőbe, és mire visszaértünk kész is volt az ebéd.
De olyan finom lett komolyan, hogy szeretném kötelezővé tenni mindenkinek, hogy próbálja ki!
A krumpli teljesen magába szívta a krémsajt, a kolbász és a fokhagyma ízét, és annyira krémes maradt, mint még soha, viszont maradt is a krémsajtból a krumplisorok között, nem tűnt mind el a sütés alatt. Meg voltunk elégedve magunkkal, jó meleg fogadott mikor hazaértünk, a krumpli forró volt, csak asztalhoz kellett ülni.
Hozzávalók egy kis tepsihez, 5-6 adaghoz:
2,5 kg főzni való krumpli
10+1 tojás
10 gerezd fokhagyma
50 dkg füstölt kolbász
2 doboz Philadelphia krémsajt (natúr)
5 dkg vaj
só, bors
A krumplit megpucoltuk, majd legyalultuk. Közben megfőztük, megpucoltuk, és felszeleteltük a tojást. Felkarikáztuk a kolbászt, a fokhagymát belereszeltük a krémsajtba, picit meg is borsoztuk.
Vajjal kikentük vastagon a tepsit, leterítettünk egy adagnyi krumplit, megsóztuk, rá tojást és kolbászt raktunk, majd a krémsajt következett. Ezt megismételtük kétszer, a tetejére tettük az utolsó sor krumplit, amjd megkentük a maradék krémsajttal, amibe végül belekevertünk egy tojást. Alufóliával letakarva 190 fokon sütöttük 2 órát.
A legnagyobb dolog a szeletelt kenyér feltalálása óta…
Mit csinált a Wonder Bread?
Egy szelet és kész vagy! Annyira finom, annyira krémes, és annyira édes. Valahogy rá vagyok állva az utóbbi időben a csokira, úgyhogy engem aztán megtalálta az új Milkás Philadelphia. És persze a fiamat is, hiszen igazi, ujjal kitunkolni való finomság, amit akkor vettünk észre, amikor kinyitottuk a dobozt, és hiányzott a krém harmada. 
Véletlenül botlottam bele ebbe a régebbi hírbe, miszerint főtt, pucolt tojás forgalmazását kezdi meg a Happy Eggs Nagy-Britanniában, miután ezzel a “remek” termékkel már meghódították az USA-t. Azóta egyébként az angol 
Szintén rendszeresen vásárolok paradicsomkonzervet. Az az igazság, hogy olyan ritkán kapni jó ízű, jó minőségű paradicsomot, hogy sokkal jobban megéri megvenni a jó konzervet, mint a nyerset. És sajnos nem csak télen, de nyáron is, és annak ellenére is, hogy mi termelünk paradicsomot a kertben. Abból csak annyi van, amennyit nyersen megeszünk, szárítunk egy keveset, és paradicsomlének befőzzük, de pucolva “befőttnek” már nem jut.
A nagy márkák sikerét többek között abban is mérik, hogy az üzlet egy adott területen hány dollárnyi forgalmat tud bonyolítani.Gondolom senkit nem lep meg, hogy az Apple listavezető a maga 5000 dollárjával. De egy sarki kisközértnek sincs oka a szégyenkezésre, ha ők 4000 dollárt árulnak.
A tulajdonost Sam Morgant beválasztották a 100 legkreatívabb üzletember közé 2012-ben az USA-ban. Miért? Mert ez a “sarki közért” 4000 dollár értékű árut ad el négyzetlábanként, ami nem kis teljesítmény, ha az Apple-höz hasonlítjuk, akik a maguk 5000 dollárjával a legeredményesebbek a világon.
Persze, mindig a kedvében szeretnék járni, de mégse ehetünk húst-hússal. Valamelyik nap, amikor csajos délelőttöt tartottunk Dóra barátnőmmel, elmentünk sütizni, és ha már nem messze jártunk, benéztünk Józsi új üzletébe is. Amikor megláttam a hamburger pogácsákat, már tudtam mi lesz a vacsora, úgy is majdnem gyerekmentes esténk volt, Dávid a nagymamánál kényeztetődött, Zálikánk pedig még “nem sok vizet zavar”, eszik, alszik. Ilyenkor mindig vagy nagyon csípőset vacsorázunk, vagy nagyon “szagosat”, vagyis valami olyat, amiben jóféle sajtok vannak. Ezeket Dávid még nem igazán kedveli, bár a csípős már kezd tetszeni neki, de egy érettebb sajttal még ki lehet kergetni a világból. 