Hölgyek és urak, hatalmas hírem van!
Végre valamiről nem csak beszélgettünk egy asztal mellett, hanem meg is valósult!
2012 április 15-én vasárnap kerül megrendezésre az első Tokaj-Hegyaljai Piac a mezőzombori önkormányzat támogatásával a Disznókő előtt a Sárga Borház parkolójában.
A piacot havonta egyszer, minden hónap második vasárnapján 10-15 óra között tartjuk majd, kifejezetten helyi termelők és kézművesek közreműködésével, vagyis hegyaljai, zempléni, és borsodi árusok jönnek majd, néha hívunk majd vendégeket a környező megyékből. (Ez röviden annyit jelent, hogy nem lesz töki pompos, és kürtöskalács, viszont lesz mádi sajt, erdőbényei horgolt ékszer és Bodrog adta méz is.)
Es akkor röviden a sztori, ami idáig vezetett. A piac ötlete az Arany Kaviáros Szása fejéből pattant ki, és nagyon megtetszett Enikőnek, aki egy ebéd alkalmával fel is hozta, hogy tényleg milyen jó lenne végre egy ilyen itt Hegyalján is. Persze rögtön nagyon lelkes lettem, és mondtam, hogy ezt meg kell csinálni, hogy aztán jól visszautazhassak Budapestre! Aztán Enikő nagyon sokat dolgozott az ügyön, csatlakoztunk hozzá jó páran lányok (naná, mi imádunk csak igazán piacozni!) és most ott tartunk, hogy az első alkalomra össze is gyűltek az árusok, egyelőre huszonöten. Vannak olyanok, mint az erdőbényei Gonda család, akik csak májustól jönnek, mert akkor lesz annyi tejük a birkáknak, hogy abból nagyobb mennyiségű sajtot lehet készíteni, vagy az erdőhorváti lelkész házaspár, akik levendulát termesztenek, de ugye az is erősen idénytermék, így rájuk is várni kell még.
Igazság szerint azt szeretnénk, ha a piac növekedne, és nyáron sokan tudnák eladni nálunk a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, vagy a belőle készített lekvárt, stb.
Ehhez mérten az asztalbérleti díjak meglehetősen méltányosak, mindössze 1000 forintba kerülnek alkalmanként, reméljük megéri elhozni majd a portékát!
Van már egy kezdetleges kis blogunk is, estére remélem már több információval, és persze facebook oldalunk is, ahol mindig megosztjuk majd a következő piac dátumát, és az árusok névsorát is.
Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy a falugazdászok se tudtak nekünk listát adni arról, hogy ki foglalkozik őstermeléssel a faluban, vagy hogy egy falu kézműves köre nem tudja kihozni a portékáit egy ilyen helyi piacra, mert nincs megfelelő megjelenési formájuk (vagyis nem számlaképesek). Ugyanez vonatkozik a több olyan helyire is, akik csodálatos dolgokat árulhatnának, de nem tudják kiváltani az őstermelői igazolványt, mert a havi 40.000 forintos járulékot egyszerűen nem tudják kitermelni.
Itt egy kicsit megállnék, ugyanis egy csomó helyen épül az országban EU-s támogatással piac, ahol sajnos azt látom, hogy csak kínai bugyit, használt ruhát, és néha vásári cukorkát lehet kapni, semmi helyi termék, a környéken készült élelmiszer nem kapható akkor sem, ha a piaci egészségügyi feltételek meglennének hozzá (mosdó, stb.)
Így sajnos nem jöhetnek “sütis nénik”, nem hozhatják a buktát, a rétest, vagy az egyszerű kevert süteményt se, és nem lesznek valódi házi savanyúságot kínálók se addig, amíg valakinek nem sikerül megoldani azt, hogy mégis megérje kiváltani az őstermelői igazolványt úgy is, ha nem nagyban szándékozik termelni, de mégis szeretne nem adót elcsalva pár ezer forint pluszjövedelemhez jutni.
Aki tudja a megoldást, ne titkolja, nagyon kíváncsiak vagyunk!
Addig is szeretettel várunk mindenkit április 15-én a Sárga Borház parkolójában, sajttal, mangalicával, mézzel, ecettel, és sok minden mással, mi szemnek, szájnak ingere!
Gyertek!
Disznókő Rt nagyobb térképen való megjelenítése
JÁTÉK! 
5 éves kortól kötelező iskolába járni, Kindergarten az iskolai “karrier” első éve. Ha nem nagyvárosban lakunk, akkor a lakóhelyen nem nagyon van tömegközlekedés, de még járda sem. Jön az ISKOLABUSZ! New York City-ben és hasonló metropoliszokban az iskola és a tanuló lakhelye közötti távolság a mérvadó. Három lehetőség létezik: séta, támogatott metró/buszbérlet, vagy iskolabusz. Máshol az autózáson kívül egyetlen mód a busz.
Iskolakerületi adót akkor is kötelesek vagyunk fizetni az ingatlanunk után, ha nincs gyerekünk, vagy a sajátunk éppenséggel nem a kerületi iskolába, hanem magániskolaba jár. 
Előfordulhat az is, hogy a reggeli időjárás még megfelelő, de napközben jön be a front, vihar, jégeső, hóvihar, veszélyessé téve a későbbi közlekedést. Akkor a “korai zárás” esete következik be. Nem kis fejfájást okozva a munkában lévő szülőknek, mi lesz a gyerekkel otthon, ki fogja várni, beengedni. Ha nincs otthon senki nem engedik le a buszról, de akkor hova kerüljön?! Lánctelefonálás újra beindul, izzanak a vonalak, ki tudja megelőzni a buszt vagy ki tanyázik épp otthon.
Február van, vagyis unjuk a sütőtököt. Igazából már az illata se esik jól, se a gyereknek, se nekünk. Nincs az az őszi izgalom, ha valami narancssárga színt látok, hogy ez milyen finom lenne mondjuk zsályás sütőtök levesként.
Itt az ideje a lassan főtt, sűrű raguknak. Ha lennének Budapesten olyan igazi kocsmák amit fogadónak hívtak száz éve, akkor szerintem minden nap ott vacsoráznánk. Marhát ennénk a borgőzös helységben krumpligombóccal, és nehéz vörösbort kortyolnánk hozzá, vagy valamilyen vajban párolt borjút sok forró krumplipürével.
Régebben is töltöttünk kolbászt itthon, de általában fel is füstöltük. Mióta a gyerek allergiája miatt oda kell figyelnünk, hogy véletlen se legyen az ételében glutén, már a kis, sütnivaló kolbászokat is mi készítjük itthon, egyszerre letöltünk 3 kilót (ennyi fér a töltőbe) és lefagyasztjuk. Kicsit munkásabb, de sokkal jobb megoldás a boltinál, és ami a legfontosabb, csak az kerül a kolbászba, amit beleteszünk.
