Kategóriák
Egyéb kategória

Kézműves piacot indítunk Tokajhegyalján!

Hölgyek és urak, hatalmas hírem van!

Végre valamiről nem csak beszélgettünk egy asztal mellett, hanem meg is valósult!

2012 április 15-én vasárnap kerül megrendezésre az első Tokaj-Hegyaljai Piac a mezőzombori önkormányzat támogatásával a Disznókő előtt a Sárga Borház parkolójában.
A piacot havonta egyszer, minden hónap második vasárnapján 10-15 óra között tartjuk majd, kifejezetten helyi termelők és kézművesek közreműködésével, vagyis hegyaljai, zempléni, és borsodi árusok jönnek majd, néha hívunk majd vendégeket a környező megyékből. (Ez röviden annyit jelent, hogy nem lesz töki pompos, és kürtöskalács, viszont lesz mádi sajt, erdőbényei horgolt ékszer és Bodrog adta méz is.)

Es akkor röviden a sztori, ami idáig vezetett. A piac ötlete az Arany Kaviáros Szása fejéből pattant ki, és nagyon megtetszett Enikőnek, aki egy ebéd alkalmával fel is hozta, hogy tényleg milyen jó lenne végre egy ilyen itt Hegyalján is. Persze rögtön nagyon lelkes lettem, és mondtam, hogy ezt meg kell csinálni, hogy aztán jól visszautazhassak Budapestre! Aztán Enikő nagyon sokat dolgozott az ügyön, csatlakoztunk hozzá jó páran lányok (naná, mi imádunk csak igazán piacozni!) és most ott tartunk, hogy az első alkalomra össze is gyűltek az árusok, egyelőre huszonöten. Vannak olyanok, mint az erdőbényei Gonda család, akik csak májustól jönnek, mert akkor lesz annyi tejük a birkáknak, hogy abból nagyobb mennyiségű sajtot lehet készíteni, vagy az erdőhorváti lelkész házaspár, akik levendulát termesztenek, de ugye az is erősen idénytermék, így rájuk is várni kell még.

Igazság szerint azt szeretnénk, ha a piac növekedne, és nyáron sokan tudnák eladni nálunk a megtermelt zöldséget, gyümölcsöt, vagy a belőle készített lekvárt, stb.
Ehhez mérten az asztalbérleti díjak meglehetősen méltányosak, mindössze 1000 forintba kerülnek alkalmanként, reméljük megéri elhozni majd a portékát!
Van már egy kezdetleges kis blogunk is, estére remélem már több információval, és persze facebook oldalunk is, ahol mindig megosztjuk majd a következő piac dátumát, és az árusok névsorát is.

Ami számomra nagyon meglepő volt, hogy a falugazdászok se tudtak nekünk listát adni arról, hogy ki foglalkozik őstermeléssel a faluban, vagy hogy egy falu kézműves köre nem tudja kihozni a portékáit egy ilyen helyi piacra, mert nincs megfelelő megjelenési formájuk (vagyis nem számlaképesek). Ugyanez vonatkozik a több olyan helyire is, akik csodálatos dolgokat árulhatnának, de nem tudják kiváltani az őstermelői igazolványt, mert a havi 40.000 forintos járulékot egyszerűen nem tudják kitermelni.
Itt egy kicsit megállnék, ugyanis egy csomó helyen épül az országban EU-s támogatással piac, ahol sajnos azt látom, hogy csak kínai bugyit, használt ruhát, és néha vásári cukorkát lehet kapni, semmi helyi termék, a környéken készült élelmiszer nem kapható akkor sem, ha a piaci egészségügyi feltételek meglennének hozzá (mosdó, stb.)
Így sajnos nem jöhetnek “sütis nénik”, nem hozhatják a buktát, a rétest, vagy az egyszerű kevert süteményt se, és nem lesznek valódi házi savanyúságot kínálók se addig, amíg valakinek nem sikerül megoldani azt, hogy mégis megérje kiváltani az őstermelői igazolványt úgy is, ha nem nagyban szándékozik termelni, de mégis szeretne nem adót elcsalva pár ezer forint pluszjövedelemhez jutni.
Aki tudja a megoldást, ne titkolja, nagyon kíváncsiak vagyunk!

Addig is szeretettel várunk mindenkit április 15-én a Sárga Borház parkolójában, sajttal, mangalicával, mézzel, ecettel, és sok minden mással, mi szemnek, szájnak ingere!

Gyertek!


Disznókő Rt nagyobb térképen való megjelenítése

Kategóriák
Egyéb kategória

Ami Budapestről még hiányzik

Pár hónapja egy srác közzétett egy posztot a fészbukon, miszerint:

  • A vietnámi konyha a világ egyik – Magyarországon még – felfedezetlen kulináris kincse. Orgazmikus fűszerezése a friss és kurvafinom alapanyagoknak köszönhető, illetve annak az ötletelésnek, amit egy trópusi kereskedő régió “terméséből” évezredek alatt összerakott az ottani nép. AKARJUK ♥

Pár nappal később:

  • jelentem, leléptem Berlinbe terepmunkára 😉 igyekszem feltérképezni a város legjobb vietnami kajáldáit, és ellesni egy-két fortélyt!

Végül aztán:
 

  • 4kor landoltam, amatőr módon végigettem a várost… majd töltök föl fotókat is meg igyekszem átvinni az akkori lelkesedést a 2D-s verzióra is 🙂 … Berlin egyértelműen vietnami kajáldás RENGETEG!

Aztán eltűnt, magára hagyva a szomorú, vietnami büfére áhítozókat.

Pedig a vietnami kosztot én is imádom, a “rendes” fogásoktól kezdve, a szendvicsekig, amit francia behatásnak köszönhetünk és mindig tökéletes baguette-ből készül, a leveseken át salátákig jöhetne minden, akár napi rendszerességgel.
Vagy a tél végének, vagy valami gészen másnak tudható be, hogy naponta legalább négy citromot vagy lime-ot megeszek vagy megiszok. A víz már nem is esik jól nélküle, de valamiért muszáj tennem a levesbe, a tésztára, sőt a szendvicsbe is.  CITROMOT MINDENBE!

Yam Neua

Hozzávalók 4 darabhoz:
1 hosszú, házi baguette
50 dkg hátszín
1 kk zsír
só, bors
2 csokor menta
2 csokor koriander
1 lime
2 marék földimogyoró összetörve
1 csomó újhagyma vagy 1 nagy fej lila hagyma
friss chili ízlés szerint, de csípős kell, hogy legyen

A baguette-t öt perc alatt átforrósítjuk a sütőben, mikrózni nem ér! Félbevágjuk, majd a hátszínt minden oldalán megsütjük nagy lángon pár perc alatt, majd sózzuk, borsozzuk és 10 percig langyos helyen tarjuk, végül hajszálvékonyan felszeleteljük.
Közben nagyobb darabokra vágjuk a zöldfűszert, felkarikázzuk a hagymát, és serpenyőben enyhén megpirítjuk a földimogyorót.
Gyorsan összeforgatjuk a hússal a zöldfélét és a mogyorót, majd belehalmozzuk a baguett-be. Rányomjuk a zöldcitromot, megszórjuk chilivel, ha kell sózzuk, borsozzuk, és jól megesszük.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Magyar pörkölt egy francia hölgy szerint a Tátrában

JÁTÉK!
Vörösbor színű szájfény, szőlő illattal, főzzek hozzá valamit. Ez volt a feladat, annyira nem bonyolult, és sokáig biztos voltam benne, hogy desszert lesz belőle, de aztán bekúszott az agyamba egy réges-régi, gyerekkori emlék. A Tátrában nyaraltunk, a zsiguli mellé felállított sátorban aludtunk, mint a többi magyar, aki akkor a kempingben lakott. De voltak ott kelet- és nyugat németek is, sok lengyel, egy-két angol és holland, és egy francia nő, aki a nyár három hónapját egy lakókocsiban töltötte, és egyész nap sétálgatott és festegetett.
Esténként mindig odaült valamelyik családhoz sörözni és beszélgetni. Járt nálunk is, és az volt a kérése, hogy egyik nap engedjük meg, hogy ő készítsen nekünk reggelit. Méghozzá magyar reggelit. Nem szívesen cseréltem fel a napi füstölt sajt adagomat valami magyar reggelire, főleg, hogy elképzelni se tudtam, hogy mi lesz az: kolbászos rántotta, vagy körözött?
Aztán egyik reggel fél hétkor, megütögette a sátor oldalát, és bekiabált, hogy reggööööli!
Kimásztunk a hidegbe, és nem hittünk a szemünknek: szarvaspörkölt volt fehér kenyérrel és vörösborral. Nem éppen szokásos reggeli étel, pláne nem egy franciától. Betoltuk, aztán egész nap csak szuszogtunk. Más volt, mint a magyar, de elképesztően finom!


 

Hozzávalók:
1 kg szarvascomb
20 dkg húsos szalonna
1 nagy fej hagyma
3 ek zsír
2 ek füstölt piros paprika
4 szem borókabogyó kicsit ellapítva
1 paprika
1 paradicsom
só, bors
1 ek őrölt köménymag
2 ek cukor
2 gerezd fokhagyma
2 dl száraz vörösbor
1/2 narancs héja
1 szelet barna kenyér

A combot 2X2 cm-es kockákra, a szalonnát apró kockákra vágjuk, a hagymát pedig felkarikázzuk. Egyszerre tesszük a lábosba a zsírral együtt, és erős tűzön megpörköljük a húst. Visszavesszük a lángot, meghintjük a paprikával, beletesszük a fűszereket és a felkockázott paprikát és paradicsomot is. A fokhagymát csak ellapítjuk a késsel, úgy dobjuk bele. Már az elején beleöntjük a bort, és belereszeljük a narancs héját is.
A legkisebb lángon, néha kevergetve puhára pároljuk úgy, hogy az elpárolgott folyadékot folyamatosan vízzel pótoljuk. Akkor jó, ha van egy kis leve, a vágén ugyanis a levét az elmorzsolt kenyérbéllel sűrítjük be.
Hát ennyi a franci-magyar pörkölt a Tátrában.

És akkor jöjjön a játék!
“Kedves olvasó! Üdvözlünk a Max Factor, a Fűszer és Lélek, a Lila Füge és a Talpig Nő közös játékában! Ha szeretnél részt venni játékunkban, nem kell mást tenned, csak egyetlen kérdésre megadni a helyes választ.
A nyeremény 10 darab csodás gourmet sminkcsomag a Max Factortól, darabonként 25 ezer forint értékben. ( A Gourmet sminkszett tartalma: szájfény –  bor, ajakfilc – pillecukor, ajakrúzs – chilli, szemhéjfesték kávé, lime és pizsama party, valamint szemceruza karamell árnyalatban)
A kérdés, amelyre a választ várjuk, a következő:
Ki a Max Factor magyarországi vezető sminkese? Ha segítségre van szükséged, a Max Factor Facebook oldalán megtalálod, amit keresel.:)

Amennyiben tudod a helyes választ, kérünk, regisztrálj, mert szükségünk van az emailcímedre, hogy értesíteni tudjuk a nyereményedről. Ide kattints, ha regisztrálni szeretnél!
Jó játékot és további jó böngészést az oldalon!
Ha már regisztráltál, ide kattins, hogy válaszolni tudj kérdésünkre!
A Max Factor gourmet sminkcsomag játék keretében Fűszeres Eszter és Lila Füge a termékek által is ihletett  recepteket is alkotott.”
Hajrá lányok, sok sikert!!!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

„Hó-Nap” avagy Kiskanál a párna alatt

Minden iskolás gyerek álma! A meglepetés, az ajándék, a váratlan szünnap. Az Egyesült Államok északi területein minden nebuló, 5 évestől a 17 évesig, tanulja és gyakorolja  a “snow-day” tuti bevált trükkjeit.

5 éves kortól kötelező iskolába járni, Kindergarten az iskolai “karrier” első éve. Ha nem nagyvárosban lakunk, akkor a lakóhelyen nem nagyon van tömegközlekedés, de még járda sem. Jön az ISKOLABUSZ!  New York City-ben és hasonló metropoliszokban az iskola és a tanuló lakhelye közötti távolság a mérvadó. Három lehetőség létezik: séta, támogatott metró/buszbérlet, vagy iskolabusz. Máshol az autózáson kívül egyetlen mód a busz.

Persze semmi sincs ingyen.
Borsos összeget fizetünk minden évben “iskolakerületi adó” formájában, amely arányos a kerületben található ingatlanunk értékével.

Iskolakerületi adót akkor is kötelesek vagyunk fizetni az ingatlanunk után, ha nincs gyerekünk, vagy a sajátunk éppenséggel nem a kerületi iskolába, hanem magániskolaba jár.
Ha jómódú az adott kerület, akkor szállítja a benne lakó nebulót akár a választott magániskolába is, ha nem éppen “vastagon eleresztett” akkor nem. Abban az esetben magára marad a szülő és autója.

Mondjuk jól választottunk, katonásan fizetünk, várhatjuk a buszt, fürkészhetjük az időjárás jelentést. Különösen izgalmassá most kezd válni, a téli hónapokban, mit hoz a másnap.
Ha ítéletidő várható, ha az utak nehezen járhatók vagy farkasorditó hideg lesz, megvan az esély arra, hogy snow-day, vagyis hószünet kerül kihirdetésre! “Safety First” a Biztonság Mindenekelőtt. Nem kockáztatnak.

A várva várt döntést a kerület szuperintendánsa hozza meg hajnalban. Kénytelen hajnali 3-kor 4-kor a meteorológiai előrejelzést és az útjelentéseket csipás, árgus szemmel figyelni és találgatni mi lesz reggelre. Kapcsolatban áll a buszgarázs vezetőjével is, majd értesíti a hozzá tartozó iskolák igazgatóit, és elindul a lánctelefonálás. Ha tanerők is vagyunk, nemcsak szülők, akkor első kézből értesülünk az iskola bezárásról, hív a kolléga. A szülő pedig a mai fejlett technika korszakában már sms értesítést kérhet a mobiltelefonjára a helyi laptól. Ne kelljen potyára korán felkelteni a rosszkedvű tinédzsert.
A hószünet módosított változata a kicsit kevesbé kedvelt de szintén népszerű “késleltetett kezdés”. Ilyenkor 2 órával később nyit az iskola, időt hagyva a hókotrónak és útkarbantartó munkálatoknak, illetve a hőmérséklet emelkedésének, hátha nem fagy később oda a gyerek az útpadkához.

Előfordulhat az is, hogy a reggeli időjárás még megfelelő, de napközben jön be a front, vihar, jégeső, hóvihar, veszélyessé téve a későbbi közlekedést. Akkor a “korai zárás” esete következik be. Nem kis fejfájást okozva a munkában lévő szülőknek, mi lesz a gyerekkel otthon, ki fogja várni, beengedni. Ha nincs otthon senki nem engedik le a buszról, de akkor hova kerüljön?! Lánctelefonálás újra beindul, izzanak a vonalak, ki tudja megelőzni a buszt vagy ki tanyázik épp otthon.

Évente 180 napot kell iskolába járni, 3 megengedett hószüneti nap van. Ha ennél zordabb a tél és túllépjük a megengedett keretet, a tavaszi, nyári szünetekből faragnak le. Hogyha pedig a globális felmelegedés miatt nem esik hó egész télen, ami jár az jár, tavasszal 3 napot “kivesznek” a buszsofőrök, nem jön a gyerekért a busz. Jó tudni róla előre…

A gyerekek nem hagynak mindent a véletlenre, “bevált” módszerek a hó-nap előidézésére:
-kiskanál a párna alatt
-kiskanál a mélyhűtőben
-pizsama forditva felvéve
-jégkocka a vécécsészében

Sok szerencsét! Idén még várat magára…

Kategóriák
Egyéb kategória

Téli zöld

Február van, vagyis unjuk a sütőtököt. Igazából már az illata se esik jól, se a gyereknek, se nekünk. Nincs az az őszi izgalom, ha valami narancssárga színt látok, hogy ez milyen finom lenne mondjuk zsályás sütőtök levesként.
Unjuk az almát is, már nincs annyi levük, mint novemberben volt, de lassan minden darabnál eszembe jut, hogy “vitaminpótlás”.
A körtét azt talán nem unjuk, az viszont nagyon drága. A mandarin már kezd lutri lenni, egyre gyakrabban futunk bele tiszta rost, szinte száraz gyümölcsökbe. Kelkáposzta is volt az utóbbi hetekben rendszeresen. És még sehol nincsenek a tavaszi zöldségek. Naná, hogy megveszem majd a primőrt tavasszal, hiába mondja majd mindenki, hogy ezt még nem szabad, ez még nem az igazi, csak melegházban nőtt, napot nem látott soha.
De legalább itt az avokádó! A kapanyélenis avokádóznak, úgyhogy tényleg itt az ideje nekünk is.

Nem mondom, hogy a világ legegyszerűbb dolga érett, jóízű avokádót vásárolni, de bele lehet jönni. Pár napig érdemes otthon érlelni, de azt vettem észre, hogy ami teljesen kemény és fűízű vásárláskor, az később sem lesz sokkal jobb.
Tiszta zsír, kellemes zöld ízzel, szinte kiált a fokhagymáért, lime-ért, megpirított kenyérszeletekért. A guacamole klasszik változata is nagy kedvenc ilyenkor, de a kicsit felturbózott változata az örök nyerő. Egyik héten zsidó tojás, másik héten avokádó. A mexikóiak zsidó tojása. Bocs.
 

Hozzávalók:

3 érett avokádó

3 gerezd fokhagyma

1 lime leve

1/2 lime reszelt héja

1 marék mazsola

3 ek olívaolaj

1-1 ek nagyon apróra vágott koriander és petrezselyem zöld

1 pici zöld chili

1 kk dijoni mustár

2 ek őrölt mandula vagy dió

1 kk római kömény

1 kk méz

Kikaparom az avokádó húsát, összekeverem a többi hozzávalóval, és egy órára a hűtőbe teszem, hogy az ízek összeérjenek. Forró pirítóson, vagy kukorica tortillával mártogatva, esetleg még egy kis tejföllel meglocsolva isteni vacsora.

Ez se rossz avokádóból.

Kategóriák
Egyéb kategória

A csont a lényeg

Itt az ideje a lassan főtt, sűrű raguknak. Ha lennének Budapesten olyan igazi kocsmák amit fogadónak hívtak száz éve, akkor szerintem minden nap ott vacsoráznánk. Marhát ennénk a borgőzös helységben krumpligombóccal, és nehéz vörösbort kortyolnánk hozzá, vagy valamilyen vajban párolt borjút sok forró krumplipürével.

De nincsenek Budapesten se olyan kocsmák, se olyan fogadók, ahol csak egyféle ételt készítenének esténként, de az tökéletes lenne, senki nem szeretne mást helyettük, nem kérne a gyerek se sültkrumplit ketchuppal, és észre se vennénk az idő múlását a bor felett, csak abból, hogy a gyerek elalszik az ölünkben, muszáj hazaindulni.

Na, nekem ilyen étel az olaszok osso bucoja, aminek létezik komoly irodalma a neten is, de ha a hús megvan hozzá, akkor szerintem már nagy baj nem lehet. Azok is imádják, akik egyébként nincsenek nagy barátságban a velővel. Ahogy a csontból szépen lassan kifő a zsír, és bevonja a húst és a zöldségeket, az valami elképesztő gyönyörűség egy húsevőnek!
Márpedig egyre több helyen vágják négycentis szeletekre a borjú esetleg növendékmarha hátsó lábszárát, bor mindig van otthon, és vaj is bőven. Van, amikor olaszos hangulatban vagyunk, és igyekszem az eredeti receptől nem sokban eltérni, de van amikor franciás megoldás lesz a vége, kaprival, még több vajjal, és pici tejszínnel.

Most inkább a déli talján változatra szavaztunk, volt itthon olívaolaj és bogyó is, jóféle paradicsomkonzervvel együtt. Nos, én most nem passzíroztam semmit, maradtak a zöldségek darabban, így egészen más, mint az igazi, de továbbra is  nagyon szerethető.

Hozzávalók:
8 szelet borjú lábszár
2-3 ek liszt
só, bors
4+2 ek vaj
4 ek olívaolaj
2 szál sárgarépa felkarikázva
1 szál petrezselyem gyökér felkarikázva
1/8 zellergumó apró kockákra vágva
1 nagy fej hagyma felkarikázva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
2 konzerv egész paradicsom negyedbe vágva
2-3 ágacska kakukkfű
2 marék olívabogyó
2 dl száraz fehérbor
2-4 dl átszűrt húsleves
1 csokor petrezselyem apróra vágva
1/2 citrom reszelt héja és leve


A húst megforgatom a lisztben, majd sózom és borsozom. Olaj és vaj keverékén elősötöm mind a két oldalukat, majd tányérra teszem a hússzeleteket, és megdinsztelem a zöldségeket. Visszateszem a húst, felöntöm borral és egy kevés húslevessel, majd belereszelem a fokhagymát, és beleteszem a paradicsomot is. Rászóróm a kakukkfüvet, picit sózom, lefedem, és 150 fokra előmelegített sütőbe tolom.
Az eredeti recept szerint nem sütőben készül, de bevallom, így sokkal kényelmesebb, akár el is mehetek otthonról, van három szabad órám, amíg nem kell a vacsorára nézem.
Amikor újra leemelem a fedőt, már nagyon puhának kell lennie a húsnak, ha mégsem, nyugodtan kaphat még egy fél órát vagy órát, hiszen nem rohanunk sehova. Már nem fedem le, csak pótolom az elpárolgott nedvességet egy kis húslevessel, ha szükséges.
Amikor elkészült, olyan puha kell, hogy legyen, hogy a hús szó szerint leessen a csontról.
Ekkor belereszelem a citromot, és megszórom a petrezselyemmel is. Még két perc, és kiveszem a sütőből. Ekkor keverem bele a maradék jéghideg vajat. Kész is.
Mi tésztával szeretjük, de jöhet bármivel!

Kategóriák
Egyéb kategória

Gezemice

A gezemice tulajdonképpen egy műfaj.
Nagyanyáink mindent megmentő, mindent hasznosító, mindenből tápláló ételt főző tudománya. Létezik egészen könnyű, nyári gezemice is, amikor csak kevés hagyma és pár szem zöldborsó van a levesben, némi petrezselyemmel, és létezik a téli, nehezebb változata, ami a krumplifőző víz levesként való újrahasznosítása, benne pár szem krumplival a szerencséseknek, sőt aludttejjel vagy tejföllel a módosabbaknak, kolbászkarikákkal a már szinte gazdagaknak.
De még a kolbászos is olcsó, forró, hamar elkészül.

gezemice.jpg
Foto

Én a krumplivízből készültet szerettem a legjobban, tejföllel, és lestyánnal. Nem kellett bele kolbász se, kicsit megsavanyítottuk ecettel, édesapám erőspaprikát morzsolt a sajátjába, és már ettük is.

Nálunk a gezemicelevesből mindig pont annyi készült, amennyi el is fogyott. Nem maradt belőle márnapra, akkor készült egy új gezemice, valami egészen más. Volt olyan is, amibe a hagymán, fokhagymán paprikán kívül csak kevés cérnametélt főtt. Azt ki nem állhattam.
Úgy éreztem gyerekként is, mintha nem lenne befejezve. Nem volt se íze igazán, se vastagsága, csak egy tál forró leves volt egy téli hétköznap.

Tegnap láttam egy kifőzde megállítótáblája írva, hogy gezemice-leves nudlival. Meg is kérdezte az előttem sétáló kislány az anyukájától, hogy az mi, édesanyja meg is adta rá a választ, hogy valami gyümölcsféle. Biztos a nudliból gondolta, talán soha nem evett még a gezemicék királyából a gombóclevesből.

Itt a tél, legyen minden este leves a vacsora, legyenek gezemicék!

Sovány gezemice:
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ek édes pirospaprika
1 csipet köménymag
só, bors
1,3 l víz
egy marék cérnametélt

Krumplis gezemice:
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ek édes pirospaprika
1 csipet köménymag
só, bors
1,2 l krumplifőző víz pár szem krumplival
1 dl tejföl
lestyán
pár karika kolbász

Zöldséges gezemice:
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
2 gerezd fokhagyma lereszelve
1 ek édes pirospaprika
1 szál sárgarépa felkarikázva
1 szál fehérrépa felkarikázva
1 szem krumpli felkockázva
1 csipet köménymag
1,2 l víz
só, bors

Nyári gezemice
2 ek zsiradék
1 kis fej hagyma apró kockákra vágva
1 ek édes pirospaprika
1 marék zöldborsó
1 szál sárgarépa felkarikázva
1 kk cukor
1 nagy csokor petrezselyem
1 dl tej
1,2 l víz
só, bors

Gezemice, gezemize (főnév)
1. Tájszó: Gizgaz, szemét; száraz ágakból álló hulladék, törmelék.
Az öregasszony szedett az erdőben egy kis gezemicét, hogy azzal tudjon otthon begyújtani. A kirándulók a tűzrakóhely körül gyűjtöttek gezemicét a szalonnasütéshez.

2. Tájszó: Mindenféle limlom, értéktelen hulladék, lom.
A ház padlásán az évtizedek alatt összegyűlt mindenféle gezemice. A nagyvárosokban évente többször is van rá mód, hogy ingyen elszállítsák a lakásokban felgyülemlett és az utcára kitett gezemicét.

3. Tájszó: Savanyúság, csalamádé, apróra vágott paprikából, uborkából, káposztából készült tartósított zöldségköret.
A rántott hús mellé egy kis gezemicét rendelt a vendég a pincértől. Az étterem különleges házi gezemicét szolgált fel savanyúságnak.

4. Ritka: Összekotyvasztott étel; gyorsan, mindenféle különösebb főzési ismeret nélkül elkészített étel.
A lány a hűtőszekrényben talált ennivalóból készített gezemicét a fiújának vacsorára. A fiú először nem is tudta megállapítani, hogy mi ez a gezemice, csak megkóstolta.

5. Átvitt értelemben, ritka: Értéktelen termék, főleg szellemi alkotás.
A szerkesztő visszadobta az újságírónak a riportnak nevezett gezemicét, hogy írja át. A gezemicét még kétszer át kellett írnia, mikor végre rábólintott a szerkesztő, és átadta a tördelőnek.
gezemice (melléknév)
1. Tájszó: Hitvány, silány (termék, tárgy, dolog), ami nem éri el a kívánt minőségi szintet.
Az asztalos egy gezemice asztalt akart rásózni a gazdára, de az észrevette, hogy egy kicsit billeg. Az asszony a vásárból egy gezemice kosarat hozott haza, amiről kiderült, hogy egy hónapot sem bírt ki rendszeres használattal.

2. Tájszó: Fejletlen (állat, növény, termény, élőlény), ami sovány, vagy túl kicsi, csenevész a korához képest.
A gazda a fejét csóválta, meglátva az ólban a gezemice kismalacot, amely sokkal soványabb volt a társainál. A kukorica elég gezemice termést hozott az idén a nagy szárazság miatt.
(forrás: wiki)

Kategóriák
Egyéb kategória

Hegyaljai merguez

kolbasz.jpgRégebben is töltöttünk kolbászt itthon, de általában fel is füstöltük. Mióta a gyerek allergiája miatt oda kell figyelnünk, hogy véletlen se legyen az ételében glutén, már a kis, sütnivaló kolbászokat is mi készítjük itthon, egyszerre letöltünk 3 kilót (ennyi fér a töltőbe) és lefagyasztjuk.  Kicsit munkásabb, de sokkal jobb megoldás a boltinál, és ami a legfontosabb, csak az kerül a kolbászba, amit beleteszünk.
A merguez egy Észak-afrikai kolbászféle eredetileg természetesen bárányból készül. A merguez név berber eredetű, de ugyanazt jelenti, mint az arab mirkas. Imádom, bárányból is, növendék birkából is, de a realitás talaján maradva a marha-sertés keverék se rossz megoldás Magyarországon. Talán nem is annyira a hús a lényeges benne, mint a füstös ízű, édes, sült paprika, a római kömény és a fokhagyma. És ha már édes-füstös paprika, akkor miért ne mehetne bele egy kis édes tokaji is? Nem éppen arab hozzávaló, de a receptek ugye nem azért vannak, hogy pontosan betartsuk őket?!

kolbasz1.jpg
Kolbászolós hétvégénk volt Mádon, a Barta pincében, adott volt a bor, jutott a kolbászba is rendesen, pláne, hogy vendég borász is érkezett vendégborokkal, méghozzá Szilágyi Laci a tokaji Gizella pincéből. Ilyen főzős borozós szeánszokat minden hónapban rendezünk, legközelebb február 18-án szombaton a Furmint Február jegyében készítünk olyan ételsort, amihez furmintot is használunk, és az biztos, hogy a főétel közkívánatra csülök lesz.

kolbasz4.jpg

Hegyaljai merguez

1,2 kg marhacomb
1,2 kg sertéscomb
0,5 kg sertés natúr szalonna

3 db kaliforniai paprika

2 kk őrölt római kömény
2 kk őrölt fahéj
4 ek édes pirospaprika
1 ek chilipehely
2 ek cukor
só és feketebors ízlés szerint
6 gerezd fokhagyma lereszelve

1,5 dl édes tokaji bor (szamorodni)

A töltéshez vékonybél

A húsokat leinaztuk, majd késsel egészen apró kockákra vágtuk a szalonnával együtt. Ezt kb. úgy kell elképzelni, mintha tatárhoz aprítanánk késsel a húst. Nagyon apró lesz, de azért nem olyan, mintha darálóval estünk volna neki. Ez a kolbász munkás része, időigényes, és sokan meg is riadnak tőle, így ha csak ezen múlik, akkor nyugodtan tessék ledarálni.
A felaprított húst összekevertük a fűszerekkel és a cukorral, majd betettük a hűtőbe.
A kaliforniai paprikákat a gázrózsán megsütöttük, majd egy nylon zacskóba tettük, hogy a saját gőzében megpuhuljon, és a héja könnyen lehúzható legyen. Miután lehúztuk a héját, kiszedtük a magházát, és leöblítettük, majd apró kockákra vágtuk ezt is, végül betettük egy szűrőbe, hogy lecsöpögjön róla a felesleges lés, és hagytuk lehűlni.
Végül gyors mozdulatokkal összekevertünk minden hozzávalót, lassan adagolva hozzá a bort. Próbaként egy húsgolyónyi adagot serpenyőben kisütöttünk, így éreztük, hogy egy pici fahéj még mehet bele, és tettünk hozzá csípőset is, majd bélbe töltöttük.
Profi vendégeink voltak, nem először töltöttek kolbászt, így az ő javaslatukra először lepirítottuk a kész kolbászokat egy serpenyőben, majd 150 fokos sütőbe tolva sütöttük készre.

A facebookon is kolbászolunk!
kolbasz3.jpg

Kategóriák
Egyéb kategória

Csípős és ropogós

Madarakat hallok hajnalban csicseregni, és hétágra süt a nap. Ez annyira bíztató! Lesz itt tavasz, az már biztos! Most épp kezdünk belemenni abba a nem rövid időszakba a piacon, amikor egyre kevesebb ősszel szüretelt zöldség és gyümölcs kapható, de a tavasziak még nagyon-nagyon messze vannak. És a helyzet csak fokozódik.

Az alma és a körte kezd egyre drágább lenni, a mandarin egyre szárazabb, és milyen messze van a cseresznye még. Február végén annyira fogom ezt utálni, hogy az nem igaz!

Nincs más lehetőség, olajjal vagy zsírral kell vígasztalnunk magunkat, és sok kolbászt főzni a nyáron eltett lecsóba!

Télen gyakran foglalom imába az indiaiakat, amiért kitalálták a csicseriborsólisztben való sütést. Olyan ropogós, olyan más így minden, még a sima krumpli is. Hívhatjuk pakorának is, de maradhatunk a tócsninál ha az jobban tetszik, egyik sem igaz.

A pakorába tulajdonképpen bármilyen zöldség tehető, kedvencünk a krfiol a brokkoli és a csicseriborsó, de a póréhagyma vagy éppen a sárgarépa sem utolsó. Most sárgarépa volt itthon és egy csomó újhagyma, úgyhogy abból készítettem. Jó csípősen, fűszeresen, így el is tüntettünk egy hatlmas adagot a barátnőimmel egy film alatt.

csicseri.jpg

Hozzávalók:

8 szál közepes sárgarépa

1 csomó újhagyma

20 dkg csicseriborsó liszt

2 gerezd fokhagya

0,5 kk chilipor

2 kk őrölt koriander

2 kk őrölt római kömény

2 1/2 kk só

2-2,5 dl hideg víz

A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeltem, az újhagymát a zöld szárárval együtt vékony karikákra vágtam. A csicserilisztet elkevertem a fűszerekkel, a vízzel és belereszeltem a fokhagymát is.

Belekeverem a zöldségeket a masszába, és forró olajban kis kanalanként megsütöm. Fontos, hogy az olaj valóban forró legyen, különben tojás nélkül könnyen szétesik.

Magában se rossz, de egy jó házi paradicsomszószba vagy tejfölbe mártogatva még sokkal finomabb. Mi körte chutheyt ettünk hozzá.

Kategóriák
Egyéb kategória

A tejet és a káposztát el is felejthetjük

Tavaly évvége felé futotta körbe újra az internetet a minőségi éhezésről szóló hír, ami évről évre felbukkan az élelmezés világnap környékén.

Az adatok szerint körülbelül százezer embert érint Magyarországon az éhezés, vagyis az, hogy valaki naponta nem jut elegendő élelmiszerhez a Magyar Élelmiszerbank Egyesület szerint.

Az úgynevezett minőségi éhezés, azaz amikor egy ember nem jut elegendő nyomelemhez, vitaminhoz, vagy húshoz, húskészítményhez, vagy az ezeket helyettesítő egyéb fehérjéhez, már 1-2 millió embert is érinthet Magyarországon. Aki minőségi éhező, az nem éhezik a szó valós értelmében. Hozzájut a szükséges kalóriához, sőt, még annál többhöz is.

Ez nagyon durva szám! Főleg annak tükrében, hogy becslések szerint hazánkban 394000 háztartási élelmiszerhulladékot dobunk ki. (Egyik újévi fogadalmam az volt, hogy sokkal jobban odafigyelek arra, hogy ne dobjunk ki ételt. Sajnos hajlamos vagyok a piacon túlzásokba esni zöldségfélék vásárlásakor, és van amikor a hűtőben tönkremegy valami úgy, hogy hozzá se nyúltunk. Nagyon szégyelem ezt, elképesztő pazarlásnak tartom!)

Az Agromonitor cikke szerint pl. a káposzta és a tej vitamintartalma csupán az öt százaléka az ötven évvel ezelőttinek. Ha ez igaz, és miért ne lenne az, akkor tejet és káposztát szinte nincs is értelme vásárolni, hacsak tényleg nem garantáltan ökológiai gazdaságból származik, ahol betartják a vetésforgót, visszaforgatják a komposztot, nem használnak műtrágyát és a savasesőtől is megóvják a földet. Na jó, ez utóbbi csak vicc volt sajnos.

 
Ásványi anyag és mikroelem tartalom
 
Csökkenés 1966 – 1990
Maradt 1990
Búza
50,00%
50,00%
Árpa
62,30%
37,70%
Kukorica
81,40%
18,60%
Répafélék
25,00%
75,00%
Vitamintartalom
 
Csökkenés 1966 – 1990
Maradt 1990
Borsó
50,00%
50,00%
Tej
95,00%
5,00%
Káposzta
95,00%
5,00%
Sárgarépa
40,00%
60,00%
Forrás: A zöldség és a gyümölcs már nem a régi (2004.05.04. The Ecologist)
 
Egy 1985 – 96 között végzett külföldi tanulmány is a fentieket támasztja alá, és jelzi, hogy országhatárainkon túl sem jobb a helyzet:
 
Ásványok és vitaminok mg-ban  100 g élelmiszerben
Vizsgált
anyagok
Eredmény 1985
Eredmény 1996
Különbség
Brokkoli
kalcium      folsav magnézium
103               47                 24
33                 23                 18
-68%             -52%             -25%
Bab
folsav magnézium    B6 vitamin
39               26             140
34                 22                 55
-12%             -15%             -61%
Burgonya
kalcium magnézium
14               27
4                   18
-70%             -33%
Sárgarépa
kalcium magnézium
37               21
31                   9
-17%             -57%
Spenót
magnézium     C-vitamin
62               51
19                 21
-68%             -58%
Alma
C-vitamin kalcium     folsav
5                   8                 23
1                     7                     3
-80%             -12%             -84%
Banán
magnézium    B6 vitamin kálium
31             330           420
27                 22               327
-13%             -92%             -24%
Földieper
kalcium           C-vitamin
21               60
18                 13
-14%             -67%
 
Forrás: 1985 Geigy Gyógyszerkonszern. 1996 élelmiszerlabor Karlsruhe/Sanatorium Oberthal

Ez egy másik tanulmány, kicsit azért árnyalja a képet, de sajnos ennek sem örülhetünk, minden esetre kicsit jobb talán:
http://www.cnpp.usda.gov/publications/foodsupply/foodsupply1909-2000.pdf
 
De akkor mi a megoldás?
Elnézést, de csak kérdéseket tudok feltenni, azokat se biztos, hogy jókat.
 
Hitegethetném magam azzal, hogy majd szedünk vitamint, de nemrég olvastam pont a “drága vizelet” problémáról, ami azt jelenti, hogy hiába szedünk vitaminokat, ásványianyagokat, azok egyszerűen képtelenek normális arányban felszívódni az emberi szervezetben, így csak távoznak a vizelettel.
 
Remek. A kör bezárult.
 
Nem tudom mi a megoldás, talán az, ha emberek sokkal nagyobb hányada kezdene tudatosan foglalkozni az élelmiszerek minőségével. Akkor talán sikerülne nyomást gyakorolni a mezőgazdaságra, az élelmiszeriparra. De igazából csak nagyon kicsi esélyt látok erre.
A legtöbb ember, ha szóbakerül az elfogyasztott élemiszerek pocsék minősége, rögtön összeesküvéselméletre gyanakszik. Egyszerűen nem hiszik el.
 
Természetesen a biopiacokat mindig is csak egy nagyon szűk réteg látogatja majd. Először is kevés van belőlük, másodszor nem tudnak versenyezni a hipermarketek áraival.
Ennek ellenére azt gondolom, hogy mindenki sokkal jobb minőségű élelmiszert érdemelne. De legalábbis az információt arról, hogy mi is az amit megeszik, amivel a gyerekét eteti. A választás lehetőségét.
 
Csak hogyan?
 

Holnap főzök is, ígérem!

Kaptam egy levelet a témában, azt hiszem mindenkinek hasznos, hihető és érdekes gondolatokkal. Elég sok mindent megmagyaráz, azt is, hogy miként lett magasabb a növények víztartalma, és ettől hogyan lett valóban alacsonyabb bizonyos tápanyagtartalma.

Tisztelt Fűszeres Eszter!
Nevem Dr. Dernovics Mihály, a Budapesti Corvinus Egyetem Élelmiszer-tudományi Karán az Alkalmazott Kémia Tanszék docense vagyok. A legutóbbi, tejről – káposztáról – vitaminokról szóló cikkéhez szeretnék pár hozzászólást fűzni:
1/ Az elmúlt 30 évben az élelmiszeranalitika ugyanolyan mértékben fejlődött, mint minden más technológiai eljárás. „Húsbavágó” példával: ha az ember feleségénél gyanús csomót találnak, nem mammográfiára futunk, hanem PET-CT után kiáltunk. Ebből fakadóan a régi mérési eredmények sajnos nem feltétlenül megbízhatók.
2/ Az intenzív mezőgazdaság azzal is járt, hogy a piaci növényi élelmiszerek víztartalma jelentősen (30-40%) megnőtt. Ennek több oka van attól kezdve, hogy vizet zöldségárban eladni nem olyan rossz üzlet, másrészről a mesterséges öntözés eleve több vízfelvételt eredményez. Mindez abban ölt testet, hogy mondjuk a piaci saláta víztartalma 94%-ról 96%-ra ugrott, ami szárazanyag-tartalomban 6%-ról 4%-ra való esést jelent: 33%-nyi csökkenés! Ez persze a fogyókúrázóknak jó…Ha ezek után a nyers zöldségre nézzük a vitamintartalmat, még szép, hogy csökkenést látunk.
3/ A cikkből és a kommentek egy részéből az jön le, hogy a vitaminos étrendkiegészítők felszívódása nem olyan jó. Hmmmm, ha ez így lenne, akkor nem csökkenne drasztikusan a nyitott gerinccel születő gyermekek száma, amikor a mamák még a fogantatás előtt B9 készítményeket szednek. MESTERSÉGES, IPARILAG ELŐÁLLÍTOTT B9-ről beszélek! Feloldva a talányt: az, hogy melyik vitamin milyen mértékben szívódik fel, alapvetően három dologtól függ: az adott egyén bélflórája, az adott vitamin vitamerje (pl. B9 vitaminból legalább 4 alfajta, úgynevezett vitamer ismert), ill. az együtt fogyasztott egyéb élelmiszerek. Sajnos nem szabad általánosítani.
4/ A bioélelmiszerek propagálása, főleg kis hazánkban, ahol csak most kezdik el valamilyen mértékben műszeresen is ellenőrizni, bio-e a bio, veszélyes hozzáállás. Akkreditált jegyzőkönyvvel rendelkezem egy olyan, tavaly tavasszal bioboltban vásárolt, német gyártmányú biokakaóporról, amelyben az aflatoxin (karcinogén, mutagén) szint határérték fölött volt. Attól, mert papíron dokumentáltan valami bio, sajnos nálunk (és a mérés szerint máshol sem nagyon…) nem biztos, hogy az élelmiszer jobb, értékesebb, biztonságosabb lenne.

Tudom, hogy agyonrágott közhely, de a legegészségesebb táplálkozás még mindig a változatosságon nyugszik.

Tisztelettel:
Dr. Dernovics Mihály