Csak nem akarnak a cseresznyék megérni!Azzal vígasztalom magam, hogy legalább van gomba. Igaz, a mezőbe gumicsizmával is alig lehet bemenni, akkora a sár, hogy rögtön bokáig süllyedünk, de a gyerek imádja. Valami náthaféle is tarol nálunk, naponta kivégzünk egy százas papírzsebkendőt, reggel tényleg olyan érzésem volt, mintha tél lenne. Azokban az órákban, amikor nem esik, kimerészkedünk, ha messzebb nem, hát a közeli hegyoldalba,vagy a legelőre, és tíz perc alatt találunk egy jó ebédnek való gombát: pár szem pöfeteget, egy-két tinórút, rókagombát, ilyesmit.
Erdei gomba, és vad kakukkfű… Soha nem kell ettől jobb!
Kaptunk pár szelet borjúcombot, volt itthon vaj, azon kérgesítettem gyorsan, majd rászórtam a gombaszeleteket, meghintettem egy kanálka liszttel, végül a kakukkfüvet dobtam rá, tekertem hozzá egy kis borsot, majd sóztam. Felöntöttem a tejszínnel.
Addigra olyan csodálatos gombaillat lengte be a Csite családtól kölcsönkapott házat, hogy mindhárman a serpenyő körül toporogtunk.
A köret krumpli volt, félbevágva, megfőzve, majd fokhagymával vajban lesütve. Na és persze egy pohár száraz furmint. Dávidnak bodzaszörp, de ő is kért egy korty bort. Nem szerette aszúra gondolt 🙂














