Címke: beszélő

Kategóriák
Egyéb kategória

Soha többé Lehel piac!

Lehel piac, ma betelt a pohár! Már többször morogtam a Lehel piac (Lehel csarnok?) miatt, hogy becsap a magárus, hogy büdös a hús, hogy bunkó az eladó, stb.
Ma voltam ott utoljára, ha bárki meglát ott legközelebb, rúgjon bokán nyugodtan.
Most már értem, miért tilos fotózni. Igen, azért, amit a piacfelügyelő hölgy is elmondott.
Azért, mert ezek a neveletlen vásárlók olyasmiket fotózgatnak, amiket nem kéne, aztán meg felteszik az internetre, sőt, írnak róla az újságok.
Inkább metrózok hetente egyszer a Nagycsarnokig, mert ott meg nehéz parkolni. Nem baj, nálunk könnyű, itt is át lehet ülni a kényelmes kocsiba.
Mi hozott ki a sodromból?
Nem először fordul elő, hogy undorító, rohadásnak indult zöldségeket, gyümölcsöket kínálnak. Valóban olcsóbban adják, de emberi fogyasztásra alkalmatlan minőséget. Aszott, fonnyadt padlizsán fél áron, penészes, rohadó eper szintén fél áron.
Egy nénike állt előttem a sorban, szegénykém örült a fonnyadt padlizsánnak, és szeretett volna kiválasztani kettő viszonylag normálisat.
Mikor meglátta az eladó, artikulálatlan hangon ráordított. A néni biztos süket lehetett, mert nem hallotta, tovább tapogatta a “koszos kezével” (ezt az eladó jegyezte meg a kollégájának). Ekkor belekiabált az arcába a néninek.
Hát itt telt be a pohár. És biztosan nem minden kereskedő ilyen a Lehel csarnokban, de feltűnően több van belőle, mint máshol.
A fotót a Wikipédiáról kölcsönöztem. Ki tudja kívülről szabad-e fotózni, vagy küldik a kutyákat?!

Kategóriák
Egyéb kategória

Meglepetések a konyhámban (és folpack vágó tanfolyam a kommentekben)

Biztosan mindenkinek van olyan konyhai eszköze, amit elsőször felesleges hülyeségnek tartott, de aztán megszerette. Nekem három ilyenem is van.
Az egyik ilyen a salátacentrifuga. Mindig bődületes ökörségnek gondoltam, de tavaly nyáron valamelyik gasztroblogban nagyon dicsérték a lányok, hogy ez aztán mekkora nagy találmány, sokkal jobb azóta a saláta, mióta ilyet használnak, stb, stb. Akkor láttam is egyet egy üzletben, de az ötezer forintos árával nem győzött meg. Egy hónapja viszont sikerült 900 forintért lőnöm egyet. És igen! A salátacentrifuga valóban zseniális találmány. Úgy tünteti el a víz 99%-át az egészen aprólevelű salátákról, zöldfűszerekről is, hogy nem töri meg azokat. Így aztán sokkal jobban tapad rá az ecet, és az olaj 🙂
A másik, amiről gondoltam, hogy jó lehet, de nem sejtettem, hogy ennyire hasznos lesz az a rozsdamentes, 1 literes kancsó. Először egyet vettem, de aztán beszereztem még hármat, és néha ez a négy is kevés. Ha kevés leves marad, akkor abban teszem a hűtőbe alufóliával letakarva, mert sokkal helytakarékosabb, mint a doboz. De én ebben pépesítek botmixerrel, vagy ha kevés habot kell verni, akkor 5 tojásig abban verem fel a fehérjét, a tejszínt.
A harmadik, az a kenőkés. Amikor először megláttuk 10 éve, nagyon jókat mulattunk a férjemmel, hogy ez aztán mekkora sznobéria, stb, stb. Aztán kaptunk egyet. Azóta 12 van, hogy ha reggeli vendégeink vannak, vagy vacsorára készítek valami kennivalót, akkor legyen mindenkinek saját kenőkése. Ha kicsit sikerül túlhűtenem a vajat, ez a kés akkor sem szúrja ki a kenyér közepét. Na jó bevallom, nem 12 van, hanem 24 mert kell lenni egy fa készletnek is. Ugye.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hol kapható a legjobb…?

Nagyon kiváncsi vagyok mások hol vásárolnak?

Hol kapható Magyarországon a legjobb csirke?

Liba? Kacsa?

Létezik megbízható hentes?

A legfiatalabb marha?

Szép bárány?

Friss hal?

Friss idényzöldség?

Friss, szép gyümölcs?

A legjobb sajt? (Magyarszombatfán)

Van-e ebben az országban egy magyar River Cottage? Van valaki, aki saját maga állítja elő a portékáját, megbízható, két hét múlva is megtalálható? Senki nem vállalkozott arra, amire Hugh Fearnley?

Most tényleg a minőség érdekelne. Minden választ köszönök, nem csak Budapestről!

Kategóriák
Egyéb kategória

Motorral az erdőben? Nem kéne!


Hétvégén kirándultunk. Dávid lassan négyéves, egyre nagyobb távolságokat lehet megtenni vele, és már nagyon sok minden érdekli. Néha már megpróbálkozunk egy-egy egész napos kirándulással, és általában jól sikerülnek a napok.
Szeretjük a tanösvényeket, gyerekes családoknak szívből ajánlom, hogy ők is menjenek végig minél több ösvényen, nagy élmény a kicsiknek, jól megismerhető az ország így. Általában rövidebb séták, 2-6km hosszúak, ha lehetséges csekély szintkülönbséggel, több állomással, ami az adott hely természeti szépségeit mutatja be, állomásonként táblákkal.
Most a Tárnics tanösvényt néztük ki magunknak a Bükkben, Répáshuta mellett. A tanösvény 4,2km hosszú lett volna, de kicsit eltévedtünk. Tanösvényen eltévedni? Igen, lehetséges! Mikor elindultunk rajta, nem is néztük meg a térképet, csak elolvastuk, hogy körút, tehát oda kell visszaérnünk, ahonnan indultunk. Igenám, de ez nem teljes kör, hanem a hetedik állomás után vissza kell menni az ötödikhez, és ott az ellenkező irányban folytatni az utat. Ezt elvileg egy nagy útbaigazító oszlop is jelzi, de ezt egy éve kidöntötték egy munkagéppel, és azóta nem tartották fontosnak, hogy felállítsák. Pedig ezek a tanösvények mind pályázati, támogatott pénzből épültek, jó lenne, ha karban is tartanák őket, mert a legjobb szándékkal épített dolog is tönkremegy egy idő után, ha azt nem gondozzák. (Tanulság, a térképet, és az iránytűt nem szabad otthon hagyni.) A tanösvényeken pedig sok olyan is végig sétál, akinek jobb lenne otthon maradniuk, mert csak összetörik a táblákat, műanyag flakonokat, és sörösdobozokat dobálnak az erdőbe. És ha ez mind nem lenne elég, itt is felbukkantak a motorosok, akik az utóbbi pár évben szinte minden erőben ott vannak. Bőgetik a motort, élvezik, hogy hatalmas port csinálnak, száguldoznak, ugratnak az ösvényen. Vagy csak 200-al száguldoznak az erdőt kettészelő országúton, örülve saját motorjuk hangjának, megrémisztve az állatokat, a kisgyerekeket, elrontva a normális emberek örömét.
Gondolom ők is azért mennek oda, mert gyönyörű a táj, csodálatos az erdő illata, kevesen vannak az utakon, jó egy kicsit kiszabadulni a városból. Kiszabadulnak, és kivetkőznek magukból. A városban is azt gondolják, hogy rájuk nem vonatkozik a KRESZ, de az erdőbe érve azt hiszik, hogy nekik nő a fa, az ő kedvükért épült az országút, övék a világ.
Míg az autósok lassan, csendben, letekert ablakkal mentek a céljuk felé, addig is élvezve a madárcsicsergést amíg odaérnek, a motorosok úgy viselkednek, mint egy állat.
Nálam betelt a pohár. Nem fogok lehúzódni ezentúl. Érdekes, a német motoros, aki átutazik az országon, soha nem akar az autók között cikázva, életveszélyes manőverek között előrébb jutni a sorban. Rá vonatkoznak a szabályok.
Direkt hangos a kipufogójuk, és direkt kifarolnak a babakocsi előtt, hogy belepje a por a családot. Senkit nem érdekel?!
Szerencsére teljesen nem tudták elrontani az örömünket, van, ahol már nem hallani őket, van ahova már nem tudnak motorral közlekedni.
Így láthattuk, hogy etetik a vadakat, honnan lesi őket a vadász, hogy égettek meszet, szenet, hogy folyik be a Pénz patak a vízgyűjtő barlangjába, és milyen hűvös jön ki onnan. Megmostuk az arcunkat a patak vizében, megpihentünk egy sziklán ücsörögve, sütöttünk egy “erdei hotdogot” ebédre. Végül a túránk több mint 5km hosszúra nyúlt, és 4 órát sétáltunk. Dávid igazi hősként menetelt, mindössze 500 métert utazott az apja nyakában, de azt sem ő kérte, hanem a vége felé, amikor ránéztünk a fáradt arcára, a férjem annyira megsajnálta, hogy felvette egy kicsit. Nem tiltakozott! 🙂
Délelőtt egy egri kávé után szedtünk egy adag vacsorára való gombát, amit még időben sikerült megmutatni az egri gombavizsgálónak (ezt mindenkinek kötelező, aki nem vizsgázott gombász, hiszen az egészségünk mindennél többet ér, és egy gombát mindenképp fel kell ismernünk, az pedig a gyilkos galóca!) Recept következik.

Kategóriák
Egyéb kategória

Munkapiknik és vizilabdás fiúk

Tegnapelőtt, amikor már rettenetes meleg volt, egy munkamegbeszélés végén a fiúk kitalálták, hogy másnap reggelizzünk együtt a Holdudvarban, mert ott van levegő, és jobban forognak majd az észkerekek 🙂 Igen ám, de a Holdudvar nem gondol a hajnali kilenckor dolgozni, közben kávézni, és wifizni vágyókra, és 11 kor nyit. Még szerencse, hogy van weblapjuk, ahol ezt közlik is, így Esztike tudott reggel hatkor sütni egy epres sütit, termoszba tudta önteni a kávét, egy másikba a tejet, és mindezt bele tudta tenni egy kosárkába.
Reggel a Margit-szigeten találkoztunk, a sportosabbja bringával, a kényelmesebbje robogóval, mi pedig Bkv-val érkeztünk a megbeszélt helyre. Kicsit arrébb sétáltunk, letelepedtünk egy padra, majdnem elkezdtünk dolgozni, és akkor felbukkant egy csomó jó pasi.
Mikor közelebb értek (remek a szemem) látom, hogy ők bizony a vizilabdások! És mit csinálnak? Hát leveszik a pólóikat a hőségre való tekintettel. Igazán dicsérni való cselekedet!
Tiszta szerencse, hogy nálam volt a fényképezőgépem, így a többi hölgy olvasó is gyönyörködhet bennük egy kicsit. Túl sokat nem mertem fotózni őket, pedig több kört futottak körülöttünk, aztán labdákat dobáltak egymásnak. Ezt olyan fél 11-ig művelték, aztán visszamentek az uszodába. Utána dolgoztunk 🙂
A tanulság mindebből annyi, hogy aki teheti, csapja a hóna alá a laptopját, csomagoljon valami uzsonnát a barátainak, rokonainak, és üzletfeleinek, és menjen ki dolgozni a szigetre. Tényleg sokkal jobb mint az iroda!

Kategóriák
Egyéb kategória

Angyalföldi balkán

Amikor ide költöztünk, egy játszótérre nézett az ablakunk. Szerettük, és elképzeltük, hogy vasárnap délelőttönként a férjem lent játszik majd a gyerekkel, és pedig kikiabálok az ablakon, hogy kész az ebéd.
Az utcánk végében volt egy kicsi, de lepukkant piac. A piac előtt mindig 5-6 alkoholista iszogatott. Meg is beszéltük, hogy biztosan nem örül, aki ott lakik. Aztán a piacot elbontották, és egy parkolót építettek a helyére, mert állítólag a lakók azt kértek. Azóta a parkolási díj a felére csökkent, mégis jó pár üres hely tátong benne.
Az alkoholisták átszoktak a játszótérre, a gyerekek pedig odébbálltak egy másik térre. Eleinte csak 5-6 ember volt, aztán már 10-15. Gondolom másokat is rettenetesen zavarta a látvány, az hogy a bokrokban végzik a dolgukat. Valószínűleg panaszt is tehettek, mert egy idő után elbontották a játszóteret is! Köszönjük XIII. kerületi önkormányzat! Tényleg ez a jó megoldás, a játszótér elbontása…
Ezt jelzésként vehették az alkeszek, és elkezdtek szaporodni. Szó szerint, ugyanis két kismama is ott sörözget egész nap, pici gyerekekkel. Eleinte 20-an voltak, mostanában pedig, ha sütött a nap 40-en! Szerencsére nem közvetlen a mi ablakunk alatt ücsörögnek, hanem a tér másik oldalán, de akik ott laknak kocsmában érezhetik magukat.
Egyik reggel autók jöttek, és elbontották a padokat, és az asztalokat is. Hurrá! mindenki örült pár napig. De létezik ám camping szék, és camping asztal is. Azóta a sör mellett széket is hoznak magukkal. El se hinném, ha nem látnám.
Csak az alkoholistáknak nem mondta még el soha senki, hogy közterületen tilos alkoholt fogyasztani, és vizelni is. Valaki megtehetné, akkor talán otthon művelnék mindezt, és mi lemehetnénk a parkba.

Úgy látom másokat is zavar, e-mailben kaptam a képeket. Ufff!

Pedig történnek jó dolgok is ebben a városban.
És ha valaki a saját lakhelyén tenne valamit: http://www.zoldvadmuvelet.hu/

Kategóriák
Egyéb kategória

Ha bor lennék…tokaji szamorodni lennék

Szamorodni. Gondolkodóba ejt, főleg, ha száraz.
A két héttel ezelőtti Nők lapjában volt egy Stahl-Pálffy interú, annak kapcsán, hogy nemrégiben megjelent Pálffy könyve a Kulinária kiadó gondozásában, amelyben a szerző a szerinte legjobbnak ítélt 100 bort mutatja be. Az újságíró többek között azt is kérdezte a híradóstól, hogy milyen borként tudná meghatározni magát? Pálffy, nem kis önbizalomról téve tanúságot, 1959-es Tokaji aszúként látja önmagát, mint egy tökéletes, édes, nemes, cuvée. Gondolom, én mint híradó néző, egészen mást gondolok Pálffyról, mint ő önnönmagáról, de abban biztos vagyok, hogy nem egy Tokaji aszú. És ezt, mielőtt félreértené bárki is, nem lenézően mondom, csak használva a saját emberismeretemet.
Szombaton este vacsoráztunk a barátaimmal, ahol szintén szóba jött a téma, és megállapítottuk, hogy egy Tokaji aszút ismerünk mindnyájan, méghozzá Dorkát. Ő valódi aszú, igaz még fiatal. Lehet, hogy még csak hordóban érlelődik a pince mélyén, de egy pár év múlva, amikor poharakba töltik majd, mindenki boldog lesz, amikor megkóstolja.
Én már akkor úgy gondoltam, hogy egy száraz szamorodni lennék. Egyik barátomnak nem tetszett a hasonlatom, mert szerinte a szárazról mindenki a savanyúra asszociál, és ez rólam nem mondható el. Ez igaz, de édes sem vagyok! 🙂 Ha valaki be meri kommentelni, hogy egy testes vörös lehetek, akkor bokán rúgom!
Tehát, ragaszkodom a száraz szamorodnihoz. A jó, száraz szamorodnihoz. Sajnos ilyet nagyon nehéz találni, valahogy elhanyagolják a borászok, pedig a legjobb aperitif!
Tokaj-hegyalja tulajdonképpen a szamorodninak köszönheti hírnevét. Valamikor a legnépszerűbb bortípus volt, csak nem szamorodninak, hanem főbornak hívták. Főbor! Száraz Főbor. Pont annyit tesz, mint a borok királya, a királyok bora.
A szamorodni lengyel szó jelentése: ahogy a tőkén termett. Vagyis úgy dolgozzák föl a szőlőt, ahogy a tőkén megtermett. A lengyelek nagyon kedvelték ezt a bort, annyit vettek belőle, hogy végűl elkopott a főbor elnevezés, és maradt a lengyel szamorodni. Akik nem értenek ehhez a borfajtához, a szegényember aszújának is hívják. Mekkorát tévednek! A szamorodni nem a szegény ember aszúja.
Az aszúnál szemenként leszedegetik az aszúsodott szőlőszemeket a fürtről, míg a szamorodninál rajtahagyják a többi szemmel együtt.
A legfontosabb eltérés az, hogy a szamorodni esetében a saját levében ázik az aszúszem. Hiszen ugyanazon a fürtön az aszúszem mellett akadnak szép számmal félig aszúsodott, illetve ép, érett, de a botritisz által meg nem érintett bogyók. Ez így együtt, a saját levében, a mustban ázik, tehát az egész egy ciklusban erjed, aminek következtében maga az erjedés menete is egészen másképp alakul. Ennek köszönhetően alakul ki a szamorodni jelleg, amely karcsúbb az aszúnál, de ugyanakkor többet is lehet belőle inni. Van azonban még egy fontos különbség. A kései szüretelésű borok számára nincs kötelezően előírt érlelési idő, ellenben a szamorodnit, rendelkezik a bortörvény, muszáj legalább egy évig fahordóban, majd még egy esztendőn át palackban érlelni.
Ilyen bor lennék én.
Mint ilyen, ízében, zamatában magában hordozom a többéves hordós érlelés jellegzetességeit, ugyanakkor szépen megtalálhatóak bennem a “tokajis” gyümölcsös ízek, amelyek a botrytisnek köszönhetően hamisítatlan tokaji borkülönlegességet varázsolnak belőlem. Bennem, mint száraz szamorodniban a mustnak cukra szinte teljes mértékben kierjedt, így nem az édes, hanem a viszonylag ritka száraz szamorodninak örülhetnek a barátaim.
Kíváncsi lennék a két fiú, Lorien és Horasz milyen borként képzeli el magát, és persze meg kell kérdeznem ugyanezt Ízbolygótól is, gondolom ő a családi borok közül választ majd.

Kategóriák
Egyéb kategória

A mézek hamisak, pedig a méhek már dolgoznak

Gyönyörű tavaszi hétvégénk volt! A méhek is elkezdtek dolgozni. Aktuális lett beszélni egy kicsit a mézről. Biztosan mindenki hallott már róla, hogy a boltok polcain sorakozó mézek 70%-a hamísított. Ez nem csak a hamísítás ténye miatt felháborító, hanem azért is, mert a hamis méz sem olcsó, és Magyarországon a családok leginkább a gyerekek számára vásárolnak mézet, főleg a megfázásos időszakban. A szülők jót akarnak, azt szeretnék, hogy gyermekükön természetes gyógymódot alkalmazva segíthessenek egy átköhögött éjszaka után. Az Európai Unió évtizedek óta nem önellátó mézből. Kétszer annyi mézet fogyaszt, mint amit termel. Magyarországon ellenben teljesen más a helyzet, itt túltermelés van. De nem a magas termelés, hanem az alacsony fogyasztás miatt. Az egy főre jutó éves mézfogyasztás nálunk 40dkg, míg Németországban 1,6 kg, sőt van olyan ország, ahol 4 kg. Így a megtermelt mennyiség kétharmadát kivisszük az országból. A 200-250 tonnás európai piacon 20 tonnát képvisel a magyar méz. Érdekes momentum, hogy míg a nagy német cégek az európai szabályozás enyhítéséért, azaz a magasabb szintű szermaradvány elfogadásáért lobbiznak, addig a magyar termelők a szabályok szigorításáért tüntettek Brüsszelben.
Az, hogy mennyire kristályosodik ki, “ikrásodik” a méz, a szőlő- és gyümölcscukor egymáshoz viszonyított arányától függ. A méz 79 százalékban cukrot tartalmaz, 20 % víz és 1 % az egyéb anyag. Az a méz, ami ikrásodik, biztosan nem hamisított! A mézet ugyanis izocukorral hamisítják, ami folyékony. A mézet 60 foknál magasabb hőnek nem szabad kitenni. Ugyanakkor a méz soha nem romlik meg, mert baktériumölő hatással rendelkezik. Akár a fáraók sírhelyén talált mézet is meg lehetne enni. A kaptár sterilitását a propolisz is biztosítja, ami gyulladásgátló balzsam. A méhpempő a fejmirigy váladéka, hormonális hatású. A nőnemű méhekből ennek hatására fejlődik királynő. A méhpempőt nem fogyasztók pedig dolgozókká válnak.
– A mézhamisítás legegyszerűbb módja a vizezés. Vásárláskor zárt üveget állítsuk a feje tetejére, és ha a benne lévő buborékok gyorsan haladnak felfelé, a méz túlságosan híg, sok vizet tartalmaz, valószínű, hogy hamisított. Ellenőrzéskor azonban figyelembe kell vennünk, hogy lehűtött mézben a buborékok mozgása lelassul, s így már nehezebb megállapítani a vizezést.

– Ritkábban, de kapható az úgynevezett “éretlen méz” is. Ilyen mézet se vegyünk, mert ez is jóval hígabb a szokásosnál, bár nem számit hamisítványnak. Ilyenkor is érdemes rákérdezni a méz eredetére, minőségére.
– A virágmézként árult “műméz” invertcukorból aromás anyagok (néha zamatos méz) hozzákeverésével és festékanyagok színezésével készül. A hamisítást könnyen felismerhetjük, ha egy kávéskanálnyi mézet tiszta szeszben feloldunk. Amennyiben teljesen oldódik, úgy a méz tiszta. Ellenkező esetben homályos lesz és rövid idő múlva a belekevert anyag leülepedik.
– Ha a méz illata, zamata, színe és állaga eltér az eredetitől, még inkább legyünk óvatosak, mert valószínű, hogy a mézet melasszal, glicerinnel és mesterséges zamatanyagokkal keverték. Az ilyen hamisítványnak már semmi köze a mézhez!
Régóta közszájon forog néhány mézkereskedő cég, vállalkozó neve, akikről többen tudni vélték, hogy hamisítják a termelőktől megvásárolt mézet. Fogyasztóvédővel, közjegyzővel felszerelkezve 15 gyártó mézéből vettek mintát és küldték el a brémai laboratóriumba. A válasz megdöbbentő. A három legnagyobb kiszerelő egyik mintáját sem lehet méznek nevezni. A másik tizenkettő is hagy kivetnivalót. A vizsgálat után pár hónappal megismételték a tesztet. Az eredmény ugyanaz. A hazai piacon a három cég ontja a minőségileg nem megfelelő árut a multik polcaira. Nem azért végezték a vizsgálatot, hogy titokban maradjanak a nevek, a méhészek többsége tudja, hogy kik ők. Magyarországon a hatályos jogszabályok azonban a bűnözőket védik. A méhészek a törvényesség kereteit betartják azzal a reménnyel, hogy „mézbotrány” nélkül, törvényes úton nyerik el büntetésüket a csalók.
Én szerencsére „lefoglaltam” az éves méz mennyiségünket egy gasztroblogger kolleginánál már jó előre, és ajánlom mindenkinek, hogy próbáljon találni egy termelőt a közelében. Mint a fentiekből is kiderült, nem ők, hanem a forgalmazók a csalók.

Okosságokat innen ollózatm.
Kategóriák
Egyéb kategória

Rántotta?

Egy éve, amikor megvettem a Szakácsok könyvét, hatalmas meglepetés ért. Kiderült, hogy nem tudok rántottát sütni! (Nem röhög!) Az hozzátartozik az igazsághoz, hogy francia rántottáról lesz szó.
Ez a fajta rántotta időigényes, kicsit munkás, tripla kalóriát tartalmaz, és tízszer jobb, mint amiket eddig ettem. Úgyhogy megéri a fáradságot. A könyv két tojáshoz öt deka vajat ír, és ez a mennyiség meg is felel a valóságnak, úgyhogy van benne zsír bőven! Éljen a koleszterin 🙂
A recept szerint duplafalú lábosban, nagyon meleg, de nem forró víz felett kell kevergetni folyamatosan a tojást a vajjal, olyan húsz percig. Eleinte így készítettem, aztán szembejött velem Gordon Ramsay videója, és azóta a vízfürdőt kihagyom.
A lényeg a vastag falú serpenyőn, a nagyon alacsony hőmérsékleten (amit a serpenyő tűzről való lehúzásával szabályozhatunk), és a folyamatos keverésen van. Az időt így sem lehet megspórolni, de legalább nem kell annyi edényt használni.
Persze most se vetem meg a kolbászos, hagymás rántottát, de bevallom egy éve nemettem ilyet, csak vendégségben.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ellopták a hamburgerem!

Valaki betört a pincénkbe, és ellopta a hamburgeremet! Semmi mást nem vitt magával, csak a tudományos kisérletem tárgyát.
Két dologra gyanakszom:
  1. A McDonald’s olvasta a posztomat,majd kinyomozta hol lakok, és elvitte a fél éve romlatlan sajtburgerem, hogy ne érhesse vád az “éttermet”.
  2. A betörőnek tettszett a fa doboz, amiben a hamburger lakott, és csak azt akarta elvinni, ezért mikor kinyitotta, nagyon csodálkozott azon amit benne talált, és első ijedségében kidobta.
Én az első változatot tartom valószínűnek.
Követelem vissza a fél éve nevelgetett hamburgeremet!!!