Címke: család

Kategóriák
Egyéb kategória

Gyökereim a konyhába vezetnek, VKF X. (Gerslis töltött káposzta)

Nagyapám, nagybáttyámmal főzés közben.
Erdőbénye…
Kicsit nehéz helyzetben vagyok a mostani, Lila Füge által kiírt VKF fordulóval, hiszen erről a témáról már többször írtam ennek a bloganak az oldalain. Persze nem mindent, hiszen a szüleimről még nem sok szót ejtettem, de a nagyszüleimet már kitárgyaltam.
Anyai nagyanyám vadas marháját már megfőztem, apai nagyanyám jó pár receptjét szintén, kivéve a húslevesét, amire sajnos csak emlékezni tudok. Annál jobb, szebb, és illatosabb húslevest senki nem tud főzni, ebben biztos vagyok. Több titka is lehetett, én már a kertben nevelt baromfinál elakadok. Mama maga vágta a csirkét, aztán leforrázta, majd megpucolta. Talán manapság már kevesen ismerik a leforrázott csirke szagát, de el kell mondanom, hogy rettenetes. Utáltam gyerekkoromban az udvaron nézni, ahogy a vájlingból gőzölög a csirke, majd nagyanyán gyorsan megfosztja a tollától. Egy valami vígasztalt csak, hogy olyankor mindig almás pite sült a konyhában, aminek fantasztikus illata hamar feledtette az ázó csirke szagát. Hatalmas fazékban főtt mindig a húsleves, jól bezöldségelve, egy egész töltött tyúkkal együtt. Egyszer meg is jegyeztem mamának, hogy pesten nem ám ilyen csúnya sárga csirkét árulnak a csarnokban, mint ez, hanem szép fehéret 🙂
A tölteléket a csirkébe nagyon ügyesen tömködte nagyanyám úgy, hogy a bőre alatt mindenhol volt töltelék, mégse szakadt ki a bőr sehol. Ehhez a hagymát előbb szó szerint megpirította, szinte már oda is kapatta, és utána keverte össze a kenyérrel, a májjal, tojással, és zöldségekkel. Aztán a tyúkot összevarrta, és egészben főzete a levesbe. Persze mindig házi cérnametéltkéje volt hozzá. Most is a fülemben van az a hang, amikor az egymásra rakott tésztadarabokra rányomta a kést, és levágott egy sor metéltkét. Nagyon gyorsan dolgozott, majd egy lepedőre szórta a tésztát, amit bevitt, és rátett az ágyra. Napjában többször megforgatta a száradó metéltkéket, amíg teljesen ki nem száradtak. Náluk a családi hovatartozást tanultam meg, szüleimtől a főzést.

Édesapám az egyik báttyával, bor mindig volt az asztalon Hegyalján.

Főzni anyutól tanultam, persze minden kötelezettség nélkül. Imádtam a konyhában sertepertélni, és édesanyám nem zavart el a tűzhely mellől. Ő mondta mindig, hogy ha gulyáslevest tudok főzni, akkor mindnet tudok. És ezzel nagyjából egyet is értek. No, nem a gulyással kezdtem, hanem a pudinggal, majd a kókuszgolyó következett, aztán melegszendvics löncshúsból (jól befűszerezve, hogy ne lehessen érezni a löncshús ízét), utána Bolognai spagetti (ez már az olasz nagynéném hatása), aztán paprikás krumpli, végül a gulyás maga. Édesanyám nagyon jól főz, de ő inkább a hagyományos ételek mestere. Nála jobb toroskáposztát, töltött karalábét, és rakott kelt senki nem csinál a világon. (Nem éppen a tipikus zsidó konyha receptjei)
Édesapám is nagyon jól főz, de ő inkább a különlegességeket szereti elkészíteni, alkalmanként, ha éppen olyan napra ébredt. Ő igazi receptolvasgató, régebben ő vásárolta a Magyar Konyhát, és most is vesz néha egy-egy szakácskönyvet, vagy újságot. Ha valami megtetszik neki, akkor megfőzi. Persze az igazi férfiételeket mindig felügyeli, mint a pacal, a birkapörkölt, stb.Van egy mondása, miszerint édesanyám azért főz jól, mert ő betanította. Ez persze nem igaz, de szereti társaságban előadni, vagy a másik mondását, amit akkorra tartogat, miután anyu főztjét megdicsérték: az én instrukcióim szerint készült! 🙂
Egy ilyen családban nehéz lett volna nem megtanulni főzni, vagy nem válni rajongójává a gasztronómiának.
Mégis tudatosan főzni, keresni a különleges recepteket, sokat olvasni ebben a témában Stahl Judit hatására kezdtem. Élénken él bennem az a pillanat, amikor egyszer munka után, hazafelé menet a kocsiban hallottam vele egy riportot, ahol arról beszélt, hogy micsoda hülye szöveg az, hogy a mai modern nő nem fér meg a tűzhely mellett egy-egy vacsora főzés idejére. (Ez még akkoriban volt, amikor a Nők Lapjában jelentek meg hetente az írásai.) Akkor megdobbant a szívem! Igen, én is így gondolom! Furcsa érzés volt, mintha az én gondolataimat hallottam volna vissza. Bár a baráti körünkben én főztem egyedül rendszeresen, de sejtettem, hogy a többiek tévednek, mikor furcsának gondolnak. Hiszen főzni igenis jó!
Aztán miután az összes ismerősöm agyára mentem a fotóimmal, ami az aktuális ebédet ábrázolta, elkezdtem a Fűszer és Lélek blogot. De ez már egy másik történet…
Ez a recept erdőbényei nagyanyám töltött káposztája. Szigorúan nem kóser. Ettem egyszer egy kóser töltött káposztát, úgyhogy mindenkit lebeszélek az ilyesmiről! Tejföl nélkül nem érdemes, még csak próbálkozni se! Anyai családom mindig savanyú káposztából főzi a töltött kápit, sok füstölt hússal, de a Zemplénben édes káposztából készül. Én ezt szeretem jobban, még akkor is, ha édesanyám minden télen savanyít egy nagy hordó káposztát, és az isteni finom.


Töltött káposzta gerslivel
Hozzávalók:
1 fej káposzta
½ Kg darált hús
1 bögre gersli
2 fej vöröshagyma
Só, bors
Csombor
Pirospaprika
2 ek paradicsompüré
Majoránna
Babérlevél

Kömény
A káposztafejet egyben megfőztem, majd leveleire szedtem. A vastagabb középső ereket levágtam, a káposzta középső részét apróra vágtam. A gerslit egy pár perc alatt előfőztem. A húst összekevertem a megdinsztelt hagymával, és a gerslivel. Sóval, borssal, csomborral fűszerezem, és a káposztalevelekbe töltöm. Egy lábosban szorosan egymás mellé fektetem őket, rászóróm az aprított leveleket, felöntöm annyi vízzel, ami ellepi. Sózom, borsozom, beledobom a fűszereket is. Ha a hús zsíros, akkor nem öntök rá olajat, ha sovány, akkor egy kevés olaj mehet a tetejére, és egy pici pirospaprika. Mikor megfőtt hozzákeverem a paradicsomot is. Sok-sok tejföllel a tetején, vastaghéjú friss kenyérrel tálalom.

Egy fontos dolgot megjegyeznék: sokan mondják, hogy ők már soha nem tudnak „olyan” almáspitét, stb-t sütni, mint nagyanyjuk. Lehet, hogy az jobban ízlett, mert azt, az a drága kéz készítette, de azért a recepteket érdemes időben elkérni, mielőtt még késő lenne. A legnagyobb boldogság egy nagymamának, a jegyzetfüzettel érkező unoka!

Kategóriák
Egyéb kategória

Horror Egerben: menzakoszt cigányzenével, drágán

A címmel össze is foglaltam a lényegét a kis történetemnek, de talán érdemesebb hosszabban is kifejteni, hátha más okulására szolgálhat az írás.
Hibára hibát halmoztunk, aminek egyenes következménye lett ez a borzalmas ebéd. Mentségünkre szóljon, azt gondoltuk 2007-ben lehet kártyával fizetni az éttermekben, de ha azt nem, akkor van a közelben bankomat. Tévedtünk. A Szépasszony völgyében jártunk a családdal. De, kezdjük az elején:
Kellemes városi séta, és egy kisebb hiszti után (mert a háromévesünk nem mehet fel a minaretbe, ugyanis nem tud lejönni, és karban nem lehet azokon a lépcsőkön cipelni) örömmel szálltunk fel a városnéző „kisvonatra”, ami a Dobó térről kiviszi a szomjas vándort a Szépasszony völgyébe, majd be is hozza. A vezető bácsi rettenetesen utálta az utasokat, egy vonat után futó nagymamát az unokával nem is akart észrevenni; így jártak, várhattak még egy órát.
Kint jöttünk csak rá, hogy összesen pár ezer Forint kézpénz van nálunk. Végignéztük az összes éttermet, és büfét, kártyát sehol nem fogadtak el, a Szépasszony Fogadóban sem, ahol pedig emlékeink szerint nagyon jól főznek. Egy megoldás maradt, a kívülről igencsak hívogató, szép Kulacs Csárda.
Pedig voltak jelek, amiből tudhattuk volna, de nem akartuk észrevenni…
-A pincér 15 perc alatt sem tudta megmondani, hogy van-e szabad asztal, mert nem ért rá.
-A bort undorító, koszos marmonkannából szívták a lopóval (ettől még lehet jó bor, de ne kelljen látni, könyörgöm).
-Mellettünk több száz német és lengyel turistát nyelt el a különterem, aminek az ajtaját gondosan bezárták.
De mi beültünk. Jókai bablevest ketten is rendeltünk. Bab volt benne, szétfőtt csülökdarabok is, babnyi kolbász cafatok is, és tejesen belefőzött tejföl. Nem a tetejére locsolva, belekeverve, belefőzve… Ott 2/3-ot adtam rá, de mire hazaértem kettes lett belőle, meggondoltam. Vörösboros vaddisznó pörkölt: Imi szerint 3-as, ami rendben is van, de nem vaddisznó volt, csak disznó. Mindegy, ilyen kicsi dolgon nem akadunk ki, örülünk, hogy ehetünk. Kacsamell: férjem szerint 4-es. Megkóstoltam, valóban. Cordon bleu: gyerekek 4-est adtak rá, elfogadom, egész jól nézett ki. Húsleves eperlevél tésztával, legyen 3-as, igaz fagyasztott répa volt benne, de nem kötekedni akarok. Uborkasaláta: 5-ös, egyöntetű szavazat.És most jön a horror, ami megbocsáthatalan: Cigánypecsenye. Nem egyes, NULLÁS! Sajnos nem tudom mi történt a hússal. Két, szép nagy szelet, íztelen hús volt a tányéromon. Mikor megéreztem az ízét, olyan volt, mintha valami rossz darált hús lenne. De nem az volt, valaha biztosan egy valódi disznó része lehetett. Sózva nem volt, fokhagymázva se, viszont pirosra volt sütve. A rejtély azóta megoldódott, állítólag akkor sül ilyen pirosra a hús, ha már kicsit megbüdösödött, és ezért szódabikarbónával sütik. A szag eltűnik, a baktériumok nagy részét megöli a szódabikarbóna, a másik felét a hő. Szinte biztos, hogy nem lesz beteg a kedves vendég. Megenni nem tudtam. A legfurcsább a szalonna szelet volt. Még soha nem ettem íztelen szalonnát. Nem is tudom elképzelni mit csináltak vele, hogy se íze, se bűze nem volt. Semmi. Mintha műanyag szalonnát tettek volna a hús tetejére. Nem értem! Valaki írja meg a titkot, mert tudni akarom, mi történhetett vele. Imi szerint szétfagyasztották. Lehet 🙁
A bor jó volt, annak ellenére, hogy folyó Bikavért ittunk. Ami pedig az egész étteremben ér valamit, az a cigányzenekar, és a wc. A zenészek profik voltak, köszönjük nekik! És bár a BudiTime már járt Egerben, üzenjük neki, hogy a Kulacs Csárda wc-je is jó. Kár, hogy más céllal mentünk az étterembe.
A pincér persze nem kérdezte meg, hogy mindez ízlett-e 18.000 forintért nekünk, de gondolom, úgy se számít a véleményünk. Itt nem nekük főznek, hanem a busszal érkező turistáknak, akik többet nem jönnek vissza, az iroda pedig rendes jutalékot kap, ha odaviszi őket. Mindenesetre sajnáljuk.
Mert akár jó is lehetett volna, az anyag majdnem benne volt…

Kategóriák
Egyéb kategória

Másnaposság. Hallott már erről valaki?

Még a legjobb családokban is előfordul, hogy az ember (meg az asszony is), olyan meghívást kap, amiről már előre tudható, hogy hajnal három előtt nem ér véget. Az is sejthető, hogy ott bizony pezsgő, és bor fog folyni. Pedig reggel dolgozni kell. Muszáj. Ilyenkor igyekszünk már indulás előtt kikészíteni a másnapi ruhákat, uzsonnát csomagolni, sőt a jó kis méregtelenítő reggeliről is gondoskodni. Kávé bekészítve, aszpirin az éjjeliszekrényen, ásványvíz az ágy mellett, gyerek a nagymamánál. És nálunk mégvalami: bedagasztott tészta a hűtőben.
Ugyanis ilyenkor a korhely levesen kívül, amit ebédre kívánunk, nagyon jó hatású a petrezselyem (vízhajtó), és a fokhagyma is (méregtelenít, fokozza az anyagcserét). Ez a kettő egy sima vajkrémben is megállja ilyenkor a helyét pirítósra kenve, de sokkal jobb bagelbe töltve, forró tészta töltelékeként. Csak az első falatig gondoljuk azt, hogy most inkább nem kívánnánk semmit, utána már a nap is szebben süt! 🙂 Hozzávalók nyolc bagelhez:
50 dkg finomliszt
3 dkg tejpor
4 g szárított élesztő
6 dkg cukor
Csipet só
2,5 dl jéghideg víz
A hozzávalókat 10-15 perc alatt jól összedolgozzuk, majd zacskóban a hűtő leghidegebb részébe tesszük, ahol reggelig kényelmesen megkel.
Hozzávalók a töltelékhez:
30 dkg reszelt sajt
4 gerezd (vagy több) összetört fokhagyma
5-6 ek natúr sajtkrém, hogy összefogja a tölteléket
2 nagycsokor apróra vágott petrezselyem
Reggel nyolc egyforma részre osztjuk. Konyharuhával letakarjuk, és tíz percet pihentetjük. Lisztezett deszkán téglalapformára nyújtjuk, megtöltjük a töltelékkel, majd hosszában feltekerünk. Kört formázunk belőle, a két végét jól összenyomjuk. Ismét letakarva húsz percig kelesztjük. Közben lábosban vizet forralunk egy kanál cukorral. Ebben főzzük elő a bageleket, megkenjük tojássárgájával, esetleg megszórhatjuk mákkal, szezámmaggal, lenmaggal, majd 180 fokos sütőben aranybarnára sütjük. Közben visszabújhatunk az ágyba, vagy 20 percig állhatunk a zuhany alatt!

Kategóriák
Egyéb kategória

A zsidó esküvő

Már egy hónapja meg kellett volna írnom ezt a posztot, de mindig halogattam. Pedig olyan szép menyasszonyt láttam, hogy az csuda!
„Nincs férfi nő nélkül, sem asszony férj nélkül, egyikük sem lehet Isten nélkül.” (Genesis Rábá 8:9.) Ez a Tórai idézet szinte mindent elmond a zsidók házassággal kapcsolatos hozzáállásukról. A férfinek nő kell, és fordítva is igaz.
Mivel a házasságon kívüli szex tilos, ezért a legkézenfekvőbb megoldás az együttlétre a házasság 🙂
A házasság eljegyzéssel kezdődik, mint rendesen, de a zsidó eljegyzés nagyon rövid: közvetlen az esküvő előtt tartják, nehogy a menyasszony még az előtt özvegy maradjon, mielőtt férjhez ment volna. Egy menyasszonyt ugyanis akkor sem vehet el másik férfi, ha az esküvő elmarad, csak ha megkapta hivatalosan a „get”-et, vagyis a valólevelet. Ugyanez vonatkozik az özvegységre is. Amíg valakiről nem bizonyítják biztosan, hogy meghalt, addig a felesége nem mehet újra férjhez, „aguna” marad. Nagyon sok probléma volt ebből a háború után, mert sok férfiről nem lehetett hivatalosan, tanukkal alátámasztva is tudni, hogy valóban meghaltak. Az özvegyük pedig nem tudott férjhez menni. Érdekesség: vannak akik még azt is hivatalos esküvőnek tartják, ha óvodás gyerekek igérnek egymásnak házasságot a rendes áldás elmondása keretében. Ilyenkor gyorsan el is választják őket 😀
A szertartást megelőző napon, rituális fürdőzésen vesznek részt a mikvében. Természetesen külön. Ezen a napon mindketten böjtölnek is, sőt már nem találkoztak egy hete (vagy vérmérsékletük szerint egy órája :-), de ortodoxoknál egy hete.)
A házasságkötés – niszuin – az eljegyzési „megállapodás” megvalósítása. A szertartást megelőzően a vőlegény aláírja a házassági szerződést – a ketubát -, amelyben kötelezi magát, hogy eltartja feleségét. (Ez a kedvencem!) A zsidó vallás szerint háromféleképpen lehet elvenni egy nőt: ékszer által megvenni (ez a gyűrű, de más is lehet, a lényeg, hogy a megfelelő értéke meglegyen.) Innen a név: vevő legény. Házasságlevéllel, vagy elhálással. Ez elég furcsa, de így van. Még ha polgárilag nem is ismerik el, és persze ma már nincs túl nagy jelentősége a dolognak, de a vallási előírás szerint így van. Persze azok a lányok, akik tartják a vallás előírásait szűzen mennek férjhez, nekik ilyen gondjaik nincsenek.
Az esküvőt megelőzően kerül sor a bedekkolás (fátyolozás) nevű szertartásra, melynek során a vőlegény lefátyolozza a menyasszonyt, ami azért is praktikus, mert utána biztosan tudhatja, hogy nem jár úgy, mint Jákob (Leát vette el szerelme Ráchel helyett), valamint a másik ősanyára, Rebekára is emlékezünk e szép szokással. A vőlegényt lehetőleg a két apa a chupa alá kíséri, majd szintén ketten (anyák) a menyasszonnyal is hasonlóan tesznek. A chupa alá érve a menyasszony hétszer megkerüli a vőlegényt, végül annak jobbján megáll. A rabbi elmondja az eljegyzés két áldását, majd a fiatalokat megitatja borral. A vőlegény és a lefátyolozott menyasszony a borra elmondanak egy áldást. Itt húzza a menyasszony mutató ujjára a vőlegény a gyűrűt, és közben ezt mondja:
.הרי את מקודשת לי בטבעת זו כדת משה וישראל(Háré át m’kudeset li b’tábáát zo k’dát Mose v’Jiszráél.)”Ez által a gyűrű által légy nekem szentelt Mózes és Izrael törvénye szerint.” Ha a menyasszony elfogadja a gyűrűt, akkor beleegyezett az esküvőbe. A vőlegény ujjára nem kerül gyűrű. Két tanúnak is jelen kell lennie. Ezután a rabbi felolvassa a ketubát arámi, (majd magyar nyelven is). Az aláírt ketubát a vőlegény átadja a menyasszonynak, aki az átvétellel, beleegyezik a házasságba. Ezután elhangzik a hét áldás – sevá bráhot. Mindketten isznak a borból, de már nem a rabbi itat, hanem a „lassan férj”. Aztán lekerül a fátyol a menyasszonyról és a szertartás a pohártöréssel zárul. Ilyenkor a vőlegény egy nagyon értékes pohárkészlet darabját töri el, hogy valami hiányérzetünk legyen. Ennek az a lényege – mint minden zsidó ünnepnek -, hogy emlékeztessen bennünket arra, hogy nem mindig csak jó dolgok történnek az ember életében, hanem rosszak is. A kezdő házaspár ilyenkor arra gondol, hogy minden rosszban van valami jó is, pl. ezt az eltörött poharat tutira nem ők takarítják el. Persze a násznép hangos Mazl Tov kiáltozásban tör ki, és valóban mindenki nagyon boldog. Mint Darvas István rabbitól megtudtam, azért kell poharat törni, mert a vőlegénynek ilyenkor van lehetősége utoljára egy jó nagyot toppantani. (Persze ez csak vicc!) Férj és feleség végül külön helységbe vonul, amivel az elhálást szimbolizálják, és az is lehet, hogy valóban most vannak kettesben először. 😉 (Bocsánat, biztos!)
Innentől kezdve a menet vérmérséklet kérdése: az ortodoxok nem táncikálnak „idegen” másneműekkel, ezért a férfiak külön részében mulatnak a helységnek, a neológok viszont jó kis tácos-zenés mulatságot csapnak. Mazl Tov mégegyszer!

Kategóriák
Egyéb kategória

Töltött paradicsompaprika

Nagyon szeretem a paradicsompaprikát (vagy pritaminpaprika?), kár hogy nagyon rövid ideig lehet kapni egy évben. Sokkal jobb ízű, mint a kaliforniai, de nagyon romlékony. Jártam már úgy, hogy az összes penészes volt belül a magoknál, amit a piacon vettem, és ez sajnos kívülről nem látszik. Most szerencsém volt, mindegyik egészséges volt. Tudom, nem egy eredeti recept, de tegnap este családi összejövetel volt nálunk, és a felnőttek menüjét ezzel egészítettem ki, hogy legyen valami fűszeres is a sajtoshús, krumplipüré összeállításhoz, ugyanis a három fiú sajnos elég válogatós.
Hozzávalók:
Paradicsompaprika kicsumázva
Hagyma karikákra vágva
Gomba felszeletelve
Cameber sajt felkockázva
Fokhagyma
Só, bors
Szerecsendió
Erőspista
A hagymán megpirítottam a gombát, fűszereztem, és amikor kihűlt, belekevertem a sajtot. A masszát a paprikákba töltöttem, és alufóliával fedett tepsiben megsütöttem.

ps: nagyon vicces, hogy a MS Word milyen két szót ajánl fel, a szerinte helytelen Erőspista helyett! 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Konyhám

Tegnap elég pofátlanul betörtem Maci konyhájába, úgyhogy most rajtam a sor, hogy megmutassam hol szoktam sütni-főzni. Azt gondoltam, hogy majd ma szép napsütésben fotózhatok, de ez csak álom maradt, engem pedig már nagyon várnak a piacon a kofák, úgyhogy itt egy pár gyors fénykép. Az én konyhám szerintem kb. fele lehet Maciénak, és nagyon nehezen fotózható, ugyanis hosszú, de keskeny.Maci a kávéfőzőjét szereti nagyon, amit meg is értek, egy jó eszpresszó minden pénzt megér! Én a mosogatómba vagyok szerelmes, ha nagyobb lakásba költözünk, a mosogató biztosan velem jön!

Persze nagyon kivácsi vagyok mindnyájatok konyhájára, de még egy ilyen neveletlenséget nem szeretnék elkövetni, úgyhogy ha valaki öntként és dalolva felteszi a konyháját, annak megköszönöm 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Szilvatorta, rokonok…

Összejöttünk, mi unokatestvérek. Mind a négyen, ami elég nagy dolog, főleg ha hozzáteszem, hogy ilyen utoljára tizenöt éve történt, akkor is annyira furcsa volt, hogy újra beálltunk egy ugyanolyan fényképet elkészíteni, mint még azelőtt tizenöt évvel. Most ez a fénykép, ahol dinnyét eszünk, nem készült el, viszont jókat nevettünk, beszélgettünk, és ettünk. Szoktunk egyébként találkozgatni, de úgy hogy mind a négyen ott legyünk, az nagyon ritka.
Minden azzal kezdődött, hogy az egyik unokabáttyám (aki egy szigetként szereti magát elképzelni, és komoly párhuzamokat vont Kossuth Lajos és önmaga közé), elmesélt egy videót, amit reggel látott az Indexen. ( http://href.hu/x/3afw ) Persze rögtön megnéztük, és már magam sem tudom hogyan csavartuk a történetet, de még 50-60 évvel ezelőtti családi dolgokról is beszélgettünk. (Pedig nem koszos a körmünk, és nem tekintünk drogként a pöttyös rudira.)
Unokanővérem igazán kitett magáért, sütött kétféle pizzát (vagy pompost, ha úgy jobban tetszik), egy rakott krumpli szerűséget, mozarellás paradicsomot, készített padlizsán levest, mézes sárgarépa salátát. A nyolc éves kisfia pedig sütött nagyon finom meggyes sütit. Mi egy gyors szilvatortát vittünk, amiből szerintem senki nem evett, annyira jól laktunk, de Adél kutya lopott egy szelettel belőle, és nem panaszkodott.
Életemben először ittam Limocello-t, és csak annyit mondhatok: brrr! Nem nekem találták ki 🙁
A gyerekeink, számszerint öten, nagyon keveset veszekedtek, és egy hintaló tört csak össze, de az is csak azért, mert nem bírta el egy egész sziget súlyát 🙂

Hozzávalók a szilvatortához:
Annyi szilva kimagozva, amennyi beborítja egy tortaforma alját
Kekszmorzsa
Vaj
Cukor, fahéj
A tésztához:
3 dl tejföl
3 dl rétesliszt
2 dl gríz
3 dl cukor
1 cs sütőpor
4 tojás
2 marék durvára darált dió
A formát alaposan kivajazom, rászóróm a kekszmorzsát, majd sorban ráeszem a fahéjas cukorba mártott félszilvákat. Ennek a tetejére öntöm a tésztát, majd előmelegített sütőben lassú tűzön 50-60 perc alatt megsütöm. Kifordítom, hogy az alja kerüljön a tetejére, és úgy szeletelem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Karma Café-Leánybúcsú

Tegnap este volt a legjobb barátnőm leánybúcsúja. Mivel csak egy beszélgetős hangulatos helyre szeretett volna menni, az unokatestvére a Karma cafét választotta a Liszt Ferenc téren. A kép direkt ilyen sötét, szerintem jól jellemzi a hely hangulatát, a kis világító mécseseket, hangulatos lámpákat. Nagyon nagy előítélettel indultam, bár a Karmában még soha nem voltam, de több szomszédjában igen. Nekem a Liszt Ferenc tér nem a stílusom. Egy-egy sört meginni, ha éppen ott visz el az utunk, és 35 fok van, akkor tökéletes, de vacsorázni…
Először is nagyon drága. Ez nem biztos, hogy baj, ha annyira jó a konyha. De nem szavaztam bizalmat. Igazam lett, egy fő étel 4500 Ft átlagosan, és bár rosszat nem lehet rá mondani, de sajnos jót sem. Olyan megfelel kategória. Kár, mert akár remek is lehetne, a nagyon frekventált, turistabarát hely nem zárja ki a lehetőségét egy remek konyhának.
A kiszolgálás viszont remek volt. Egy nagyon kedves pincérnőt kaptunk, aki még akkor sem haragudott meg ránk, amikor véletlenül gáncsot vetettünk neki, és tizenöt pezsgős poharat tört apró szilánkokká.
A buli mégis lapos volt. Talán a hétköznap tehette. Mindenesetre a lányok 80%-a tíz körül kereket oldott, maradtunk öten. Rendeltünk még egy üveg pezsgőt, és hirtelen felindulásunkban titokban megkérdeztük a pincér fiúkat, nem tudnának-e valahonnan gyorsan leakasztani egy Chippendale fiút. Nagyon csodálkoztak a kérésemen, és sajnos nem tudtak. A főnők srác ellenben ajánlotta az egyik felszolgálóját. Kis szégyenlős volt a szentem, és kért egy pár percet gondolkodni. Egy órát gondolkodtak, de utána ketten is jöttek. Ő és a főnöke! Nagyon jól mulattunk, sokkal jobban, mintha hivatásos vetkőző fiú jött volna. Megbeszéltek szerint csak az ingüket és a nyakkendőjüket dobták le, és remekül szórakoztunk!
Az addigi három pont, amit az étterem kapott rögtön öt lett (az ötből), mert bár a konyha nem éppen Budapest legjobbja, de a személyzet kedvessége fantasztikus.
Köszönjük a srácoknak, hogy megmentették az estét, és örökre emlékezetes leánybúcsúja lehetett Juditnak.
Gondolom a fiúk is élvezték a szituációt, mert mikor mondtuk, hogy ezt megírjuk az Interneten, rögtön megkaptuk az e-mail címüket. Lányok, vegyétek ezt ajánlatnak, ha valaki hasonló mulatságra vágyik, írjon a két srácnak! (Cím nálam)

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőbénye napok

A lényeget elfelejtettem:

MEGISSZÁTOK TI A KEHET IS!

(Nagyanyám mondása rulez :))

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőbénye napok: Házi sajt készítés, Gomolya

A házi gomolya is mindig Erdőbényét juttatja eszembe. A juhászt Bacsónak hívták Bényén, és nagyon jó barátja volt nagyapának. Volt olyan, hogy megkérte, hogy helyettesítse, amíg valami dolga akadt. Nagyapám szeretett fa árnyékában szunyókálni, úgy, hogy a kalapját a szemére húzta, úgyhogy ez a „munka” remek volt számára 🙂
Erdőbényén (és a többi Tokaj-hegyaljai faluban is) nagyon későn szüretelnek, hogy az aszúnak legyen ideje összetöppedni. Sokszor volt olyan, hogy a pocsolyák már be voltak fagyva, és esett a hó, mikor szüreteltünk. Abban a hidegben nem éppen élvezetes dolog az aszú szemeket szemezgetni a szőlőfürtről! A szőlő messze van a házaktól, gyalog akár negyven perc is lehet. Ilyenkor szekérrel mennek, hogy a leszedett szőlőt valaki be tudja hozni a házhoz. A nagy távolság, és hideg miatt a kisgyerek (ebben az esetben én), és a már betegecske öregember (nagyapám) otthon maradnak, és várják a szekeret, és a szüretelőket. Egyszer a birka pörkölt is nagy meglepetést okozott számunkra. Reggel anyuék odakészítették a birka pörköltet főni, és meghagyták nekünk, hogy figyeljünk rá. Mivel a konyha messze volt a jó meleg szobától, ahol mély álomba merültünk, nem éreztük a figyelmeztető szagokat. Mire a család hazajött, a pörkölt annyira leégett, hogy a füstöt vágni lehetett, de még a konyhát is ki kellet meszelni.
Visszatérve a gomolyához: Bacsó juhásznak mindig ott lógott a jófajta gomolya a fán. Nemrég Szidbádéknál olvastam, hogy ők is készítenek sajtot. Úgyhogy én is megkívántam. Sajnos juhnyáj nincs a közelünkben. (Tudja valaki, hol lehet juhtejhez jutni manapság?) Ezért házi tehéntejet vettem, és abból készítettem a gomolyát. Nagyon finom, erős gomolya íze lett, sokkal jobb, mint amit a piacon lehet venni. Sajnos igazán nem volt ideje megérni, de csinálok majd megint, és az talán megéri a tökéletes érettségi fokot.
Házi gomolya sajt készítése:
10 l házi tehéntejet (fontos, hogy ne legyen pasztörizálva, mert akkor nem alszik meg) 35 Celsius fokra melegítek folyamatos kevergetés mellet. Fontos a folyamatos kevergetés, hogy ne égjen oda, és mindenhol egyforma meleg legyen a tej.
Ekkor hozzáadok 5 ml Brun márkájú tejoltót. Más tejoltó is megfelel, Budapesten ezt lehet kapni. Hagyom megaludni a tejet. Ez legalább 2-3 óra, de nyugodtan maradhat így akár egy napot is.
Éles késsel apró kockákat vágok az alvadékból, és így pihentetem még egy órát. Ekkor lehet fűszerezni. Most csak egy pici sót tettem bele, hogy jó savanykás maradjon, és egy pár szem zöldborsot (konzerv).
Ritka szövésű pamut kendőbe borítom, és felakasztom csöpögni. Egy napot hagyom így lógni, de ősszel és tavasszal, mikor 15 foknál nincs melegebb, akkor két napig is maradhat.
Mikor kiborítom már kész van, de ha van kedvünk, még préselhetjük, sőt, akár 2-3 hónapig érlelhetjük is, de a gomolyát érlelés előtt füstölni kell.
Legközelebb egy kemény, érlelt sajtot csinálok.

A Judapesten szíriai party ételt főztem.
IN ENGLISH:
Preparing home-made „gomolya” ewe-cheese:
Heat 10 litres of home made cow milk to 35 Celsius while stirring it continuously (it is important to use non pasteurised milk, otherwise it won’t turn sour).
Make sure that it is stirred continuously and not being burnt and also that the milk is heated evenly. Then add 5 ml of Brun marked rennet. Other type of rennet will do as well but this is the brand that can be bought here in Budapest. Leave the milk to turn sour. It takes about 2-3 hours, but it can be left like that even for a day.
Using a sharp knife cut the clot into small cubes and leave them like that for another hour. This is when it can be spiced. Now add a bit of salt to ensure it stays sour and also add some peas (canned).
Cover it into a loose fabric and hang it somewhere to drip. Leave it hung for a day, but in autumn and spring (when it is not warmer than 15 Celsius) the cheese can stay for even two days.
Taking it out of the fabric it all ready but if needed or wanted it can be pressed or left for even 2-3 months but the “gomolya” needs to be smoked before maturing.
Next time I am going to make some hard, mature cheese.