Közeledik szentivánéj, már hetek óta tervezzük, szervezzük az estét. Úgy tűnik, idén megint többen leszünk, ezért lassan kinőjük a helyet, ahol eddig ünnepeltünk. Szívesen mennék máshova is, de idén olyan sok a szúnyog az erdőkben, hogy nem kockáztatok. Senki nincs oda a szúnyogokért, de én szó szerint meg tudok őrülni tőlük. Mindig azt képzelem, hogy épp a talpamat csípi meg valamelyik, és majd két hétig szenvedek tőle.Nem tudom, kinek hány szúnyogcsípése volt a talpán gyerekkorában, de édesanyáméknak és nagyanyáméknak a Dunaától nem messze volt telkük, így nekem kijutott bőven.
Szóval olyan helyet keresünk, ami inkább puszta, mint erdő, és naplemente után is meg lehet maradni. Mivel nem olyan régen kezdtük megtartani a szentivánéjt, így nincsenek még igazi hagyományaink, de alakul a dolog. Egy részét a skandinávoktól loptuk, a másik részét pedig magunk találjuk ki, aztán vagy kiállja az idő próbáját vagy nem, de alakul. (Fenti kép egy svéd szentivánéji ünnep)
A legfontosabb, hogy senkinek sem kell lefeküdnie. A gyerekek is addig lehetnek fenn, ameddig akarnak. A sok rohangálás, tábortűz, tánc és evés úgy is kifárasztja őket, és maguktól elalszanak a hálózsákjukban egy idő után.
Hatalmas tüzet rakunk (ezért is jó messze lenni az erdőtől) amit egész éjjel életben tartunk. Mindenfélét grillezünk vacsorára, majd éjfél után is, húst, padlizsánt, zöldségeket, és sok gyümölcsös süteményt sütünk. Úgy tűnik, az eddigiek alapján kijelenthetjük, hogy a szentivánéj hivatalos süteménye az epres-málnás pavlova, nagyon sok vaníliás tejszínhabbal, de idén lesz Eton mess is, annak úgy is akkora sikere volt a Tuba tanyán pár hete. Hasonló a kettő, habcsók, tejszínhab, gyümölcs a lényege, mégis nagyon más a végeredmény. Mi felnőttek leginkább fröccsözünk és pezsgőzünk, a gyerekek pedig annyi süteményt és üdítőt tömhetnek magukba, amennyi csak jól esik nekik, sőt még azon felül is. Meg is teszik. Mivel fánkot sütni senkinek nem volt kedve, de valahogy a majálison játszott játékok igencsak kívánkoznak szentivánéjre is, így szokott lenni meggyes pite evő verseny, és szörpivó is, amikor abban versenyeznek a srácok, hogy egy slukkra ki tud többet meginni.
Tavaly volt több kis pancsolómedence is, egyik tele jéggel, amiben az italokat hűtöttük, a többi vízzel a pancsoláshoz, majd éjszaka teleraktuk úszó mécsesekkel, de szerintem idén ez elmarad, eddig még nem voltak olyan meleg éjszakák, hogy bárkinek is fürdeni támadjon kedve naplemente után.
Az úszógyertyáról jut eszembe, amerikai szerelmes filmeket meghazudtoló mennyiségű gyertyát gyújtunk, ezekhez már hónapokkal előtte elkezdjük összegyűjteni a befőttesüvegeket gyertyatartó gyanánt. A buli addig tart, amíg a nap fel nem jön, de az az igazság, hogy hajnalban már csak páran beszélgetnek, a többség állig betakarózva alszik. Ez is egy remek alkalom, amikor a barátainkkal ülhetünk együtt egy asztalnál!
Hozzávalók a pavlovához:
6 tojás fehérje
csipet só
20 dkg porcukor (édesítő por)
1 kk ecet
1 kk kukorica liszt
A tojások fehérjéjét félig felverjük a sóval, majd kanalanként beledolgozzuk a cukrot is, amíg kemény habbá nem válik. Végül hozzáadjuk az ecetet és a kukoricalisztet is.
140 fokra előmelegítjük a sütőt. A habot egy vékonyan megolajozott sütőpapírra halmozzuk jó magasan, és 75 percre a sütőbe toljuk. Elzárom a sütőt, ajtaját kitámasztom egy fakanál nyelével, és hagyom benne kihűlni a pavlovákat. A sült pavlova alap 1 napot kibír légmentesen záró dobozban.
Angol krémet, gyümölcsöt és legalább fél liter tejszínből készült tejszínhabot is teszek a tetejére, de az angol krém el is maradhat, lényeg a tejszínhab. Sok-sok vaníliával!
Ez az alsó kép nem sajátom, és nem szoktam más ételfotóit felhasználni, de most kénytelen leszek az erőben szamóca után kutatni, ez annyira guszta! Forrás. Felső kép forrása.
Hegedűs Dávid első receptje, amit egyedül sütött. Apuval sütöttem ma ezt a sütit anyunak anyák napjára, de ő csak fotózott. Keveset írok ide, mert mindent lefotóztunk. Minden gyerek meg tudja sütni az anyukájának anyák napjára!!! Nem kell hozzá külön tésztát csinálni csak össze kell keverni a lisztet a cukorral és a sütőporral, aztán leönteni a tojásos tejjel. Úgy kell csinálni, hogy a vajas tepsibe öntjük a liszt felét, a tölteléke sok túró és eper egy kevés cukorral. Erre öntjük a liszt másik felét. Utána jön rá a tej. A tepsit először ki kell kenni vajjal, és a süti tetejére is kell szórni mielőtt megsütnénk. 180 fokon sütjük 40 percig, amiíg szép piros lesz. Boldog anyák napját anyu! Nagyon szeretlek! 
Oké, a fogyókúrás intézetben nem biztos, hogy megdicsérnének érte, de egy diabetológián büszkék lennének a receptre, az biztos! A New York cheesecake lowcarb-osított változata, lelkiismeretfurdalásos sütifüggőknek. Furcsa ezt leírnom, mert egyáltalán nem vagyok sütifüggő, de úgy alakult, hogy szombaton betértünk Vácon a Mihályiba. Ki tud ellenállni ott akárminek is? Csak egy szelet sütit ettem, de az bizony tiszta csokoládé és tiszta vaj volt. Szemre kicsi, de ízre és élvezetre hatalmas. Na és bevallom nem is egy volt, hanem egy és egyharmad, mert hármunknak négy süteményt vetünk, egyszerűen nem tudtunk eljönni mille-feuille nélkül, és azt még elharmadoltuk. Természetesen mindezt szigorúan ebéd előtt, nehogy már az ebéd miatt ne férjen belénk annyi sütemény. Tehát ez volt egyik nap, másik nap meg határozott igényt nyújtott be a fiam egy kis édességre. Ő is hajlamos a kölyökgólyásodásra, kicsit nem figyelünk oda, rögtön pufisodik, és nem hiszem, hogy egy kilencéves gyereknek akár egy kiló súlyfelesleget is kéne magán cipelni, így kitaláltam ezt a kicsit lájtosabb süteményt, persze ebből is egy szelet volt csak a megengedett. 
Újabb gluténmentes finomság. Az ilyesmiket szokták csóknak hívni, de nem visz rá a lélek, hogy citromos vagy kókuszos csóknak nevezzem. A puszedli meg olyan klassz szó, nem igaz?
Az az igazság, hogy egy családi, vagy baráti összejövetel bizony elég sok munkával jár a házigazdának. Mivel nálunk meglehetősen gyakran vendégeskednek, általában elég jól fel tudok készülni az estére, tudom mit lehet már két nappal előtte elkészíteni, mit érdemes aznap reggel és mit csak akkor, amikor megszólal a kapucsengő. Ennek ellenére van, amikor nagyon elszámítom magam, és egy nagy ámokfutás lesz az egész. Mint a tegnapi napom. Ha azt se tudom milyen nap van, mert iskolai szünet is van, közeleg az ünnep is, sok embert várok vacsorára, és délelőtt még egy hetedik kerületi sétát is bevállalok, ahonnan fél kettőre esek haza, akkor az esti hét óra pillanatok alatt elérkezik, és persze pont aznap akar valahogy többet az anyjából a kislányom is. Úgyhogy nem éppen tökéletes állapotban nyitottam ajtót a vendégeknek, volt amit még akkor tudtam csak megcsinálni, amikor már itt voltak. Egyébként én szeretek akkor főzni, amikor már megérkeztek a vendégeim, de ez a lakás erre sajnos alkalmatlan, annyira elszeparált a konyha, hogy muszáj mindennel kész lennem, különben nem látom a barátaim. Az egyik, amit két nappal a vendégsereg érkezése előtt el tudtam készíteni, az a mandulatorta volt. Liszt, és gluténmentes, isteni puha, tömény csoda. Úgy látom, egyre több családban van gluténérzékeny családtag, úgyhogy egy lisztmenetes tortának biztosan sikere lesz mindenhol. Persze lisztevők is bátran belevethetik magukat. Dióval is finom!
Egyszer a Stahl Judit írt a túró rudi tortáról, de bevallom, csak a címéig jutottam , mert már akkor tudtam, hogy ez csakis gyerekek kedvence lehet, és egyszer majd eljön a nap, amikor meg kell sütnöm. Nekem valahogy a túró csak túró rudiként passzol a csokoládéval, süteményben, de főleg tortában sehogy sem. Dávid elő is állt az óhajával két hete: túró rudi tortát szeretne enni, és hajlandó meghozni azt a hatalmas áldozatot, hogy lemegy a boltba és vásárol 30 darab túró rudit, természetesen óriást, mert úgy tippeli, ennyi kell egy tortához. Kicsit csalódott, amikor megtudta, hogy a túró rudi torához egyáltalán nincs szükség túró rudira. Többféle recept kering a neten, egyiknek sütve van az alja, másiknak nincs, egyikben van tejszín, a másikban nincs, úgyhogy összedobtam egyet a saját ízlésem szerint, és azt kell mondanom, felnőtteknek is ehető. Olyannyira, hogy a képen az első változat látható, mert készült egy második is, aminek a csokikrémét variáltam. A jobbat írom természetesen. A képen a csokiban a kis kockák, azok valami rettenetes mű feketeribizli darabok, amik hő hatására megdagadnak, és jól kivehetően zselatinból vannak. Úgyhogy sajnos megint bebizonyítódott, hogy a rossz csoki semmire se jó. Megolvasztva se.
Örülök, hogy ma itthon lehettem, és egy hatalmasat sétálhattunk Zálial ebben a gyönyörű napsütésben. Jó lenne valamilyen koratavaszi receptet írni most, de sajnos pont ilyenkor van az az időszak, amikor a téli ételeket már nagyon unjuk, de a tavasziak még csak most lettek elültetve. Úgyhogy egy télbúcsúztató almatortácska igazán megfelelő lesz. Mégis van benne gyümölcs, édes is, krémes is, és azért ha épp nem süt a nap, akkor még elhisszük, hogy tél van, és nem tavasz, ugye? Vagy már tavasz van? Majd egy hét múlva megmondom.
Nem maradt időm hámán fülét sütni idén, mondjuk szerencsére nem maradtam süti nélkül így se, hála a barátoknak! Pénteken viszont édesanyám konyhájában egy újságnak kellett négyféle ételt elkészítenem, és az egyik egy ehhez hasonló rétesháromszög volt, amit a fotós egyszerűen lehámánfülézett, úgyhogy szombat este, amikor mégse bírtuk saját süti nélkül, ezt dobtam össze, mindennel együtt huszonöt perc alatt. Jó lesz övő purimra is, de akármikor nyáron is hamar elkészül, sok gyümölccsel, kevés tésztával. Ha nem cukorral sütöm, akkor még egész diétás is, persze csak egy darab, már ha sikerül egynél megállni.
Tavaly megfogadtam, hogy idén minden ünnepet megtartok, ami szembe jön velem, legyen az Valentin nap, március 15, pészah vagy húsvét, sőt halottak napja és a halloween is simán megfér nálunk, legfeljebb nem minden ünnepet úgy tartunk, mint azt kéne, de valahogy megemlékezünk róla, az biztos. Méghozzá azért, mert tavaly azt kezdtem észrevenni, hogy az emberektől hatalmas energiát vesz el az, hogy morogjanak azért, amiért mások ünnepelnek valamit, vagy ha nem is ünneplik, de pénzt adnak ki rá. Tipikusan ilyen a Valentin nap. Úgy tűnik, mintha a tini lányokat kivéve mindenki utálná, mert mást se hallani, csak hogy ez nem a mi ünnepünk, csak a virágboltosok akarnak jól járni vele, hogy elszedjék a pénzünket, úgy is lehet valakit szeretni, ha ilyenkor nem veszek neki lufit, virágot, bla bla bla. 
Az egyik legjobb téli édesség szerintem, egyszerűen elronthatatlan, semmi különleges hozzávaló, mégis különleges végeredmény: Far breton aux pruneaux, de maradjunk csak a far bretonnál, azt tanácsolom.