Címke: főétel

Ez az étel szerintem biztosan a Balatonnál született, olyan jó kis német turistacsalogató. Én Szentendrén láttam kiírva egy étterem előtti táblára, mint napi ajánlat. Az nem tudom milyen lehetett, de ilyennek képzeltem. Virsli nélkül is nagyon finom lenne, de már fél éve ott van a mélyhűtőben egy csomag kóser virsli, amit Bécsben vettem, de magában ehetetlen egy olyan ember számára, aki az életében legalább egyszerre evett már igazi virslit. (Be kell látni, inkább nem eszünk szombaton virslit, mint ezeket, amúgy is elvagyunk virsli nélkül.) Úgyhogy beletettem, és nagyon jó ötletnek bizonyult. Szerintem egy „batyu” bőven elég két embernek, mert nagyon laktató.
Hozzávalók a lángoshoz:
25 dkg liszt
1,2 dkg élesztő
1,5 dl langyos tej
Pici cukor
Só
A hozzávalókat összegyúrtam, egy órát kelesztettem, két lángosformát formáztam belőle, majd egyenként megtöltöttem az egyik felét virslivel, és lecsóval, és ráhajtottam a másik felét. Forró olajban kis lángon pirosra sütöttem.

Bevallom, Esterházy-rostélyost sokszor ettem már étteremben, de még soha nem készítettem itthon. (Bocsánat, hogy a címben Eszterházynak titulálom az Esterházyt, de ebben a receptben az én módósításom is benne van.) Péntek reggel viszont gyönyörű marhahúst sikerült vennem, amit jól bepácoltam, és vasárnap reggelig ráértem azon gondolkodni, hogy mi is legyen belőle.
És akkor egyszercsak eszembe jutott Cserna-Szabó András könyve, a Levin körút. Régebben olvastam, és olyan remekül ír erről az ételről, hogy akkor el is kellett szaladnom enni egyet. Most inkább megcsináltam magam, és nagyon megérte a fáradságot! Mint a könyvből is kiderül, ez a manapság is nagy népszerűségnek örvendő étel Herceg Esterházy Pál Antalról (1786-1866) kapta a nevét, aki a Magyar Tudományos Akadémia, és a 48-as Batthyány kormány tagja is volt, mindamellett, hogy Londonban nagyköveteskedett.
Az étel receptje két változatban is fennmaradt az utókornak, egyiket Krúdy örökíti ránk (ki más?), a másikat Gundel Károly. Ez utóbbit főzik manapság országszerte, ezt készítettem el én is.
Sajnos a fehérbor szombaton elfogyódott valahogy, ezért vörösborral készült, ami esztétikai hiba csupán. Ecet és Olaj konyhájában is ez készült a napokban.
Hozzávalók:
4 nagy szelet rostélyos (2-3 napig bepácolva)
Sárgarépa
Zellergumó
Petrezselyemgyökér
Hagyma
Só, Bors
Zsír (vagy olaj)
1 citrom héja és leve
2 babérlevél
2 ek kapribogyó
2 ek mustár
3 dl tejföl
2 ek liszt
Pici cukor
1 dl száraz bor
A húst a zsiradékon elősütjük, majd félretesszük. A visszamaradt zsírban megfonnyasztom a hagymát, rádobom a zöldségeket, majd felöntöm egy pici vízzel. Visszateszem a hússzeleteket, és hozzáadom a babérlevelet, és a krumplipucolóval lehámozott citromhéjat. Mikor megpuhult a hús, kiveszem a citromhéjat, felöntöm borral, és belefacsarom a fél citrom levét. Hozzáadom a cukrot, és a kapribogyót. Kikeverem a tejfölt a liszttel, és behabarom vele a szaftot. Tálalásnál petrezselyem zölddel szóróm meg.

Szombat este egy jó kis sétán voltunk a Judapest szervezésében. Bejártuk Józsefváros zsidó nevezetességeit, csak a legfontosabbat hagyta ki a bemutatóból Darvas István rabbi, méghozzá a Nagyfuvaros utca 8. szám alatti házat, ahol nagyanyámék a negyvenes években éltek 🙂 Kaptunk egy jó kis írásos összefoglalót, amiben a sétán elhangzottak vázlatos leírása olvasható. Ebben szerepel, hogy akkoriban Salgó rabbi volt a Nagyfuvaros rabbija, aki elment a gyülekezet tagjaihoz, ha azok huzamosabb ideig nem jelentek meg a zsinagógában. Mostmár értem, miért emlékezett rá szeretettel nagyanyám még hatvan év távlatából is. (Másra persze nem tudott emlékezni, mert háború után nem volt hajlandó többet betenni a lábát egy zsinagógába sem) Dédapám cipész mesterként dolgozott, az ő műhelye is ebben az utcában volt, itt ismerte meg dédanyámat.
Dédi gyakran főzött egy húsgombócos ételt, amit sokszor ettek a cipészműhelyben, ugyanis nagyon olcsó, és igen laktató. Már csak én neveztem el Cipészek gombócának, de valami nevet adni kellett neki. Íme:
Hozzávalók a gombóchoz:
50 dkg darált hús
1 tojás
4 ek zsemlemorzsa
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 tk majoránna
1 ek pirospaprika
Só, bors
Hozzávalók a szafthoz:
2 nagy hagyma felkockázva
2 paprika
2 paradicsom
2 gerezd fokhagyma
2 ek pirospaprika
2 babérlevél
1 csokor petrezselyem
1 tk őrölt kömény
Előbb egy széles lábosban elkészítem a szaftot, majd kis gombócokat formázok bele a húsmasszából. Lefedem, és 20-25 perc alatt készre párolom.
Ha valaki úgy találná, hogy a gombóc meglehetősen hasonlít egy megfőtt fasírtra, a szaft pedig egy lecsós pörkölt szaftra, akkor elárulom, hogy ez nem véletlen. Magunk között csak főtt fasírtként emlegetjük, de az annyira bután hangzik!