Madarakat hallok hajnalban csicseregni, és hétágra süt a nap. Ez annyira bíztató! Lesz itt tavasz, az már biztos! Most épp kezdünk belemenni abba a nem rövid időszakba a piacon, amikor egyre kevesebb ősszel szüretelt zöldség és gyümölcs kapható, de a tavasziak még nagyon-nagyon messze vannak. És a helyzet csak fokozódik.
Az alma és a körte kezd egyre drágább lenni, a mandarin egyre szárazabb, és milyen messze van a cseresznye még. Február végén annyira fogom ezt utálni, hogy az nem igaz!
Nincs más lehetőség, olajjal vagy zsírral kell vígasztalnunk magunkat, és sok kolbászt főzni a nyáron eltett lecsóba!
Télen gyakran foglalom imába az indiaiakat, amiért kitalálták a csicseriborsólisztben való sütést. Olyan ropogós, olyan más így minden, még a sima krumpli is. Hívhatjuk pakorának is, de maradhatunk a tócsninál ha az jobban tetszik, egyik sem igaz.
A pakorába tulajdonképpen bármilyen zöldség tehető, kedvencünk a krfiol a brokkoli és a csicseriborsó, de a póréhagyma vagy éppen a sárgarépa sem utolsó. Most sárgarépa volt itthon és egy csomó újhagyma, úgyhogy abból készítettem. Jó csípősen, fűszeresen, így el is tüntettünk egy hatlmas adagot a barátnőimmel egy film alatt.
Hozzávalók:
8 szál közepes sárgarépa
1 csomó újhagyma
20 dkg csicseriborsó liszt
2 gerezd fokhagya
0,5 kk chilipor
2 kk őrölt koriander
2 kk őrölt római kömény
2 1/2 kk só
2-2,5 dl hideg víz
A sárgarépát nagylyukú reszelőn lereszeltem, az újhagymát a zöld szárárval együtt vékony karikákra vágtam. A csicserilisztet elkevertem a fűszerekkel, a vízzel és belereszeltem a fokhagymát is.
Belekeverem a zöldségeket a masszába, és forró olajban kis kanalanként megsütöm. Fontos, hogy az olaj valóban forró legyen, különben tojás nélkül könnyen szétesik.
Magában se rossz, de egy jó házi paradicsomszószba vagy tejfölbe mártogatva még sokkal finomabb. Mi körte chutheyt ettünk hozzá.
Egyszer valahol be kellett vallanom, hogy mi az az étel, ami ciki, de szeretem. Akkor elárultam, hogy évente kétszer valami furcsa kényszert érzek, hogy egy lepukkant étteremben rántott trappista sajtot egyek vagy rosszul főzött rizzsel, vagy mirelit sültkrumplival. Bocsánat.
Gábor receptje: Megettük az összes kóstolót, a saját magunk hagyta maradékot is az év végéről, úgyhogy ideje kicsit belenézni a pénztárcánkba, és konstatálni, hogy ma bizony nem pezsgő lesz kaviárral vacsorára. Ma sem. Vacsora 1 dollárból.
Nagyanyám kemény asszony volt, anyám szerint inkább olyan, mint a pokróc. Persze nem mindig, és nem mindenkivel, de megvolt az a tulajdonsága, hogy nem fogta vissza magát, kimondta amit gondolt, akkor amikor gondolta. Engem imádott, egyetlen lány voltam a családban, a fiainak is mind fiai születtek, így megbecsülte később anyámat is, azt a menyét, aki képes volt végre egy lány unokát szülni, még akkor is, ha először csak annyit mondott rólam: hát, ez úgy néz ki mint egy macska.
