Személyes hangvitelű beszámoló következik. Szeretném, ha több család választaná hétvégi kiruccanásuk helyszínéül Tokajt és környékét. Még mostanában is gyakran hallom, hogy vannak akik úgy gondolják, a borkóstolás nem nekik való, mert ők nem értenek a borokhoz.
Nagyon kevesen értenek a borokhoz! Bízzunk abban, hogy a borász, vagy a borbolt eladója ért hozzá, mi csak hagyjuk, hogy elmeséljék nekünk, hogy mit is iszunk, és döntsük el, tetszik-e, vagy sem! A tízedik kóstoló után már legalább van véleménye az embernek, és rájön, hogy ez csodálatos kikapcsolódás! Kérdezni pedig mindig érdemes!
Hedonista hosszú hétvégét csaptunk, nekem már szerda délelőtt elkezdődött még itt Pesten, de erről picit később írok, ugyanis lejegyzeteltem a gondolataimat róla, így könnyebb (Édesapám is mindig mondogatja, hogy akinek nincs esze, legyen notesze! Én kérek elnézést!)
Mit csinál az ember Tokaj-hegyalján?
Borozik, finomakat eszik, túrázik, és sétálgat.
A
Disznókőbe minden évben betérünk, ha pedig olyan barátainkkal érkezünk, akik még nem voltak Tokajban, akkor évente többször is, ugyanis itt mindig nagyon profi, hozzáértő a kóstoltatás, birtokbemutatás.
Most azonban olyan szerencsések voltunk, hogy Mészáros László főborásszal kóstolhattunk, és megismerhettük az egész kis családját.
Nem állítom, hogy a legjobb időtöltés gyerekkel bort kóstolni, ugyanis bármilyen érdekes nekik egy pince, vagy a feldolgozó, azért hamar elunják magukat. Az se megoldás viszont, hogy soha nem visszük magunkkal ilyen helyekre, mert bármennyire is látványosan tudnak unatkozni, aztán szenvedni, két perc múlva pedig rosszalkodni, azért mégiscsak figyelnek, rengeteg dolog megragad az agyukban, ami ilyenkor még tényleg úgy működik mint egy szivacs! Most a gyerekkel is szerencsénk volt, mert velünk tartott a legkisebb Mészáros is, vagyis Emma, aki még csak másfél éves, de már nagyon levette a lábáról Dávidot, aki először az anyukájának udvarolt bőszen, de aztán mégis inkább a fiatalabb mellett döntött 🙂
Kezdetnek megnéztük a csodálatos birtokot, felmentünk a kilátón túlra, ahonnan remek kilátás nyílik a tokaji hegyre, Mádra, és egy nagyon szép kis tóra. Szerelmes vagyok a rakott kőfalakba, úgyhogy számomra külön öröm volt, hogy több hatalmas, hosszú kőfalat is fotózhattam, de ezzel most nem fárasztanám az olvasókat.
Mire visszaértünk a feldolgozóba, már nagyon kellett iparkodnunk, mert sajnos eleredt az eső. Megnéztük a tartályos, és hordós erjesztőt, érlelőt, Dávid pedig beleszeretett az esszenciába.
Persze, lehet is, de onnantól kezdve négy napig azt hallgattunk, hogy menjük “borokat nézni”, és kóstoljunk esszenciát!
Egy gyereket nem hatna meg, ha elárulnám neki, hogy az mennyibe is kerül, ő csak azt érzi, hogy olyan, mintha tényleg a napfény ízét kortyolgatná. (Elárulták, hogy az esszencia nagyon finom palacsintára csorgatva, de sajnos ezt földi halandók nem sokan tapasztalhatják meg, én is csak elképzelni tudom, hogy sokkal jobb lehet, mint a juharszirup!)
Szakadó esőben indultunk a számomra legérdekesebb hely felé, ugyanis Disznókőnek van egy olyan pincéje, ahol csak szamorodnik érnek a hordókban! Hú, hihetetlen volt!
Mire kijöttünk a pincéből annyira szakadt, hogy igazán megköszönni se tudtam ezt a remek délutánt, úgyhogy megteszem most ezzel a kis írással!
Enikő, Laci, és Emma, Nagyon köszönjük!
És hogy ne legyen annyira amatőr ez az írás bemásolom ide a Disznókő évjáratairól a tudnivalókat:
2008. Tokajban igen jó évjáratnak mondható, még ha minden bizonnyal nem is fogják a nagy évjáratok között számon tartani. Nagyon sok aszú volt, gazdag, szép ízekkel. Az aszúszemekre az erőteljes botritisz jelleg volt jellemző, kevésbé voltak töppedtek. Szép, komplex aromájú borokat várunk az évtől, de talán kevesebb strukturáltság lesz jellemző rájuk, mint a klasszikus, nagy évjáratok boraiban.
A tél szokatlanul enyhe volt. A szőlő rügyei április közepén kezdtek fakadni. A virágzás, szintén a megszokott időben, június legelején kezdődött és jó időben, június közepén ért véget. A nyár a július második felét kivéve meleg, időnként forró volt, néha bőséges záporokkal és nagy viharokkal. A párás idő sajnos különösen kedvezett a lisztharmatfertőzésnek, és ez főleg a hárslevelű fajtában, komoly károkat is okozott. Augusztus közepétől tökéletes volt az idő a szőlő érése szempontjából: a forró nappaloknak és hűvös éjszakáknak köszönhetően szeptember elejére már a korai fajták beértek és a furmint is szépen alakult.
Szokás szerint az első aszúszemeket a zéta ültetvényekről válogattuk szeptember 8. és 12. között. Koncentrált, egészen száraz, de cukorban és savakban is igen gazdag aszúszemek voltak ezek.
A kora őszi kánikula szeptember 13-ig tartott, aztán rendkívül hideg, esős idő következett, ami elindított egy igen intenzív botritiszesedést. Szerencsére a szőlőink már eléggé érettek voltak ahhoz, hogy a botritisz a jó oldalát mutassa és szép nemes rothadás kezdődött. Szeptember 20. után aztán lassanként visszatért a szép napos, száraz idő és szeptember 27-én már a nyugati fekvésű Dorgó-dűlő furmint parcelláiban is megkezdtük az első aszúszem válogatást. Hasonlóan a zéta aszúszemekhez, az első nemzedék itt is száraz, töppedt, savakban gazdag szemeket adott.
Októberben szép, napos idő volt jellemző. Kevés csapadék esett, de a levegő mindvégig rendhagyóan párás volt. Így a már kissé túlérett szőlőszemeken mind újabb és újabb nagyfokú botritiszesedés zajlott le. Október végére már háromszori aszúszem válogatáson voltunk túl a furmint szőlőkben, egyszer válogattuk a hárslevelűt és teljesen leszüreteltük a zéta szőlőket. Ez utóbbiban már teljes „aszús fürtöket” szedtünk, ami később a furmintokban is általánossá vált. Ez a fajta szüret igen hatékony volt és az így nyert borok gazdagsága semmiben nem maradt el a szemenként válogatással készültekétől. A száraz furmintnak szánt szőlőt a legjobb ültetvényekről október utolsó hetében válogattuk. Mint sok más évben, idén is ugyanazon tőkén egymás mellett díszlettek a teljesen egészséges, aranyszínű fürtök és botritiszes fürtök. Az egészséges fürtökből, fürtrészekből elkészítettük a száraz borok és az aszú alapborok nagy részét is.
A sok botritisz és a november elején beköszöntött enyhe napos, tavaszias időjárás néhány furmint táblában egy negyedik aszúszem válogatásra is lehetőséget adott. Az októberben és novemberben szüretelt aszúszemekre a botritisszel teljes egészében átszőtt, kevésbé töppedt, egészen krémes szerkezetű aszúszemek voltak jellemzőek (a megszokott „lekváros” jelleg helyett), ahol a bogyóhéj szövetét és a húsát is teljesen megemésztette a nemes rothadás, szinte szerkezet nélküli tésztává alakult.
Miután még egyszer kiválogattuk belőlük az aszúszemeket, november közepével vágtunk bele a hárslevelű táblák szüretelésébe, ahol néhány szép száraz bornak szánt tétel mellett alapboroknak és késői szüretelésű boroknak szánt szőlőt szedtünk. November 20-án, még éppen a nagy havazás előtt fejeztük be a szüretet.A finom botritisz jelleg miatt az aszúszemeket az éven főként már kierjedt újborban áztattuk. Elegáns, gazdag, aromás, selymes, krémes textúrájú aszúborokra számítunk, könnyen ihatókra, de talán kevésbé strukturáltabbakra, mint az igazi klasszikus évjáratokban.
2006: Nagyon hasonlít az előző 2005-ös évhez, de talán egy kicsit még tökéletesebb is annál. Az eddigi legmelegebb és legszárazabb ősz folyamán szüretelt nem túl sok, de tökéletes minőségű aszúszemekből minden bizonnyal nagy aszúk kerülnek majd palackba, kristálytiszta szerkezettel, tökéletes egyensúllyal.
2005: Viszonylag hűvös és csapadékos nyarat igazi vénasszonyok nyara követi. Kis mennyiség terem, de ez a legszebb éveket idézi; finom egyensúly, hosszú savak, tisztaság jellemzi.
2004: Egy nehéz évjárat, sok válogatást és odafigyelést igényelt. Sok botritisz, szép aromák, de kisebb test és koncentráció jellemzi a borokat.
2003: Nagyon gazdag, összetett, húsos, strukturált aszúk születtek ebben a száraz és nagyon forró évben.
2002: A korai érés, sok szép, korán szüretelhető aszúszemek jellemzik. Élénk savak, hosszú ízek, viszonylagos karcsúság jellemzi ezt az egyébként klasszikus egyensúlyúnak mondható évjáratot.
2001: Intenzív nemes rothadás, erőteljes „botritisz jelleg” jellemzi ezt az esőben bővelkedő évet. Sok szép aszú született, jellegzetes gyümölcsös, citrusos, minerális illatjegyekkel.
2000: Nagyon meleg, száraz év. Koncentrált, gazdag, gyönyörű illatokkal és aromákkal bíró, különleges aszúk évjárata.
1999: Az évtized évjárata! Nagyon tiszta, gazdag, precíz szerkezet és hosszú utóíz jellemzi a borokat. Minden bizonnyal sokáig fog fejlődni.
1998: Hűvös és csapadékos év, erőteljes botritiszesedéssel. A 96-hoz hasonló vonzó citrusos illatok, viszonylag kisebb test, elegáns szerkezet jellemzi.
1997: Száraz, de elég hűvös év, nagyon késői éréssel. Akik kivártak a szürettel gazdag nagy borokat készítettek, lendületes, friss savakkal.
1996: A sok őszi eső kedvezett a botritisznek, viszont az aszúszemek kevésbé tudtak betöppedni. Illatos, krémes, vonzó aszú születtek.
1995: Korai érést követő intenzív botritisz, majd az októberi vénasszonyok nyara kiszárította az aszúszemeket. Fűszeres, gyümölcsös, karcsúbb, de hosszú ízű aszúk évjárata.
1994: Kevés aszú termett, szép édes szamorodnik születtek ez évben.
1993: Történelmi évjárat! A rendszerváltás utáni első nagy év, klasszikus tokaji egyensúllyal.
Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet ZRt.
3931 Mezőzombor, Disznókő-dűlő a 37-es főút Tokaji elágazásánál ( a Sárga Borház Csárdánál)Tel: 47 / 569-410,
BORTURIZMUS: Palágyi Krisztina Tel : 47 / 569 410
Húsvéttól október 30-ig a butik 10.00-18.00-ig tart nyitva, ezalatt az éppen arrajárók is kérhetnek kóstoltatást, de be is lehet jelentkezni.
Sokan kérdezitek, hát írok egy gyors kis programajánlót, mit is érdemes Hegyalján csinálni egy hétvégén. Aki gyerek nélkül ékezik, annak szerintem nem kell mondanom semmit, két nap szinte semmi, délelőtt birtoklátogatás, borkóstoló, délben egy jó kis ebéd, délután birtoklátogatás, borkóstoló, este pedig egy jó kis vacsora. 🙂
Úgy tűnt, hogy nem egy salátaevő társaság gyűlt össze, mert minden nagyon jól fogyott, de a zöldfélékhez csak este nyúltunk hozzá a nyúl mellé. Érdekes, mert akkor valahogy nekem se hiányzott, most pedig olyan jól esne egy nagy tál madársaláta pici citrommal és olívaolajjal.
Az 
Pont azon gondolkoztam, hogy mi sokat járunk kirándulni, jókat iszunk-eszünk, szépeket olvasunk, de az igazi családi játék hiányzik az életünkből.
A nap tanulsága az volt, hogy vannak fiatalok, akik kitaláltak valamit, el is kezdték megvalósítani, és akárhogyis, de szerintem tíz év múlva egy nagyon élhető hely lesz Hegyalja.
