Kategóriák
Egyéb kategória

Szőlő túra

Sokan kérdezitek, hát írok egy gyors kis programajánlót, mit is érdemes Hegyalján csinálni egy hétvégén. Aki gyerek nélkül ékezik, annak szerintem nem kell mondanom semmit, két nap szinte semmi, délelőtt birtoklátogatás, borkóstoló, délben egy jó kis ebéd, délután birtoklátogatás, borkóstoló, este pedig egy jó kis vacsora. 🙂
Ettől persze sokkal több minden van errefelé, de aki először jön Tokaj-Hegyaljára, annak muszáj megcsinálni a kötelező köröket, és nincs mit tagadni azon, hogy nagyon élvezetes program lesz!
De mit csinálhat egy gyerekes család? (Én komolyan nem értem ezt a problémát, mi mindenhová visszük Dávidot magunkkal, persze nem éjszakai programokra, vagy legalábbis ritkán.)
Egy három évnél idősebb, de tizenkét évnél fiatalabb gyereknek Hegyalja maga a csoda. Új borbarát születik! Tizenkét év felett is, de akkor szülőkkel menni bárhová is, unott arcot, nyafogó hangot, és kiállhatatlan viselkedést jelent.
Sötét, kanyargó, penész és borszagú pincékben járkálni viszont minden gyereknek csodálatos élmény. Annyira élvezik, hogy hajlandóak végigülni egy félórás borkóstolót, sőt boldogan szagolgatják a borokat.
De nem csak a földalatti séták emlékezetes programok, hanem a birtokon tett kirándulások is.
A Disznókőn 1995 óta a birtoklátogatásnak része az, hogy felmennek a szőlőbe a látogatókkal a kilátóhoz, megnézik a szőlőfajtákat, körbetekintenek a birtokon stb. Ez most annyival bővült, hogy kialakítottak egy túraútvonalat térképpel, pihenőkkel, a vendégek kísérő nélkül is felmehetnek, kirándulhatnak. Ősztől pedig, amikor végre új séfje lesz a Sárga Borháznak, a vendégek piknikkosarat is kölcsönözhetnek majd elemórzsiával, és borral.
Hasonló programon a Hétszőlőnél is részt vehet a család, itt épült meg idén a szőlő tanösvény, aminek célja, hogy a vendégek megismerjenek egy nagy szőlőbirtok életével, lássák a szőlőfajtákat, és a kirándulás végén kóstolják meg az ott termett borokat.

Kategóriák
Egyéb kategória

Vargányás gerslirizottó

Ételfotó nincs, elnézést kérek mindenkitől, de nagyon mással voltam elfoglalva főzés közben, utána pedig (éjjel 11 körül lett kész), már nagyon láttam a házigazdámék arcán, hogy azt kívánja, bárcsak varázsütésre köddé válnánk, vagy valami sokkal rosszabbat, de nem mondta.
Egy kicsit olyan lesz a recept eleje, mint egy Oscar átadó:
Köszönöm Vissy Lászlónak, és Dávid Andrásnak, hogy bejárták fél Tokaj-Hegyalját, hogy vargányát főzhessek este! És köszönöm Attilának, hogy tüzet rakott a sparheltbe, Hajninak, hogy hagymát pucolt, édesanyámnak, hogy megszült, és édesapámnak, hogy Erdőbényén született 😉
Soha nem tudunk közös nevezőre jutni a férjemmel abban, hogy a gersli rizottóban a gerslinek milyen állagúnak kell lennie. Én szeretem, ha azok a szemek egyben vannak, ő pedig inkább azt szereti, ha teljesen szét vannak főve, mint a gersli levesben.
Most az én változatom győzött, mert megkóstoltattam Puma barátunkkal is, és neki is hasonló az ízlése.
Hozzávalók:
50 dkg gersli
50 dkg vargánya
2 fej kicsi hagyma
10 dkg vaj
0,5 liter zöldség alaplé
1 dl száraz vermut
só, bors
1 kk zöldbors
2 gerezd fokhagyma
sok zöldfűszer ízlés szerint
A hagymát apró kockákra vágtam, és a vajon megpároltam. Rádobtam a gerslit, és pár percig kevergettem, majd felöntöttem a forró zöldséglével. Lefedtem, sóztam, borsoztam, és folyamatosan pótolva rajta a folyadékot húsz percig főztem. Húsz perc után reszeltem bele a fokhagymát és a szerecsendiót. Beleszórtam a zöldfűszerek felét: helyben szedett kakukkfüvet, lilabazsalikomot, és majoránnát, zöldborsot.
Állandó kevergetés mellett teljesen puhára pároltam (szerintem) :-), ekkor tettem csak bele a vargányát.
A végén öntöttem hozzá a vermutot, és a maradék zöldfűszert. Hagytam még kicsit rotyogni, és lehúztam a tűzről. A tetejére locsoltunk egy kevés olívaolajat. Van aki tesz bele tejszínt, de szerintem csak nagyon letompítja az ízeket.
Sajnos sajtunk nem volt, ezért az lemaradt a tetejéről. Lehet, hogy nem is parmezán, hanem egy csipetnyi valódi roquefort illett volna a tetejére.

Kategóriák
Egyéb kategória

Bor, Mámor, Bénye és a gasztroblogger étterem

Írtam már Erdőbényéről? 🙂
Most szeretnék mindenkit meghívni egy remek piknikre, ahol a világ legjobb furmintjaival, és másfajta tokaji boraival koccinthatunk, beszélgethetünk, és persze egy jót ehetünk.
2009. augusztus 15-én gyertek Erdőbényére!
Ott lesz Chili és Vanilia, Malackaraj, Horasz, Lorien és csatlakozik hozzánk Macsinka János is, aki szeptembertől a Sárga Borház új séfje lesz. Mindnyájan kapunk egy “éttermet”, ahol saját recept alapján készítjük el az ételt. Minden kis étteremben lesz élőzene, kézműves bor, jó hangulat, és remélem napsütés.
Olyan ételeket főzünk, amihez a lehető legtöbb helyben termesztett, vagy tenyésztett alapanyagot használjuk fel:
bárányt a juhászatból, őzet a Zemplénből, bort a helyi pincékből, zöldfűszereket a mezőről.
Úgy tervezzük, hogy mindnyájan mást főzünk, az előételtől kezdve a főétel(eken) át a desszertig, azért, hogy borospohárral a kézben érdemes legyen déltől éjfélig sétálgatni a faluban, mindenhová beülni, ismerkedni, beszélgetni.
Egy kis kedvcsináló az étlapról:
Vega, zöldségtál zöldfűszerrel, kecske és juhsajttal
Zöldségleves juhtúrós gombóccal, pogácsával
Őzpörkölt juhtúrós sztrapacskával
Rozmaringos pácban érlelt báránysült mazsolacsatnival
Mákos és diós bobájka mézzel, és aszalt szilvás aszúfagylalttal
A fesztivált egyébként Homonna Attila barátunk (is) szervezi, úgyhogy nagy eséllyel legalább annyira jó lesz a hangulat, mint valamelyik piknikén.
Mindenkit szeretettel várunk a Bor, Mámor, Bénye fesztiválon!

Kategóriák
Egyéb kategória

Végardói bocskoros

Ez a recept eredetileg Végardóról származik, ami most Sárospatak része, de valamikor különálló település volt. (A linken egy nagyon klassz fotógyűjtemény nyílik meg a falu lakosságáról. Sok fotót még Szipál Márton édesapja készített) Én a receptet Dorka barátnőmnek köszönhetem, úgyhogy minden változtatás nélkül bemásolom:
Krumplis bocskoros by Pető Margit néne:
“Sima kőttészta cseppnyi (ollyan diónyi) zsiradékkal. De fürgén járt édesanyám kezi, mint a motolla. Kicsit elnyútotta, aztán a tepsibe még egy cseppet kihúzta, hogy úgy újjnyival kiálljék a szélinél. Közbe már mi gyerekek, hájaztuk a főtt krumplit. Mikor áttörtük a krumplinyomón, vajjal, tejjel pürére keverte egy csipet sóval, egy nyers tojással. Aztán a kisújjnyi vastag tésztára símította, mi annak örűtük, ha vastagabb vót a krumpli mint a tészta, de ez csak akkor sikerűt, ha időben elkapta édesanya előlünk a tálat, különben felnyalakottuk. A tepsi szélinél aztán a tésztát visszanyomkodta, ez lett a bocskora. A tetejit meg megkente nyers tojással. Szép pirosra sült, nem is tudtam megállni, mind letörögettem ropogós bocskorát, hiába ígérgették, hogy egyszer letörik a kezemet. Vót ki megcukrozta, de én biza csak sósan szerettem.”
Azt olvastam a bocskorosról, hogy régen minden háznál sütötték, és jobban szerették, mint a sárospataki cukrászdákban kapható legfinomabb süteményt. Miért érdekes ez? Mert mint fentebb kiderül, a bocskoros egy krumplipürével töltött kelt tészta, amit néhol cukorral is megszórtak.
Én tettem a krumpliba egy kevés pirított hagymát, szerecsendiót, egy pici pezsgőt is, és salátával ettük. Nagyon finom!
Ha még nem késő, akkor ez lenne a krumplis VKF. pályaművem.
Köszönöm a népi gyűjtést, Dorka!

Kategóriák
Egyéb kategória

Kultúrház Erdőbényéről

“Vasárnap Tokaj-Hegyaljáról, közelebbről Erdőbényéről, és még közelebb egy szőlőből jelentkezünk, ahol egy világcsavargó borász és a népszerű gasztroblog író hoz majd valami meglepetést össze, de találkozunk Jane Goodall-lal is, a világ leghíresebb főemlőskutatójával.
A héten a Kultúrház riporterei ott voltak, amikor Magyarországra érkezett egy koreográfussztár a Broadway-ről és a Csehov után legtöbbet játszott orosz színházi szerzőpáros, a Presznyakov testvérek.
Megtudhatják továbbá, vajon nálunk is ugyanolyan veszélybe kerülnek-e a netes fájlcserélgetők, mint a svéd torrentkirályok, és tényleg Spíró György kell-e ahhoz, hogy bevezessék a kamatyadót is?
Vasárnap ötkor újra várja Önöket Winkler Nóra és a Kultúrház.” Vasárnap 17 órakkor az MTV 1-en. A forgatás, na és persze pár pohár Homonna bor, és egy tányér sólet után így néztünk ki. Bővebben hétfőn.

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőbénye “workshop”

Elnézést a címért, de ez a hétvégi összejövetel valóban vörksopnak indult, legalábbis Homonna Attila meghívójában határozottan szerepelt ez a szó.
Adva van egy jó programsorozat ötlete, ami arra hivatott, hogy ismerős, és ismeretlen emberek beszélgessenek egymással a környékről (ebben az esetben Tokaj Hegyaljáról), a borokról, a kenyérről, (amit a környéken nem készítenek, csak valami szeletelt benylonozott vackot), a sajtról amit viszont a környéken készítenek. Ez a kenyeres-sajtos program már a második összejövetel volt, az elsőn tea és kávé volt a főszereplő. Jó lett volna, ha mindenki elmondja a véleményét, ötleteit, ami talán egy kicsit mindnyájunk épülésére szolgált volna, mint ami az eredeti célja is volt az eseménynek.
Nos, történt, hogy az erdőbényei sajtosok, akik környező réteken legeltetnek, nem jöttek el. Sajnáltam, mert pont az ő sajtjukra lettem volna kíváncsi, hiszen Balla Enikő sajtjait már ismertem.
Attilának most készült el a kemencéje, nem mertem bevállalni, hogy minden kenyeret ott süssek, és nagyon jól tettem, ugyanis sorbanállás volt érte.
Készült benne medvehagymás lepény (receptet meg kell szereznem Enikőéktől), meggyes süti, kalács, lángos tészta maradékából pizza, este három nyúl, és azért egy fonott kenyér is. (Sőt hajon próbáltam megtanítani a kalácsfonást)Úgy tűnt, hogy nem egy salátaevő társaság gyűlt össze, mert minden nagyon jól fogyott, de a zöldfélékhez csak este nyúltunk hozzá a nyúl mellé. Érdekes, mert akkor valahogy nekem se hiányzott, most pedig olyan jól esne egy nagy tál madársaláta pici citrommal és olívaolajjal.
Érkezett hatalmas tál “disznóság” a Vissy családtól, szakszerű beszámolóval a disznóvágásról, és megkelt lángos tészta, amibe sonkát, és sajtot töltöttek, majd hagymás tejföllel locsolták meg. Huh! (A férjem külön kérésére megemlítem, hogy minden disznóság kifejezetten extra minőségű volt, olyannyira, hogy először biztosak voltunk benne, hogy olasz, vagy spanyol kolbászok, szalámik)
Az Őskajános Pascal felesége csodálatos édességtálat hozott, tökéletes birsalma, és naspolyasajttal. Még soha nem ettem naspolyasajtot, érdemes lesz reprodukálni.
Volt egy hatalmas meglepetésem is, ugyanis kaptam egy nagy dobozt, amiben többféle bio méz volt. Pár hete, amikor a méhpusztulásról írtam, kaptam egy levelet Lászlótól, amit be is másoltam a posztba, és pont most voltak Hegyalján ők is. Előre leleveleztük, hogy mikor hol leszek, de bevallom teljesen ki is ment a fejemből a dolog, amikor a lépcső tetején egyszer csak engem kerestek, de ez megérdemel egy külön írást holnap. Azt hiszem eddig mézet ettem (ami hatalmas különbség a bolti mézszerű izével szemben) de most valódi Mézet kaptam.
A fiúk konkrétan sötétedésig petanque-oztak, amiben én nem vettem részt, mert nincs rajta mit szépíteni, úgy dobok, mint egy nő 🙂
Pont azon gondolkoztam, hogy mi sokat járunk kirándulni, jókat iszunk-eszünk, szépeket olvasunk, de az igazi családi játék hiányzik az életünkből.
Szoktunk ugyan társasozni, vagy a gyerekkel mindenfélét játszani, de egy ilyen petanque szerű játék igazán jól jönne néha. Mindig lehet csiszolni a technikát, izgalmas is, társasági élmény is, és már gyerekkorban el lehet kezdeni. Van valami, ami hasonló ehhez? Talán a kártya.
Megismertem egy nagyon kedves fiatal párt,Vikit, és Andrást, akik nemrég költöztek Erdőbényére, vettek egy nagyon helyes kis házikót, amit maguk újítanak fel, és igazán szeretnivaló álmaik vannak: szőlő, bor, kecskesajt, vendéglátás…
András egyébként szakács, de most egészen más munkákkal van elfoglalva, Viki pedig egy borászatban dolgozik egyelőre. A nap tanulsága az volt, hogy vannak fiatalok, akik kitaláltak valamit, el is kezdték megvalósítani, és akárhogyis, de szerintem tíz év múlva egy nagyon élhető hely lesz Hegyalja.
Csite, (akire nagyon számítottam, hogy majd ellophatok tőle pár okos mondatot a borral kapcsolatban, de nem ihatott,) meg is kérdezte tőlem, amikor hezitáltam Budapest és Erdőbénye között, hogy VALÓBAN Pesten kell-e élni? Valóban találkozni kell-e azokkal az emberekkel, akik most meghatározzák a mindennapjaimat, vagy csak én akarom hogy így legyen?
A választ még mindig nem tudom, minden esetre nagyon jó volt látni olyanokat, akik már döntöttek.
Egyébként nagyon vicces volt, de pont olyan volt az egész összejövetel, mint egy nagyobb buli nálunk, csak ide nem a többi kerületből jöttek a barátok, hanem a környező településekről, Debrecenből, vagy éppen Budapestről.
Éjjel egykor jöttünk el, bevallom addigra már nagyon elfáradtam az egész napos evéstől-ivástól, és az utolsó pálinka betette a kaput. Ha jól számolom, összesen több, mint ötvenen voltunk, és kevesen voltak azok, akiket a házigazda se ismert 😉
Régen éreztem magam ennyire jól!

Fotók: Csite Norbert, Vernyik Imre és jómagam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Rozmaringos, kakukkfüves kenyér

Sütöttem rengeteg kenyeret a múlt héten, és egyiket se fotóztam le.
Viszont a buliról, ahová a kenyerek készültek, elég sok fénykép készült, úgyhogy majd hangulatképeket teszek fel, jobb mint a semmi…
Erdőbényén dolgozik egy borász, Homonna Attila. Róla már elég sokat értekeztek komoly boros portálok, úgyhogy szakmai méltatását meghagyom nekik, én úgy se értek hozzá, de azért pár dolgot nekem is muszáj leírnom.
Tehát, ott él Attila, aki bátor, mert tíz éve meg merte lépni azt, amiről mi csak álmodozunk, kilépett a taposókerékből, és vidékre ment, hogy saját maga ura legyen. És most elkezdett embereket gyűjteni maga köré. Olyanokat, mint ő maga. Leköltöznek Erdőbényére, nem tántorítják el őket olyan apróságok, mint a jó óvoda, vagy iskola kérdése, mert kész megoldásuk van mindenre. És úgy beszélnek erről, mintha a világ legegyszerűbb, magától adódó dolga lenne mindez. Nagyon jó őket hallgatni, velük lenni! Olyan, minta elköltöznék egy másik országba, összefogás, segítség, barátság, ilyenek. Nagy szavak, és mégis…
Ja, és a legfontosabb: dolgoznak. Nagyon sokat.
Először arra gondoltam, hogy milyen csodabogaraknak nézhetik őket a bényeiek (vagy egészen más szót használhatnak rájuk :-), aztán eszembe jutott, hogy milyen csodabogaraknak nézzük őket mi “városiak”.
Jó érzés azt tudni, hogy ki lehet szállni, csak meg kell hozni a döntést.
Magáról a partiról, és hogy kik is voltak ott, még lesz szó, most azért mégiscsak leírom kenyér receptjét.
Eredetileg bárányhoz sütöttem, de a bárány elmaradt, és a kenyér így is elfogyott. Libacomb kisült zsírjába tunkoltuk, isteni volt!
Készítettem 50 dkg lisztből kemény kovászt, ennek a negyedét használtam a kenyérhez.
(50 dkg liszt, 2 dkg élesztő, 1 kk cukor, 2 kk só, 1 kk ecet, 2,5 dl víz: kemény tésztát gyúrtam belőle, egy nagy fazékban lefedve hagytam kelni reggeltől estig, majd kinyomkodtam belőle a levegőt, és egy nylonzacskóban betettem a hűtőbe. Ez a mennyiség 3-4 kenyérhez elegendő keménykovászt, vagy öregtésztát eredményez)
Hozzávalók:
20 dkg keménykovász
50 dkg simaliszt
1 ek sikér
2 kk só
1 kk cukor
3 ek olívaolaj
2 ág rozamring levelei
1 ek friss kakukkfű
2,5-3 dl langyos víz
Hólyagos tésztát gyúrtam a hozzávalókból a zöldfűszereket kivéve, majd a duplájára kelesztettem. Újra átgyúrtam, és beledolgoztam a rozmaringot és kakukkfüvet is. Megformáztam, hagytam kelni még 30 percig, majd sütőpapírral bélelt jénaiban sütöttem. Az öntöttvas lábos is tökéletes erre a célra, a jénai előnye, hogy látszik benne a kenyér. Vízzel lespriccelve, lefedve toltam a sütőbe, és 220 fokon sütöttem 40 percig.
Ez a kenyér is akkor lesz jó, ha az alja kongó hangot ad.
Az alsó fényképen a látszat ellenére nem kalács, csak egy megfont, majd megégetett kenyér látszik, de szerencsére még időben észrevettük, és megfordítottuk, így azt is megettük, éjfél után a nyúllal 🙂 Könnyű, rugalmas, magas kenyér lett.

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőhorváti perec

Erdőhorvátit a környékbeliek leginkább a perecéről ismerik, olyannyira, hogy édesapám, aki az egyik szomszédos falu, Erdőbénye szülötte, soha nem járt Horvátiban.
Viszont ő is sokat mesélt a perecről, mert régen minden erdőhorváti asszony sütött perecet, aztán 10-15 család összefogott, zsákokba tették a rengeteg madzagra fűzött perecet, letakarták ponyvával, és a környékbeli vásárokba hordták eladni. El lehet képzelni, hogy mennyi perecet kellett sütni, mire megtelt egy szekér!
Ezek pici perecek, tízesével felfűzve.
Két változatban létezik, böjtös, és tojásos formában. Én eddig csak a böjtöset ettem, abban se tojás, se tej nincsen, de most kipróbáltam a tojásos változatot.
Apu azt meséli, hogy a hatvanas években, ha valamelyik rokon meglátogatta őket, perecet mindig kértek 🙂
Ez nem csak olyan rágcsálnivaló volt, hanem pl. a böjti időszakban összetörték, forró vízzel leöntötték, majd megszórták túróval, vagy aszalt gyümölcsökkel, mézzel.
Állítólag finom, de azért engem annyira nem vonz a víztől megpuhult tészta, én inkább maradok a rágcsálásnál.
Szerencsére sok borászatnál kínálják a kóstoló mellé semleges, mégis finom íze miatt, és szívesen vásárolják, mert sokáig eltartható, szemben a pogácsával. Ráadásul igazi helyi specialitás.

Az eredeti böjtös perec a Disznókőben

Hozzávalók:
40 dkg simaliszt
2 tojás
4 dkg vaj
1 dl tej
2 dkg élesztő

2 dkg porcukor
A tejet meglangyosítom, és megfuttatom benne az élesztőt a cukorral. Rugalmas tésztát gyúrok belőle, és egy órán át langyos helyen kelesztem.
Lisztezett deszkára borítom, ás kis maroknyi darabot szakítok belőle, majd megsodrom, a két végét összenyomkodom, és letakarva még húsz percet pihetetem.
Közben vízet forralok, és a pereceket addig főzőm benne, amíg feljönnek a tetejére.
Én megkentem a tetejét tojással, és 230 fokra előmelegített sütőben sütöttem szép pirosra. Gondolom kemencében sütve még jobb lehet. 36 darab lett belőle, megy is a fele a fagyasztóba!
Ne felejtsünk el furmintot kortyolgatni hozzá! 🙂
Az elkészítés, és az árusítás módja is nagyon emlékezet a bagelre, de az íze egészen más.

Kategóriák
Egyéb kategória

Hudácskó pincészet

Talán soha nem jártam volna a Hudácskó pincészetben Bodrogkisfaludon, ha Pista, az egyik, azóta baráttá vált olvasóm nem ajánlja.
Mivel mi nem vagyunk borszakértők, csak amatőr műkedvelők, ezért nem bújjuk folyamatosan a boros szaklapokat, nem ismernek névről a borszaküzletben, és nem is mondják azt, hogy ha az a múlt heti tétel megnyerte a tetszésemet, akkor kóstoljam meg ezt, és ezt…
Bodrogkisfaludon csak átutazni szoktunk, hiszen pont Bodrogkeresztúr előtt van, szinte megkerülhetetlen.
De most figyeltük a táblákat, és meg is találtuk a pincét. Én csak időpontot akartam kérni, de Katika annyira kedves, és jó gazdája birtokának, hogy már mentünk is lefelé a lépcsőkön. Lehet azok után fent maradni, hogy visszakérdez, hogy én vagyok-e az Eszter? Valaki úgy tűnik már előttem telefonált 🙂
Mivel ebéd után voltunk, amihez természetesen pár pohár bor is járt, gondoltuk elég lesz nekünk egy három boros kóstoló, úgyhogy mai napig nem értem, hogy lett belőle kilenc?
De sejtem a titkot mégis: van ott valami nagyon finom nőiesség, ahogy csak női borász tud a borairól mesélni, ahogy kitölti a kóstolót, vagy ahogy elénk tesz egy tányér kecskesajtos kenyeret, mintha csak letörölne egy porszemet az asztalról.
A Hudácskó pincének visszajáró vendégei vannak, helyben el is adják az összes bort. Igazi, családi vállalkozás ez, ahol anya és lánya gondoskodnak a borról.
Talán pont azért mert nőkről van szó, azért mert egy édesanya a gazda, szerintem mindenkinek érdemes itt kezdeni a Hegyaljával való ismerkedést, hiszen megvan a türelem a kezdő borisszához is.
Aki teheti, jelentkezzen be előre, és kérjen borvacsorát is, nem fogja megbánni, kitűnő a konyha!
A kóstoló után kiültünk a kertbe a napsütésbe egy kávéra, és beszélgettünk. Olyan életről és olyan ételekről amilyenekről én is álmodom.
Jó érzés, hogy mások is vágynak ugyanarra, mások is olyannak látják a világot mint magam.
Komolyan nem értem mit keresek még mindig Budapesten!
Hudácskóné Magyar Katalin
3917 Bodrogkisfalud, Klapka út 35.
Tel.: 47/396-168, 20/542-4600, 20/447-6647
info@hudacsko-pince.hu
Bor és vad a Hudácskó pincéről
Selion írása

Kategóriák
Egyéb kategória

Disznókő

Személyes hangvitelű beszámoló következik. Szeretném, ha több család választaná hétvégi kiruccanásuk helyszínéül Tokajt és környékét. Még mostanában is gyakran hallom, hogy vannak akik úgy gondolják, a borkóstolás nem nekik való, mert ők nem értenek a borokhoz.
Nagyon kevesen értenek a borokhoz! Bízzunk abban, hogy a borász, vagy a borbolt eladója ért hozzá, mi csak hagyjuk, hogy elmeséljék nekünk, hogy mit is iszunk, és döntsük el, tetszik-e, vagy sem! A tízedik kóstoló után már legalább van véleménye az embernek, és rájön, hogy ez csodálatos kikapcsolódás! Kérdezni pedig mindig érdemes!
Hedonista hosszú hétvégét csaptunk, nekem már szerda délelőtt elkezdődött még itt Pesten, de erről picit később írok, ugyanis lejegyzeteltem a gondolataimat róla, így könnyebb (Édesapám is mindig mondogatja, hogy akinek nincs esze, legyen notesze! Én kérek elnézést!)
Mit csinál az ember Tokaj-hegyalján?
Borozik, finomakat eszik, túrázik, és sétálgat.
A Disznókőbe minden évben betérünk, ha pedig olyan barátainkkal érkezünk, akik még nem voltak Tokajban, akkor évente többször is, ugyanis itt mindig nagyon profi, hozzáértő a kóstoltatás, birtokbemutatás.
Most azonban olyan szerencsések voltunk, hogy Mészáros László főborásszal kóstolhattunk, és megismerhettük az egész kis családját.
Nem állítom, hogy a legjobb időtöltés gyerekkel bort kóstolni, ugyanis bármilyen érdekes nekik egy pince, vagy a feldolgozó, azért hamar elunják magukat. Az se megoldás viszont, hogy soha nem visszük magunkkal ilyen helyekre, mert bármennyire is látványosan tudnak unatkozni, aztán szenvedni, két perc múlva pedig rosszalkodni, azért mégiscsak figyelnek, rengeteg dolog megragad az agyukban, ami ilyenkor még tényleg úgy működik mint egy szivacs! Most a gyerekkel is szerencsénk volt, mert velünk tartott a legkisebb Mészáros is, vagyis Emma, aki még csak másfél éves, de már nagyon levette a lábáról Dávidot, aki először az anyukájának udvarolt bőszen, de aztán mégis inkább a fiatalabb mellett döntött 🙂
Kezdetnek megnéztük a csodálatos birtokot, felmentünk a kilátón túlra, ahonnan remek kilátás nyílik a tokaji hegyre, Mádra, és egy nagyon szép kis tóra. Szerelmes vagyok a rakott kőfalakba, úgyhogy számomra külön öröm volt, hogy több hatalmas, hosszú kőfalat is fotózhattam, de ezzel most nem fárasztanám az olvasókat.
Mire visszaértünk a feldolgozóba, már nagyon kellett iparkodnunk, mert sajnos eleredt az eső. Megnéztük a tartályos, és hordós erjesztőt, érlelőt, Dávid pedig beleszeretett az esszenciába.
Persze, lehet is, de onnantól kezdve négy napig azt hallgattunk, hogy menjük “borokat nézni”, és kóstoljunk esszenciát!
Egy gyereket nem hatna meg, ha elárulnám neki, hogy az mennyibe is kerül, ő csak azt érzi, hogy olyan, mintha tényleg a napfény ízét kortyolgatná. (Elárulták, hogy az esszencia nagyon finom palacsintára csorgatva, de sajnos ezt földi halandók nem sokan tapasztalhatják meg, én is csak elképzelni tudom, hogy sokkal jobb lehet, mint a juharszirup!)
Szakadó esőben indultunk a számomra legérdekesebb hely felé, ugyanis Disznókőnek van egy olyan pincéje, ahol csak szamorodnik érnek a hordókban! Hú, hihetetlen volt!
Mire kijöttünk a pincéből annyira szakadt, hogy igazán megköszönni se tudtam ezt a remek délutánt, úgyhogy megteszem most ezzel a kis írással!
Enikő, Laci, és Emma, Nagyon köszönjük!

És hogy ne legyen annyira amatőr ez az írás bemásolom ide a Disznókő évjáratairól a tudnivalókat:

2008. Tokajban igen jó évjáratnak mondható, még ha minden bizonnyal nem is fogják a nagy évjáratok között számon tartani. Nagyon sok aszú volt, gazdag, szép ízekkel. Az aszúszemekre az erőteljes botritisz jelleg volt jellemző, kevésbé voltak töppedtek. Szép, komplex aromájú borokat várunk az évtől, de talán kevesebb strukturáltság lesz jellemző rájuk, mint a klasszikus, nagy évjáratok boraiban.
A tél szokatlanul enyhe volt. A szőlő rügyei április közepén kezdtek fakadni. A virágzás, szintén a megszokott időben, június legelején kezdődött és jó időben, június közepén ért véget. A nyár a július második felét kivéve meleg, időnként forró volt, néha bőséges záporokkal és nagy viharokkal. A párás idő sajnos különösen kedvezett a lisztharmatfertőzésnek, és ez főleg a hárslevelű fajtában, komoly károkat is okozott. Augusztus közepétől tökéletes volt az idő a szőlő érése szempontjából: a forró nappaloknak és hűvös éjszakáknak köszönhetően szeptember elejére már a korai fajták beértek és a furmint is szépen alakult.
Szokás szerint az első aszúszemeket a zéta ültetvényekről válogattuk szeptember 8. és 12. között. Koncentrált, egészen száraz, de cukorban és savakban is igen gazdag aszúszemek voltak ezek.
A kora őszi kánikula szeptember 13-ig tartott, aztán rendkívül hideg, esős idő következett, ami elindított egy igen intenzív botritiszesedést. Szerencsére a szőlőink már eléggé érettek voltak ahhoz, hogy a botritisz a jó oldalát mutassa és szép nemes rothadás kezdődött. Szeptember 20. után aztán lassanként visszatért a szép napos, száraz idő és szeptember 27-én már a nyugati fekvésű Dorgó-dűlő furmint parcelláiban is megkezdtük az első aszúszem válogatást. Hasonlóan a zéta aszúszemekhez, az első nemzedék itt is száraz, töppedt, savakban gazdag szemeket adott.
Októberben szép, napos idő volt jellemző. Kevés csapadék esett, de a levegő mindvégig rendhagyóan párás volt. Így a már kissé túlérett szőlőszemeken mind újabb és újabb nagyfokú botritiszesedés zajlott le. Október végére már háromszori aszúszem válogatáson voltunk túl a furmint szőlőkben, egyszer válogattuk a hárslevelűt és teljesen leszüreteltük a zéta szőlőket. Ez utóbbiban már teljes „aszús fürtöket” szedtünk, ami később a furmintokban is általánossá vált. Ez a fajta szüret igen hatékony volt és az így nyert borok gazdagsága semmiben nem maradt el a szemenként válogatással készültekétől. A száraz furmintnak szánt szőlőt a legjobb ültetvényekről október utolsó hetében válogattuk. Mint sok más évben, idén is ugyanazon tőkén egymás mellett díszlettek a teljesen egészséges, aranyszínű fürtök és botritiszes fürtök. Az egészséges fürtökből, fürtrészekből elkészítettük a száraz borok és az aszú alapborok nagy részét is.
A sok botritisz és a november elején beköszöntött enyhe napos, tavaszias időjárás néhány furmint táblában egy negyedik aszúszem válogatásra is lehetőséget adott. Az októberben és novemberben szüretelt aszúszemekre a botritisszel teljes egészében átszőtt, kevésbé töppedt, egészen krémes szerkezetű aszúszemek voltak jellemzőek (a megszokott „lekváros” jelleg helyett), ahol a bogyóhéj szövetét és a húsát is teljesen megemésztette a nemes rothadás, szinte szerkezet nélküli tésztává alakult.
Miután még egyszer kiválogattuk belőlük az aszúszemeket, november közepével vágtunk bele a hárslevelű táblák szüretelésébe, ahol néhány szép száraz bornak szánt tétel mellett alapboroknak és késői szüretelésű boroknak szánt szőlőt szedtünk. November 20-án, még éppen a nagy havazás előtt fejeztük be a szüretet.A finom botritisz jelleg miatt az aszúszemeket az éven főként már kierjedt újborban áztattuk. Elegáns, gazdag, aromás, selymes, krémes textúrájú aszúborokra számítunk, könnyen ihatókra, de talán kevésbé strukturáltabbakra, mint az igazi klasszikus évjáratokban.
2006: Nagyon hasonlít az előző 2005-ös évhez, de talán egy kicsit még tökéletesebb is annál. Az eddigi legmelegebb és legszárazabb ősz folyamán szüretelt nem túl sok, de tökéletes minőségű aszúszemekből minden bizonnyal nagy aszúk kerülnek majd palackba, kristálytiszta szerkezettel, tökéletes egyensúllyal.
2005: Viszonylag hűvös és csapadékos nyarat igazi vénasszonyok nyara követi. Kis mennyiség terem, de ez a legszebb éveket idézi; finom egyensúly, hosszú savak, tisztaság jellemzi.
2004: Egy nehéz évjárat, sok válogatást és odafigyelést igényelt. Sok botritisz, szép aromák, de kisebb test és koncentráció jellemzi a borokat.
2003: Nagyon gazdag, összetett, húsos, strukturált aszúk születtek ebben a száraz és nagyon forró évben.
2002: A korai érés, sok szép, korán szüretelhető aszúszemek jellemzik. Élénk savak, hosszú ízek, viszonylagos karcsúság jellemzi ezt az egyébként klasszikus egyensúlyúnak mondható évjáratot.
2001: Intenzív nemes rothadás, erőteljes „botritisz jelleg” jellemzi ezt az esőben bővelkedő évet. Sok szép aszú született, jellegzetes gyümölcsös, citrusos, minerális illatjegyekkel.
2000: Nagyon meleg, száraz év. Koncentrált, gazdag, gyönyörű illatokkal és aromákkal bíró, különleges aszúk évjárata.
1999: Az évtized évjárata! Nagyon tiszta, gazdag, precíz szerkezet és hosszú utóíz jellemzi a borokat. Minden bizonnyal sokáig fog fejlődni.
1998: Hűvös és csapadékos év, erőteljes botritiszesedéssel. A 96-hoz hasonló vonzó citrusos illatok, viszonylag kisebb test, elegáns szerkezet jellemzi.
1997: Száraz, de elég hűvös év, nagyon késői éréssel. Akik kivártak a szürettel gazdag nagy borokat készítettek, lendületes, friss savakkal.
1996: A sok őszi eső kedvezett a botritisznek, viszont az aszúszemek kevésbé tudtak betöppedni. Illatos, krémes, vonzó aszú születtek.
1995: Korai érést követő intenzív botritisz, majd az októberi vénasszonyok nyara kiszárította az aszúszemeket. Fűszeres, gyümölcsös, karcsúbb, de hosszú ízű aszúk évjárata.
1994: Kevés aszú termett, szép édes szamorodnik születtek ez évben.
1993: Történelmi évjárat! A rendszerváltás utáni első nagy év, klasszikus tokaji egyensúllyal.
Disznókő Szőlőbirtok és Pincészet ZRt.
3931 Mezőzombor, Disznókő-dűlő a 37-es főút Tokaji elágazásánál ( a Sárga Borház Csárdánál)Tel: 47 / 569-410,
BORTURIZMUS: Palágyi Krisztina Tel : 47 / 569 410
Húsvéttól október 30-ig a butik 10.00-18.00-ig tart nyitva, ezalatt az éppen arrajárók is kérhetnek kóstoltatást, de be is lehet jelentkezni.