Címke: vega

Kategóriák
Egyéb kategória

Karalábéleves, turbolya

Sajnos nincs karalábétermesztő ismerősöm, ezért a bolti karalábé levelét nem szívesen vagdosom a levesbe, kitudja mivel permetezték, de ha lenne biokaralábém, akkor bizony megtenném! Nagyon kedvelem a zsenge karalábét a levelével együtt!
Szerencsére már elmúlt az a világ, amikor a karalábé egyet jelentett azzal a lila fajtával, ami már “születése pillanatában” is annyira fás volt, hogy csak az íze kedvéért főzte bele nagyanyám a húslevesbe, de aztán soha senki nem ette meg.
Vajpuha, édes, harsogó karalábékat lehet kapni a piacon, de a zöldséges szerint sajnos holland. Anyu is ültetett, de abból nyárra lesz valami, addig megteszi az import is.
Turbolyával tele van most minden, épp azt néztem, hogy a Madarász utcai gyerekkórház külső virágládáiban is az tanyázik, a kórháznak másra sincs pénze, nem hogy virágokra!
Persze onnan nem szabad leszedni, hiszen egész nap a Váci út benzingőzében áll, de onnan negyed óra sétára a Népszigeten amit többen Szúnyogszigetként ismernek, nyugodtan szedhető. Mindenhol ez szegélyezi az út szélét. Ha valaki nem lenne biztos, hogy valóban turbolyát talált, csak meg kell dörzsölni. Erős, ánizsos illata van.
Én nem szeretem az ánizs ízét, de a turbolya íze enyhe hő hatására is enyhül, megváltozik, és csak valami nagyon finom zöldes fűszeresség marad hátra.

Hozzávalók a leveshez:
4 zsenge karalábé
2 nagymarék turbolya
3 ek vaj
1 kk cukor
2 dl tejszín
1 csokor újhagyma
szerecsendió
só, bors

Az újhagymát felkarikázom a zöldjével együtt, és a vajra dobom a megpucolt, felkockázott karalábéval együtt. Szórok rá egy kiskanálnyi cukrot, és addig pirítom, amíg egy kevés színt kap.
Sózom, borsozom, felöntöm a zöldségalaplével és vízzel, majd felforralom. Ha igazán zsenge volt a karalábé, akkor nem is kell tovább főzni.
Kiszedem a karalábé felét egy kevés lével, és leturmixolom. Szűrőn átengedve öntöm vissza a leveshez. Szerecsendiót reszelek bele és felöntöm a tejszínnel. Elzárom a lángot, és beleszórom a felaprított turbolyát.
Igazi könnyű tavaszi leves! (Férjem megjegyzése a leveshez: nagyon finom, de olyan jó lenne a tetejére egy kevés füstölt sonka 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Boglárka saláta

 


Nem vagyok igazi salátázós típus, étteremben pl. soha nem kérek főételként salátát, pedig jobban tenném, tudom 🙂
Azt sikerült meghonosítanom itthon, hogy a főétel előtt sokszor eszünk valami salátát, és néha vacsorára is, de az hogy ez nekünk nem természetes, abból is látszik, hogy ilyenkor felettébb büszkék vagyunk magunkra.
Tavasz van, és eljött az a pillanat is, amikor már nem csak a téli zöldségeket unom halálosan, de a húst is. Szerencsére ilyenkor bújik ki a földből a salátaboglárka, hogy aztán két hét múlva eltűnjön, és megint ne lássuk egy évig viszont. De az a két hét nálunk a boglárka ünnepe.
Dávid is imádja, mert közösen szedjük a játszótér után, és ha szerencsénk van, találunk kucsmagombát is, meg szedünk több marék illatos turbolyát, aztán ő mindig egy fagyival a kezében jöhet haza.
Tavaly már írtam a salátaboglárkáról, arról, hogy nehéz összetéveszteni bármivel is, de azért érdemes odafigyelni rá, ezt most nem írom le mégegyszer. Jöjjön a recept.
Grillezett kecskesajt mellé, de egy szelet pirítóssal is nagyon finom!
Hozzávalók:
8 nagy marék boglárka levél
pár szál boglárka virág a díszítéshez
1 citrom leve és héja
1 chili
1 ujjnyi gyömbér
1 kis csokor turbolya (Hú, ez a turbolyás sárgarépakrémleves mennyire finom!)
0,5 dl extraszűz olívaolaj
pelyhesített só (pl. Maldon)

A boglárka leveleket lecsipkedem a száráról, alaposan megmosom, és megszárítom. (Salátacentrifuga! 🙂 A citrom héját egy órára a citrom levébe áztatom, majd egy mozsárba szórom a chilivel és a gyömbérrel együtt. Ráöntöm az olajat, és alaposan elnyomkodom a mozsár törőjével, hogy minden íz átkerüljön az olajba.

A turbolyát apróra vágom, és belekeverem az olajba.
Elkeverem a citromlé negyedével, és ráöntöm a salátára. Enyhén megsózom.
A boglárka csak frissen jó, hamar tönkremegy, legjobb elfogyasztása előtt közvetlenül leszedni.

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Füstös, tejszínes krumpli

 

Tudom, hogy múlt héten is volt egy krumpli, de szerintem ez megint olyan jól sikerült, hogy muszáj megosztani itt a Fűszeresen is.
Annyira laktató, és kerek az egész, hogy egy jó kis saláta kell csupán hozzá, és a hús el is maradhat. Szabadtűzön minden sokkal jobb, szokás mondani, és ez ilyen ételekre tényleg nagyon igaz!
A kakukkfű teszi illatossá, de igazán finom attól a fél óra állástól lesz, amit a lefedett edényben tölt a krumpli, mielőtt öt újabb percre edényestől visszakerül a parázsra.
Sajnos az összes rozmaringunk kifagyott idén, pedig azzal is nagyon finom lehet. Túlélte viszont a majoránna, és a kakukkfű. Sőt, a kakukkfű már el is kezdett újra burjánzani, tele van friss hajtásokkal, alig várom már, hogy kibontsa lila virágait!

Hozzávalók:
1,5 kg jóféle krumpli
2,5 dl tejszín (nem főző, hanem habtejszín!)
2 ek vaj
1 marék friss kakukkfű
frissen reszelt szerecsendió
frissen, durvára őrölt bors
nagyszemű tengeri só

A krumplikat héjában megfőztem, majd hosszában félbevágtam. Vágott felükkel lefelé tettem a parázs fölé. Hagytam, hogy szép barnára süljenek, az se baj, he némelyik megpörkölődik kicsit, jó lesz az íze. Megforgattam őket, hogy az aljuk is teljesen átforrósodjon. Kellemesen megfüstölődik ennyi idő alatt.
Egy fém tálba szedtem, sóztam, borsoztam, megszórtam a kakukkfűvel és a szerecsendióval, majd elkevertem a vajjal. Rálocsoltam a tejszínt és letakartam.
Fél órát pihent így, közben háromszor átkevertem. Szinte az összes tejszínt beissza.
Fél óra után az edénnyel együtt betettem a parázsba öt percre.
Egy nagy adag boglárka salátát ettünk hozzá.
Szuper boglárkasaláta receptet hozok délután!

 

Kategóriák
Egyéb kategória

Sült krumplisaláta


Sokat gondolkoztam rajta, hogy mi legyen a mai post címe, Steak nap, vagy sült krumplisaláta? A steak-ről nincs igazán mit írni, fantasztikus volt, de ez az alapanyag tökéletességének és leginkább minden hentesek királyának, Józsinak köszönhető.
A férjemnek volt a születésnapja. Ebből a szempontból igazán kiszámítható a lelkem: steaket akar. Nagyot, puhát, szaftosat, füstöset. Főleg azután, hogy Toma blogját nézegette lelkesen…
Nem tudom mi lenne az, amit elcserélne a március végi steaksütésre, de ezzel a programmal egyik étterem vagy utazás se tud versenyezni.
Tehát Józsitól vettem két szép szelet húst, egy nőies darabot, és egy férfiasat, a kettő együtt nyolcvan deka volt, Gábor nem panaszkodott az adagra 🙂 Sütés előtt bekentük egy kevés kacsazsírral (az volt), tekertünk rá borsot, és megsütöttük. Aztán a tányéron enyhén sóztuk, ennyi az egész. Nem mondom, hogy nem enném meg reggelire!
A krumpli már nagyobb munka volt, persze nem sokkal. Szerencsére nagyon jól sikerült átteleltetnünk Csite Norbi krumpliját, így adta magát, hogy egy ilyen húshoz nem holmi bolti burgonyával rukkolok elő. Újkrumpliból is nagyon jó lehet, alig várom, hogy kipróbáljam. Azt persze nem fogom előfőzni.

Itthon félig előfőztem a krumplit héjában, és magunkkal vittük. A tűzrakó helyen a rácsra raktam a burgonyákat, és készre sütöttem. Így nem égett meg sehol, viszonylag hamar elkészült, és finom füstös ízű lett. Leszedtem a grillről, és ujjnyi vastag szeletekre vágtam, majd leöntöttem a következő “mártással” még forrón:

1 csokor friss orosz tárkony (nemrég hallottam róla először, de kiderült, hogy a barátnőm termeszti, enyhébb az íze a sima tárkonyénál)
1 csokor rozmaring
1 csokor petrezselyem
0,5 dl frissen facsart citromlé
1 dl extraszűz olívaolaj
2 ek virágméz
2 ek salotta hagyma
2 ek dijoni mustár
frissen őrölt bors
tengeri só

A tárkony, rozmaring, és a petrezselyem leveleit leszedegettem, és nagyon apróra vágtam. A hagymát felszeleteltem, majd minden hozzávalót egy zárható edénybe tettem, és alaposan összeráztam, végül ráöntöttem a forró krumplira.

Természetesen bontottunk pezsgőt, időközben befutottak a barátaink is, akik a desszertről gondoskodtak volna, de Dávid kivételével sajnos más egyszerűen nem tudott enni belőle 🙂
Gyönyörű napunk volt, igaz még kevés helyen venni észre, hogy ébredezik a természet, de jó volt nézni, hogy mindenki mosolygós arccal sétálgat és hallgatja a madarakat, akiket már nem lehet átverni egy kis borúval,ők már tudják, hogy tényleg itt a tavasz!

Kategóriák
Egyéb kategória

Zsenge sült retek


Tavasz van, tavasz van, tavasz van! 🙂
Még sajnos várni kell a valódi tavaszi zöldségekre, de engem már nem érdekel, ha fóliás az újhagyma és a hónapos retek. Harsogóak amikor beléjük harapok, roppannak, zsengék, és azért már van ízük.
Sült retek salátát étteremben ettem először köretként, és nekem annyira ízlett, hogy alig vártam, hogy friss zöldségekhez jutva én magam is elkészíthessem.
Nem köretként ettem, hanem ma reggel reggelire, egy szelet rozskenyérrel, miközben besütött a nap az ablakon. Annyira jó érzés!
Barátnőm szerint két hét múlva már tud bio retket hozni nekem, alig várom, akkor elkészítenm a tavalyi reteklevél pesztót is, az is bejött retekből az egész családnak!

Hozzávalók a sült retekhez:
2 csomó apró hónapos retek
2 csomó újhagyma
0,5 citrom leve
0,5 citrom reszelt héja
3 ek olívaolaj
1 ek vaj
2 ek apróra vágott mogyoró
frissen őrölt bors
nagy szemű tengeri só

A retket és az újhagymát alaposan megmostam. A mogyorónyi nagyságú retkeket egészben hagytam, a többit félbe vágtam. Fontos, hogy tényleg csak apró retkek jók sütni.
Az újhagymát 5-6 cm hosszú darabokra vágtam, az egészen puha zöld szárát dobtam csak el.
Forró serpenyőbe öntöttem az olajat és a vajat, majd rászórtam a zöldségeket és a citrom reszelt héját. Két percig pirítottam, majd elzártam alatta a lángot. Megszórtam mogyoróval, rányomtam a citromlevet, sóztam borsoztam, és már ettem is. Na jó, előbb lefotóztam 🙂
További szép, napsütéses, madárcsicsergős tavaszi napot! Halljátok ahogy rügyet bontanak a fák?

Kategóriák
Egyéb kategória

Csalános derelye


Állítólag tavasz van, legalábbis néhány étteremben már megjelent a tavaszi étlap.
Olvasgatom, és egyszer csak észreveszem benne nagyanyám receptjét. Átnevezték, azt állítják róla, hogy olasz, pedig a hetvenes években évente többször ettem ilyet Erdőbényén. Nagyanyám a praktikum híve volt, nem vásárolt egy szakácskönyvet se, azt a harminc ételt, amit főzött, még az édesanyjától tanulta többségében, nem volt mit olvasgatni a receptjén. Egy valami fogta meg más országok gasztronómiájából, és az a paradicsomos babkonzerv volt, amit sokáig próbált reprodukálni, a bab mégis mindig kemény maradt, úgyhogy feladta.
A csalános ricottával töltött ravioli, barna vajjal viszont egészen biztosan az ő receptje, igaz, mi csalános derelyének hívtuk, de ez nem sokat változtat a lényegén. Persze tehéntúróval készült, és nem látott zsályát.Mindent barna vajjal ettünk, a túrós tésztára nem tettünk tepertőt, mert mi a vajba sütöttük bele a tejfölt, addig kevergetve, amíg a tejföl teljesen el nem tűnt, utána megszórtuk egy kevés túróval.
De a tejbegrízre is csak kevés fahéjat szórtunk, majd meglocsoltuk barna vajjal.

A mai recept a Dining Guide-on olvasható.

Kategóriák
Egyéb kategória

Tiszta Balkán!


Kedves Eszter!
Lányaink tojtak nyolc tojást. Soha nem voltunk még boldogabbak élelmiszertől, és mivel a tyúkokat az általad írt blogban olvasottak hatására vásároltunk, muszáj megosztanom veled ezt a csodát. Nagy örömet okoznál, ha elfogadnál négy tojást 🙂
Anna

Ezt a levelet kaptam, aztán másnap újságpapírba csomagolva megérkezett a négy tojás.
Mit lehet tenni négy ilyen értékes tojással?
Süssek belőle rántottát? Persze jó is az, de akkor egy pillanat alatt eltüntetjük a tojásokat meg se tudjuk őket igazán ünnepelni.
Főzzek belőle madártejet? Fél fogunkra se lenne elég.
Piskóta? Nem, nem kívánom.
Zsidótojás? Pénteken volt, pénteken lesz. A kedd nem a zsidótojás napja.
Majonéz? Ez jó ötlet, de négy tojásból egy liter majonéz lesz, és megmarad a fehérje.
Tészta! Tésztát gyúrok belőle! Azzal több időt kell foglalkozni, mint a rántottával, így kellőképp megtisztelhetem a hölgyek munkáját.
Hozzávalók:
4 tojás
40 dkg liszt
Kemény tésztát gyúrok, fóliába csomagolom, és egy órát pihentetem. Tésztakészítő géppel kinyújtom, majd vastag metéltté vágom. Sós vízben kifőzöm.
Mitől Balkán? A mártástól. Eszembe jutott egy régi hálózsákos nyár, akkor ettünk valami hasonló tésztát. Farkaséhesek voltunk, de csak annyi pénzünk volt, hogy a sajtra morzsolt juhsajtból nem kértünk a tésztánk tetejére, mert akkor nem tudtuk volna kifizetni. Két hétig minden nap ezt ebédeltük, és nem untuk meg. Most sajt is került a tetejére.
Hozzávalók:
4 ek olívaolaj
6 gerezd fokhagyma
2 nagy marinált paprika (nyáron ecetes-olajon lében eltett, előtte faszénen meggrillezett, majd héjától megfosztott paprika)
1 doboz paradicsomkonzerv (felaprított)
1 kk majoránna
só, bors
sajt a tetejére

A paprikát apró kockákra vágom, és két percig az olívaolajon párolom. Közben a fokhagymát felaprítom, de nem a szokásosan apróra, hanem egy picit nagyobbra. Rászórom a paprikára, és újabb két percig kevergetem. Felöntöm a paradicsomkonzervvel, sózom, borsozom, és belekeverem a majoránnát is. Ha felforrt, már el is zárom alatta a lángot.
Ezt locsoltam a tésztára, és sok sajtot morzsoltam a tetejére.

Kategóriák
Egyéb kategória

Téli zöldségpite

Kipirult arccal, lefagyott lábujjakkal, és hótól átfagyott kézzel érkeztünk haza, és nagyon örültem neki, hogy ilyen előrelátó voltam, hogy bekészítettem a sütőbe az ebédet. Tudom, hogy sokan nem merik otthon hagyni a bekapcsolt elektromos sütőt, lehet, hogy nekem se kéne, de bevallom nagyon jól működik a rendszer, hogy reggelente bekészítek valamilyen egyszerű ételt, elmegyünk sétálni-kirándulni-szánkózni, és mire hazajövünk meleg ebéd vár. Ha nem tennék így, akkor vagy rendelhetnénk pizzát ebédre, vagy ebédelhetnénk egy étteremben, de amikor hatalmas saras hókupacok potyognak a hótaposómról, a gyermekem pedig nyűgős a fáradságtól, akkor nem szívesen terhelnék a családunkkal senkit.
Egyik zöldségfajtából se volt itthon túl sok, legtöbb talán sárgarépából bújt meg a hűtő dobozában, de azt a fiúk nem igazán szeretik mifelénk. Ezért aztán fogtam mindent, legyalultam szép vékonyra, és kéksajtos mártással meglocsolva megsütöttem.
Annyira jól sikerült, mindegyik zöldség megőrizte a saját ízét, nem vették át egymáséit, így nem egy egyenízű színes valamit ettünk, hanem falatonként ki lehetett élvezni a cékla, majd a répák, végül a krumpli ízét. Első nap tejföllel a tetején ettük, mint egy hagyományos rakottkrumplit, másodjára pedig zöldsalátát adtam mellé, így jól laktunk vele kétszer is.

Hozzávalók:
2 közepes cékla
4 szem kisebb krumpli
2 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
1 fej hagyma
5 dkg vaj
10 dkg kéksajt
1 dl tejszín
1,5 dl tej
szerecsendió
1 ágnyi rozmaring levelei lecsipkedve
só, bors

A piteformát kikentem vajjal, és az aljára fektettem a hajszálvékony karikákra vágott hagymát. Az uborkagyalun legyalult zöldségeket színenként raktam körbe a formába kokárdaszerűen. A céklával kezdtem, sárgarépával folytattam, majd a fehérrépa következett, végül a közepére maradt a krumpli.
Megsóztam, és tekertem rá borsot.
A kéksajtot belemorzsoltam a tej és tejszín keverékébe, szerecsendiót reszeltem bele, és beleszórtam az apróra vágott rozmaring levélkéket. Kicsit ezt is meg kellett sóznom, de ez sajtfüggő, csak óvatosan! Ráöntöttem a zöldségekre. Letakartam alufóliával, és 160 fokra előmelegített sütőbe toltam, amit egy órára állítottam be.

Kategóriák
Egyéb kategória

Jamie Oliver céklája

Tegnap a Díványra írtunk a Természetesen, 100 recept a kertemből című könyvről, és éppen olyan recepteket kerestünk, amit példaként megfőzhetünk.
Ez a céklás étel annyira bejött nekünk már egy hónapja, hogy muszáj itt a Fűszeresen is megosztanom. Tavaly ez a céklasaláta vitt mindent nálunk, de ’asszem 2010-ben ledöntötte a trónról Jamie receptje. Pár dolgot változtattam csak rajta, például nem bébicéklát sütöttem alufóliába tekerve, hanem apró kockákra vágott céklát sütöttem kacsazsíron. Aztán friss kakukkfüvem se volt itthon, ezt konzerv zöldborssal pótoltam, és kevertem a túróhoz egy kis fokhagymát és tejszínt is. Na jó, csak az alapot hagytam meg az eredeti receptből, de úgy gondolom, hogy pont azok a jó receptek, amiket tovább lehet gondolni, át lehet alakítani.
Pár napig nem lesz cékla, mert Gábor már szólt, hogy egy kicsit pihentessem a témát. Nem értem, reggel volt csak cékla egy csepp olívaolajjal és balzsamecettel, kevés sóval és borssal a sajt mellé, meg vacsorára ez. Ja, és tegnap, meg a hétvégén…
De hát tél van, a téli cékla szezonja! És alig várom már a nyári céklát 🙂
Hozzávalók:
4 fej cékla (én azt a hosszúkás fajtát szeretem)
3 ek kacsazsír
tengeri só
bors

25 dkg túró
2 dl tejszín
2 gerezd fokhagyma
0,5 citrom leve és héja
1 ek konzerv zöldbors
5 ek extraszűz olívaolaj
só, bors

A céklát két centis kockákra vágom, sózom, borsozom, és a kacsazsíron puhára sütöm.
A túrót összekeverem a tejszínnel, apróra vágott fokhagymával, a citrom levével és héjával, majd sózom, borsozom. Ezt a fűszeres túrót kanalazom az elkészült céklára, majd meglocsolom az olívaolajjal és a konzervborssal.
Nagyon finom lett volna egy kevés friss kapor a tetején, nyáron nem fogom kihagyni!
Ha kacsazsír helyett olívaolajat használok, akkor vega, és persze a húst is műanyag 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Narancslekváros lencsesaláta

Szerintem semmi nem kell a saláta mellé csupán egy palack jégbehűtött pezsgő.
BUÉK!
Még több lencse recept itt.
Hozzávalók:
25 dkg lencse
4 ek olívaolaj
1 fej hagyma
1 pici chili
5 szem narancs leve
1 narancs héja
4 szem narancs kifilézve
10 ek narancslekvár
só, bors
A hagymát apró kockákra vágtam, és az olajon megfonnyasztottam. Rászórtam a lencsét, sóztam, borsoztam és kevés vízzel megpároltam.
A kinyomott narancslét átszűrtem, beleszórtam a reszelt narancshéjat, és amíg a lencse főtt, alacsony lángon beforraltam. Belevágtam a chilit, majd belekevertem a narancslekvárt.
Amikor a lencse megfőtt, hagytam, hogy teljesen elpárologjon a leve, és összekevertem a lekváros mártással. Sóztam, borsoztam. Tálalásnál kifilézett narancsgerezdeket tettem a tetejére.