Nagyanyámat mindenki ismeri. Na, nem azért, mert olyan híres asszony, hanem mert mindenkinek van, vagy volt egy ilyen nagyanyja. Aki a lehető legkevesebből a legfinomabb vacsorát tudta főzni. Az ő krumplilevese mindig jobb volt, mint az anyué. Az almáspitéje is, pedig anyu tett bele diót is, a mama pedig soha. Szóval az én nagyanyám tudott spórolni. Kevésből is, mégis mindig a zsebembe tudott dugni egy kis pénzt, vagy csokit.
Egyszer nyáron, amikor nála nyaraltam, megunta a válogatásomat, és elhatározta, azt főz nekem, amit az anyám ott Pesten. Persze, megtudtam, hogy ez nem étel kislányom, de ha csak ezt eszed, akkor… Na, így dobott össze egyik este egy tepsi melegszendvicset egy kancsó citromos teával. Életem egyik legszebb estéje volt. Hétfő, hőség, még tévézni se tudtunk, mert hétfőként nem volt adás. Ketten voltunk csak a házban, nagyapám már nem élt. És mesélt arról, amiről akartam. Apu gyerekkoráról, a háborúról, a saját gyerekkoráról. És közben ettük a melegszendvicset, amit sajtból, egy paprikából, maradék tejfölből, újhagyma szárából és tojásból kevert, majd a szikkadt kenyérre kent.
Ez persze már nem ugyanaz a recept. Olyat soha senki nem tud már.
Hozzávalók 8 szelet kenyérhez:
1 doboz Philadelphia uborkás-fetás krémsajt
1 nagy tojás
15 dkg füstölt sajt lereszelve
2 csokor újhagyma maradék zöld szára, felkarikázva
1 gerezd fokhagyma
1 piros kaliforniai paprika felkockázva, esetleg egy pici chili is
só, bors
Minden hozzávalót összekeverek egy nagy tálban, majd megkenem vele a kenyereket. 200 fokra előmelegített sütőbe tolom, és grillt is rákapcsolom. Nem teszem a legfelső rácsra, hogy mindenhol átforrósodjon, ne csak a teteje égjen meg. Salátával tálalom.
Amikor ilyen ételeket eszek, akkor mindig úgy érzem, hogy tudnék vega lenni, sőt szeretnék az lenni. Aztán persze az első házi hamburgernél meggondolnám magam, de örülök, ha kevesebb húst eszek!
Évente egy medvehagymás recept. Nem lesz több, mert szerintem legjobb frissen, tejföllel, vagy túróval, minden más csak igyekezet, mert mégiscsak jön a szezon, szeretjük is meglehetősen, és az első zöld a piacon. 350 forint volt egy kicsi csokor a Hunyadi téren, még az íze se annyira markáns, mint majd két hét múlva, de ahogy láttam, mindenki örült neki a piacon, szó szerint vitték, mint a cukrot.
Valami zöldet szerettem volna mindenképp főzni, mint az első tavaszi étel idén. A hozzávalók alapján inkább nyári, mint tavaszi, de az az igazság, hogy nyáron is gyakrabban veszek fagyasztott zöldborsót, mint frisset, a fagyasztott ugyanis valóban zsenge, a piacon viszont inkább keményet kapni, mint édeset, zsengét. Persze akinek saját zöldborsója nő a kertben, az az igazi nyertes!
Újabb csípős étel. Ránéztem a kéthetes időjárás előrejelzésre, és úgy éreztem, már nem tart sokáig a mindenáron csípőset akarás. Szombattól határozottan felfelé ível a maximum hőmérséklet-görbe, méghozzá 13 fokig. Az napon már határozottan kellemes, kabát levevős, napon sütkérezős tavasz. Ezt a receptet egy amerikai lapban láttam, egy tex-mex étterem specialitásaként. Persze nem hegyes zöldpaprikát, hanem valamilyen piros, hosszú chilifajtát töltöttek, de azt kell mondjam, így is kiváló. Egyedül azt nem tudtam lemásolni, hogy ott, egy kemencébe tolják azt a chilitartó alkalmatosságot, amiben állva süthetik meg a chiliket, egyszerre vagy százat. Ez egy fa lap egy állványon, rajta kb. ötcentis lyukak, amibe a paprikákat állítják. Úgyhogy én elfektettem a paprikákat.
Imádom Hugh Fearnley-Whittingstall 
Ez a poszt anyámnak szól. Fotóval igazolom, hogy adunk enni a fiunknak, és nem éhezik, mint ahogy a telefonban állítja.
Annyira vágytam egy kis egyedüllétre, hogy a férjem meg is ajándékozott két óra magánnyal. Elvitte sétálni a gyerekeket, én pedig kihasználtam az alkalmat: fél órát ültem a kanapén, és nagyon lassan ittam egy tejeskávét a csöndben. Aztán engedtem magamnak egy kád olyan forró vizet, hogy alig tudtam beleülni, és olvastam egy negyed órát a forróságban, majd kimentem a konyhába, és sütöttem magamnak pár szem padlizsánt, amit aztán kézzel ettem meg, újra a kanapéra kucorodva. Ilyet Dávidnak tilos, én is csak akkor teszem, ha nem lát 🙂 Utána még szundítanom is sikerült negyed órát, de akkor felébresztett a kaputelefon, ami jelezte, hogy kóddal jöttek be. Aztán már kezdődött is a gyerekzsivaj: anya, csak azt szeretném mondani, hogy… 
Négy oka is van, hogy muszáj írnom a gombás melegszendvicsről:
Igen, ez az a fotó…