Kategóriák
Egyéb kategória

A legjobb dolog a télben

Na jó, a legjobb dolog a télben a forralt bor. De azért ez a saláta is dobogós helyezést ért el nálunk idén! Gordon Ramsay receptje, és nincs is mit magyarázni rajta, vagy hozzátenni, úgy jó, ahogy van!
Gordon főtt céklával készíti, de én jobban szeretem a sütet, ezért ennyit változtattam a recepten. Annyira finom a kicsit föld ízű, édes cékla a csípősen pikáns kéksajttal és a ropogós szezámaggal, hogy alig maradt annyi a tálban, hogy lefotózzam!
Hozzávalók:
50 dkg cékla
20 dkg kéksajt
1 ek szezámmag
2 ek olívaolaj
2 ek fehér balzsamecet
só, bors
A céklát megpucoltam, falatnyi kockákra vágtam, majd egy tűzálló tálba szórtam. Meglocsoltam olajjal, és ecettel, sóztam borsoztam, majd forró sütőben fóliával lefedve 20-30 perc alatt megsütöttem.
Mikor langyosra hűlt, megszórtam szezámmaggal, és belekevertem a sajtot. Magában is nagyon finom, de fokhagymás pirítóssal az igazi!

Kategóriák
Egyéb kategória

Beszerző blog

Ismét egy blogajánló következik, de most egészen önző szándékkal!
Egyszer vettem kétszer 0,5 liter igencsak jóféle pálinkát egyik gasztroblogger társamtól, aztán nyáron 10 kiló illatos, kiváló minőségű mézet. Akkor gondoltam rá, hogy milyen jó lenne egy olyan adatbázis, amiben utána nézhetnék, hol lehet (lehet-e) éppen kapni olyan élelmiszert, amit éppen vásárolni szeretnék.
Bizalmi kérdés ez, vannak dolgok, amit soha nem vásárolok üzletben, de ha lenne lehetőségem, sokkal több mindent szereznék be magán úton. Nem olyan rég említettem ezt egyikünknek, és akkor neki és éppen volt kiváló minőségű paprikája eladó 🙂
Aztán ahogy olvasgattam a blogokat, egyszer csak rátaláltam a BESZERZŐ blogra.
Ez valami olyasmi, amit kerestem! Volt pár kérdésem a blog gazdájához, a válaszokat egyszerűen bemásolom ide, szerintem minden benne van. Jó lenne, ha vásárló és termesztő egymásra találna mindenki legnagyobb megelégedésére! Most fantasztikus alapanyag felsorolásba kezdtek a blogon, szó esik a libáról, nyúlról, lisztről, birkáról, pálinkáról, lisztről, disznóságról, mézről, stb. Én nagyon szeretnék házi csigatésztát vásárolni, de jóféle tojásnak se lennék az ellensége! Nem kértem még ilyet, de szerintem annyira fantasztikus az ötlet, hogy nagyon jó lenne, ha minél többen linkelnék a Beszerzőt!
És akkor jöjjön a levelezésünk pár szóval rövidített változata:

Kép innen.

Szia Eszter,
nem az enyém az ötlet. A Bűvös Szakács írói találták ki, hogy illene létrehozni egy netes adatbázist, ahol ellenőrzött minőségű, ajánlott nyersanyagokat találhat az érdeklődő. Molnár B. Tamással váltottunk mailt az ügyben, kérték, hogy ajánljak olyan termelőt, aki részt vehetne partnerként ebben. Őszintén szólva, olyan gazdát, tenyésztőt, kertészt egyet sem ismerek, aki a Tamásék által támasztott igényeknek megfelelne.
Molnár B. mögött ugyanis a „new age” összes profi séfje áll, akik éhes farkasként rontanának rá a felkészületlen gazdákra. Az én ismerőseim valóban igyekeznek minőséget termelni, de nem törekszenek nagyüzemi termelésre, nem tudnának egyenletes, kimeríthetelen mennyiséget termelni.
Így aztán a mézen kívül mást nem is tudtam Tamásnak ajánlani, méhész társaimmal szerencsére már eljutottunk odáig, hogy közösen viszünk laborba mintát, és próbálunk egységes áruval piacra lépni.
Viszont nem hagyott nyugodni a dolog, magad is tapasztalod, mennyien keresnek nálad is jó minőségű alapanyagot. Ezért, amíg a Bűvös Szaknévsor el nem indul, egyfajta felmérésként elindítottam a beszerző-blogot.
Arra számítottam, hogy ha írok címszavakat, mindenki megírja a saját tapasztalatait, így kilakulhat egy olyan bázis, ahol az amatőr, de tudatosan vásárló és igényesen étkező olvasó keresgélhet.
Nem reklámblogot akarok, az nem hiteles. Azt szeretném, ha a szorgalmas termelőt az igényes vevő találná meg.
Volt néhány spam bejegyzés is a kommentek között, azokat töröltem. Csak olyan termelőt ajánlok, akit régóta ismerek.
Az érdeklődő vásárlóknak levélben adok telefonszámot, címet, és a felekre bízom, hogyan találkoznak.
Karácsony előtt kerestek pulykát, dióbelet, lekvárt, mákot, szilveszterre malacot, lencsét, szóval, működni látszik a dolog.
Az ötlet ott szenved hiányt, hogy a netes vásárló kényelmes. Nem mindenki indul útnak két kiló dióbél, vagy őrölt paprika miatt.
A csomagküldéssel, raktározással, üzlettel viszont nem akarok foglalkozni.
Szóval, gyerekcipőben járunk még, de igyekszünk.

Szia,
Közben egy unalmas tárgyalás alatt esznembe jutott néhány kérdés, ami biztosan megérkeznek kommentben, úgyhogy inkább én felteszem. Ha valaki úgy érzi, hogy egy szuper élelmiszer előállítója, és örülne, ha bekerülhetne a listába, akkor küldjön egy mintát nektek, amit megkóstoltok, hogy valóban arra érdemes-e, hogy ajánljátok, vagy hogyan nőrzitek a minőséget? (gondolom idegen „beszállítók” is szóba jöhetnek, ha megütik a lécet) Látsz-e esélyt egy komoly, korrekt, naprakész lista létrejöttében? (Gondolok itt olyanra, hogyha egyszer elsóznak mondjuk egy házikolbászt, akkor azt még nem tekinted problémának, de a második csontdarabnál törlöd az adatbázisból?) Hány párt sikerült így összehoznod? Köszönöm! 🙂 Minél többet agyalok a dolgon, annál jobban tetszik!

Szia Eszter,
nincs arra szükség, hogy ellenőrízzünk bárkit. Ha neked van egy évek óta ismert szállítód, és önzetlenül azt szeretnéd, hogy más is megismerje, megírod bejegyzésben, mondjuk a paprika postnál, és akkor téged fognak keresni az érdeklődők.
Nem fogok a blogon neveket, címeket közzétenni, ez egyrészt reklámízű, másrészt nem hiteles. Elég, ha tudják az olvasók, hogy a corán-tescon kívül is van élet.
Listában sem gondolkodok, arra ott lesz Bittera Dóra és Molnár B. Tamás adatbázisa, sok munkájuk van már benne, nem akarok keresztbe, vagy párhuzamosan szervezni. Az ő listájuk profi, és naprakész, igaz, ők a séfeket szeretnék a termelőkkel összehozni.
Viszont biztos vagyok benne, hogy nem kell folyamatos minőségellenőrzéssel foglalkozni, sőt, aki egyszer rosszat szállít, az utoljára szállít. Tudod, milyen az internet…
Heti egy-két érdeklődő kér címet, és majdnem mind el is megy a termelőhöz. Sajnos nagy a távolság, mert főleg fővárosi, vagy az agg lom erációban élő vásárlók érdeklődnek, és mi az Alföldön, Tiszántúlon leltünk fel korrekt gazdákat. De aki megunta a teszkós húst, és képes tartósítani, vagy tárolni élemiszert, hajlandó mozdulni. Viszonylag kevesen látnak rá a blogra, de egyre többen olvasnak, így aztán egyre több postot kellene írnom…
Halkan elárulom, hogy van egy utópiám. Szeretnék beindítani, és hosszú távon üzemeltetni bio tanyákat. Ott gazdálkodhatnának értelmes, szorgalmas fiatal családok a lakásért, és részesedésért cserében.
Biztosítanám a termőföldet, tanyát, a gazdálkodás gépeit, eszközeit. A bérlőknek kellene ellátni a gazdaság körüli dolgokat, vendégül látni a vevőket. Tartanánk mindenféle állatokat, a vendégek már csibe korában kiválaszthatják a konyhára szánt tyúkot. Az álmom, hogy barátaim, az ő barátaik mind nálunk vásárolnak, idényjellegű zöldséget, gyümölcsöt, eljönnek mondjuk bárányért, de ha megszánják, akkor csak simogatják :).
Ausztriában ezeket biofarmnak-biogasthofnak hívják, elég jól működik ám, nagyon sok ott is a multikban csalódott vásárló. Ha beindul, meghívlak csicseriborsót válogatni, egy hosszú hétvégét megér, közben lehet lovagolni, a Tiszán csónakázni, paraszti ételeket kóstolni, szedni fáról a cseresznyét.
Jelenleg a jogi és munkaügyi együtthatókat járjuk körül, elvileg, ha őstermelői keretek között tudna működni egy-egy tanya, senkinek sem fájna. A vendéglátásért nyilván nem kérnénk pénzt, legfeljebb támogatást fogadnánk el a működtető alapítványunknak. Nagyon szeretnék tavasszal indulni, legalább két ilyen tanyával.
Szóval, próbálkozunk, tudod hogy van ez, minden ötlet újabbakat teremt.
Üdv:EJ

Kategóriák
Egyéb kategória

Magyarország legjobb étterme, plusz egy filmajánló

Tegnap este fantasztikus kóstolóval egybekötött díjátadó gálán vehettünk részt a Dining Gudie jóvoltából. Az eseményről itt lehet részletesen olvasni, de azért a tíz legjobbat, és a győztest külön megemlítem:
Arany Kaviár, Bock Bisztró, Chateau Visz, Csalogány 26, Fausto’s, JT Corso, Lou Lou, Páva, Segal.
A nyertes pedig aaaaaaaaaaaaa: Bock Bisztró.
„Saját” vonatkozású örömhír, hogy a Dining Guide oldal főszerkesztője Chili és Vanilia lett, ezzel garantálták is a magas szakmai színvonalat, érdemes lesz minden nap ellátogatni az oldalra!
A remek ételeken és italokon túl, számunkra az est fénypontja Ízbolygó barátnőjének remek orra volt, aki egy igencsak különleges illatot vélt felfedezni az egyik pálinkában, de ez dekantálással pillanatok alatt elillant, minden esetre még vidámabbá tette az addig is nagyon kellemes estét.
Kóstoltunk oroszosan pácolt heringet és jégbehűtött vodkát az Arany Kaviár jóvoltából, kaviár pasta-t, vagyis saját cégneves kaviárosdobozban felszolgált tintahalas tésztakaviárt, homármártással, és sous vide rákhússal az alján (fotón) a Bock bisztróból, és majdnem jutott, de aztán elhúztak a következő stand felé egy nagyon izgalmas falat: véres zsemlével töltött csirke szárny, szalontüdő mártással. Fantasztikusan nézett ki!
Lecsúszott egy kis tanyasi csibe „Carabibieros” vörös királyrákkal, édesköménnyel és clementinnel, a férjemnek pedig harcsa mangalicaduóval és füstölt angolnával a Chateau Visztől.
Nem, nincs még vége! 🙂
Az Onyx 24 hónapig érlelt mangalicasonkát kínált házikenyérrel, ropogós borjúlábpralinét lencsesalátával, rózsaszin kacsamellet sóban sült céklával és édesburgonya püréval, valamint XXI. századi somlóival. A kacsamell mellett nagyon jót beszélgettünk Gourmandulával, és párjával, a ruhatárban megtudtam milyen nehéz a dolga egy vegának a kacsamájjal 🙂 Hazafelé sétálva még megálltunk és elolvastuk az Onyx étlapját, amit egy család türelmesen végignézett egy hatalmas autóból, majd elhajtottak, gondolom a tulaj lehetett. Bevallom, soha nem jártam még náluk, de sürgősen pótolni fogom, meggyőző volt a menü!
Ennyit bírtunk, pedig igyekeztünk jobbnál jobb pezsgőkkel szebbnél szebb borokkal, sőt egy kellemes birspálinkával is helyet csinálni a lakomának.
Az díjátadóra már teljesen felajzva érkeztünk, ugyanis előtte megnézhettük a Csirke a hal, és a királyrák című filmet.


„2009. január 15-én került a hazai mozikba az első gasztronómiai thrillerként aposztrofált spanyol dokumentumfilm, A csirke, a hal és a királyrák. A legendás Paul Bocuse által alapított Bocuse d’Or olyan eseménye a nemzetközi gasztronómiának, mint a sportnak az olimpia. A két nap alatt 24 szakács, számos nemzet küldötte méri össze a tudását. Öt és fél órája van minden versenyzőnek arra, hogy elkészítsen az előre megadott fő alapanyagokból egy ételsort.2007-ben ez a halibut nevű halfajta, a csirke – a híres bresse-i csirke – és a királyrák volt. 2006 hispán bajnoka, Jesús Almagro volt a nyilvánvaló választás a spanyolok részéről. Csak a napi fárasztó tréningek adhatják azt a reményt, hogy képes lesz helytállni a versenyen és dicsőséget hozni hazája gasztronómiájának. Almagro nem egy arrogáns, önhitt alak, aki félistennek képzeli magát, hanem kemény munkása, robotosa a konyhának. Óriási türelemmel és alázattal tűri spanyol kollégáitól és a korábbi Bocuse d’Or-versenyzőktől a kíméletlen kritikát, de nem bírja a feszültséget, a közönség biztatása sem kíméli meg attól, hogy a nagy versenyen könnybe lábadjon a szeme a frusztráció és reménység vegyes érzésétől… A dokumentumfilm új műfajt teremtett: a gasztronómiai thrillert.”
A film annyira izgalmas volt, hogy mindenki feszülten várta a végét, mikor is a színpadon üdvözölhettük szívből jövő vastapssal Jesus Almagro-t. Hihetetlen hangulata van egy ilyen versenynek, nagyon boldog lennék, ha egyszer részt vehetnék rajta, mint néző. Egy valamit megállapíthatok, nem bánom, hogy nem lettem séf, ez valóban nem az én világom, jómagam csak élvezni szeretném ezeknek a zseniknek az áldásos munkáját. Jesus Almagro édesanyja paella készítőjét viszont szívesen látnám a konyhámban!
A film kötelező mindenkinek, aki a gasztronómia szerelmese!

Kategóriák
Egyéb kategória

Hamburger (buci és hús)

Magam sem értem miért nem került fel eddig hamburger recept a blogra, pedig kéthavonta biztosan elhangzik a sóhaj, hogy együnk egy jó kis „paraszt hamburgert” Vagyis legyen benne annyi hús és hagyma, hogy két napig ne tudjunk emberek közé menni 🙂
Én szeretem benne a csalamádét és legjobban a puffancsban tálalt húst díjazom, de a férjem egyikre se vevő, ő bacon-nel és „hagyományos amerikai zsömlével” szereti.
Mindig úgy készítjük, hogy amikor megsült egy húspogácsa, akkor mindenki félbevágja a saját zsömléjét, és azt tesz bele, amit csak szeretne, mindezt olyan sorrendben, ahogy neki tetszik.
Barátnőm férje szerint ugyanis nem mindegy, hogy a hagyma a hús alatt vagy felett van, de az sem mindegy, hogy hová kerül bele a mustár és a ketchup.
Nekem nincsenek ilyen megkövesedett rigolyáim (egyenlőre), de 20 éve vágyok egy nagyon finom szósz ízére, amit Göteborgban nyomattam mindig a hamburger mellé. Ez a valami tubusban volt kapható, rózsaszínes árnyalatú volt, és kicsit emlékeztetett a Big Mac szósz ízére. Bevallom, egészen addig amíg nem olvastam a sugárzó hamburgerről, és saját kísérlettel nem igazoltam be magamnak az ott hallottakat, addig szerettem a Big Mac-et. Azóta is szeretném, de nem merem megenni 🙂
Hamburger buci hozzávalók:
1,5 csésze simaliszt (1 csésze 2,25 dl)
1/4 csésze tejföl
1 tojás
4-5 ek tej
1 kk só
1kk cukor
1 kk szárított élesztő
A lisztet meglangyosítottam a mikróban. Hozzákevertem a szintén langyos tejet, a tojást, tejfölt, sót, cukrot, és élesztőt. Magas fokozaton dagasztottam a tésztát, így a gép egy idő után teljesen feltekerte a dagasztórúdra, és folyamatosan, erősen nekicsapkodta a tál oldalának. Szerintem ettől lett finom! Duplájára kelesztettem, majd kinyomkodtam belőle a levegőt, 8 golyóvá formáztam, és hagytam újra duplájára kelni. Megkentem tojással, megszórtam szezámmaggal, és 180 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt szép pirosra sütöttem.
A húspogácsa hozzávalói:
50 dkg darált marhahús
1 nagy fej hagyma lereszelve
3 gerezd fokhagyma összetörve
só, bors
ketchup
mustár
kakukkfű
1 kk szódabikarbóna
Olajban sütöttem ki a húspogácsákat.
És végre elkészítettem a szószt is, szerintem nagyon jó lett, nem is értem eddig miért nem álltam neki. Azt, hogy hasonlít-e az eredetire, már nem tudom megmondani sajnos, de ezentúl mindig csinálok majd a hamburgerhez, az biztos!
Hamburgerszósz:
1 rész majonéz
1/3 rész ketchup
1/3 rész nagyon apróra vágott csemegeuborka
1/3 rész nagyon apróra vágott hagyma
só, bors
kevés méz és ecet

Kategóriák
Egyéb kategória

Bortúra az óvodában

Ezt a levelet kaptam egy perccel ezelőtt az óvodából, ahová a fiam jár:

Mondja valaki, hogy létezik ettől jobb ovi a világon!

„Kedves Szülők!
2009. január 21-én, szerdán az óvoda bortúrára megy a ….. borászatba a Budapest….

A kirándulás költsége 1.000,-Ft.
Kérjük a lenti részen, aláírásukkal engedélyezzék a kirándulást, amit visszaküldeni szíveskedjenek.
Előre is köszönjük,
Titkárság
Beleegyezem, hogy gyermekem _______________________ részt vegyen 2009. január 21-én a kiránduláson.
Mellékelem az 1.000,-Ft-ot.
Aláírás ______________________________

_____________________________________________________________

Dear Parents;
On Wednesday, January 21st the kindergarten groups will be going to a wine cellar tour to the …..The cost of the trip will be 1.000,-Ft.
Please sign and send back the permission slip below
Thank you
Administration
I allow my son/daughter _______________________ to participate in the trip on January 21st .
I enclosed 1000 Ft.

Signature ______________________________ „

Kategóriák
Egyéb kategória

Csicseriborsós csirke

Vannak olyan napok, amikor minden felborul. Arra számítok reggel, hogy 11 körül már itthon dolgozhatok, és lesz időm főzni, mégis éppen, hogy odaérek fél ötre a gyerekért az ovibuszhoz. Érdekes módon pont ezeken a napokon kívánunk meg valami extra forró vacsorát, szóba se jöhet egy rántotta, vagy meleg szendvics, pedig máskor örömmel vacsorázunk ilyesmit is, ha más éppen nem akad.
Készülök az alkalomra, mindig van a mélyhűtőmben felkockázott, „gurulósra” lefagyasztott csirkemell filé. Ez nagyon hamar kiolvad, pont egy vacsorányit tartok egy zacskóban, szerintem nagyon praktikus.
Szintén mindig van itthon paradicsomkonzerv (most nem használtam, de van), csicseriborsó konzerv, babkonzerv (több féle, fehér nagy szemű, apró gyöngybab, vörös kidney bab), sőt akad kukorica, néha bébirépa is. Az ilyen negyedórás vacsorákhoz sorra nyitom ki a dobozokat, öntöm bele a serpenyőbe a zöldségeket, és mire a gyerek is levette a cipőjét, a férjem is megfőzte a testünk felengedéséhez nélkülözhetetlen teát, már tálalok is. 15 perc alatt Gábor mindössze kétszer kérdezi meg, hogy mikor készül el, Dávid legalább tizenötször, de már létezik tizenötféle válaszom, úgyhogy nincs probléma. Ilyen válaszok: majd ha levetted a cipődet, miután kezet mostál, ha kidobtad az összegyűrt papírt, amikor a nagymutató felfelé mutat, és végül, ha elkészült a tea 🙂
Kedvenc izraeli receptem pár hozzávalóját cseréltem másra.
Hozzávalók:
1 egész csirkemell filé felkockázva
olívaolaj
2 fej hagyma felkarikázva
1 csicseriborsó konzerv leszűrve
1 nagy szemű babkonzerv leszűrve
4 ek mazsola
20 szem koktélparadicsom félbevágva
(ha nincs koktélparadicsom, akkor egy konzerv darabolt paradicsom)
só, bors
1-2 kk őrölt fahéj
2 kk őrölt koriander
2 kk őrölt római kömény
2 ek méz
1 kk chili
1 nagy csokor koriander zöld
(Sok helyen olvasható, hogy ha nem kapunk koriander zöldet, nyugodtan használjuk petrezselymet. Nos, a petrezselyem kb. annyira helyettesíti a koriandert, mint a cseresznye az almát. Mindkettő zöld, de sem az ízük, sem az illatuk nem hasonlít egymásra. Vannak akik nem szeretik a koriander zöldjét, nekik valóban ajánlom, hogy használjanak petrezselymet.)
A csirkemellet olajban gyorsan megpirítottam, rászórtam a száraz fűszereket, és csak ekkor tettem bele a felkarikázott hagymát. Miután a hagyma megpuhult, következett a fokhagyma, majd a lecsepegtetett konzervek. Megszórtam mazsolával, és óvatosan belekevertem a paradicsomot. Végén kevertem bele a mézet, és szórtam meg korianderrel. A chilit csak az asztalnál tettük bele, hogy a gyerek is ehessen belőle.
Nagyon kellemes lett volna a tetején egy kevés pirított kesudió is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sonkagombóc leves

Ha nulla fok alá süllyed a hőmérséklet, semmi mást nem kívánok, csak levest és levest és levest. Ebből következik, hogy az utóbbi napokban meglehetősen sok leves volt nálunk.
Ez egy újrakészített változata egy hasonló, de elrontott vacsorának. Persze vendégeim voltak, és akkor sikerült olyan gombóclevest főzni, amiben a gombóc eltűnt. Nem tudom megmondani miért, de teljesen szétfőtt. Igazából ettől a leves nem lett rossz, csak jól besűrűsödött. Azért még egy esélyt adtam a dolognak, és jól tettem, a gombócok sikerültek.
Nem kevés tréfli recept van ezen a blogon, mégis eddig hárman megjegyezték a ragulevesemnél, hogy az bizony nem kóser (tejszín és hús egy levesben nem lehet az!). Nos, ez a leves se kóser. Meg lehet próbálni szójatejjel, de én nem tenném…
Hozzávalók:
1,5 kg füstölt pulykacomb (a felső része a combnak)
2 ek vaj
1 nagy fej hagyma
1 nagy konzerv kukorica
20 dkg fagyasztott zöldborsó
2 szál sárgarépa
3 dl tejszín
1 ek tárkony
citromlé ízlés szerint só, bors
(1 dl konyak, ami el is maradhat, de nagyon finom lesz tőle)
A gombóchoz:
10 dkg főtt sonka a combról
30 dkg főtt, áttört krumpli
1 tojás
15 dkg liszt
Só, bors, szerecsendió
A combot megfőztem annyi vízben, amennyi ellepi. kiszedtem a levéből, és lefejtettem a húst a csontról. Megfőztem a krumplit, összetörtem, hagytam kihűlni, majd elkevertem a többi gombóchoz valóval, és a ledarált sonkadarabbal. Gombócokat formáztam belőle, és letakarva pihentettem amíg a leves megfőtt.
A hagymát apró kockákra vágtam, a vajon megdinszteltem, rádobtam az apróra vágott répát. Amikor a répa félig megpuhult, következett a zöldborsó (Mi lehet a magyarázata annak, hogy igazán jó zöldborsót fagyasztva, de kukoricát konzervben árulnak?), majd felöntöttem a sonka főzőlevével, és pótolom vízzel is. Beletettem a sonkát, és a kukoricát is, majd belefőztem a gombócokat. Csak a legvégén kevertem hozzá a tejszínt, a konyakot, és a tárkonyt is.
Mi úgy szeretjük, ha nagyon citromos, de a fazékba csak keveset teszek, mindenki maga savanyítja be kedve szerint az asztalnál.

Kategóriák
Egyéb kategória

Láva kenyér

Találtam egy nagyon ígéretesnek tűnő kenyérreceptet, le is írtam a hozzávalókat, elkészítettem odáig, hogy már tölteni és formázni kellett volna, amikor elment az internet a környéken. Ezért aztán a végén sok mindent emlékezetből csináltam, de utólag nem bántam meg, és nem is komoly változások ezek. (Az eredeti recept oldalán nagyon jó kis képes lépésről-lépésre recept található)
A kenyér a sütőből kikerülve meglehetősen csípős, de másnap szinte alig. Pedig először annyira füstölt tőle a fejem, hogy megijedtem, mert úgy éreztem ebből bizony nem sokat fogok enni, marad mind a férjemnek. Én is szeretem a csípőset, de csak akkor, ha az még egy olyan fokozat, ami mellett minden másnak is érzem az ízét. Ehhez képest Gábor attól is lázba jön, amitől lezsibbad először a szája, aztán a feje, végül szakad róla a víz. Én ezt már értelmetlennek tartom, de elhiszem, hogy sokakat vonz az a nagy adag endorfin, ami ilyenkor felszabadul a szervezetben.
Nagyon érdekesen viselkedik a kenyér, ugyanis sütés előtt a téglalap alakura nyújtott tésztát meg kell szórni kukoricával, jalapeno paprikával, és sajttal, majd feltekerni. Láttam az eredeti fotón, hogy a tetején láva szerűen fog a sajt a zöldségekkel kifutni, de azt hittem, marad majd a közepében is. Jelentem, teljes a kenyérvulkán kitörése, és a „kráterben” nem marad egy szem kukorica sem.
Az elkészítése egy kis előkészületet igényel az előző este, sütni csak következő nap lehet.
Nagyon látványos, nagyon finom, érdemes kipróbálni!
Hozzávalók:
Egy nappal a sütés előtt elkészítünk egy kovászt:
1, 25 csésze BL80-as kenyérliszt (1 csésze=2,25 dl)
0,75 csésze víz
0,25 tk instant élesztő
A hozzávalókat összekeverjük egy tálban, fóliával letakarjuk, majd szobahőmérsékleten 12-18 órát állni hagyjuk.
Másnap:
1,75 csésze langyos vizet felfőzünk 0,25 csésze kukoricaliszttel.
Belekeverünk 1 ek. mézet, 1 ek. vajat, és 2 tk. sót.
Hagyjuk langyosra hűlni a masszát, majd hozzákeverjük a kovászhoz.
Beledolgozunk még 3,5 csésze lisztet, és 1 kk instant élesztőt.
Géppel 20 percig dagasztottam, majd letakarva a duplájára kelesztettem. Kinyomkodtam belőle a levegőt, hagytam újra megkelni, lisztezett deszkára borítottam, és téglalap formára nyújtottam, de nem sodrófával, csak kézzel.
Megszórtam:
1 csésze felszeletel, megszárított jalapeno paprika
1 csésze kukorica
1,5 csésze mozarella
1,5 csésze cheddar sajt (ez volt itthon) keverékével.
Feltekertem, három részre vágtam, sütőpapírral bélelt lemezre tettem, és letakarva pihentettem még 20 percet. 195 fokra előmelegített sütőben 35 perc alatt sütöttem szép pirosra.

Kategóriák
Egyéb kategória

Töltött gombafejek

Aki azt mondja, hogy ez nem is recept, annak igaza van!
Valóban semmi különleges nincs benne, de ha már tízen eltüntettünk belőle nyolcvanat, (nem írtam el, valóban nyolcvanat, mentségünkre szolgáljon, hogy se kenyeret se más köretet nem ettünk hozzá) akkor mindenképp megörökítem, hátha most hétvégén pont egy ilyen ötletre vár valaki, akinek én leszek a megmentője.
Finger food. Tudom, hülye angol megnevezés, de szerintem beszédesebb a falatkánál. Lényege, hogy kezünkkel fogva fogyaszthatjuk úgy, hogy közben borospoharat tartunk a másik kezünkben, vígan sétálgatunk fel és alá, szépen mosolyogva, kedélyesen beszélgetve.
Tehát a hozzávalók:
egyforma nagyságú gombafejek
újhagyma
petrezselyem
reszelt mozarella sajt
kéksajt (esetemben Danish Blue)
fekete, magozott olajbogyó
olívaolaj
só, bors
A gombafejekből kicsavartam a tönköt. Sóztam, borsoztam, majd csepegtettem bele pár csepp olívaolajat. Felkarikáztam az újhagymát, elkevertem a reszelt mozarellával, elmorzsolt kéksajttal, olajbogyóval, majd a felaprított petrezselyemmel is.
Megtöltöttem a masszával a gombafejeket, és 200 fokra előmelegített sütőbe toltam. 25 percig sütöttem.

Kategóriák
Egyéb kategória

Amaretti

Egy kicsit hűvösebb délután már nagyon szívesen kortyolgatok a barátnőimmel hosszúkávét, amihez nagyon jól esik egy kis ropogtatnivaló, de ezeken a rettenetesen hideg napokon akár négy teát is megiszok, csak azért, hogy szorongathassan a meleg csészét.

Amikor magam vagyok, nem kívánok semmi mást a teám mellé, de a lányokat szeretem megkínálni valamivel, és ilyenkor én is tömöm magamba a kis puszedliket. Minnél izgalmasabb a pletyka, annál jobban. 🙂
Édes, ropogós, mégis omlós mandulás csók, nem véletlenül az egyik kedvence az olaszoknak. Kevés munkával süthetünk igazán különleges süteményt, érdemes kipróbálni.
Hozzávalók:
2 db tojásfehérje
30 dkg mandula, liszt finomságúra őrölve
10 dkg cukor
0,5 kk fahéj
0,5 kk kakaópor
1 csipet só
A tojások fehérjét kemény habbá verem a sóval, és a cukorral. A mandulalisztet többször átszitálom, elkeverem a fahéjjal és a kakóval, majd beleszitálom a habba, és úgy keverem össze, hogy a hab a legkevésbé törjön. Habzsákba teszem, majd sütőpapírral bélelt lemezre apró korongokat nyomok. 150 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt sütöm meg. Miután kihűlt, zárható dobozba teszem. Egy nap múlva kicsit megpuhul, akkor lesz igazán jó.