Az úgy volt, hogy péntek reggel sütöttem két kenyérkét, tettem bele jóféle francia camembert sajtot, vajat, olajbogyót, és retekcsírát. Becsomagoltam a kenyeret, és átugrottam vele a
barátaimhoz. A kenyér még langyos volt amikor elindultam, a camembert pedig jó érett. A metrón ücsörögve éreztem, hogy valaki rettenetesen büdös… Még morogtam is magamban, hogy nekem mindig pont abba a kocsiba kell szállnom, ahol egy ilyen erősen szagló alak utazik. Aztán amikor a mellettem ülő lány felállt, akkor leesett! Én voltam az. Jobban mondva a langyos sajt. De a sajtról senki nem tudott, csak azt érezték, hogy valami nagyon nem stimmel. Velem. Gondolom az egész kocsi fellélegzett, amikor leszálltam a Kálvin téren.
A barátaim vettek egy
Nespresso gépet, ami igazi finom espressót főz. Nagyon szeretem a jó kávét, olyannyira, hogy mióta rájöttem, hogy otthon nem tudok igazán jót főzni, azóta nescafét iszunk, na jó, abból a goldot. 🙂 De most asszem itt a megoldás, ugyanis a kávé légmentesen lezárt, egyadagnyi kis patronokban várja, hogy felhasználják, és mindig friss.
Jó kávé, jó társaság, jó ötletek, jó pletykák, és egyszer csak azt veszem észre, hogy két óra van. Péntek két óra. Harminc perc múlva hozza a busz a gyerekeket, nem főzetem semmit, szalad a lakás. Rohanás a buszhoz. Időben odaéretem, kicsit ebédeltünk, eltakarítottam a romokat, és már este is volt.
Estére
Meirhez voltunk hivatalosak utó Purim partyra, ahova nagyon szerettem volna főzni valamit, de nem volt időm. Gyorsan összedobtam egy sütit, biztos ami biztos alapon mákot tettem bele
Forza kedvéért, és este kilencre ott is voltunk a VII. kerületben.
Mikor megérkeztünk még csak
Lois volt ott, aki ígérete ellenére mégsem öltözött vámpírnak, de militaryban jött, és állította, hogy katona jelmez van rajta. Jó, egy kis jóindulattal elhiszem 🙂 Loisra nagyon büszke lehet az édesapja, ugyanis felvásárolta az összes kóser rágcsálnivalót, sőt egy üveg kóser Tokaji Aszút is hozott, amivel rögtön elvette a férjem morgós kedvét.
Házigazdánk rendes zsidóhoz méltóan délután még libatöpörtyűt akart sütni, de este hétkor már sehol nem kapott hájat, így oldalas lett a vége 🙂 Majdnem kóser, mondhatnánk.
Aztán megérkezett
Holz, akit én még soha nem láttam, de rögtön a szívembe lopta magát jóféle boraival.
Sasára, és Forzára se kellett sokat várni, sőt hoztak egy kis kóser szilvát is, hogy legalább középen álljon a kósersági mérleg nyelve. Na, itt kezdtem magam felettébb jól érezni! Tényleg remek esténk volt.
Csak úgy mellékesen jegyzem meg, hogy aki iPhone-t mutogat a hároméves fiamnak, az vigyázzon, mert a nyafogást is hozzá fogom irányítani, hogy vegyünk egy olyan játékot, minta mi a bácsinak van…
Kettő körül értünk haza, fáradtan, spiccesen. Persze a gyerek másnap reggel is hétkor ébredt, úgyhogy frissen és üdén szórakoztattuk őt egész nap.
Mivel Foza zseniális képregényt csinált az estéből, én jól el is loptam azt. Házigazdánk letiltotta magát a képekről. Vagy szégyell minket, vagy találni kéne neki egy pszihiátert, ugyanis azt hiszi, hogy rettenetesen néz ki. Mindegy, én mégiscsak felteszek róla is egy fotót, nehogy már pont ő maradjon ki!
A receptekből nem látszik, de tart még a diéta. Tegnap délután feljött a barátnőm, és valami édességet óhajtott. Nem állítom, hogy sok minden nassolnivaló van itthon, hát abból kellett összedobni valamit, amit találtam. Nagyon finom lett, meg fogom ismételni!
Végezetül álljon itt a süti receptje Loisnak, (amivel tűzforrón ültem be a kocsiba, és ketté tört a térdemen) . Legközelebb jobban igyekszem megígérem!
