Szerző: fuszereslelek

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőbénye napok: Ez nem túróscsusza!

Ez az étel még csak nem is hasonlít a túrós csuszára. Bár tészta is, tejföl is, és túró is van benne, mégis tejesen más. A lényeg a savanyú vaj, amit egy pár posttal ezelőtt kerestem. Ott Tamara adott egy jó tippet, hogyan is készíthetek savanyú vajat. Bár nem lett olyan, mint az eredeti, mindenestre sokkal jobb, mint a rendes édes tejszínből készült vaj. (Azért azzal is érdemes megpróbálni!)
Kár, hogy az Internet még nem közvetíti az illatokat, mert ennek az ételnek az erőssége a csodálatos illata. A piruló vajnál csodálatosabbat elképzelni is nehéz. Nem tudom honnan származik ez a recept. Talán egy valódi kóser megoldás a szalonna helyettesítésére? Nem hinném! Inkább arra gondolok, hogy egy módja a vaj felhasználásának, mielőtt megavasodna.
Mivel én nyújtófával nem tudok igazán vékony tésztát nyújtani, kénytelen voltam egy tésztagépet bevetni. Még így is jobb lett, mint a bolti tészta.
Tíz deka vajat megolvasztok, és hozzákeverek egy doboz tejfölt. Folyamatos kevergetés mellett addig pirítom a tejfölt, amíg pici barna pöttyökké zsugorodik a vajban. Fontos a folyamatos kevergetés, mert a végén könnyen lekap. (Ez legalább egy fél óra!)
Közben kifőzöm a tésztát, majd a végén összekeverem. A tetejére dobok egy kevés túrót. Ha másnapra is marad, jobb egy zománcos lábosban melegíteni, mint mikróban, mert akkor kicsit leég a tésztával együtt, és az mindenki kedvence 🙂
Érdemes kipróbálni!

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőbénye napok: gerslileves

Ez a leves valahogy úgy születhetett, mint a pékné csülke. Nagyon egyszerű, az előkészítése negyed óra alatt megvan, és maximum egy óra alatt megfő. Nagyanyámnak volt saját füstölője, és ő még erősebben füstölte a húsokat, mint amit manapság lehet a piacon vásárolni. Ezért az ő levese intenzívebb füstös ízzel rendelkezett, mint az enyém, de így is nagyon finom. Szerintem egy nap állás után még jobb lesz a leves, mert addigra a gersliből kioldódik a keményítő, amitől rántás nélkül is egy jó sűrű leves kerülhet az asztalunkra.
Hozzávalók:
Egy nagy fej hagyma
Olaj
2 szál sárgarépa
2 szál fehérrépa
Karalábé
2-3 marék gersli
Egy nagyobbacska füstölt pulykacomb (bármilyen füstölt hús megteszi)
Zeller zöld
Petrezselyem
2 gerezd fokhagyma
Pirospaprika
Só, bors
A hagymát üvegesre párolom az olajon, majd rádobom az összes zöldséget, gerslit, húst. Fűszerezem, és alacsony lángon addig főzöm, amíg a hús olyan puha lesz, hogy könnyen lefejthető a csontról.

Kategóriák
Egyéb kategória

Erdőbénye, a szívem csücske

Édesapám Erdőbényén született. Ez egy pici, Tokaj-hegyalján lévő falu, hegyekkel övezve. Nekem a legszebb falu a világon.

Itt minden háznak van borospincéje, minden asztalon ott a butella borral, és minden vendéget megkínálnak törkölypálinkával. A kapor mellett ez az illat juttatja még eszembe a régi nyarakat. Sokszor két hónapot is nagyanyám vigyázott rám nyáron, és már mindig nagyon vártam anyámék érkezését. (Akkoriban Szerencsen még át kellett szállni, és gőzős vonat ment Bényéig) Mindig késő este érkeztek, hosszú volt az út vonattal, vagy autópálya teljes hiányában Zsigulival Erdőbényéig. Szerettem volna őket ébren megvárni, de soha nem bírtam addig fennmaradni. Rendszerint arra ébredtem, hogy a törköly illatát érzem. A csukott ajtón át is lehetett érezni 🙂 Nagyanyám mindig húslevessel készült legkisebb fia érkezésére, de nem akármilyennel! A tyúkot nagyon ügyesen félig kicsontozta, a bőre alatt megtöltötte, és egyben főzte bele a levesbe. Utána még sütőben picit megpirította. A levesbe házi „metéltkét” gyúrt.
Családi képeket nézegetve tűnt fel, hogy minden képen borospohár van a kezemben. Aztán elővettem régi képeinket, és mit látok? Nagyapámnak is mindenhol borospohár van a kezében. Sőt az egész családnak… Nem hiába, az erdőbényei gének 🙂 Sokan, ha tokaji borokról hallanak, mindig az édes aszú jut eszükbe. Persze, az az igazi hungarikum, de én a száraz szamorodnira esküszöm. Egyébként bármikor, ha beleszagolok egy jó illatú tokaji borba, és becsukom a szemem, rögtön öt éves kislánynak érzem magam: lent állok a sötét pincében, ahol mamám bort lop a hordóból nagyapámnak, akit szeret a korhely szóval illetni, mégis rajongásig szeretik egymást. Nagyapám nagyon jólelkű, mindenki által szeretett ember volt. És persze szerette az ő szavával élve: a borocskát. Mikor beteg volt már, és nagyanyám napközben a Görbében (egy dűlő neve) kötözött, sokszor kért meg: Kislyányom, megkeresnéd a borocskát? Nagyanyád biztosan a spájz hátuljába dugta a demizsonba.
Papa és mama igazi szerelemben élték az életüket. Apám csak két vitára emlékszik. Az egyik, mikor András napon nagyanyám nem akarta beengedni a cigányt (akinek történetesen sáros volt a lába), pedig az minden évben elhúzta nagyapám nótáját. Nagyapám a nagytükörbe vágta a széket – a cigány bejöhetett! A másik vita tárgya már nem maradt fönn, csak a végkifejlet: nagyapám összecsomagolt egy bőröndbe, és elindult. Tíz perc múlva érkezett haza, a következő megállapítással: Azt hittem anyátok sírva rohan majd utánam. De nem jött, kénytelen voltam magamtól hazajönni.
Télen nagyapám elővette a lovasszánt, és csengőket kötött a „lovacskára”. Régebben voltak „tehénkék” is, de az én életemben már csak tyúkok.
Ezen a héten egy pár bényei receptet szeretnék megosztani, bár a legtipikusabbat, a habart zöldpaszulyt kihagyom, mert bár nyaranta szinte minden bényei házban hetente megfőzik, én azt nem szeretem.

Erdőbénye: alföldi lak és kóservendéglő

Kategóriák
Egyéb kategória

Töltike: ez savanyú!

Nekem ez az étel igazi nyári fogás. Sajnos csak édesapám osztozik az ízlésemben, más csak jóneveltségből mondja, hogy finom. Valóban elég savanyú, a szőlőlevél is az, és az egres (piszke, biszke, büszke) is csak fokozza a dolgot. Aztán ott van még a kapor… Én is csak tíz éve eszem meg, de azóta nagyon kedvelem. Télen is a nyarat juttatja eszembe az illata. Nagyanyám kapros-túrós pitéje, édesanyám kovászos uborkája, a piacon a kapros-juhtúrós lángos. Csupa-csupa nyári étel. Mivel egy évben csak egyszer főzők ilyet, mindig nagyon várom már mikor érik az egres! Ilyenkor még a szőlőlevél is zsenge, nem kell török konzerv levelet használni, bár próbáltam már azzal is, de nem az igazi.
Van, aki tejföl helyett tejszínnel készíti, sőt láttam már a receptet sóskával is. Na az még nem akármi lehet 🙂
Hozzávalók a töltelékhez:
30 dkg darált hús
1 kis fej hagyma
2 marék félig főtt rizs
Majoránna
Só, bors
Kb. 15 leforrázott szőlőlevél
Hozzávalók a mártáshoz:
20 dkg egres
2 dl tejföl
1 ek liszt
Piros paprika
Só, bors
Cukor ízlés szerint
Nagy csokor kapor
A szőlőleveleket megtöltöm az összedolgozott töltelékkel, és szorosan feltekerem. Akkora lábosba rakosgatom egymás mellé, hogy épp beleférjenek. Ráöntök annyi vizet, amennyi ellepi, és 20-25 percig épp csak gyöngyöztetve főzöm. Ekkor beleszórom az egrest, fűszerezem. Mikor az egres már puhul, de még nem főtt szét, behebarom a tejföllel és a liszttel. A cukrot a végén teszem hozzá. Tálalásnál jól megszórom a tetejét az apróra vágott kaporral.

Kategóriák
Egyéb kategória

Sajttal töltött chilli olívaolajban

Eredetileg nem akartam feltenni ezt a receptet, mert azt hittem, ezt aztán mindenki ismeri. Közben ketten kérték már levélben, és most egy kommentelő is. Bocsánat, mindenki magából indul ki.
A piacon szoktam savanyított chillipaprikát venni. Eddig mindig kicsi paprikákat töltöttem, de most a barátnőmnek a képen láthatót ajánlotta a zöldséges, mert az éttermek is ezt viszik. Ez nem is igazi chilli, hanem a zöld hegyes erős paprika savanyított változata. Fontos, hogy húzzunk gumikesztyűt a paprikák csumázásához, mert utólag lehet csak érezni, hogy mennyire erős. És ne érjünk a szemünkhöz, vagy ha kesztyű nélkül csináltuk, akkor 24 óráig a férjünkhöz 🙂 A töltelék egyszerű feta sajt botmixerrel krémesítve, fűszerezve. A kakukkfű nagyon jót tesz neki, de minden friss fűszer mehet bele. A sajtot habzsákba töltöm, és a paprikákba nyomom. Szorosan egymásmellé rakom őket egy üvegben, és felöntöm olíva olajjal. Az olajba jó ha teszünk pár fokhagymagerezdet, zöldfűszert, olajbogyót, zöldborsot, vagy ami éppen kéznél van. Hűtőben kb. két hétig áll el. A maradék olajban nagyon jól lehet mozarellát és fetát pácolni.

Kategóriák
Egyéb kategória

Cukkíni, Cukkíni, Cukkíni

Hurrá terem a cukkíni! Magam sem tudom mit szeretek ezen a viszonylag íztelen zöldségen annyira, de minden évben annyira örülök, mikor az elsők megjelennek. Talán pont az a jó benne, hogy nem túl karakteres az íze, ezért szinte mindenfélével lehet házasítani? Még az sem tudja elvenni a kedvem tőle, hogy egyszer egy töltött cukkíni majdnem a halálunkat okozta szalmonella formájában. (Persze a beletöltött kolbászhús volt a bűnös) Ezt azóta is vágyakozva emlegetjük édesanyámmal, mert nyolc kilót fogytunk fejenként 🙂
Persze ez még akkoriban volt, amikor csak a töltött cukkínit ismertem, meg a steak mellett sütött szeleteket. Gondoltátok volna, hogy a cukkíni alig százéves, és egy véletlen hiba eredménye? Minden esetre mostanában lesz itt az oldalon pár recept, ami ezzel a zöldséggel készül, ugyanis ha beindul a termés, akkor nincs mese enni kell, ugyanis nagyon hamar képes 6-7 kilósra is megnőni, akkor pedig már nem az igazi. Mademoiselle-nél láttam egy jópofa kerek cukkínit, és örömmel fedeztem fel az ilyen fajta magot a kertész boltban. Jövőre már nekem is teremni fog, remélem.
Ez egy jó kis diétás saláta így bikini szezon előtt.

Hozzávalók:
50 dkg cukkíni felkockázva
2 fej hagyma csíkokra vágva
50 dkg paradicsom felkockázva
3 gerezd fokhagyma felaprítva
Koriander vagy petrezselyem zöld
Egy marék olajbogyó
1 tk fahéj
1tk őrölt bors
2 ek balzsamecet
A hagymát megdinsztelem az olajon, rádobom a cukkínit, sózom, és addig párolom, amíg félig megpuhul, de még roppanós. Lehúzom a tűzről, és belekeverem a többi hozzávalót. Ha valaki szereti, tehet hozzá egy kanál mézet is. Hús mellé köretnek, vagy házi rozskenyérrel finom. Szerintem langyosan a legjobb, de forró napokon a hűtőből előkapva se utolsó.

Kategóriák
Egyéb kategória

Camaber sajttal töltött alma

Már két hete figyelt a hűtőben két camabert. Persze még nyugodtan pihenhetett volna ott legalább ugyanennyit, de én olyan vagyok a sajttal, mint Gombóc Artúr a csokival. Szinte hallom, amikor utánam szól: Engem egyél meg, velem mi lesz? Nem is hagyhattam tovább, pedig nem ez volt mára betervezve. A végső lökést az adta, hogy kihallgattam valakit a metrón (bocsánat!), aki azt mesélte, hogy aszalt szilvával töltött sajtot evett egy étteremben.
Rögtön elkezdett dolgozni az agyam, beindult a nyáltermelésem. Csak kis betűvel merem leírni, hogy először úgy gondoltam, az aszalt szilvát bacon-be tekerem, és azzal töltöm meg a sajtot, majd kirántom. A terv akkor dőlt meg, amikor egy fia szalonnát sem találtam itthon, viszont fonnyadozó almákat igen. (Tehát ez is lehetne kóser, de vega mindenképp.) Remek, akkor nem kell panírozni 🙂
Kikapartam az almák belsejét, beletöltöttem a sajtot, és egy-egy aszalt szilvát. Amíg a sütőben sült, a kikapart almát egy pici vajon felaprított szilvával és vörösborral megpároltam. Ez lett az öntet. Rizzsel tálaltam.

Kategóriák
Egyéb kategória

Six braided challah – fonott kalács (hatfonatú)

Bocsánat az angol-magyar címért, de nem tudom, hogy mondják ezt magyarul. Végül is mindegy. Péntek este vendégeink voltak, és az én kis egyszerű formában sült challah-mra kijelentették, hogy ez “csak” kalács. Mert az igazi kóser challah az hat, sőt nyolcfonatú. Na tessék! Ez ám a kritika! És ha már itt tartunk, volnék oly szíves, és érthetően leírnám, hogy is kell ezt művelni! Megpróbáltam, és nem tudom leírni. Nyelvi hiányosságaim vannak sajnos ez ügyben. Nem vagyok műszaki könyvíró. Megpróbáltam, zagyvaság lett belőle 🙂
Pedig nagyon egyszerű, remélem a fotók alapján érthető mindenkinek. Egy kis gyakorlás, és menni fog! Mire ezt kiszenvedtem, addigra találtam a Youtube– on egy remek videót egy helyes kollegina nőtől. Hogy én mégis miért nem ilyeneket sütök? Mert ebből egyszerre csak kettő fér be a sütőbe. Ha négyet csinálnék, nagyon picikék lennének. Márpedig nekem egy hétvégére négy kell. Azt azonban el kell ismerni, hogy sokkal szebb, mint a másik. Maga a kalács receptje ugyanaz, mint a másiké. Sok sikert!
In English:
We had friends for dinner on Friday night and having seen my little challah baked in a simple tray they remarked that it was “just” a simple milk-loaf as the actual kosher has 6 or rather 8 braids. Here we are! That is a real criticism! But having talked about it they asked me whether I would be so kind and explain it, in an understandable way how to make one. I have tried but cannot describe it.. Unfortunately I have some linguistic deficiencies. I am not a technical book writer. I have tried but it all became a hodgepodge, it is very simple to make one, though. Hopefully it will become clear to everybody seeing the photos (of them). Only a little practice and it will fill the bill. While labouring writing this I just found a great video on Youtube sent by a nice colleague of mine. Why am I not baking these ones? Because only 2 loaves fit into the oven at a time. If I made four, they would be too small. And I do need 4 loaves for a weekend. But I have to admit that they (in the video) are much nicer than the other ones.
CLASSIC CHALLAH (One of the most universally popular challot to grace the Shabbat and holiday table.)
1 ounces fresh yeast or
2 packages dry yeast
1,75 cups warm water
0,33 cup sugar
1 Tbsps. salt
6 or 7 cups flour
3 eggs, slightly beaten
0,5 cup oil
GLAZE:1 egg, beaten, Poppy or sesame seeds
(2 to 4 loaves)
Dissolve yeast in warm water in a large bowl. When dissolved, add sugar, salt, and half of the flour. Mix well. Add eggs and oil, then slowly stir in most of the remaining flour — dough will become quite thick. (Until the kneading stage, dough can be mixed in an electric mixer.)
When dough begins to pull away from sides of bowl, turn onto floured board and knead for about 10 minutes. Add only enough flour to make dough manageable. Knead until dough is smooth and elastic and springs back when pressed lighty with fingertip.Place dough in a large oiled bowl. Turn it so the top is oiled as well. Cover with a damp towel and let rise in a warm place for 2 hours, punching down in four or five places every 20 minutes. Separate challah with a blessing. Divide dough into four to six parts and shape into loaves; place in well-greased bread pans or on greased baking sheet. Let rise until double in bulk. Preheat oven to 375°. Brush tops of loaves. Good luck!



Kategóriák
Egyéb kategória

Sólet Indiában

Mikor Aubergine kiírta a pályázatot, rögtön tudtam, hogy a korianderről fogok írni, de azt gondoltam, hogy a zöldjéről. Aztán láttam, hogy szeretné, ha különbséget tennénk a zöldlevelek és a termések között. Szerencsére a termését is imádom, szóval velem nem lehet kiszúrni 🙂 Azért persze muszáj szót ejtenem a levélről is, főleg azután, amit CV postjában találtam, hogy még koriandergyűlölők „pártja” is létezik. De miért? De miért? De miért?
Soha nem gondoltam volna, hogy ennyire megosztja a világot egy egyszerű kis növény! Méghogy poloska íze van! (Igaz, poloskát még soha nem ettem) Minden esetre Lilafüge legalább szereti, úgyhogy én is szeretem őt!
Maga a növény (Coriandrum sativum L.) a földközi tenger vidékéről származik. Más néven: koriandrom, cigánypetrezselyem, zergefű, beléndfű, kínai petrezselyem, poloskakömény (na tessék!), bolhafű, cilantro. Már 3000 éve legalább használják a konyhaművészetben és a gyógyászatban. Ie. 1550-ben az Ebers féle papirusztekercsek megemlítik, de szanszkrit szövegekben és a Bibliában is előfordul És (a manna) édesebb volt, akár a koriandermag (Exodus 16.31). Fáraók sírkamráiban megtalálták a növény magjait, a görög Hippokratész, az orvostudomány atyja, orvosságként javallotta. A rómaiak a hadjárataikra vittek magukkal koriandert a kenyerük fűszerezéséhez, (én is mindig szórok a kovászos kenyér tésztájába, de ha oda nem is, akkor a tetejére.) így honosodhatott meg a fűszer egész Európában. A koriandert telítettség, enyhe gyomor- és bélpanaszok gyógyítására használják.
Magyarországon álltában a kicsi gömbölyű magokat árusítják. Ezek a magok Oroszország európai részén teremnek, és állítólag magasabb az illóolaj tartalmuk, míg a nagyobb magoknak alacsonyabb. Én jobban kedvelem a nagyobb, kicsit hosszúkás magokat, mert erőteljesebb az íze. A Szép kis India nevű fűszerboltban mindig lehet ilyet kapni. Nagyon fontos, hogy használat előtt száraz serpenyőben pirítsuk meg egy kicsit, így az íze, és az illata is megsokszorozódik.
A receptben biztos, ami biztos, használtam a magot is, és zöld leveleket is.


Dafina a szefárdi sólet

Ahogy egyre melegebb lesz, mind többet gondolok arra, hogy csak hideg gyümölcslevest, vagy madártejet kéne enni egész hétvégén. Biztosan csodálkozna minden vendég, ha ez lenne a szombat déli menü! Azért megpróbálok a lehető legkevesebbet a tűzhely közelében tartózkodni, félkész dolgokat is belecsempészni az ételbe. Éljen Appert, aki lehetővé tette a csicseriborsó és pardicsomkonzerv vásárlását!
Ezt az ételt, szinte minden afrikai, közelkeleti országban ismerik, ahol zsidók élnek, csak más-más néven. A Dafina arab szó, betemetettet jelent. Az agyagedénybe bekészített hozzávalókat légmentesen lezárták, a földbe egy gödröt ástak, aminek az aljára parazsat szórtak. Erre tették az edényt, majd befedték földel.
Ismerős a módszer, ugye? Majdnem kemencében sütött sólet! Ugyanis a csicseriborsó hasonlóan a babhoz lassan fő meg, miután pedig megfőtt, másnap délig valahogy melegen kellett tartani. Marokkóban Skhena néven főzik, ami forrót jelent, Iránban Khalebibi, szintén forró jelentéssel. A módszer ugyanez Egyiptomban is és Jemenben is, de ezekben az országokban csicseriborsó helyett fiatal zöld búzából készítik. Itt Ferik, illetve Harissa névvel illetik, ami egészet, teljeset jelent.
Mostanában nagy kedvencünk a Dafina, ugyanis ellentétben a sólettel, elpusztítása után nincs szükség négy órás mozdulatlan pihegésre 🙂
Hozzávalók:
1 kiló hús (Ízlés szerint, de bárányból és borjúból a legjobb.)
1 nagy fej hagyma felaprítva
50 dkg hámozott, felaprított paradicsom
2 doboz csicseriborsó konzerv (Ha nem konzervből készítjük akkor 25 dkg csicseriborsó, éjszakára vízben áztatva. A Lehelen az arab fűszeresnél mindig kapható konzerv is.)
1 ek előzőleg száraz serpenyőben megpirított koriander mag
1 tk őrölt fahéj
1 tk őrölt szegfűbors
1 tk őrölt szerecsendió
Só, bors
Chili
A tálaláshoz:
6 főtt tojás
1 nagy csokor friss koriander
2 ek pirított fenyőmag
A hagymát olajon megpirítom, rádobom a kis kockákra vágott húst, és fűszerekkel puhára párolom. Csak ha megfőtt, akkor teszem hozzá a csicseriborsó-konzervet, majd a paradicsomot. Ha hagyományosan készítjük, akkor sóletszerűen mindent rakjunk az edénybe, jól zárjuk le, és lassú tűzön főzzük, vagy süssük. Tálaláskor minden tányérba teszek egy főtt tojást a Dafina mellé. A tetejét megszórom friss korianderrel, és a fenyőmaggal.
Ez az írás megjelent a Judapesten is.

Kategóriák
Egyéb kategória

Zaalouk and Börek

Még mindig fél lábbal Marokkóban, de már fél lábbal Törökországban…
Rám nem jellemző módón tegnap este valami könnyűre vágytam. A zaalouk, egy nagyon egyszerű, könnyű, ám annál ízletesebb marokkói saláta. Csak magában is jól lehet vele lakni, mert akárhányszor arra járok, mindig a számban végzi egy kanálnyi. Mennyei ez az erősen füstös íz, ahogy keveredik az édes-savanykás paradicsommal, és a csípős chilivel. Szinte külön érezni minden pici fokhagyma darabka ízét, amit rögtön csillapít is a ropogósan friss petrezselyem. Forró, friss, pirított pitával remek vega vacsora lehet, még egy húsevőnek is.
Csakhogy, az az egy kis padlizsán kevés lett volna mindannyiunknak, ezért megmentendő a hűtőben már elég régen várakozó réteslapokat, török böreket készítettem hozzá. Ez utóbbi is megállja magában a helyét, egy kis sűrű joghurt társaságában, de most egymást kiegészítve hatványozottan érvényesült az ízlelőbimbóinkra mért hatásuk.
Hozzávalók a zaalouk-hoz
1 padlizsán (láng fölött megsütve, héját lehúzva, lecsöpögtetve, felaprítva)
3 paradicsom (nyersen, héját lehúzva, felkockázva)
5 gerezd fokhagyma apróra vágva
1 nagy csokor petrezselyem apróra vágva
1 tk fahéj
só, bors
2 chili felaprítva
2 sült paprika felkockázva
Olívaolaj
Fél zöldcitrom leve
Egy marék olajbogyó
Hozzávalók a börekhez:
25 dkg darált hús
0,5 fej hagyma
Só, bors
Fahéj
Szerecsendió
Szegfűbors,
Késhegynyi szódabikarbóna
A hozzávalókból kis kolbászkákat formázunk, és olajon megsütjük. Három réteg rétes lapot egymásra fektetünk, rétegenként megkenjük a hússütésből visszamaradt szafttal. Minden kolbászkát betekerünk réteslapba, majd előmelegített sütőben 20 perc alatt megsütjük.

(A képen egy marokkói zsidó nő látható a XIX. századból)

És persze CV is megfőzte már a Zaalouk-ot, kicsit másképp mint én 🙂