Kategóriák
Egyéb kategória

Gefilte fish (gefilte fisch)

Gabojsza feladta leckét a XII. VKF kiírásával, én ugyanis nem vagyok hal imádó, de erősen dolgozok az ügyön. Annak ellenére nem szeretem a halat, hogy tökéletese tudok lazacot, sőt lepényhalat is filézni. Hetekig valamilyen mediterrán fogáson törtem a fejem, aztán a férjem felszólított, hogy készítsek valami zsidó, kóser fogást.
Gefilte Fish (Gefillte fis, Gefilte fis). Talán az egyik legismertebb kóser zsidó étel a maceszgombóc leves, és a sólet mellett. Azt is mondhatnám, hogy misztikus homály lengi körül, ugyanis míg a sóletet, és a maceszgombóc levest mindenki ismeri, addig a gefilte fisht általában csak a zsidók.
Azt mindenki tudja, hogy a név töltött halat takar, ezért is szokott nagy lenni a meglepetés, amikor gombócot kap valaki, vagy egy hosszú kenyérformával találkozik a tepsin, de halat nem lát sehol. A titok az eredeti receptben keresendő, és jobb helyeken ma is így készítik, de ritkán találkozni vele, ugyanis ha valami nagyon macerás, akkor ez az! Talán az estek 1%-ban találunk valóban egy halat az asztalon, és főleg éttermekben. A gefilte fisht kóser halfajtából szokás készíteni (aminek van pikkelye, és uszonya is), de leginkább csukából.
Az eredeti askenáz recept:
1 nagy csuka
3 szelet barhesz (kalács, challah)
1 tojás
3 közepes hagyma
2 sárgarépa
2 púpozott ek macesz morzsa
Petrezselyem zöldje
Só, bors
Cukor A halat úgy kell megnyúzni, hogy a bőre egyben maradjon, és a bőrén rajta kell hagyni a fejét. A húst óvatosan le kell fejteni a csontról, ledarálni, és összekeverni a beáztatott, kinyomkodott kaláccsal, macesszal, egy hagymával, tojással, sóval, borssal. Ezután jön a massza visszaügyeskedése a bőrbe, majd a maradék massza gombócokká formázása. Egy fazék vízben alaplét készítünk a maradék hagymából, petrezselyemzöldből, répából, cukorból, sóból. Mikor a répa megpuhult, óvatosan bele tesszük a halat, és a kimaradt gombócokat.
Mikor megfőtt, egy tálon a hal köré szedjük a gombócokat, a répát, és megszórjuk petrezselyemmel.
Hát, mi valami hasonló módszerrel készítjük, de nem töltjük vissza a halba, és egy répát a gombócokba is belereszelünk. Frissen reszelt tormát mindenképp kínáljunk mellé!
Az angolok nem főzik, hanem maceszmorzsába meghempergetik a gombócokat, és olajban kisütik.
A szefárd zsidók fokhagymát is tesznek a masszába, majd olíva olajon sütik meg.
Szokás majonézes salátákkal is fogyasztani, de van, aki paradicsom szószba főzi bele.
Mi összekevertük a sok módszert, mert így ízlik a legjobban:
A gombócokat hagyományos módon kifőzzük, de egy körömnyi fahéjat is dobunk a főző lébe. Forró olívaolajon kicsit megpirítjuk, és csípős, fokhagymás paradicsommártást kínálunk hozzá.
Hozzávalók:
1 kg-os csuka húsa
2 tojás
3 szelet szikkadt kalács
1 szál répa
1 kis hagyma
Só, bors
A hozzávalókat robotgépben pépesítem, majd a főző lében kifőzöm:
3 szál sárgarépa
2 nagy fej hagyma
Só, cukor
Kis darab fahéj
Paradicsomszósz:
2 doboz paradicsom konzerv (chopped)
4 gerezd fokhagyma
Olívaolaj
Só, bors, pici cukor
Chili (ízlés szerint)

Kategóriák
Egyéb kategória

Sajtban sült füge Tubisvat széderre

Tubisvát széderre kétféle főétellel készülök, az egyiket vegáknak ajánlom, a másikat húsevőknek. Ez a vegetáriánus változat.
Csalóka, mert egy pici szuffléformába rengeteg zsírdús sajt, és akár két mézédes füge is belefér, ami nagyon laktató. Lehet kanállal is enni, de akár bagettel is tunkolható, szerintem úgy az igazi.
Nem fontos camembert sajtot használni, kéksajttal is nagyon finom, sőt, kemény, érett, angol típusú sajtokkal is. Ha valaki ilyet használ, azt tanácsolom, hogy a mézet ne a fügére csorgassa tálalásnál, hanem a sajtra sütés előtt. Nem fog csalódni!
Hozzávalók személyenként:
2 friss füge (mert Izraelben gyakori gyümölcs a füge)
15-20 dkg camembert sajt
1 dió
1 kk Maionesa Blanca (ennek hiányában kevés olívaolaj, petrezselyemzöld, esetleg fél reszelt fokhagyma)
A majonézt a szuffléforma aljára kentem, erre halmoztam a sajtot, megszórtam a durvára vágott dióval. Tetejére tettem a félbevágott fügéket, és 200 fokon 20 perc alatt megsütöttem.
Az asztalnál friss borsot tekertem a tetejére, és meglocsoltam mézzel. Ha nincs otthon petrezselyem, használhatunk szárított csombort, vagy egy kevés rozmaringot is.
Eredetileg a Judapesten.

Kategóriák
Egyéb kategória

Rugelach Tubisvát ünnepére

Közeledik Tubisvát ünnepe, magyarul a fák újéve. Ilyenkor gyümölcsöket szokás enni, főleg az Izraelben is termő fajtákból. Ha megtehetjük, együnk tizenhét félét, és próbáljunk meg minél több olyat választani, amit ebben az évben még nem ettünk.

A Rugelach maga a megtestesült askenáz álom! Szerintem sokkal finomabb, mint a flódni, de ez is csak évente kétszer kerül az asztalunkra. Egyszer Hanuka táján, egyszer pedig ilyenkor a tubisváti széderre. Sokan megijednek az elkészítésétől, pedig nem annyira veszélyes a dolog, a titok a tészta pihentetésében van. A szakácskönyvek általában egy órát ajánlanak, de én úgy tapasztaltam, hogy az egész éjszakán át pihentetett tészta sokkal könnyebben kezelhető, nyújtható.
Mitől tubisváti? Hát a sok-sok aszalt gyümölcstől, amivel töltve van. Mivel a tésztája krémsajttal készül, érdemes nem elfelejteni, és a hús előtt eszegetni belőle! 🙂
A Rugelach eredetileg lengyel hanukai sütemény, és a receptje sokkal szerényebb, mint a manapság elterjedt amerikanizálódott változata. Krémsajt helyett egyszerűen egy pár kanál aludttejet, jobb esetben tejfölt kevertek a liszthez, egy kis cukorral, és dióval töltötték. Van, aki most is fele-fele arányban keveri a krémsajtot a tejföllel, de szerintem jobb lesz a végeredmény csak krémsajttal. Az amerikaiak szeretnek bele csokipasztillát sütni (mint mindenbe), de az csak ront az eredményen. Próbáljunk minél többféle aszalt gyümölcsöt tenni ebbe az ünnepi süteménybe!
Hozzávalók a tésztához:
20 dkg krémsajt (Philadelphia, vagy hasonló)
20 dkg szobahőmérsékletű vaj (nem margarin!)
10 dkg cukor
25 dkg liszt
Só
A tésztát robotgéppel gyorsan összedolgoztam, majd Folpackba csomagolva egy éjszakát pihentettem a hűtőben.
Hozzávalók a töltelékhez:
10 dkg barnacukor
1 ek őrölt fahéj
5 dkg mazsola
5 dkg aszalt sárgabarack felaprítva
5 dkg aszalt szilva felaprítva
15 dkg dió, vagy mandula durvára vágva
1 cirom reszelt héja
10-15 ek baracklekvár, vagy eper jam
A tésztát négy egyenlő cipóra osztottam, majd erősen lisztezett deszkán kör alakúra nyújtottam a cipókat. Megkentem baracklekvárral, megszórtam a gyümölcsökkel, és a fahéjjal elkevert cukorral. Pizza vágóval (sokkal jobban lehet vele dolgozni, mint a késsel), nyolcfelé vágtam a köröket, úgy, hogy egyenlő háromszögeket kapjak. Feltekertem őket kifliszerűen. A tetejüket megkentem tojás, és tej keverékével, majd azt is megszórtam fahéjas cukorral. Itt már sima kristálycukrot használtam.
Előmelegített 180 fokos sütőben 25 perc alatt sütöttem meg.
Chili is sütött már. Eredetileg a Judapesten.

Kategóriák
Egyéb kategória

Maionesa Blanca Mammától

Mamma tegnap este lepett meg minket ezzel a poszttal. Engem annyira lázba hozott, hogy azonnal elkészítettem. Nincs mit szépíteni a dolgon, a recept zseniális!
Tavaly nyáron ráadásul az ismeretségi körömben jó páran kifeküdtek romlott házi majonéz miatt, és napokat töltöttek a László kórházban. Sok olvasóm biztosan sejti miről beszélek. Az ANTSZ nem tapsolt örömében, annyit elárulhatok! 🙂
A katalán recept lényege, hogy a majonézhez nem kell tojás, csak tej. Fokhagymát kell pici tejjel, és olajjal pépesíteni botmixer segítségével, majd apránként hozzáadni a maradék olajat, és tejet. Mamma szerint 8-10 perc alatt összeáll a majonéz, nekem 12 percre volt szükségem. Úgyhogy valóban nem érdemes feladni!
Hozzávalók:
3 gerezd fokhagyma
100 ml tej (1,5 %-os is lehet)
200 ml növényi olaj =
50 ml olívaolaj
150 ml napraforgó olaj
1 mk só
bors, frissen őrölve
petrezselyem
Az eredeti receptben nincs petrezselyem, de tegnap a férjem steak-jére tettem belőle, mintha fűszer vaj lenne, és nagyon bejött így az íze.
Mamma, köszönöm!

Kategóriák
Egyéb kategória

Ír marha hátszin

Már többször említettem, hogy gyakran eszük osztrák marhahúst, ugyanis sokkal jobb minőségű, mint amit itthon kapunk. Egy ideje azonban itthon is megjelent az ír marha, és bárányhús. A báránnyal nagyon meg vagyok elégedve, gondoltam kipróbálom a marhát is. Hátszínt kaptam 5200Ft/kg-os áron, ami azért jóval drágább a magyar hátszínnél, de még nem olyan brutális, hogy egy vacsora erejéig ne próbálhatnánk ki. Vettem négy hatalmas szeletet, sajnos csak előre felszeletelt, csomagolt tálcás változat volt itt a Tesco-ban. Hirtelen sütöttem háromnapnyi pácolás után, és sajnos semmi különbséget nem éreztem. Ennek két oka is lehet, az egyik az, hogy szerintem legalább dupla ilyen vastagnak kellett volna lennie a szeleteknek, akkor szaftosabb maradt volna belülről. A másik csak egy gyanú, ami remélem nem igaz, hogy azt gondolják, úgy is a gyatra minőséghez vagyunk szokva, ezért ez a hús is olyan volt, amit Írországban nem szívesen adtak volna el. Remélem csak az első igaz.
Teljesen eltántorítani nem tudtak, egyszer még biztosan próbálkozom, annak ellenére, hogy tudom, az Ír marha nem Argentin!
Másnak mi a tapasztalata?

Kategóriák
Egyéb kategória

Frankfurti leves

Vettem egy szép fej kelkáposztát, mert olvastam egy nagyon jó töltött kel receptet valahol. Persze nem találom, és arra se emlékszem, hogy angol, vagy magyar recept volt-e? Úgyhogy mielőtt tönkremenne, muszáj volt megcsinálnom. Nincs mit mesélni a Frankfurti levesről, egyszerűen szeretem, régen is volt, és belefért abba a kérésbe, hogy a férjem enne valami egyszerűt.
Hozzávalók:
50 dkg kelkáposzta (ez a mennyiség fél rendes fej, vagy még kevesebb)
1 fej hagyma
só, bors, pirospaprika
kömény
majoránna
olaj
tejföl (2 dl biztosan, ízlés kérdése, én 5 dl tejfölt is el tudok képzelni bele)
liszt (1-2 ek)
3 pár virsli
A hagymát apró kockákra vágtam, majd olajon megdinszteltem egy pici sóval. Lehúztam a tűzről, és belekevertem a pirospaprikát. Rádobtam a csíkokra vágott kelkáposztát, felöntöttem annyi vízzel, amennyi ellepte, majd beleszórtam a köményt, és a majorannát is. Újra megsóztam, s félig megfőztem a káposztát. Én szeretem, ha nincs szétfőve a kel, úgyhogy beleraktam a virslit, két percig még forraltam, majd behabartam a liszttel elkevert tejföllel. Csak a végén daráltam bele a borsot, mert így sokkal jobban érezhető az íze. Egyszer ettem Frankfurti levest kefirrel, és egy pici citromhéjjal, úgy egészen különleges volt, kicsit korhelylevesre emlékeztetett.

Kategóriák
Egyéb kategória

Diéta: melyiket válasszam?

Most, hogy az éhségérzetemet sikerült kicsit kontroll alá vonnom, felmértem a nagy diéta piacot. Ha akarnék, vagyonokat költhetnék hangzatos fogyasztó szerekre, vagy befizethetnék Updatenorbi konyhájára. Sőt, egyszerűen elmehetnék a plázába, és ehetném ott a hamburgert. De nem akarok.
Beszéltem egy jó pár sortársammal, akik hasonló cipőben járnak, mint én, és szeretnének megszabadulni néhány, vagy jó néhány fölösleges kilójuktól. Már decemberben próbáltam felkészíteni magam lelkileg, hogy az újév rossz napokat hoz, ezért meghallgattam Andrist, aki nagyon vékony, de nemrég lefogyott tíz kilót GI diétával, és azóta is igyekszik tartani, mert szerinte teljesen követhető, életmódváltáshoz megfelelő “fogyókúra”.
A Glikémiás Index (GI) a táplálékok sorrendjét jelenti 0-tól 100-ig a vércukorszintre gyakorolt hatás alapján. A táplálék GI-jét ismerni nagyon hasznos dolog, mert megmondja a test válaszát a szénhidrátokra, de nem mutatja meg, hogy mennyi szénhidrát van egy bizonyos élelmiszerben. Vagyis, megmutatja, hogy az elfogyasztott étel milyen gyorsan és milyen hosszú időre emeli meg a vércukorszintet.
Ez nagyon jól hangzik, de sajnos nekem nem elég drasztikus. Viszont, azt gondolom mégiscsak érdemes elmélyedni benne, és sokkal jobban odafigyelni erre. Ha már vércukor mérő nincs is itthon, mint ahogy Robi ajánlja.
Egyik barátnőm 90 napossal próbálkozik, úgyhogy egy kis előre gondolkodással még egy cukrászdában is megbeszélhettem vele egy randevút, és ő jóízűen benyomhatott egy sajttortát, aznap volt ugyanis a szénhidrát napja 🙂
A kalóriaszámlálásban bár hiszek, de nem szeretném csinálni. (tudom, hogy csalnék) Szimpatikusnak találtatik számomra még a South Beach diéta is, talán azzal kezdem majd. Ez is egy ún. szénhidrát tudatos diéta, de sokkal egészségesebbnek tűnik, mint az Atkins (amitől egyébként már csodákat láttam másokon!). A szinte csak fehérje nekem nem nagyon menne, mert bár alapvetően húsevőnek tartom magam, a zöldségeket is nagyon szeretem. Ettől jobban már csak a tésztaféléket, de sajnos azt egyik módszer sem támogatja. Tornázni is elkezdtem, már le is írtam, úgyhogy innentől kezdve nincs visszaút!
Mai ebédem egy saláta volt:
jégsaláta levelek
újhagyma
almaszeletek
pár szem dió
zöldbors konzerv szemek (ha valami kicsit csíp, sokkal jobban jóllakok tőle)
főttojás
parmezán
olívaolaj és citromlé
Az a múltkori elhatározásom, hogy egy héten hatszor eszek salátát, kezd szokásommá válni, úgyhogy remélem jó úton haladok! Azért ha nyáron kezdem, kicsit könnyebb dolgom lett volna!
És akkor mit keres ennyi tészta, édesség és hasonló huncutság a Fűszeres blogon? Igyekszem nem enni belőlük, hacsak nem péntek este van, mert akkor ünnepelek, és kicsit engedékenyebb vagyok magammal. 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Dávid olvasni tanul

A zsidó gyerekek életében a hároméves kor igazi mérföldkő. A vallásos családba született kisfiúknak ilyenkor vágják le a haját először, ünnepélyes keretek között, és ekkor kezdik meg a “tanulmányaikat” is, vagyis elkezdenek tanulni olvasni. Egy zsidónak muszáj tudni olvasni, és ez régen is így volt, minden család előkaparta a taníttatásra való pénzt, még a legszegényebbek is.
A kisfiúkat azidőtájt héderbe küldték, (ez egy iskola féle), ahol megkezdte a Tóra tanulását. Első nap, amikor a kisfiút megtanították az első pár betűre, mézet csöpögtettek a papírra, vagy édes süteményt, mazsolát kapott, hogy érezze, a tanulás édes.
Manapság sincs ez másként a zsidó óvodákban, a kiscsoportosok játékosan elkezdik megismerni a betűket, hogy mire iskolába kerülnek, a héber olvasás már menjen.
Dávidunk három és fél éves, és már egy jó pár betűt ismer. Nagyon kreatív, és kedves óvónénije annyira megszeretteti velük az olvasást, hogyha héber betűt látnak, csillog a szemük. Szeptemberben azzal kezdték, hogy minden gyerek megismerte a saját neve kezdőbetűjét. Mivel kevesen, kb. tízen járnak a csoportba, hamar felismerték a barátok betűit is, amit decemberben a hanuka ünnepségen be is mutattak nekünk, büszke szülőknek.
Most éppen a Váv és a Záyin betűket tanulják. Minden oldalát megismerik a betűnek, megsütik süteményből, amit meg is esznek. Tegnap azzal szállt le a fiam az iskolabuszról, hogy mond nekem egy receptet: liszt, tojás, sugár. És mi az a sugár? Hát a cukor! 🙂 (Angol az óvónéni)
Múlt héten kifestették a betűket, körberajzolták egy sablon segítségével, és mesét is hallottak róla:
“A Váv, és a Záyin nagyon jó barátok, még hasonlítanak is egymásra. A Váv betű elég sovány, ezért megtanítottuk egészségesen táplálkozni (ez is téma mostanában). A Záyin állandóan felugrál a székéről. Megmondtuk neki, hogy csak azok a gyerekek kapnak matricát, akik szépen ülnek a székükön. (Érti valaki, miért olyan nagy kincs egy kiscsoportosnak egy kétforintos nagyságú matrica, amit a pulcsijára ragasztanak, hogy még rendesen ülni is hajlandó érte?) Kidíszítettük a Záyint csíkokkal, mint amilyen a zebra. A Váv betűt virágokkal díszítettük fel”
Mindezt azért írtam le, mert azt olvastam, hogy azoknál a zsidó gyerekeknél, akik kicsi korukban lassan kezdenek el olvasni tanulni, nem találnak diszlexiásokat. Ha ez tudható, akkor általános iskolában miért kell fél év alatt megtanulni olvasni?
Nagyobb gyerekeknél is vannak problémák az irodalom oktatásban.

Kategóriák
Egyéb kategória

Diós-rozmaringos szendvicskenyér

Valamilyen isteni szikra szerint változik a fűszernövényekhez fűződő viszonyom. Pár éve annyira rá voltam kattanva a bazsalikomra, hogy sima sajtos kiflihez is eleszegettem a leveleit. A kakukkfű minden nyáron újra hatalmába kerít, amikor megérzem az illatát a Zemplénben. Tavaly sokkal több ételhez el tudtam volna képzelni a zsályát, mint a családom.
Most éppen a rozmaring a kedvencem, húshoz, tésztához, kenyérbe. Vagy csak egy kicsit megdörzsölni a leveleit, hogy érezzem a tenyeremben az illatát.
A hozzávalóiból ítélve ez a kenyér biztosan a mediterrániumból származik, de én Dániában ettem először, méghozzá heringgel. A hering és én nem vagyunk jóban, úgyhogy több szeletről is sikerült észrevétlenül lekaparnom, rajtahagyva a kapris majonézes uborkasalátát, vagy a céklát. A kenyeret azóta is imádom, szerintem nagyon finom sült húsokhoz, főtt tojáshoz, vagy erősebb ízű sajtokhoz.
Hozzávalók:
4 dl teljes kiőrlésű rozsliszt
4 dl sima liszt
3,5 dl langyos víz
0,5 dl olívaolaj
3 marék durvára vágott dió
2 ág rozmaring levelei
1 kocka élesztő
1 kk sikér
1 kk édes tejsavó por
só
Az élesztőt meleg vízzel elkevertem, majd hozzáadtam a liszthez, amit előtte alaposan elvegyítettem a sikérrel, s tejsavó porral. Beleöntöttem az olajat is, és megsóztam. Húsz percig dagasztottam, majd lefedve langyos helyen duplájára kelesztettem. Átgyúrtam, és beletettem a diót is a rozmaringgal. Megformáztam, letakartam, és 30 percig újra pihentettem. 240 fokos sütőben addig sütöttem, amíg a hangja kongó hangot adott, ez kb. 40 perc.

Kategóriák
Egyéb kategória

Bacardikrémes máktorta

Péntek estére vendégségbe voltunk hivatalosak Meir barátunkhoz. Én voltam a desszertfelelős, amit erős presszionálás hatására mákból készítettem. Mindezt egy olyan férfi kedvéért, akit élőben még soha nem láttam, de tudom róla, hogy azt szeretné, ha az Apple cég repülőket is gyártana, ahol kutyák a stewardess-ek. Vagy nem.
Tudtam, hogy házigazdánk valódi, saját maga által készített tésztavacsorát főz, ezért egy egész napot azzal töltöttem, hogy találjak valami könnyű mákos édességet. Nem sikerült, mert a mákszufflé nem élte volna túl a szállítást, fagylaltot pedig nem volt kedvem csinálni. Úgyhogy kitaláltam egy receptet, legalábbis nagyon remélem, hogy valóban az én találmányom! Nem olyan régen ugyanis egy pisztáciás csirke ételemmel úgy jártam, hogy nagyon örültem magamnak, hogy milyen jót találtam fel, és főztem meg, erre Horasz rögtön kommentelte, hogy ezt az ételt ő is nagyon szereti. Ennyit a kreativitásomról…
A könnyű az állagára vonatkozik, mert bizony igencsak dúskál az energiában a sok máktól, rumtól, zsíros tejszíntől, és mascarpone-tól. A torta alapja egy sima bögrés sütemény volt, de egy egyszerű piskótatészta is megtette volna, egy kevés mákkal.
Hozzávalók a torta alaphoz:
1,5 dl natúr joghurt
1 dl tej
1 tojás
2,5 dl liszt
2,5 dl darált mák
2,5 dl cukor
1 zacskó sütőpor
1 dl olaj
A hozzávalókat összekevertem, és 180 fokra előmelegített sütőben 30 perc alatt megsütöttem.
Hozzávalók a Bacardikrémhez:
25 dkg mascarpone
2 dl tejszínből vert kemény hab
0,5 dl Bacardi
0,5 citrom reszelt héja
10 dkg fehér csokoládé megolvasztva
A csokoládét mikróban megolvasztottam, miután kihűlt, de még folyós maradt, kis adagonként kevertem a mascarponéba. Belereszeltem a citromot, és kiskanalanként adtam hozzá a rumot. A jéghideg felvert tejszínhez kevertem a masszát, 5-6 adagra osztva, nem egyszerre!
Hozzávalók a mákos habhoz:
2 dl tejszínből vert kemény hab
2 dl darált mák
cukor ízlés szerint
A tortaalapot teljesen lehűtöttem, majd rummal kevert tejjel meglocsoltam. A krémeket kanalanként tettem a tetejére, úgy hogy egy kanál mákos hab mellé kanalaztam két kanál mascarponét. Jól behűtöttem.
Az eredeti elképzelésem szerint azért használtam fehér rumot, mert nem akartam, hogy a sima rum elszínezze a krémet. Ezért is használtam citromot is, de így utólag belegondolva egy narancs is nagyon illett volna hozzá egy pár csepp narancslével együtt.
Dícsérhetem magam? Isteni lett! 🙂
Az este nagyon jól sikerült, régen voltunk olyan emberek között, akik nem nevelnek kisgyereket. Remélem csak az 50%-ban beszéltem én is a kisgyerekeseket megkeserítő gondokról. Persze csak azért, hogy ők is érezzék milyen jó társaság vagyunk. 🙂