Kategóriák
Egyéb kategória

Sütőben sült ragu álomvadászoknak is

Álmomban lándzsával a kezemben rohanok a szarvasok után.
Mielőtt ágynak dőltünk volna, ettünk egy szervasragut, ami különösen jól esett, köszönhetően egy jó fej vega szavainak, akivel szilveszter éjjel sikerült beszélgetnem a témában: mindenki egyen húst nyugodtan, aki képes megölni az állatot. Én képes vagyok, persze a csirkénél befejeztem a vérengzést, de ha azon múlna az életünk, szerintem vadásznék is. 
Remélem az olvasók jól vannak, mindenki mást elkerült az egész családot ágynak döntő betegség, és ez csak mifelénk divatos. A gyerek kezdte, szinte rögtön rá én is megbetegedtem, és ma reggelre Gábor is 39 fokos lázzal, köhögéssel ébredt, és úgy tűnik nem viccel, mert még kávét se kért, és meg se szólalt azóta, kivéve amikor telefonált. Remélem nem influenzás, be van oltva, és decemberben már volt egy hosszabb megfázása, évekig meg semmi. Dávid tanítónénije azt írta, hogy tavaly nem volt ilyen gyerekbetegség, ami ilyen hosszan és ennyi gyereket ágynak döntött volna, és való igaz, tavaly, Dávid összesen két napot volt lázas.
Annyira megfogott Giorgio Locatelli szarvas raguja, hogy szinte csak így készítem mióta olvastam. Ez is valami hasonló, talán annyiban különbözik az eredetitől, hogy nem paradicsomlét, hanem egész konzervparadicsomot használtam.
Hozzávalók:
1 kg szarvascomb (Lehet marha is, vagy más sovány hús is. Nekünk úgy jött össze a kilónyi mennyiség, hogy a csontokról és az inakról leszedtünk minden ráragadt kis cafrangot.)
3 boboz konzervparadicsom (egész)
3 dl vörösbor
5 ek olívaolaj
1 nagy hagyma apróra vágva
1 gerezd fokhagyma lereszelve
1 szál sárgarépa lereszelve
1 ág zsálya levelei felaprítva
1 ág rozmaring levelei felaprítva
1 ág kakukkfű levelei
2 szem borokabogyó
6 szem szegfűszeg mozsárban porrá törve
só, bors
A húst kis adagokban késés robotgépben felaprítottam, majd az olaj felén megpirítottam. Egy másik edényben megpirítottam a maradék olajon a hagymát, répát, fokhagymát, majd elkevertem a hússal, felöntöttem a borral, fűszereztem és addig főztem, amíg a bor szinte teljesen el nem párolgott. Ekkor öntöttem hozzá a paradicsomot, és 120 fokos sütőbe toltam. Sütöttem még kb. másfél órát, amíg teljesen besűrűsödött. Csak a rend kedvéért adtam mellé sajtot, ráadásul csak cheddar volt itthon, ami nem is igazán illik hozzá. Széles metélttel a legfinomabb.

Kategóriák
Egyéb kategória

Céges kuszkusz, ijedt férfi a belső szobában

Volt persze év végi céges buli is tavaly, nem is sikerült rosszul, azt leszámítva, hogy Dóra beteg volt, ezért csak behozta az ételeket amiket ő főzött, aztán gyorsan hazament.
 Én többek között ezt a vega kuszkuszt tettem az asztalra, amire olyan sok ételt sikerült összehoznunk, hogy majdnem leszakadt 🙂 Egyik kollégánk, aki kicsit később érkezett, mint a többiek, pár pohár pezsgő után elköszönt, és hazament. Amikor hajnal felé mi is indultunk, kapcsolom le a villanyokat, és látom, hogy maradt egy kabát, pedig mindenki kabátban várja az ajtó bezárását. Furcsa… Senki nem volt annyira részeg, hogy kabát nélkül ment volna haza, de most már mindegy.
Lemegyünk az alsó szintre, ahol van egy belső szoba, amit mindig zárva tartunk, szinte soha nem megyünk be oda, üres papírdobozok, egy bringa, és egy ágy van benne. Most látom, hogy a szobában ég a villany. Gondoltam lekapcsolom, aztán tényleg fogok már végre egy taxit magamnak, és irány haza. És akkor, amikor belépek, látom, hogy valaki alszik az ágyban! Persze, a kabát tulajdonosa. Nem tudom ki ijedt meg jobban.
Ha nem veszem észre, szépen rázárom a lakást, a biztonsági rácsot, és csak két nap múlva szabadul, ugyanis akkor töltöttem fel a lemerült telefonom 🙂
De szerencséje volt, észrevettem, otthon karácsonyozhatott a családjával, és nem maradt az oktogon rabja.
Na, de a kuszkusz. Húsz emberre készült, értelem szerint lehet felezni, harmadolni, vagy negyedelni az adagot.
Hozzávalók:
1 kg kuszkusz
10 dkg vaj
10 dkg szezámmag megpirítva
15 dkg sósmogyoró
15 dkg mazsola
1 sonkatök
4 ek méz
5 fej lilahagyma
1 dl száraz vörösbor
1 dl olívaolaj
1 kk koriander mag
1 kk római kömény
chili
2 nagy csokor koriander zöld vagy petrezselyem
só
A kuszkuszt elkevertem a vajjal és a sóval, és a mazsolával, majd leöntöttem annyi forró vízzel, amennyi egy ujjnyira ellepte. Alufóliával letakartam, és hagytam megpuhulni. A felkockázott tököt kevés vízzel egy pici vajon megpároltam, végül megpirítottam a rácsorgatott mézzel. A hagymát felkarikáztam és nagyon lassan megpároltam. Hozzáadtam a fűszereket öntöttem rá egy deci vörösbort , és tovább főztem mindig kevergetve, amíg lekvárszerű nem lett. A szezámmagot, mogyorót és a petrezselymet a kuszkuszba kevertem, a tököt és a hagymát ráhalmoztam a tetejére.

Kategóriák
Egyéb kategória

Pezsgős csirkecomb

Szilveszter előtt a barátaink felugrottak két üveg pezsgővel és hat csirkecombbal, de csak nálunk vették észre, hogy az egyik pezsgő félédes. Rögtön meg is volt az este témája, órákig elnevetgéltünk azon, hogy mi legyen a félédessel, de végül csupán annyi történt vele, hogy megmaradt. Forralt bornak tudtam elképzelni, végül öntöttem belőle egy keveset pár csirkecomb alá, a többiből pedig valóban forralt bor lett.
A csirke mellé kuktában gerslit főztem húslevesben, amihez tálalásnál sok-sok petrezselymet kevertem. A gerslit egyébként nyugodtan megpárolhattam volna a sütőben is, ha mondjuk libacomb készült volna, mert annak nem olyan rövid a sütési ideje, mint a csirkének.
Hozzávalók a csirkecombhoz:
6 egész csirkecomb
2,5 dl pezsgő
1 ek kacszsír (lehet olívaolaj is, de volt itthon zsír)
2 szál póré 
6 szem borókabogyó kissé ellapítva
1 ek méz
6 vékony szelet citrom
1 ág rozmaring
só, frissen őrölt bors
A combokat megmostam, megtörölgettem, és bedörzsöltem a sóval és a borssal. A hagymát karikákra vágtam, és egy nagy jénai tál aljába tettem. Rákanalaztam a zsírt, majd ráfektettem a combokat. Beledobtam a fűszereket, végül felöntöttem a mézzel elkevert pezsgővel. Minden comb tetejére tettem egy-egy szelet citromkarikát. 
180 fokra előmelegített sütőben addig sütöttem, amíg szép piros nem lett a teteje. Az utolsó öt percben vettem csak le a jénai tetejét. Ha lett volna friss, nem szárított babérlevelem, azt is tettem volna bele egyet.

Kategóriák
Egyéb kategória

Főzőtanfolyam férfiaknak. Első rész: Krumplis tészta

Egy férfi számára riasztó dolog lehet a főzés. Ismeretlen alapanyagok, ismeretlen elkészítési módszerek, szerszámok, eszközök, fűszerek. A rántástól például a mai napig kitör a frász. Mégis akkor hogy tudnak a férfiak megtanulni főzni? Lehet gyerekkorában kezdeni, de lássuk be, erre elég kevés kisfiú hajlandó, még ha áldott jó gyerek is, akkor is inkább csillagrombolót épít legóból, mintsem hogy anyukájának segítsen a hagymaaprításban. Persze vannak kivételek itt is, és óvva intenék mindenkit attól, hogy ha egy fiúgyerek hajlandóságot mutat a sütés-főzés rejtelmeinek korai elsajátítására, akkor kiűzettessék a konyhából, mondván, hogy ez olyan lányos dolog. Na, engem nem kellett bíztatni, véletlenül sem mentem a konyha közelébe. Szerintem a legkönnyebb módszer az új dolgok elsajátítására, hogy szépen fokozatosan lássunk hozzá. Ez amúgy sem áll távol a férfiak alaptermészetétől. Lehet, hogy több időt vesz igénybe, de mindenképp nagyobb örömünk lesz benne. Például a főzést szerintem úgy kell elkezdeni, hogy először csak eszünk. És ha lehetőségünk nyílik rá, akkor nem csak a menzán. Persze ez nem jelenti azt, hogy méregdrága éttermekbe kell járnunk nap, mint nap. Csapjunk le valakire, aki jól tud főzni és utána valaki olyanra, aki még nála is jobban. Egyetlen egy nehezítéssel kell csak számolnunk. Minden alkalommal kérdezzük meg, hogy hogyan készült az étel. Sőt, a legjobb az, ha a készítés közben ott tudunk sertepertélni a szakács mellett. Így rögtön fel tudjuk tenni a kérdéseinket, bátortalanabbak pedig a szemük sarkából tudnak leselkedni. Fontos persze, hogy a látottakat el tudjuk raktározni, és meg tudjuk mondani, hogy Mari néni, vagy Laci bácsi pörköltje volt a finomabb. Előbb-utóbb ezeket össze tudjuk majd kötni a konkrét konyhatechnikai lépésekkel, alapanyagok, fűszerek kiválasztásával. Például én is úgy indultam neki konyhai pályafutásomnak, hogy csak és kizárólag a szakács vagy a séf személyében kerestem a titkot. Ma már vallom, hogy az alapanyagok minimum ugyanakkora szerepet játszanak, mint az elkészítő személye. Ha megfeszülök, akkor sem tudok steak-et készíteni a magyar átlagmarhából, a legjobb technikával sem. Vagy bolognai spagettit 8 tojásos házitésztából, vagy krumplipürét napraforgóolajjal (vaj helyett). Az ilyen alapigazságokra nagyon gyorsan rá fogunk jönni. Az is fontos, hogy első alkalommal ne a szuvidálással, vagy a blansírozással próbálkozzunk. Elég mondjuk egy egyszerű krumplistészta. Be kell vallanom, hogy én is inkább a figyelésben és a késztermék elfogyasztásában vagyok jó, na meg most már a szakértésben. Apósom szerint „überokos” vagyok már én is, persze vele és jónéhány férfitársammal egyetemben. Szóval egyelőre én sem mernék nekivágni bonyolultabb ételeknek, de ételkritikusnak már bátran jelentkeznék.
Következzék akkor végre a krumplistészta, férfiaknak is érthető leírással, a többiektől előre is elnézést kérek!!!
Hozzávalók:

1 csomag kockatészta
4 közepes krumpli
2 közepes fej hagyma
1 evőkanál pirospaprika
15 dkg füstölt szalonna
esetleg egy kevés olaj
só
őrölt feketebors
A krumplistészta két részből áll. Krumpliból és tésztából.

A krumplit először megmossuk, meghámozzuk és apró kockákra vágjuk. A felvágott krumplit egy külön edény vízben tároljuk a felhasználásig, mert különben a levegőn megbarnul. Azért érdemes apró kockára vágni a krumplit, mert így sokkal hamarabb megfő. Akkora fazekat válasszunk, hogy a krumplit minimum egy pár centi víz el tudja lepni. A tésztával ellentétben a felaprított krumplit hideg vízbe kell tenni és az egészet együtt kell felforralni nagy lángon. Ha már forr (olyan kis buborékok kezdenek el felszállni belőle, mint az akvárium levegőztető berendezésén keresztül), akkor le kell venni kis lángra. A vizet meg is kell sózni. Én például sosem tudom eldönteni, hogy mennyit kell beletenni. Az ehhez tartozó trükk annyi, hogy először teszek bele mondjuk 1 csapott evőkanálnyit és utána egy rövid kevergetés után megkóstolom. Ha sótlan, teszek még hozzá, ha sós, leöntök belőle és friss vízzel pótlom. A krumpli kb. 15-20 perc alatt fő meg, de erről csak úgy tudunk meggyőződni, ha megkóstoljuk.
Tésztát úgy főzünk, hogy először kiválasztunk egy jó minőségű, „fodros nagykocka” névre hallgató terméket, de mégjobb ha van otthon házi kockatészta. Azt elképzelni se tudom, hogy olyat én készítsek. Feltesszük a vizet forrni. Mondjuk egy 5 literes fazék megfelel egy átlagos kiszerelésű fodros tésztához. Persze a vízforraláshoz is tartoznak „trükkök”. A fazékba csak háromnegyedig töltsünk vizet, mert különben nem fog beleférni a tészta. Gyorsabban fog felforrni a víz, ha eleve meleget engedünk bele és fedővel lefedjük. A tésztafőző víznek is enyhén sósnak kell lennie. Ha felforrt a víz, akkor beleteszem a tésztát. A csomagoláson általában elolvasható, hogy hány percig kell a tésztát főzni, ami általában 8 perc. Ezt persze korántsem kell komolyan venni. Az előírt időtartam közeledtével vegyünk ki egy darab tésztát, hűtsük le hideg víz alatt és kóstoljuk meg. Ha még kemény a közepe, akkor hagyjuk még egy két percet és próbáljuk újra.
Miközben fő a krumpli és a tészta, elkezdhetjük a „szósz” elkészítését. Apró kockákra vágjuk a hagymát. Nem kell úgy, mint a Gordon Ramsey. Ha még nem lestük el a technikát senkitől, akkor essünk neki, mint Tóth az anyjának és aprítsuk, ahogy tudjuk. Csak a végeredmény számít. Vágjuk kis kockákra a házi szalonnát és tegyük egy serpenyőbe, rakjuk fel közepes lángra. Ha elég zsiradékot engedett ki magából dobjuk rá az apróra vágott hagymát. Az elég zsiradék annyit jelent, hogy a hagymán nem tűnik el az összes zsír, de nem is tocsog benne. Ha már szénné égettük a szalonnát és még mindig nincs elég zsír, akkor egyrészt túlpirítottuk, másrészt már úgysem fog több kijönni belőle. Nem baj, ne bajlódjunk tovább, öntsünk hozzá egy kevés olajat. Ha elkészült a hagyma (enyhén barnás, puha, nem égett), akkor húzzuk le az egészet a lángról és szórjuk bele a pirospaprikát. Kb. annyit, hogy jó piros legyen. (Azt már nem is kell mondanom, hogy a paprika megkeseredne a közvetlen lángon). Az egészet jól keverjük el és zárjuk el a lángot.
Miközben a hagymával foglalkozunk, sose felejtsük el ellenőrizni a tésztát és a krumplit, nehogy túlfőjenek. Mindkét esetben elmondható, hogy ha elkészültek, akkor ne hagyjuk benne a vízben, hanem azonnal szűrjük le.
A krumplit villával törjük össze, úgy, hogy azért apróbb darabkák maradjanak benne, most nem krumplipürét készítünk. A paprikás hagymát keverjük el az összetört krumplival. Végén a tésztához adjuk hozzá a krumplit. És „voila”, készen is vagyunk! A végén érdemes jól megborsozni, szerintem úgy a legfinomabb.
Kategóriák
Egyéb kategória

Konfitált császárhús a férjnek

Azt mondta megkívánta, úgyhogy vegyünk majd egy szép darab császárhúst, és készítsem el neki. Ma kellett volna megvennem, de vasárnap délelőtt bekopogtattak egy szép adag császárhússal, aminek egyetlen hibája volt csupán az elképzelt társával szemben, az hogy szeletekre volt vágva. Így lepréselni nem tudtam, pedig jót tesz neki, tehát maradt egy igazi kenyérre való császárhús, úgy is erre vágyott az ember, nem ebédre akarta enni.
Aki épp most kezdte az újévi diétáját, attól elnézést kérek, nem éppen fogyókúrás fogás.

Hozzávalók:
1 kg császárhús
1 kg házi zsír (csak a sült zsír jó, a boltban is kapható préselt zsír nem)
2 babérlevél
6 zsályalevél
2 ágacska kakukkfű
10 szem feketebors
nagyszemű só
1 tk fűszerkömény
1 fej hagyma
1 fej fokhagyma

A húst meghintettem a mozsárban összetört köménnyel és fekete borssal, majd megszórtam a vékony szeletekre vágott fokhagymával, kakukkfűvel és a zsályalevelekkel. Közé tettem a babérlevelet és pár szem egészborsot is.. Egy éjszakára a hűtőbe tettem, másnap megsóztam és egy tűzálló tálba fektettem a felkarikázott hagyma tetejére. Felöntöttem a megolvasztott zsírral, majd betoltam a 80 fokra előmelegített sütőbe. Öt órát sült. Igazán finom egy hét múlva lesz.

Kategóriák
Egyéb kategória

Ezt megfogadom

Először is boldog új évet kívánok minden kedves olvasónak!
Valamikor december vége előtt átutazóban megálltunk egy faluban, ahol beszaladtunk a kisboltba. Hétköznap volt, és valami reggelifélét szerettünk volna venni. Csakhogy a falu egyetlen kisboltjában szinte semmi olyat nem árultak, amit szívesen megettünk volna. Volt előre csomagolt pudingos croassiant, pille könnyű, kéthetes eltarthatóságú pogácsa, sajtos párizsi, energia ital, chips, „kuki”, és gyanús virsli. Végül egyedül a kefirrel sikerült kiegyeznünk.
Pedig azért szoktunk néha kész ételeket is vásárolni, az már szinte szokásunkká vált Dáviddal, hogy az iskolából hazafelé bemegyünk a pékhez pár szem pogácsáért, majd lesétálunk pár villamosmegállót, miközben beszélgetünk. De mindent nem merek megvásárolni, az energiaitalt a hatévesnek (hogy milyen hatással lenne rá, el sem merem képzelni!) vagy a két hónapos  lejárati idejű pékáru túl merésznek tűnik.
Ekkor gondoltam arra, hogy januártól megpróbálok három hónapig csakis itthon készített ételeket és italokat adni a családomnak. Mintha abban a faluban élnék, ahol csak olyan bolt van, ahol szinte semmit nem lehet vásárolni. Már az 50 kilométeres diéta gondolata is vonzott, de nem kaptam meg tőle azt a pici lökést, ami elindított volna az úton. Bevallom, nem akartam lemondani se a kávéról, se a teáról, és a borról se. Hogy a marhahúsról vagy a jobb sajtokról ne is beszéljünk! Így most könnyebb megfogalmaznom mit is szeretnék kipróbálni: nátrium-glutamát, és színezék mentes három hónapot, a lehető legkevesebb tartósítószerrel.
A legtöbb ételnél egyszerű lesz a dolgom, mert eddig is főztem itthon, de azért sok minden kiesik majd, amiről előre kell gondoskodnom. Sok szervezést igényel majd munka mellett, hogy kétnaponta tudjak kenyeret sütni.
De előre félek a házi „felvágott” készítéstől is, és a legnagyobb félelmem, hogy nem lesz light kóla. Ha fáradt vagyok, mindig megiszok fél litert, mondhatni függő lettem. Hát, erre sincs igazán szükségem, úgyhogy kénytelen leszek otthon főzött teát vinni magammal mindenhova. 
Hetente írok egy összefoglalót arról, hogy sikerült betartanom a saját szabályaimat. Remélem nem lesznek nagy problémáim, majd kiderül. Drukkoljatok nekem!

Kategóriák
Egyéb kategória

Nők a prés alatt

 
Most, hogy pár napja részt vettünk egy „borkészítési mesterkurzuson” a chateau Dereszlánál, amit a borászat női főborásza, Bai Edit tartott,  eszembe jutott, hogy két éve milyen jót beszélgettünk Budai Vikivel a munkahelyéről és az akkori életéről. Azóta két dolog biztosan megváltozott: Viki a napokban ad életet első babájuknak, és elkészült a házuk is.
A mesterkurzust ne vegyétek nagyon komolyan, természetesen csak egy kedves program volt, aminek keretében bejártuk Dereszla pincéit,  megkóstoltuk a 2010-es borokat, majd megpróbáltunk valami hasonlót készíteni, mint a Dorombor. Mondhatjuk, hogy inkább kevesebb, mint több sikerrel jártunk, de nagyon jól éreztük magunkat közben.
Tehát a két éve íródott cikk:
Mai napig emlékszem arra, amikor először láttam meg a Dereszla borászat Dorombor nevezetű borát.  (Na jó, a kabarjukra még jobban emlékszem, de ez a poszt most másról szól.) Leemeltem, megnéztem közelebbről is, és felnevettem. Nagyon kedves a címkéje! Bevallom néha veszek címke alapján bort.
A borászat szerint: Friss, üde, könnyű, fiatalos bor, nyáresti beszélgetésekhez.
Kellemes édesség, ami különösen jól harmonizál a savakkal. Illatában fehér virágok, parfüm dominál, ízében krémes, gyümölcsös.
50% Furmint, 50% Sárgamuskotály
Igen, minden stimmel: szeretjük fiatalnak hinni magunkat, nyáresti beszélgetéshez ittuk, és nagyon szerettük. Sőt, úgy éreztük, ez egy igazi női bor, nem is csoda, hiszen egy női borász, Bai Edit munkája. Emlékszem, kéksajt fagylaltot ettünk mellé.

Nő a prés alatt: Budai Viktória


Budai Viktória Debrecenből költözött Tokaj-Hegyaljára, Erdőbényére. Egyik reggel arra ébredt, hogy elege van a városból, valami másra vágyik. A szerelem is rátalált Hegyalján, egy másik Debrecenből „menekült” fiatal személyében.
Viki először egy pici tolcsvai étteremben az Őskajánban dolgozott, mint felszolgáló, itt ismerkedett meg munkája közben a környékbeli borászokkal. Innen egyenes út vezetett a Dereszla pincészethez, először mint diákmunkás a vinotékában, mindössze napi négy órában. Később, miután Viki bizonyított, és kiderült, hogy nyelveket is beszél, főállásban kereskedelmi asszisztens lett, ma már sok külföldi kóstolón is ő képviseli cége borait. Időközben befejezte az egyetemet is, diplomamunkája is hegyvidékhez kötődik .
Tavaly nyáron épp Tokaj felé kanyarogtunk, amikor megláttam a Dereszla pincéit, bejelentkeztünk kóstolóra, Viktória kalauzolt minket végig a pincén, a borokon, és a birtokon, este pedig egy frissen sütött lángos mellett mesélt magáról és az álmairól.
Párjával, akit mindenki csak Pumaként ismer, pedig van becsületes neve is, jelenleg a szülők nyaralójában laknak, de megvettek egy pici, eldugott házacskát a falu szélén, amit saját maguk újítanak fel apródonként. Ha a saját ház kész lesz, megveszik a mellette állót is, abban vendégfogadót terveznek. Viki hobbija a biokertészkedés, jelenleg saját kertjében és  a szomszédtól bérelt kertben is gyönyörű zöldségeket termeszt. Innen jött az ötlet is, hogy a sok városinak, akik nyaralót tartanak fenn a faluban, hétközben megművelne egy pici biokertet, hogy hétvégén, amikor megérkeznek, nekik már csak a termést kelljen betakarítniuk, és ne a zöldségesnél kelljen mindent megvásárolni.
Terveik között szerepel a sajtkészítés is, szeretnének juh, kecske, és tehénsajtokat is gyártani és a méhészkedés is.
Addig is napközben a Dereszlánál dolgozik, ahol a honlapot is ő fejleszti, de ő tartja a kapcsolatot a megrendelőkkel, és a logisztika megszervezése is a feladata. Csakhogy akinek egész nap borospalackok, hordók és szőlőtőkék között kell dolgoznia, annak előbb utóbb saját bora is lesz! Vikiéknek is van már 1,2 ha szőlőterületük, és a boruk is remek!

A DERESZLA PINCÉSZET (forrás: www.derszla.com)
A Dereszla Pincészet a Tokaji Borvidék egyik leggazdagabb történelmi múltjával rendelkező borászata, Magyarország történelme végigkísérhető a pince múltján. Az első írásos említése a bodrogkeresztúri pincének a 15. század elejéről való, amikor is egy leltárív arról számol be, hogy az akkor Zsigmond király tulajdonában lévő pincéket használták a borban leadózott tized begyűjtésére és tárolására. Az 1450-es évektől Hunyadi birtok, feltehetőleg Magyarország legnépszerűbb királya, Hunyadi Mátyás is megfordult a pince falai között. 
A török dúlás idején a Habsburgok tulajdonában állt, mint császári birtok. 
1605- től Bocskai, majd Bethlen Erdélyi Fejedelmek irányítják a Dereszla domb északi oldalán fekvő majorságot és a hozzá tartozó pincéket. 1645- ben, a Linzi békét követően vált a Rákóczik egyik fontos birtokává a mai pincerendszer. A Rákóczi Szabadságharc idején már nem II. Rákóczi Ferenc  fejedelem vagyonát gyarapították az itt érlelt borok, mivel az 1699-es vagyonmegosztást követően leánytestvéréé, Rákóczi Juliannáé lett a pince.
Julianna 1717-ben halt meg, mindössze 45 esztendős korában. Férjét, a nála 29 évvel idősebb Ferdinand-Gobert Aspremont-Reckheim grófot még 1708-ban eltemette. Az Aspremont ház fiú utód nélkül maradt a 18. század végére, így az egyetlen leányutód házasságával Wolkenstein birtokká alakult a viharos történelmi múltú bodrogkeresztúri pincészet. Ők 1945-ig irányították a majorsághoz tartozó 4 pince ügyes-bajos dolgait. 1849 januárjában Bodrogkeresztúron zajlott a szabadságharc egyik legvéresebb csatája. A magyar győzelemnek állít emléket a Vinotéka épületének falába fúródott ágyúgolyó körüli nemzeti színű keret.
A jelenlegi pincerendszer legmagasabban fekvő és egyben legfiatalabb, a 19. század elején kivájt pincéje a soproni borkereskedő zsidó család, Kláberék tulajdona volt, míg az 1944-es Holocaustot követően államosították. Ezután az 1945-ben alakult  tokaji borforgalmi vállalat, majd a részben ebből alakult tokaji borkombinát felvásárló és érlelő pincéje lett. Az 1990-es évek privatizációs hullámában, 1992-ben került Franciaország legnagyobb mezőgazdasági szövetkezeti vállalata, a Loire menti CANA tulajdonába. Néhány elvesztegetett évet követően 2000-ben a Champagne-i D’Aulan család látta úgy, hogy érdemes ezt a gazdag történelmi múlttal rendelkező pincét újra felvirágoztatni. A teljes technológia megújítását követően hozzáfogtak az 5 külön részből álló rendszer egy, a borászati technológiát és az esztétikumot is híven szolgáló pincerendszer kialakításához.
2007 elejére alakult ki a mai formája a Dereszla Pincészetnek. Ekkor új feldolgozó épület, logisztikai és adminisztrációs egységek épültek, melyek követik a régi pincebejáratként és présházként szolgáló műemlék épületek hangulatát, stílusát. 2008-tól folytatódik tovább a Dereszla Pincészet technológiai korszerűsítése. 

Kategóriák
Egyéb kategória

Itt a Larousse!

Megérkezett a Larousse gasztronómiai lexikon. Gigantikus példány, közel ezer oldal és 5 kiló. Nehéz lesz az ágyban olvasgatni. Épp ideje volt a megjelenésnek, ahol már van Michelin csillag, ott lennie kell Larousse gasztronómiai enciklopédiának is. Hogy a kiadó miért használja a „lexikon” kifejezést az „enciklopédia” helyett, az nem világos, nekem mindig az utóbbi jön a számra.


A lexikon megpróbálkozik a lehetetlennel, átfogó képet adni a gasztronómiáról, az alapanyagok és konyhai eszközök részletes ismertetésétől kezdve, az elkészítési módokon és módszereken át, egészen a leghíresebb mesterszakácsok életrajzáig. A folyamatok szemléletes fázisfotókkal illusztráltak és a megszerzett tudást azonnal ki is próbálhatjuk a könyvben található 2500 recept segítségével.

Ne féljünk tőle, hogy a könyv esetleg túl bonyolult és átlagemberek számára teljesen érthetetlen szakkifejezésekkel van teletűzdelve. A lexikonoktól szokatlan módon a Larousse törekszik a lehető leghétköznapibb módon fogalmazni és nem fél bemutatni a legegyszerűbb alapfogalmakat sem, mint például, hogy mit jelent a „konyha”. Ha esetleg valamit még sem értenénk, jól használható kereszthivatkozásokkal könnyíti meg az eligazodást.

Larousse gasztronómiai lexikon

Ár: 25000, most akciós 19920 Ft
Nyelv: magyar
Megjelenés éve: 2010.
Kiadó: Geopen
Kötésmód: keménykötésű
Oldalszám: 960
Méret: 21×27 cm

Kategóriák
Egyéb kategória

Szerencs

A Tokaj-Hegyalja, Taktaköz, Hernád-völgye Idegenforgalmi és Kulturális Egyesület egy szuper kis programot szervezett, amiben a borvidék nevezetességeit, szálláshelyeit, és gyógyturizmusát mutatták be. Nagyon izgatottan vártam a programot, a bemutatott borászatok, turisztikai célpontok fele ugyanis olyan volt, amit még soha nem láttam, vagy ha láttam is, nem írtam róla itt a Fűszeresen, úgyhogy most jöjjön egy mini sorozat azoknak, akik Hegyalját választják pihenésük célpontjául. Mert ugye jártok Tokaj-Hegyaljára szorgalmasan? Na azért!
Nekem már az is öröm volt, hogy kiderült, nem kell a szegény vendégeknek kéthetes kutatómunkával mindent maguknak megszervezniük egy kétnapos programra, hanem van erre egy szervezet, nevezetesen a tokaji tourinform iroda, ami a látszólag téli álmát alvó borvidéken minden ajtót kinyit, mindent ismer, mindent elintéz. Hagytam magam meggyőzni.
A felhasznált fotókat nem mind most készítettem, vannak benne bőven nyáriak is, ne csodálkozzatok a szép zöld fákon 🙂
Kezdjük az idén pont 100 éves, három éve felújított  szerencsi fürdővel. Miért nem írtam róla eddig? Nos, mert nagyon élveztük, hogyha bementünk, szó szerint egész délután csak mi voltunk a fürdőben. Önös érdek, bevallom. A fürdő nem nagy, inkább a családias a megfelelő kifejezés rá: egy jakuzzi, egy hideg vizes merülő medence, szaunák, sókamra, és egy úszómedence mindössze a fürdő része.
Igazai kis nyugalom szigete a gyönyörű szerencsi vár mellett. Nem éppen nyári strandprogram, hiszen minden helysége fedett, de ősztől tavaszig kevés helyen tud az ember ennyire ellazulni az biztos.
Szerencs másik érdekessége a „csokigyár” volt. Nem, nem a nagy csokoládégyár, hiszen az bezárt, de egy kézműves csokoládé manufaktúra most is működik a városban, méghozzá nem is kicsi, hiszen 105 embert foglalkoztat. A kicsi mintaboltjukba lépve időutazásba csöppentünk, ott volt a polcokon a váras csoki és a betűs csoki is, amit annyira imádtam gyerekkoromban! Én a várakat gyűjtöttem sokáig, komoly elhatározásom volt, hogy egyszer végigjárom az összeset Magyarországon. Szerintem sikerült is, de addigra pont elfelejtettem a váras csokikat, ami most megint kapható. Nem tudom, a betűs változat még mindig nem hoz izgalomba 🙂
Voltunk gyárlátogatáson is, kipróbálhattuk pár édesség elkészítését. Hát, az a helyzet, hogy szerencse, hogy nem ebből a munkából kell megélnem, mert felkopna az állam, az biztos. Pedig annyira egyszerűnek tűnik: ott az a kis bonbon, beledobjuk a megolvadt csokoládéba, kicsit meghempergetjük, majd kivesszük a külön erre a célra készült szerszámmal, letesszük az asztalra, és ügyesen kanyarítunk egy kis kunkort a tetejére. Aha. Elfolyt, ronda lett, és még lassú is voltam. Itt véget is ért a bonbongyártó karrierem.
Bonbongyártás után elmentünk még a borvidék kapuját szimbolizáló kapuzatba. Ezt szerintem mindenki ismeri, aki érkezett már Szerencs felől a tokaji borvidékre, hiszen megkerülhetetlen, át kell közte hajtani. Azt viszont csak most tudtam meg, mert az útról nem látszik, hogy turista információként, és vinotékaként is üzemel. Fel is lehet menni a tetejére, de ezt a sötétben kihagytam, majd egy szép tiszta tavaszi napon pótolom, gondolom gyönyörű lehet a kilátás.
A sorozatot holnap folytatom Hegyaljáról, akkor már iszunk is, eszünk is 🙂

Kategóriák
Egyéb kategória

Nyerj egy-két Fűszer és Lélek könyvet!

Azok között, akik mostantól csatlakoznak a Fűszeres facebook csoportjához, hétfőn kisorsolok egy könyvet, amit december 16-án csütörtökön 17:00 órától a közös müüska-Fűszer és Lélek karácsonyi vásáron tudtok átvenni. Na jó, legyen két könyv! 🙂

Itt kell a tetszik / like gombot szorgalmasan nyomogatni.

A müüska bazár címe: Budapest, 1085, Horánszky u. 5.
http://www.muuska.hu/
(Gyengébbek kedvéért, mint amilyen én is vagyok, a lakatra kell kattintani, és akkor működik az oldal, be lehet lépni, szét lehet nézni. Érdemes!)

Ha az időpont nem lenne alkalmas, akkor a könyvet itt tudjátok 20%-al olcsóbban megrendelni és Budapesti átvevőpontokon átvenni.